császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Isó hadnagy utolsó tábori lapjai

img-0916.JPG
Fotó:
2017. March 12. 09:41

Isó hadnagy utolsó tábori lapjai

                Tábori lap. A fronton harcolót kötötte össze a családdal, anyával, feleséggel, szeretővel. Milyen örömöt jelentett, ha a mindennapok életveszélyei között „megjött a pósta!” Néhány egyszerű sor: jól vagy?, jól vagyunk, a tehén megellett, a gyerekek rosszak, mindenki hazavár, csak lenne vége már! És néhány percre otthon járt a katona, ha csak gondolatban is, egy bihari faluban, Debrecenben, vagy valamelyik hajdúvárosban. Kicsit halkabbnak tűnt az ágyúdörgés, és talán egy könny is végigcsordult ilyenkor a háborútól árkolt katonaarcon.

                        

1-2. kép: Tábori lap Isó Gusztáv hadnagyhoz címezve. Kelt 1917. 04. 15-én.

Isó Gusztáv[1]

hadnagy úrnak

F.P.No 647 (tábori postaszám:647)

I.R. No  39. Fc. 10. (cs. és kir. 39. gyalogezred, III. zászlóalj, 10. század)

Kelt Győr, 1917. IV.15.

„Aranyos Gusztikám még lélekzetet is alig érek rá venni, annyi a dolgom.

Azért maradt el az ígért hosszú levél. Azért ne haragudj Kicsikém, Erzsi cso-

magja, hosszú levéllel és süteménnyel megrakva már régen elment, már meg

is kapta. Írd neki Gusztikám, hogy ne haragudjon rám, és igazán szeretem, csak

levelet ne várjon.   Csókol sokszor Gizi. Írj.”

Feladó: Isó Gizi Győr

 

                Így olvashatta Isó Gusztáv[2] hadnagy is a fenti sorokat. A 10. század egyik századparancsnokaként[3]  kapta őket. Bizonyára mosolyogva, boldogan olvasta a sorokat. Milyen jó, hogy nem tudjuk, mi áll még előttünk! Milyen jó, hogy így ő sem tudhatta, az utolsó lapokat olvashatja hazulról. Mert a katonasors nem engedte meg neki, hogy meglássa a háború végét. Nem láthatta a dicső ezred megszűnését, az édes hazába bevonuló idegen hadakat. Nem ücsöröghetett a diófa alatt jó bor mellett, gyönyörködve az unokák játékában.

                    

3-4. kép: Tábori lap Isó Gusztáv hadnagyhoz címezve. Kelt 1917. 04. 25-én. 17 nappal Isó hadnagy hősi halála előtt...

Isó Gusztáv[4]

hadnagy úrnak

F.P.No 647

I.R. No  39. Fc. 10.

Kelt Győr, 1917. IV.25.

„Kicsi Gusztim, ugye nem haragszol rám, multkori lapom után. Ne haragudj,

hiszen igazam van. – Erzsikém ma írt,fényképeket küldött. Még a héten fogok

 neki írni. Ugy-e jó kis lány vagyok?

Sok, sok csókot küld szerető

                                   Gizid.

Győr, 1917. IV.25

Feladó: Isó Gizi Győr"

 

                A 10. isonzói csata 1917. május 12-én kezdődött. Addigra a Győrből, 1917. április 25-én feladott levél bizonyára elért Isó hadnagyhoz. A megelőző napok jelentősebb veszteséggel nem jártak, a harcot egyelőre csak a tüzérségi tűz jelentette. A 10. század, mint ezredtartalék, május 12-én az ezred védőkörletének mélységében foglalt állás. Aznap azonban elsöprő erejű olasz tüzérségi támadás indult meg állásaink ellen. Természetesen az olasz tüzérség tüze nem csak a peremvonalra korlátozódott, így a tartalékon is erős tüzérségi tűz feküdt. Ezért hívják a tüzérséget a háború istenének: az ezred állásaira elviselhetetlen tűz zúdult. Megszakadt a vezetékes összeköttetés, a hírvivők, figyelők elestek. Zuhogtak az aknavető gránátok, valamint a 150 mm-es és 280 mm-es gránátok a magyar állásokra. A sok verejtékkel épített állásokat elsöpörte a tűz, és a gránáttölcsérek annyira megváltoztatták a terepet, hogy a hírvivők esetenként eltévedtek az általuk százszor is bejárt útvonalakon. Mennyi ima szállhatott akkor az égbe: Istenem, csak most segíts meg!

                Ekkor csapódott egy nehéz gránát a 10. század parancsnokságának helyet adó kaverna fölé. A gránát áttörte a kaverna[5] tetejét, és a benn tartózkodók mindannyian hősi halált haltak. Elesett Isó Gusztáv főhadnagy századparancsnok, Ludmann Lajos őrmester szolgálatvezető (az I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem birtokosa), Ónodi szakaszvezető gázvédelmi altiszt, valamint a szintén ott tartózkodó egészségügyi,távbeszélő, valamint hírvivő katonák. Az ezrednek aznap 13 hősi halottja, és 30 sebesültje volt…[6]

                Így hát a levelek címzettje, Izsó hadnagy, hősi halált halt. Vezetésével a 10. század parancsnoksága aznap már a Teremtő előtt sorakozott fel. Sisakjaik még porosan a ráhullott törmeléktől, kezeikben szilánkok karcolta puskák és kézigránátok. Így csatlakoztak a mennybéli 39. gyalogezredhez, míg tépett és összetört testüket odalent temették el még élő bajtársaik.

                A szorgalmasan író Gizike levelei többé már nem találták a címzettet…

 



[1] Tábori lap I1só Gusztáv hadnagynak címezve. Kelt 1917, 04.15. A szerző tulajdonában.

[2] Bár egyes források az „Izsó” névalakot használják, a tábori lap címzettjének illetve feladójának neve „I’só”-ként van feltűntetve.A továbbiakban az „Isó” alakot használjuk.

[3] 1917. április 30-án a 10. század parancsnoka Komlóssy László tartalékos főhadnagy volt. Május 12-re már valószínűleg átadta a század parancsnokságát, vagy esetleg távollétében Isó hadnagy látta el ezt a beosztást

[4] Tábori lap I1só Gusztáv hadnagynak címezve. Kelt 1917, 04.25. A szerző tulajdonában.

[5] Sziklába vájt barlangszerű fedezék

[6] Lépesfalvy-Máréfy: A debreceni 39. gyalogezred világháborús története Debrecen, 1939.282. oldal

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.