A 39. gyalogezred megalakításakor a rendszeresített állománytáblának megfelelően gránátos alegység felállítása is megtörtént. A gránátos katonák a korszak elit katonáinak számítottak, alegységeiket harcedzett, magas termetű és erős testalkatú katonákkal igyekeztek feltölteni. Bár az elnevezésüket adó kézigránátokat hamarosan kivonták a használatból, medvebőr kucsmájukkal, illetve alkalmazási módjukkal továbbra is kitűntek a többi alegység közül.

   Mivel a rendszeresített széles karimájú kalap akadályozta a dobást, illetve azt megelőzően a puska hátra helyzetbe vételét, az említett medvebőr kucsma került rendszeresítésre, és lett a gránátosok egyfajta védjegye szerte a világon. Természetesen a 39-esek esetében is így történt, egészen a gránátos alegységek megszüntetéséig.

   A gránátosokat jellemzően a legnehezebb és legveszélyesebb feladatokra alkalmazták, így gyakran ők törtek be az ellenséges erődökbe elsőként, vagy őket vetették be az adott ütközet áttörési pontján. Ennek megfelelően a 39-es gránátosok számtalan kiemelkedő tettet hajtottak végre.

   Az ezred megalakításakor érvényben lévő Daun-féle szervezés szerint a gyalogezredek 4 zászlóaljból álltak, egyenként 4-4 századdal. Ezen felül minden ezred két gránátos századdal is rendelkezett.[1]

   Ezeket a gránátos századokat az ezredeik a gyakorlatban nem alkalmazták, mivel azokat hadjáratokban más gránátos osztályokkal összevonva kerültek bevetésre. Így a 39. gyalogezred gránátos századai (a gránátos osztály) toborzási, és ellátási ügyekben érintkeztek anyaezredükkel. Az említett módon létrejött gránátos zászlóaljak parancsnokául általában a gránátos osztályok rangidősét nevezték ki, aki alezredesként vezette a zászlóaljat.

Az 1. gránátos század 1757. július 16-án indult el a mai Csehország területére, hogy csatlakozzon a hétéves háború harcaihoz.

A gránátososztály alárendeltségét a hétéves háború utáni években az alábbi táblázat foglalja össze[2]:

   Az ezred I. zászlóalja és a gránátos század részt vett  Schweidnitz ostromában, ahol a gránátosok átestek a  tűzkeresztégen. Az 1757 november 11-ről 12-re virradó éjszakai rohamban, melyet az erőd III-as és IV-es védőműve ellen hajtottak végre, a gránátosszázad került alkalmazásra. A rohamban a Daun és a württenbergi gránátosokkal együtt nyomultak előre, támogatva egy gyalogos zászlóaljjal.  Ennek a csoportnak a támadása hozta a legkönnyebb győzelmet, hiszen a kijelölt rohamcélt lövés nélkül sikerült birtokba venni, és nem mellesleg az abban lévő, zsákmányolt lövegeket azonnal a poroszok felé fordíthatták. Bár az ostromlók a városba betörni nem tudtak, sikerült beékelődni a védelmi rendszerbe. A városban pusztító tüzek hatása illetve a védelmi berendezések egy részének elvesztése a dezertálásokkal kiegészülve nem hagyott választási lehetőséget a védőknek, így Schweidnitz megnyitotta kapuit, és a védők letették a fegyvert[3].

   A győzelem oltárán a közvetlen harcérintkezésben részt vevő 1. gránátos század 55 főt veszített, amiből 10 fő volt a hősi halottak száma. A század, mely az ezred alegységei közül elsőnek esett át a tűzkeresztségen, több, mint 50 %-os veszteséget szenvedett ( 10 halott, 40 sebesült, és 5 fogságba esett katona[4]). Mindez jól mutatja a gránátosok alkalmazási elveit a későbbiekre nézve is. Ezek az alegységek általában a legelsők között kerültek bevetésre, gyakran valamely különösen fontos terepszakasz vagy erődelem elfoglalása érdekében. Bár ez magában hordozta az érdemek utáni gyorsabb felemelkedés lehetőségét, a veszteséglistákra történő felkerülés szempontjából is  komoly esélyekkel kecsegtetett.

   Még ugyanebben a hónapban, Breszlau-nál (régi magyar nevén Boroszló, ma Wroclaw, Lengyelország) kitűnt egy később magának nevet szerző gránátos katona. A harc során gróf Pálffy János ezredes ezredtulajdonos mögött állt egy 14 éves (!) közlegény, aki később különleges életutat futott be.Paxy (Paksy) Antal közlegény 1742-ben Nagyszombaton született (ma Trnava, Szlovákia), és katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte 1756-ban. Az ezredben 1768-ban gránátos káplár volt, és ugyanabban az évben a testőrség kötelékébe lépett. Kitűnt 1779. szeptember 13-án, amikor Schönbrunnban Mária Terézia veszélyes elestét megakadályozta, s jutalmul 100 dukátot, és évi 200 forint nyugdíjbiztosítást kapott. Nyugalomba vonult 1782-ben, s hamarosan elhunyt.[5]

A gránátos katonák felszerelése és fegyverzete a törzs folyosóján található tablókon megtalálható.