császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Ezrednév és hadrendi szám I.

2016. June 17. 11:24

       A mai magyar katonai terminológia szerint az önálló egységek, alegységek hadrendi számot és a magyar hadtörténelem kiemelkedő tagjainak nevét viselik. Ez a rend a rendszerváltással született, a már szabadon nemzeti jelleget, magyar hadtörténelmet felvállaló Magyar Honvédség újjászületésével.

                A megalakuló reguláris alakulatokat az azokat megalapító személyek után, az ezredtulajdonosok után nevezték el. Ennek a rendszernek a kialakulása hazánkban a 18. század elejére tehető. A felállítandó állandó katonaság létét többek között az hozta létre, hogy a hadművészet fejlődésével megmutatkozott a nemesi felkelés, illetve egy adott hadműveletre sebtében toborzott haderő gyengesége. Különösen igaz volt ez a magyar hadviselésből annyiszor hiányzó fegyelmezett, képzett gyalogságra.

                Az ezredtulajdonost, aki jelentős befolyással rendelkező katona vagy arisztokrata, nem egy esetben államfő volt, az uralkodó kérte fel az alakulat felállítására, vagy adott arra engedélyt. Ezredünk esetében Mária Terézia 1756 december 15-én ezredessé nevezte ki endrődi Pálffy János grófot, aki saját költségén megalakította az ezredet. Így született meg az alakulat első megnevezése: Pállfy ezred. Erre emlékezve tart zászlóaljnapot a 39. lövészzászlóalj minden év  december 15-höz közeli péntekén több helyszínen, többek között az ezred emlékművénél, illetve a Szent Anna Székesegyházban.

                Az ezredtulajdonos szerepe az ezred megalakulásakor jelentős volt. Vezette az ezred gazdálkodását, és a korai időszakban az alakulat harctéri vezetését is ő látta el. Szabadon dönthetett bizonyos szintű tiszti kinevezésekig személyügyi döntésekben, és pallosjoggal is fel volt ruházva fegyelmi ügyekben. A tiszteket hadapródtól századosig jogosultak voltak előléptetni, a fölötti kinevezéseknél pedig ők tették meg az előléptetési felterjesztést. Kegyelmezési joggal is bírtak, valamint határoztak a tisztek házassági ügyeiben[1]. Az ezredet felállító Pállfy gróf egyben az ezredparancsnoki beosztást is ellátta, és a fegyverzet kivételével állta az ezred felállításának igencsak tetemes költségeit is. [2] Utóbbi többféleképpen történhetett abban a korban, és a leendő ezredtulajdonosnak a Császári Udvari Haditanáccsal kötött szerződése határozta meg. Utóbbiban rögzítették, hogy a felek milyen arányban vesznek részt a különböző költségek fedezésében. A haderők fejlődésével és főképpen egységesítésével, bár az ezredtulajdonosi rendszer megmaradt, annak szerepe egyre inkább jelképessé vált. Jól jellemzi ezt, hogy nem egy esetben az ezredtulajdonos nem is tartozott a birodalomhoz, gyakran pedig éppen az ellenséges haderő tagja, uralkodója volt. Jellemző példa erre az 1848-49-es forradalom és szabadságharc magyar oldalán álló Miklós huszárok esete, akik éppenséggel a szabadságharcot leverő orosz cárról kapták alakulatuk nevét. Nyikolaj Vasziljevics Iszakov tábornok visszaemlékezésében említi, hogyan találkozott a Miklós huszárok egyenruhájával, miközben 1849-ben a komáromi vár feladásának ügyében eljárva Károlyi Miklós gróffal találkozott:

„…Szép egyenruha, gróf úr - mondtam neki.

-          Igen, a Miklós huszároké - válaszolta.

-          Boldog leszek, ha ezredtulajdonosuknak beszámolhatok a hírekről – folytattam mosolyogva.

-          Igen, kitűnő ezred, két százada azonban elárulta ügyünket, és az osztrákok oldalán maradt – felelte Károlyi komolyan…”[3]

 

Az említettnél szélsőségesebb esetek is előfordultak a magyar hadtörténelemben, hiszen egy alkalommal egy magyar huszárezrednek kis híján sikerült foglyul ejtenie a szembenálló haderőben harcoló saját ezredtulajdonosát.

Az említett példák is mutatják, hogy az ezredtulajdonosnak nem volt lehetősége az ezred vezetésére, így azt az ezredes tette meg. Pállfy gróf az ezred felállításakor még maga vezette ezredét, míg az őt követő ezredtulajdonosok már nem éltek ezzel a lehetőséggel

Az 1848 augusztusában a magyar képviselőházban az alsóház ülésén felvetették, hogy az ezredtulajdonosi intézmény szűnjön meg, és az ezredeket csak számmal jelöljék, valamint azok semmiképpen ne viseljék külföldiek nevét. Az indoklás szerint az ezredtulajdonosi intézmény amúgy is okafogyott, hiszen a tiszti kinevezéseket már amúgy is a hadügyminiszter hagyja jóvá.  Végül 1848 november 27-én az intézményt megszüntették, ennek ellenére a régi ezredek hagyományaival és megnevezésével kíméletesen bántak, mivel tudták, hogy az adott alakulatok morálját azok alapvetően meghatározzák.[4]



[1] Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben I. kötet 156. oldal.

[2] Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző, Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc altábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918. Debrecen, 1939. 442. oldal

[3] A magyarországi hadjárat 1849 Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Európa Könyvkiadó 1988 Nyikolaj Vasziljevics Iszakov tábornok visszaemlékezése 447. oldal. Bár a könyv jegyzeteiből kiderül, hogy az egyenruha és az ezred háborús szerepe téves, maga a párbeszéd jól jellemzi a furcsa helyzetet.

[4] Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben I. kötet 156, 458. oldal.

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.