Az életrajzok, illetve azok forrásainak értelmezéseihez a következőket figyelembevételére kérem a Kedves Olvasót:
A sokszor előforduló „összeomláskor” kifejezés az I. világháború végét jelenti, melyet a két világháború között összeomlásként aposztrofáltak, utalva az ismert módon felbomló osztrák-magyar hadszervezetre.
Mivel a források egy része Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) jelent meg, az Erdély elcsatolásától a visszacsatolásig eltelt időszakot a korabeli források „a román megszállás ideje alatt” megnevezéssel illetik. A toborzási terület jelentős része esett a trianoni békediktátum által elcsatolt területre, így az egykori 39-es katonák közül sokan az említett román megszállás alatt voltak kénytelenek élni, és adataikat az erdélyi bevonulás alatt volt csak lehetőség összeírni.
A foglalkozásokat az egykori adatközlők az adatok közlésekor töltötték be, így szerepelhet több esetben is a nyugalmazott státusz.
A következő források esetében terjedelmi okok miatt (a teljes adatbázis jelenleg már meghaladja az 1000 főt) csak a forrás rövidebb megnevezése szerepel, illetve mivel a források alfabetikus sorrendben tartalmazzák a neveket, az oldalszám megjelenítésétől eltekintünk.
1. Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma Papír-nyomda Budapest, 1928.
2. Hajdúvármegye és Debrecen szabad királyi város adattára Debrecen, 1937
3. Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye
4. Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző, Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc altábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918. Debrecen, 1939.
5. Vitézek albuma Budapest, 2003
6. A magyar gyalogság Budapest
7. A magyar frontharcos mozgalom Budapest,1938
8. A magyar tüzér Budapest, 1938
9. A magyar katona – századunk legszebb magyar csatái Budapest 1942, 1943
Számos esetben kimutatható, hogy a 39-es katona a háború folyamán más gyalogezred kötelékében is harcolt. A konkrétan erre utaló bejegyzéseken túl erre mutatnak azok az említett települések, illetve dátummal említett hadszínterek, ahol és akkor a 39. gyalogezred nem került alkalmazásra. Természetesen az említett esetek egy részénél fennállhat téves dátumból eredő hiba is, ennek legjellemzőbb példája a felvidéki bevonulás 1939-re datálása, mely hadművelet valójában 1938-ban történt meg. Mivel az akkori adatgyűjtés nagy része a 2. világháború alatt történt (sok esetben csak akkor történhetett, hiszen előtte Bihar vármegye jelentős része Romániához tartozott), majd 30 év távlatából kellett az adatközlőnek visszaemlékeznie egykori szolgálatteljesítésére, számtalan esetben az azokat igazoló, alátámasztó okmányok hiányában. Ugyanez igaz a könyv írása során gyűjtött közlésekre, amikor is másod- harmadforrásból, egy évszázad múltán kerültek rögzítésre adatok. Ezzel kapcsolatban viszont el kell mondani, hogy a néhai katonák leszármazottaikra a legtöbb esetben olyan jellemző történetet, helyzetábrázolást hagytak hátra, ami alapján a 39. gyalogezredhez tartozást egyértelműen meg lehet állapítani. Ilyenek például Könnigrätz helyőrség említése a világháború alatt, vagy a debreceni gyalogsági szolgálat német vezényszó emlékei. De számos eset van, amikor a konkrét 39-es alakulathoz tartozás is fennmaradt az emlékezetben.
A kitüntetések megnevezése a Bodrogi Péter- Molnár József- Zeidler Sándor: Nagy Magyar Kitüntetéskönyv (Budapest, 2005) című mű helyesírási iránya szerint történt. Egyes esetekben a közérthetőség miatt zárójelben szerepel az adott elismerés közismert alakja is ( pl. a II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, tehát „kisezüst”). A Háborús Emlékérem, amennyiben a forrás nem említi annak Osztrák vagy Bolgár változatát, Magyar Háborús Emlékéremként került azonosításra.