császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Lenin álmát őrző 39-es?

magyar-rendot-1967-aprilis-20.png
Fotó:
2025. szeptember 27. 10:42

Az élet a legnagyobb rendező. A 39-esek végigküzdötték az I. világháborút, és sok mindent megéltek. Az orosz  fogságba kerültek történetei kiváltképpen különlegesek. Volt, aki Japánon keresztült tért haza a fogságból, sokan megnősültek és nem tértek haza. Néhányan fehér vagy éppen vörös oldalon részt vettek az 1917-es oroszországi eseményekben.

               Utóbbiak közé tartozik Tarcsai Mihály is, aki Debrecenben született, és 1914-ben a 39. gyalogezred katonájaként került az orosz harctérre. Az ott jellemző találkozóharcok következtében mindkét fél részéről magas volt a fogságba esettek száma,  nem csoda, hogy Tarcsai Mihály is hadifogoly lett. [1]

               Vlagyivosztokban, majd Péterváron volt hadifogolytáborban, és utóbbiban érte el a forradalom szele. Kun Béla és Szamuely Tibor meglátogatta a tábort, és nekik köszönhetően sokan beléptek a Vörös Gárdába, köztük Tarcsai Mihály is. Ezt követően részt vett a fehérek elleni harcokban.

               Egy 1918-as éjjelen Moszkvában a Kreml egy szobájának őrzésére rendelték. Járt fel-alá egész éjszaka az ajtó előtti folyosón, és egyszer kíváncsiságtól hajtva be is nyitott, hiszen nem tudta, kit-mit őriz. A szobában egy asztalra borulva aludt egy férfi, de arcát nem látta, mert rá volt húzva  a kabátja. Még hajnal előtt nyílt az ajtó, a férfi távozott, de előtte még kezet fogott álmának őrzőjével. Már ekkor sejtette, hogy Lenint őrizte, de ezt hamarosan megerősítette lett nemzetiségű őrparancsnoka is.[2]

               Hazatérése után ott folytatta életét, ahol abbahagyta: az építőiparban. Még nyugdíjazása után is ezzel foglalkozott, mint a III. kerületi Tanács községfejlesztési állandó bizottságának egyik tagja.[3] Mivel aktív társadalmi életet élt, a megyei napilap sokszor beszámolt vele kapcsolatos hírekről, és számtalanszor volt lehetősége elmesélni a nagy találkozás történetét.

Az idős veterán 1967-ben (Magyar Rendőr 1967. április 20.)

               Egészen 71 éves koráig szolgált a Munkásőrség kötelékében. [4] A sok konfliktust megélt veteránt 1972-ben helyezték végső nyugalomba Debrecenben katonai szertartás szerint.[5]



[1] Fábián Sándor: Lenin álmát őrizte. Magyar Rendőr 1967. 04. 20.

[2] u.o.

[3] Kun Tibor: A veterrán. Hajdú-Bihari Napló 1963. 02. 22. 3. o.

[4] Hajdú-Bihari Napló 1972. 07.02. 3.o.

[5] Hajdú-Bihari Napló 1972. 07.07. 1-2.o.

 

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.