császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Célok osztályozása...

2016. május 8. 19:02

Célok osztályozása

 

A mai, és mint írásunkból kiderül, az egykori 39-esek is tudják, tudták, hogy a harcmezőn felbukkanó célokat azok fontossága, illetve veszélyessége szerint osztályozni kell. Azok leküzdésének sorrendjét előbbiek szerint kell meghatározni. A fontos célok leküzdésének szükségességére jó példa nekünk 39-es elődeink ehhez kapcsolódó eredményessége. De beszéljen most helyettünk dr. Nagy Imre zászlós, aki az I. világháborúban ezredünkben harcolt:

„…Mindég tudtuk, mikor lesz támadásuk (az olaszoknak-a szerző), mert akkor nagy ricsajt csapva gyűltek a lövészárokban „Avanti…Avanti…” kiáltozással, ami a mi nyelvünkön sturmot, vagy honvédul roham, hajrát jelentett. A digó nép több esetben csak a kiáltozásnál maradt, s ha véletlenül egy-egy bátrabb tiszt kiugrott az árokból, s azt lepuffantottuk, a többinek nem volt nagy kedve ezen az úton haladni…”[1]

Jó példa a fentiekre Birinyi János szakaszvezető tette. Az ezred 16. századában (IV. zászlóalj, 4. század) harcoló katonánk 1917. május 14-én több olasz tisztet is lelőtt, kiiktatva ezzel az ellenség vezetését. A mieinkre nézve ez bizonyára kedvező fordulatot hozott, hiszen a Lépesfalvi-féle ezredtörténet is megemlékezik róla![2]



[1] Dr. Groma Gézáné Nagy Judit, Így éltünk mi…

[2] Lépesfalvy-Máréfy: A debreceni 39. gyalogezred világháborús története Debrecen, 1939. 286. oldal

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.