császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

39-esek Csehországban III. rész: Élet a pótzászlóaljnál

2016. November 18. 08:23

39-esek Csehországban III. rész: Élet a pótzászlóaljnál

 

                S hogyan élt a pótzászlóaljnál a katona? Krecsmáry Gyula levelezéséből kiderül.

Napirend:

05:00 ébresztő

7:15 (esetenként 08:00) – 11:00 kiképzés

Ebéd

14:00 – 15:30 kiképzés

 Étrend:

Reggeli: kávé

Ebéd: leves vagy gulyás

Vacsora: zupa, azaz leves gerslivel.

És mivel a vasárnap ott is csak vasárnap volt, „vasárnap volt délre káposzta disznó husal”.[1] Az élelmezésre nyilván rányomta bélyegét a háború, és az, hogy a városban emiatt az élelmiszer drága kincs volt. Emiatt az otthonról érkező katona a hazai élelmiszert a helyi ipar termékeire cserélte. És azt a vásárfiát éppúgy várták Debrecenben vagy Böszörményben, mint a mangalica szalonnát  Hradec Královében! És ami a legfontosabb talán, ott messzi idegenben még a víz is más volt, mint otthon:

„it vizet nem tudok inni borzasztó kemény vizek vannak még az a szerencsém hogy a sör nem ojan drága 1 krigli 5 kr és minden nap megiszom két kriglit”[2]

A szerző tanúsítja, hogy a víz bizony még 2015-ben is túl kemény volt a magyar toroknak, így kénytelen volt maga is sörrel oltani szomját… De míg a víz keménysége maradt, az ár változott, mivel 5 koronáért már nem kapni sört Csehországban.

                                   Az egykori laktanya Jeromer-ben. Ma társasház. (A képet a szerző készítette)

De ha a sör olcsó is volt akkoriban, az élelmezéssel ugyancsak voltak gondok. A koszt tehát elsődleges volt a mindig éhes katonának, és elsősorban arra vágyott, amit otthon is megszokott: „kár volt azt a sok édességet küldeni a bakának nem ojan eledel kell  hanem ojan ami a gyomrot meg tőti kenyér szalonna”.[3]  Mert bizony köménymagos levesen, ami ott elég sűrű volt, nehezen él meg a magyar ember (a cseh konyha egyébként a magyarnál – néha már zavaróan – nagyobb mennyiségben használ köménymagot, így abban hiány nem lehetett).

„…mert itt katonáék fel fér minden különösen a kenyérnek van nagy kelete, mikor van mert ha kenyér van akkor nem éhezik a baka demikor kenyér nincs akkor semmi sincs, met a komisz nem elég 5 napra akár mijen szűkön bánik vele az ember. mert ha a kosztot ki adnák rendesen akor elég volna de ojan rosz kosztunk van, hogy az a csuda hogy van az embernek jártányi ereje. mert ha hazait nem kapnánk hát talán felis fordulna az ember. az ebéd az valamennyire csak tűrhető meg a früstök a fekete. de a vacsora épen ojan mint mikor a csáva közzé egy kis lisztet korpát teszünk az nem egyébb lisztes víznél vasárnap aprós káposzta van kis darabka hussal és vége az ebédnek. minden héten van hal ameliket még a kutya sem eszik meg. ugy néz ki mint a szecska ameliket a lónak össze vágnak. be van sózva ojan büdös mint a dög 3 napig áztatják a hideg vízbe még is büdös, mind horgya a kanálisba mert ehetetlen. aztán főznek gujás hust dám vad husból az meg ojan veres mint a kutya hus. de meg eszi az ember mert éhes. mert hat órától 11ig ki kergetik az emberből a fejetét..”.[4]

                       Krecsmáry Gyula túlélte a háborút. A képen, mint vadász. (A kép a Krecsmáry család birtokában)

Természetesen a zászlóaljnál kiképzés folyt. A kiképzés része volt gyakran a menetgyakorlat, ami egyszer-egyszer akár 36 km-es is volt. A menetgyakorlatokat néha gyógynövényszedéssel párosították össze.  Mielőtt az újoncokból, gyógyultakból, vagy a szabadságról visszaérkezettekből összeállítottak egy-egy menetszázadot vagy menetzászlóaljat, a katonákat kiképezték, vagy ismereteiket felfrissítették. Lehetett ennek összekovácsolás[6] jellege is, hiszen adott esetben a harctérre érkező menetalegységeket, amennyiben a kialakult helyzet megkövetelte, nem osztották szét, hanem kötelékben alkalmazták.

Nagy kegy volt, ha valakit kiképzőként a káderhez helyeztek. Az egyet jelentett az élettel! Nem volt front, életveszély, ágyúdörej!  De egyszerű katonaként is ugyanezt jelentette. És ne legyenek illúzióink, valószínűleg minden állománykategóriából kerültek ki olyanok, akik ügyeskedéssel próbálták az akár ott, akár az otthoni szabadságon töltött időt megnyújtani. Mint ahogy olyanok is voltak, akik hamarabb, vagy sebesülésük nem teljes gyógyulása után is a frontra igyekeztek kerülni, a bajtársak közé. Így volt ez akkor mindenhol Európában, legfeljebb az arányok voltak mások! Mert a magyar katona nem szökött tömegesen, míg más nemzetek tagjai bandákba verődve járták az erdők mélyét, és fosztogatásból tartották fent magukat.

Persze a katonák felett ott lebegett a frontra indulás ténye. Előbb-utóbb mindenki belekerült valamelyik menetzászlóaljba, és útba indult a frontra. Vége szakadt a nyugalomnak, és irány a front! Előtte, mint ahogy az alábbi levélben olvasható, a katonák egyéni vagy csoportképet készítettek, és képeslapként elküldték szeretteiknek:

„Kedves barátom!

                Itt küldöm neked a 39 gy. ezr. 15 mars Batalionjának III. comp. III. cugjának[7] a fényképét. Üdvözlöm Várkonyi bácsiékat Margit nagysámat Pöszikét a kis Karcsit és téged is. 25-én megyünk a harcztérre üdvözöl barátod Feri”[8]

 Frontra indulás előtt. A kép valószínűleg a Sztari Kaszárnye mellett készült. (A képeslap a szerző birtokában, illetve a fényképet a szerző készítette)

                Ferenc, aki a 15. menetzászlóalj 3. század, 3. szakasz katonája volt, valamikor 1915 októberében érkezett ki a frontra, s a képeslapon a teljes szakasz látható. Vajon ki élte túl közülük a háborút?



[1] Krecsmáry Gyula 1916. 04.10-én kelt, feleségéhez írott levele. A levél a Krecsmáry család birtokában.

[2] Krecsmáry Gyula 1916. 04.27-én kelt, feleségéhez írott levele. A levél a Krecsmáry család birtokában.

[3] Krecsmáry Gyula 1916. 04.28-án kelt, feleségéhez írott levele. A levél a Krecsmáry család birtokában.

[4] Krecsmáry Gyula 1916. 05.14-én kelt, feleségéhez írott levele. A levél a Krecsmáry család birtokában.

[5] Krecsmáry Gyula 1916. 04.28-án kelt, feleségéhez írott levele. A levél a Krecsmáry család birtokában.

[6] A katonai kiképzésben az összekovácsolás az adott alegység, kötelék együttes felkészítését jelenti

[7] XV. menetzászllóalj 3. század 3. szakasz

[8] Képeslap a pótzászlóaljtól. A szerző tulajdonában.

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.