császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

39-es katonák ügye a parlament előtt 1904-ben

2018. február 18. 09:48

Közös ezred lévén, a 39. gyalogezredben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékezete kényes téma volt. Ennek egyik oka az volt, hogy az ezred, melyet 1756 óta az uralkodó és a zászló tiszteletére neveltek, 1848-ban a magyar ügy mellé állt, és a szabadságharc egyik legvitézebb alakulataként harcolt!

                Nagy vihart keltett hát, amikor 1903-ban az ezred harmadik évet szolgáló, visszatartott legénysége a debreceni honvédemléket[1] titokban megkoszorúzni szándékozott. Az esetet, és annak bűntetőjogi következményeit egyenesen az országgyűlésben is tárgyalták, Bakonyi Samu képviselő interpellációja nyomán. Az ügy pikantériája, hogy a honvédelmi miniszter, aki a válaszokat adta, Nyíri Sándor honvédelmi miniszter volt, aki 1895 és 1896 között maga is az ezred tisztje volt alezredesként!

                Bakonyi Samu képviselő első alkalommal 1904. január 5-én szólalt fel az esettel kapcsolatban.[2] Felszólalásában elmondta, hogy a katonák, akik közül Bíró Sándor őrvezető, Császy Samu tizedes, Sándor Bernát tizedes, Horog Gyula, Gál Lajos és Kiss Sándor gyalogosok október óta vizsgálati fogságban voltak, pusztán az emlékművet akarták megkoszorúzni, minden politikai vagy egyéb cél nélkül. Interpellációjának a lényege ez volt: tud –e a honvédelmi miniszer arról, hogy a katonák már harmadik hónapja vizsgálati fogságban vannak? Mi az ellenük felhozott vád katonai büntetőjogi alapja? Intézkedik –e a honvédelmi miniszter, hogy az eljárás késedelem nélkül lezáruljon, és a katonákat mielőbb szabadon engedjék?

                A honvédelmi miniszter válaszában elmondta, hogy a katonák szolgálatban való visszatartása államérdek, annak politikai színezete nincs. Ugyanakkor a katonának politizlni, és a megtörténtekhez hasonlókat cselekedni nem lehet. Többször elhangzott a 37. gyalogezred katonáinak bileki zendülése, ahol az újoncozás elmaradása miatt visszatartott, idejét kitöltő katonák zendülést hajtottak végre.

                A honvédelmi miniszter 1904. április 16-án válaszolt az interpellációra, és az ülés, csakúgy mint január 5-én, bekiabálásoktól sem volt mentes. Az eset körülményeit és akkori állását Nyíri Sándor honvédelmi miniszter válaszából ismerjük.

                Bíró Sándor szakaszvezető, a 2. század katonája 1903. október 6-7. között  megállapodott Kiss Sándor gyalogossal, hogy megkoszorúzzák a debreceni szabadságemléket. Az ötletet az a korábbi eset adta, amikor 1903. október elején szegedi közös ezredbeli katonák megkoszorúzták a szegedi Kossuth szobrot. Az ügyhöz csatlakozott Csáky Sámuel tizedes és Gáll Lajos szakaszvezető. A kereskedő végzettségű Gáll szakaszvezető feladata volt, hogy összegyűjtse a legénység körében a koszorú árát.  Azt tervezték, hogy a koszorút október 17-én éjszaka fogják az emlékműnél elhelyezni.

                Bíró szakaszvezető hetedmagával október 14-én az „Olajütőhöz” címzett kocsmában gyűlt össze, és tervüket írásba foglalták. E szerint a koszorún nemzetiszínű szalag lesz, mely a következő szöveget fogja tartalmazni: „A magyar szabadságharcz dicső emlékére a 39. gyalogezred igazságtalanul visszatartott legénysége.”

                Az eset a katonai vezetés tudomására jutott, és a katonákat megakadályozták tettük elkövetésében. A helyőrségi katonai bíróság az ügyet január 9-én lezárta, és az alábbi bűntetéseket szabta ki:

Bíró Sándor szakaszvezető  : 8 hónap börtön

Kiss Sándor gyalogos          : 8 hónap börtön

Császi Sámuel tizedes        : 6 hónap börtön és lefokozás

Sándor Bernát tizedes        : 6 hónap börtön és lefokozás

Gál Lajos őrvezető             : 5 hónap börtön és lefokozás

Rosenbaum Alajos gyalogos: 4 hónap börtön

Horog Gyula gyalogos        : 4 hónap börtön

Kiss Imre gyalogos            : 3 hónap súlyosbított börtön

Puskás Zsigmond dobos     : 3 hónap súlyosbított börtön

Vattai György őrvezető      : a vádak alól felmentve

Szilágyi Lőrincz gyalogos   : a vádak alól felmentve

Varga Gábor gyalogos       : a vádak alól felmentve

Andirkó Antal gyalogos     : a vádak alól felmentve

 

                Hozzá kell tennünk, hogy mint azt a honvédelmi miniszter előadta, katonai szempontból a fegyelmi vétség nem a koszorúzás volt, hanem az, hogy a zászlószalag feliratával minősítették a visszatartásukra hozott parancsot. „Ez nem hazafias dolog, mert kitűnt, hogy nem a szabadság-szobor megkoszorúzása volt itt a főczél, hanem a fennálló katonai szolgálati rend és a kiadott parancs elleni tűntetés, illetőleg izgatás volt a fődolog. Ez pedig nagyon is alkalmas arra, hogy a többi egyénekben is a szolgálat iránt veszedelmes hangulatot keltsen.”[3]- hangzott el a honvédelmi miniszter indoklásában.  Mindemellett a katonai jogszabályok akár 5 év, súlyosabb esetben halálbüntetés kiszabását is lehetővé tették volna. Mint pedig kiderült, az ezred parancsnoka, Vogel Pál ezredes március 5-én elengedte Kiss Imre gyalogos és Puskás Zsigmond dobos hátralévő büntetését, Míg Rosenbaum és Horog gyalogosok is a kirótt idő előtt, már március 26-án szabadultak. Emellett kilátásba helyezte, hogy a többi elítélt kegyelme is megtörténhet, amennyiben magaviseletük azt indokolni fogja.

                Bakonyi Samu képviselő az országgyűlésben kifogásolta a jogi eljárást, mivel a katonák sem a pénzt nem gyűjtötték össze, sem pedig a koszorút nem csináltatták meg, így cselekményük csak terv volt. Azonban az országgyűlés végül a honvédelmi miniszter válaszát elfogadta.



[1] Az emlékmű az 1899-ben a Csigedomb tetején elhelyezett „Haldokló oroszlán” volt, mely ma is megtalálható a debreceni Hősök Temetőjében.

[2] Országgyűlés képviselőházának naplója, XXI. kötet 1904. január 5. 368. ülés 125-128. oldal

[3] Országgyűlés képviselőházának naplója, XXIV. kötet 1904. április 16. 416. ülés 108. oldal

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.