"Ha elesnék pajtás, te vidd meg a hírt, Mondd meg az anyámnak, hol ásták a sírt"
Nagy Bálint tizedes 1908 december 15-én jegyezte le az alábbi verset/dalt, "Háborús kaszárnya dalok" címmel.
Nem tudhatta ekkor, hogy néhány év múlva kitör az újabb háború, ahol mint 39-es szakaszvezető fogságba kerül. A 649. számú veszteséglajstrom (1918. 02. 04) szerint Altamurán volt hadifogoly, az "olasz csizma" déli részén.
"Falubéli pajtás, add a kezedet,
Mulassunk még egyet, ameddig lehet
Holnap úgyis visznek Bosznia felé,
Öt pecsét alatt jött Bécsből a levél.
Bilek felől zúgnak haragos szelek,
Arra masíroz sok magyar gyerek
Nehéz a czakumpak, de ne félj pajtás,
Ha majd visszatérünk, lesz nagy áldomás.
Ha elesnék pajtás, te vidd meg a hírt,
Mondd meg az anyámnak, hol ásták a sírt
Mondd meg a rózsámnak, ne sírjon sokat,
Nagy a világ, sok a legény talál másikat."
(köszönöm Katona Ildikónak, hogy az emlékkönyvet rendelkezésemre bocsátotta)