A régebbi korokban a gyalogság lovasok elleni küzdelme az egyik legnagyobb fegyelmet kívánó katonai feladat volt.

A lovasság ellen csak összekovácsolt, szoros alakzatban harcoló gyalogságnak volt esélye. Mint a lenti hőstettből látszik,

ezt egyéni hőstettel kiegészítve a túlerejű ellenség is legyőzhető.

   Az ezred 1809 májusában részt vett a franciák elleni küzdelemben Aspern mellett. Később, 1809 júliusában Leopold mellett került sor harcérintkezésre, ahol a II. zászlóaljat ellenséges lovassági támadás érte. A zászlóalj sortűzzel, gyalogsági négyszöget alakítva

fogadta a támadást, és az alakzatot tartva próbált a saját erők irányába hátrálni.

   A franciák ezt követően hat lovassági támadást hajtottak végre a zászlóalj ellen, amit a 39-es katonák mindannyiszor sikeresen visszavertek. A küzdelembe a 6. hadtest egyik huszárszázada is beavatkozott a 8. huszárezredtől. A mozgás során óhatatlanul keletkező résekbe a francia lovasok bevágtak, így a haladás nem volt kivitelezhető. Az egyik támadásnál három francia lovas bevágott az első két sorba a harmadik sorig, ahol újonc katonák álltak, és az az oldal elveszni látszott. Ekkor Mitru Kath, Stefan Winchek és Ursz Klippe közlegények a negyedik sorból bajonettel és puskatussal gyorsan az ellenségre támadtak, és kiszorították őket az alakzatból, megelőzve ezzel a gyalogsági négyszög szétesését. Helytállásukért pénzjutalmat nyertek.

   A közelharc során a fiatal Johann Maygraber zászlós kardok csattanását hallotta a háta mögül, és megfordulva látta, amint Rady Anton zászlóst levágják. Három francia lovas ekkor ellene fordult, amikor érezte, hogy egy erős kéz megfogja bal karját, és valaki azt mondja: „El innen gyerek!”, földre rántva őt. Az őt földre rántó katona egy arcán nagy sebet kapott közlegény volt. A zászlós felismerte a katonát, aki előző nap megsebesült, de ennek ellenére bekötözése után ezekkel a szavakkal indult vissza harcolni: „Megyek én még egyszer a Ferkóra (a franciára)!” Ez a katona, aki a zászlóst megmentette, egyedül szállt szembe a három francia lovassal. Egyet lelőtt a lováról, de a későbbiekről már nem tudni. A katona nem élte túl az ütközetet, valószínűleg az üldöző francia lovasság áldozata lett, és hősi halált halt. Neve nem maradt fenn, csak annyi tudni róla, hogy roma származású volt.¹ Maygraber zászlós az ezred egy másik zászlóaljának gyalogsági négyszögében talált magának menedéket, és túlélte az összecsapást.