császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Löbl Imre tizedes a lipai temetőben

halott-ezred.jpg
Fotó:
2025. július 19. 10:36

 

Érdekes, szomorkás hangvételű nekrológ jelent meg a Balatonvidék 1916 december 10-i számában. Löbl Imrére emlékeztek meg benne, aki a Zala megyei, ma már Várvölgy község részét képező Alsózsidről származott. Fiatalon, 19 évesen érte a végzetes találat, és másnap temették el a 39. gyalogezred lipai temetőjében (HL 196. 1482).

 

„HŐSIHALÁL

Elment és nem jött vissza . . . Elment felvirágozva, pántlikásan, dalolva, az életerős fiatalságával, vig kedvével és katonabandával. Elment, mint ahogy a harctérre szokás menni, harcolt ahogy illik és meghalt, mint a hősök szokták.

Húsz éves volt. Leérettségizett, azután katona lett. Rövid élet, eseménytelen, de a fináléja kiemeli a hétköznapiságból. Nem írt könyveket nem tartott filippikákat, nem alapított semmit. Még csak hivatalnok sem volt valami protekciós banknál, vagy a vasútnál, hogy felmentették volna. Nem volt sem pótolhatatlan, sem nélkülözhetetlen. De miért is emlegetem, ha nem csinált semmit !? Istenem, azért, hogy hősi halált halt?...

 Akik ismerték, tudták róla, hogy szerény és magának élő, de alapjában derült lelki nyugalom jellemezte. Fáradt mosollyal fogadhatta a halált is, amint az élet kisded bajait szokta. Nem épitett képzelete légvárakat, nem álmodott álmokat a színes jövőbe, hanem élte a mát és várta a holnapot. Nem is zavarhatta a halál az élete köreit. ..

Két évvel ezelőtt köztünk sétált a Főutcán, most a doberdói hősök számát szaporítja egygyel a lipai temetőben. Nincs koporsója, csak úgy bakamódra fekszik a földben: ’bakkancsba', köpenyegbe', meg sapkába'. És a sátorlap a szemfödője. . .

 Rózsaszín tábori lapon jött meg a halál híre, olyanon, amilyenen ő is szokott inni. Én szürke, hamuszínű, vagy lila lapon írtam volna meg. Vagy semilyenen sem. Hogy is lehet azt megírni egy özvegy édesanyának, hogy a fia Löbl Imre, 39. gyalogezredben e. é. ö. káplár, nov. 23-án, az olasz fronton hősi halált halt?  Hogy is lehet ?”

Löbl Imre halálának napján viszonylagos csend volt a 39. gyalogezred állásainál. Előző nap hunyt el Ferenc József, friss volt még a hír, ezzel együtt természetesen az olasz tüzérség folytatta tevékenységét. A IV. zászlóalj három katonája esett el aznap (LÉPES-MÁTÉFY 257.), egyikük Imre volt. Emlékét a keszthelyi zsinagógában emléktábla őrzi, melyen a 180 fős hitközség 36 hősi halott tagjának nevét tüntették fel (Egyenlőség, 1922. 07.22. 11.o.).

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.