császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Hősök Napján: emlékezés az 1. géppuskás század parancsnokára

pribil.jpg
Fotó:
2021. május 30. 12:05

Hősök napján Pribil József főhadnagyon keresztül emlékezünk a 39-es hősökre.

   Pribil József főhadnagy 1892-ben született Budapesten. Mint a 39. gyalogezred hivatásos tisztje, a mozgósítástól harcolt az ezredben. Már októberben kitűnt bátorságával és eredményességével. Végig géppuskás alegység parancsnokaként harcolt. Az orosz hadszintéren 1915. márciusának első napjaiban megsebesült. 1916. augusztus 10-én ő biztosította az ezred kivonását, és ennek során az előrenyomuló olasz erőkre meglepetésszerű tüzet vezetett. Ez biztosította, hogy az ezred az új állásokat rendben elfoglalhatta és előkészíthette.

   Ládi Imre naplójában ezt a következőképpen írta meg (napló a szerző birtokában):

"...És 12 órakor pontban otthagytuk az állást és eljöttünk 2 kilómétert a valona völgybe.[1] Aludtunk reggelig, és akkor néztük, hogy vereti az üres állást. 10 órakort érték el főhadnagy úr Pribilt. Ő nyolc masingeverrel[3] várta őket és egy zúg betegunggal[4] a 14-től (a 14. századtól). Mikor 300 lépésre voltak az olaszok, megszólaltak a geverek. Menekültek hanyat-homlok visszafelé, estig nem is láttunk belőlök, csak a patrulokat."[5]  

   Pribil főhadnagy 1918. 06.17-én ellenséges lövedéktől találva hősi halált halt. Egy temetéséről készült fénykép szerepel a Lépes-Mátéfy-féle ezredtörténetben. A fejfáról leolvasható, hogy mint az 1. géppuskás század parancsnoka esett el. Koporsója mellett ott állnak századának katonái, és koporsójának fejrészénél a század altisztjei. 
Nyugodjon békében!

[1] helyesen: Vallone völgy. Az ezred 1916. augusztus 9-ről 10-re virradó éjszaka, pontban éjfélkor, biztosítás mellett elhagyta állásait, és keletre irányba mozogva hajnal 4-re elfoglalta a számára kijelölt új állásokat.

[3] géppuskával. A Lépes-Mátéfy-féle ezredtörténet 2 db géppuskát említ, ami a géppuskás alegységek felépítését tekintve sokkal reálisabb szám

[4] egy szakasz megerősítéssel (bestätigung, német).

[5] az olaszok minden bizonnyal járőrök kiküldésével igyekeztek felderíteni az új állások arcvonalvezetését

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.