Érdekes kép másolata került hozzám, újra Giorgio Bonzani jóvoltából.

                A kép 1917. augusztus 31-én készült az Isonzónál, a 666. magaslati ponton. A 11. isonzói csatát követően az ezredet hátravonták, és a kép ekkor készült az ezred 1. és 2. és 3. századának, valamint az ezredközvetlen műszaki század század- és szakaszparancsnokairól.

                A képen a következő 39-es tisztek azonosíthatók:

1. dr. Csabai István főhadnagy (1. század századparancsnok).
2. Gombácsy Sándor hadnagy (1. század)
3. Hufnagel Rudolf hadnagy (1. század)
4. Izsák Dezső hadapródjelölt (1. század)
5. Domokos Jenő főhadnagy (2. század századparancsnok)
6. Janovicz Dezső (2. század, eredetileg a 63. gyalogezredtől)
7. Alföldi Ernő zászlós (2. század)
8. Pesty Lajos hadnagy (3. század századparancsnok)
9. Rónai Soma hadnagy (3. század)
10. Jakubik József főhadnagy (műszaki század parancsnok)
11. Papp Gyula főhadnagy (műszaki század)
12. dr. Bene Gyula hadnagy (műszaki század)
13. Gáspár Károly zászlós (műszaki század)

Felső sor: Janovicz Dezső, Gombácsy Sándor, Gáspár Károly, Pesty Lajos, dr. Bene Gyula.

Középső sor: Alföldi Ernő, Izsák Dezső, Hufnagel Rudolf.

Ülő sor: Rónai Soma, Domokos Jenő, dr. Csabai István, Papp Gyula, Jakubik József.

  A fényképen egy név szerint nem azonosítható katona áll a középső sor jobb szélén. Láthatjuk azonban, ahogy Gáspár Sándor zászlós fenyőgallyat tűz a mit sem sejtő Hufnagel Rudolf hadnagy sapkájába. Mi sem változott katonáéknál 100 év óta…

    Gáspár Károly zászlós a Fajti-Hrib magaslatnál 2 olasz tisztet, és 7 fő olasz katonát fogott el 1917. május 13-án.  A vitéz katona a képen tisztén szereplő Hufnagel Rudolf hadnaggyal 1918. júniusában esett el a Montellónál.

    Domokos Jenő tartalékos hadnagyként vonult be az ezredhez a háború kitörésekor. Hamarosan már századparancsnokként harcolt, majd 1916-ban a románok ellen induló 39-es zászlóalj 2. századát vezette az új harctérre. A háború alatt kiérdemelte az I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érmet.

   Dr. Csabai István tartalékos hadnagyként vonult be az ezredhez, mint az 1. munkásosztag parancsnoka. Később az olasz harctéren századparancsnokként harcolt. A „Fakeresztek mentén, népek országútján” című könyv szerzője.

   Papp Gyula főhadnagy 1888-ban született Érmihályfalván.  A háború kitörésekor, mint hadapródjelölt vonult be az ezredhez. Több kiemelkedő haditettet hajtott végre. 1917. március 30-án század erejű vállalkozást vezetett a Fajti-Hriben elhelyezkedő olasz erők ellen.  Tettéért a Legfelső Dicsérő Elismerésben részesült. Kitüntetései: Koronás Vas Érdemkereszt a kardokkal, Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. A háború után a Vitézi Rend soraiba lépett. Műszaki tanácsosként folytatta polgári életét, és a Pécsi Földmérő Egyesület vezetője volt.  (Vitézek albuma, Hősök naptára 1917-1918).

   Jakubik József főhadnagy hadapródként vonult be az ezredhez a háború kitörésekor.

   vitéz Alföldi Ernőzászlós 1887-ben született Székelyhídon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred I. zászlóaljában harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. A háború után felvételt nyert a Vitézi Rend soraiba, és tanítóként dolgozott. (Vitézek albuma, Lépesfalvi).

   Izsák Dezső hadapródjelölt őrmester a háború alatt kiérdemelte az I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érmet.

   Ezúton is köszönöm Giorgio Bonzaninak, hogy a képet rendelkezésemre bocsátotta.