Egy 39-es emlékezése 1923-ból hősi halált bajtársára:

„A Neidert-század¹

   Neidert kapitány!… Még most is előttem a kép: königrätzi² dércsípte mezőkön menetre készíti századát. Szép fehér lován megy előttük; piros arcú, kemény nézésű katona. Élesen pattogó szava és szúrós szeme valahogy mégsem tudják palástolni, hogy mögéjük jóságos érzéseket rejt. Este búcsúzkodása a Katona-Otthonban³. Már ott nem is titkolja, ami jóság van benne, mind kiárad a vele holnap induló katonákra. Bájos felesége, angyalarcú gyermekei közt, akkor láttam utoljára. Ki sejtette, mi sors vár reá!

   Daloltak a fiúk: Ma még piros élet, holnap fehér álom…⁴

  Doberdói fensíkon, vad tusakodással marcangolják egymást, magyar és olasz. Kietlenül kopár sziklák, minden kövét drága vér öntözte már.

  A felvonuló Neidert-századot egy megtörött frontszakasz visszaharcolására küldik.

  Fényes nappal egy dombélre kell menni fel, melyet az olasz ágyúk és gépfegyverek állandó tűz alatt tartanak. Neidert látja, hogy élve senki fel nem juthat, sajnálja embereit, visszaizen, hogy alkonyodásig lehetetlen. Jön a válasz: kell!

  Neidert rajvonalba fejlődött százada elé áll: előre!

  És megy a Neidert-század, hosszu vonalban előre, bizonyos halálba. Neidert kapitány előttük; kadétját visszaküldi jelentéssel. Egy önkéntes káplár utban megsebesült, valami kósza golyótól. Ez a kettő maradt meg csupán. A többi ment a dombélig, , az E szakaszhoz. Odaát megroppantak a géppuskák, folytonos ütemben egyszerre söprik végig a vonalat. És percek alatt az egész Neidert-század ott fekszik, végig, rajvonalban, örökös álomban. Előttük Neidert kapitány és az örök vidám Czobor főhadnagy. Két ember hijjával az egész század. Ma még piros élet, holnap fehér álom…

  Öt hétig nem lehetett a Neidert-századhoz feljutni. Fölöttük zirrenve zuhogtak át, áradva a golyók. A Neidert-század, a halott-század tartotta a dombélt, sem olasz, sem magyar nem tudta megközelíteni öt hosszu hétig.

  Öt hét mulva változott vonalunk és végre fölmehettünk értük. A tengerről felszálló sós-párás levegő óvta meg testüket. Végső nyugovóra hordták le őket egyenként. A szomoru menetet látva, nem tudtam közel lépni, amikor Neidert kapitányt elvitték.

   Bocsásd meg, jó kapitánom, de ugy akartam emlékedet megőrizni, mint láttam indulás előtt: lobogó sörényű, fehér lovon vágtató, piros arcu, acélos szemű, délceg férfi gyanánt…

Dr. Rácz Lajos”

Kiegészítés:

  A fényképen a XIV. menetzászlóalj 3. századának 3. szakasza látható. Ez a menetalegység az említett cselekmény idején bár beosztásra került a harcoló alegységekhez.

 Neudert Richárd százados a XIV. menetászlóaljat vezetve 1915. októberében érkezett ki az olasz harctérre. Október 29-én (a Lépes-Mátéfy féle ezredtörténet szerint október 28-án, azonban a halotti anyakönyvek alapján 29-én) az ezred IV. zászlóalja az olaszok által elfoglalt állások visszavételében vett részt. Az állások jelentős részét sikerült visszafoglalni, azonban egy állásszakasz olasz kézen maradt. Ez ellen kellett a Neudert százados vezette századnak támadást végrehajtani. Körülbelül 200 lépést kellett volna megtenniük az ellenséges állásokig. A támadás azonban összeomlott az ellenség tüzében. A század a fele távolságig jutott el, és a a Lépes-Mátéfy ezredtörténet szerint visszaemlékezéssel ellentétben egy tucatnyi sebesült vissza tudott az est folyamán kúszni a saját állásokig. ⁵

(Debreczeni Képes Kalendáriom)

Neudert Richárd 1873-ban született Debrecenben. Már a háború előtt a 39-es tagja volt.

Halála után megkapta a katonai érdemkereszt III. osztályát a hadiékítménnyel.⁶

dr. Czobor László 1885 március 6-án született. Nőtlenként érte a hősi halál.

(Debreczeni Képes Kalendáriom)

Az anyakönyvek szerint Neudert századost december 10-én temették el Segetiben, míg dr. Czobor főhadnagyot október 30-án . Az ezred anyakönyve elírást is tartalmaz, mivel Neudert százados halálát 11.29-el jegyezték be.⁷ Dr. Czobor főhadnagy október 30-i temetése korai a visszaemlékezésben említetthez képest, de később biztosan sikerül ezt a talányt is megoldani.

Nyugodjanak békében!