császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

"A kislányaimnak sok millió puszit küld apukájok" - Kaszás őrmester levele 1916-ból

kaszas2.JPG
Fotó:
2018. January 20. 12:32

                Németországból került elő az alábbi képeslap, melyet Kaszás János őrmester írt 1916. szeptember 8-án a Doberdóról sógorának, Bartha István útépítési vállalkozónak Debrecenbe.

                Kaszás János 1883-ban született Debrecenben, és 1914-ben vonult be a 39. gyalogezredhez. Valószínű, hogy tényleges katonai szolgálatát is ennél az ezrednél teljesítette.

                A levél írásakor a 39. gyalogezred dandártartalék volt, ahogy arra Kaszás őrmester is utal. Ezt megelőzően az ezred 10 napot töltött az állásokban, majd felváltotta a 43. gyalogezred. Az ezredet augusztus 31-én hátravonták pihentetésre, így Kaszás János zászlóalja (I. zászlóalj) Volkovnjak-ban[1] volt elhelyezve szeptember 8-ig. Az esős idő csalódást okozott a csapatoknak, mivel idejük nagy részét a víz elleni védekezéssel töltötték, és mint a levélből kiderül, a katonák ruházata átázott, és nyakig sárosak lettek. Aki volt már ilyen körülmények között, az tudja, vizes, nyirkos ruhában bizony pihenni nem lehet, és ez a morálra is rendkívül kedvezőtlen hatással van.  Az ezred katonáinak pedig ezek a várva-várt pihenők álltak rendelkezésre, hogy kialudják magukat, és kicsit rendbe hozzák ruházatukat és felszerelésüket.

                Az ezred szeptember 9-én, tehát a levél írását követő napon újra elfoglalta a védőállásokat, majd néhány napra rá elkezdődött a 7. isonzói csata. Annak első napján, szeptember 14-én olyan erős tüzérségi tűz érte az I. zászlóaljat, hogy katonáinak 20%-a harcképtelenné vált.

                Másnap a 3. század nagy részét reteszállásba rendelték, a betört olasz gyalogság megállítása céljából. Szeptember 15-én a tüzérségi tűz tovább fokozódott az I. zászlóalj állásai ellen, és a zászlóaljat bekerítették. Az I. zászlóalj vitézül harcolt a túlerő ellen, de csak erőinek egy része tudta átvágni magát a saját csapatokhoz. A nap végén az ezred 375 katonáját jelentették eltűntként, akik nagyobb része az I. zászlóaljhoz tartozott.[2]

                Elképzelhető, hogy Kaszás János őrmester is ekkor esett fogságba. S hogy látta –e újra kislányait, akik iránti szeretete sugárzik a tábori lapból? Szerencsére igen! Az olasz fogságból 1919-ben sikeresen hazatért, és kőművesmesterként folytatta életét Debrecenben. S hogy hogyan került tábori lapja Németországba? Talán sohasem tudjuk meg…

 

Bélyegző: K.u.k. Inf. Rgmt Nr. 3. Feldkomp

Címzett   : Tekintetes Bartha István

                 útépítési vállalkozó

                 Debreczen

                 Kossuth utca 35.

                 Ungarn

Feladó    : Kaszás János őrmester

                39. Inft. Regmt. 3. Feld. Komp.

                Feldpost N˚ 109

Kelt         : 1916. szeptember 8.

 

„Kedves sógor!

                Tudatlak, hogy hála Istennek még ezidő szerint nincsen semi bajom. Még idáig tartalékban vagyunk. Jelenleg kuczorgunk Jóskával együtt az én barlangomban, sárosan, úgy nézünk ki mint valami sáros disznó, eső van ránk elég, tehát élünk vad emberek módjára. Hát ti hogyan vagytok? Rég nem kaptam tőled levelet. Én írok minden nap, nem tudom, hogy megkapod e. Mindnyájatokat sokszor csókol Jani és Jóska.

A kislányaimnak sok millió puszit küld a kedves apukájok. Üdvözlöm a kisasszonyt is.

Egyidejüleg föladtam 20 koronát vegyél belőle a gyerekiknek valami játékot és mond nékik, hogy apukájok küldte, csak legyenek jók, majd ha valamikor hatamegyek akkor töbet viszek.”

 

                    

 

                     Kaszás János őrmester ceruzával írt tábori lapja (a szerző tulajdonában)

                   

  

[1] Volkovnjak egy 282 méteres magaslat a Doberdói frontszakasztól keletre, a mai Szlovénia területén, Cerje településhez közel.

[2] Lépesfalvi: 239 – 244. oldal

Szerző (forrás): KIss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.