Hamarosan egy 39-es tiszt életútját fogjuk közölni. A kis Habsburg Ottó.  I. világháború, aztán Trianon, az elhagyott Nagyvárad, Vámőrség, majd a Magyar Királyi Honvédség. Álruhában megfigyelő tevékenység a románok uralta Nagyváradon. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély visszacsatolásának mámoros pillanatai, a szülők és a feleség szüleinek földje újra magyar föld!!! És 1944. Nagyvárad bombázása, menekülés 2 kofferrel. A Vitézi Szék anyagainak menekítése. Graz, angol, lovagias fogság. És újra Magyarországon. Kitelepítés, mellőzöttség, küzdelmes hétköznapok. A gyermek kizárása az egyetemről, mert horthysta tiszt gyermeke. Megbékélés a temetőben.... Egy család, amely megőrizte az emlékeket. És most ezek az emlékek, annyi év után, ránktaláltak, mai 39-esekre.

     Ízelítőül néhány fénykép. 1918-ban, az összeomláskor a pótzászlóaljnál a 39-esek szétosztották maguk között többek között a tiszti étkészlet darabjait, hogy ne kerüljenek idegen kezekbe. Ezek a darabok túlélték a menekülést, a kilakoltatást, és azokat az évtizedeket, amikor ezekkel nem volt tanácsos dicsekedni. Most itt van néhány kép, rajtuk a 39-es IR39 (Infanterie Regiment - Gyalogezred) gravírozással. 

     Bár sok idő lesz, mire a történet feldolgozásra kerül, ígérem, a történet olvasható lesz a weboldalon.