Jó ideje nem jelentkeztem poszttal, mentségemre legyen mondva, a szabadidőmet elviszi a tanulás, de hát az is az ezred történetének érdekében történik.

   Katona Ildikónak köszönhetően egy 39-es anyag feldolgozására nyílt lehetőségem. A bihardiószegi Nagy Bálint tizedes emlékkönyvét vehettem kezembe, amely azért is fontos számomra, mert a Nagy Háború előtt íródott, ezért ritka forrásnak tekinthető. Nagy tizedes ugyanis "1906 béli öreg harczos" volt, azaz 1906-ban vonult be Debrecenbe katonai szolgálatra. Könyvébe verseket, dalokat írt, de néhány katonai vonatkozású témát is rögzített. Megjárta az I. világháborút, amelynek vége olasz fogságban találta, és mire hazajött, faluját Romániához csatolták. Nagy szerencse, hogy ennyi idő alatt nem lett az enyészeté, és ma is a család birtokában lehet!

   Elsőként kedvcsinálónak egy vers következik, melynek írója számomra ismeretlen. A 39-esek 30 évvel Nagy tizedes szolgálata előtt harcoltak Boszniában, így bizonyára téma volt a katonák között az utolsó háború. Nagy Bálint valamikor 1908-ban vethette papírra a verset, amikor már hosszú évek óta állomásoztak 39-esek a Boszniával határos Bródban (ma Slavonski Brod, Horvátország). Távol a hazától bizonyára megérintette őket a dal mondanivalója, ezért terjedhetett a 39-esek között.

(patrul - járőr, srózsák - szalmazsák)

Dal a boszniai magyar bakákról

Feketén szálló éjszakában

Valahol messze tájakon

Magyar fiú áll kint a vártán

S az éjszakába néz vakon

A patrúl nyújtott jeladása

Német szóval fülébe vág…

Beljebb a srózsákon pihennek

Magyar fiúk, magyar bakák.

Könnyű az álom. Egy leányról

Az édes otthonról beszél.

…Ott künn a téli éjszakában

Lopódzva jár az orvveszély

---Egy édes csók. A búcsú csókja

Mely fojtott zokogásba hal

Itt nincsen csók. S ha nóta csendül

Valahol, vérről zeng a dal.

Hej! Otthon! Langy meleg szobában

Egy öregasszony két szemén

Mostanság égő könny vizében

Fürdik az enyhe lámpafény

Nagy kapcsos imakönyv előtte

A falról ránéz Mária…

Feketén szálló éjszakában

Idegen földön jár fia.

Csikorgó fagyban, zúzos éjben

Lassan szitálva hull a hó

Az őrszobában, nagy fiúk közt

Suttogva, halkan kél a szó.

Két hét csupán, és jő Karácsony…

Az élet otthon óh, de más…

Erre az Istenvert vidékre

Tán el sem jő a Messiás…

…Ólmos pillák lassan lehunynak

Álmodva  ül sok nagy gyerek…

A szeretetről álmodoznak,

S mellettük töltött fegyverek,

Karácsonyfának csillogását

Behúnyott szemmel látja mind,

S az őr a messzi éjszakában

A Halt verdát kiáltja kint.

És egybegyűl sok nagysóhajtás

És száll magyar vidék fele…

S az őr szobának éjszakája

Nehéz, nagy csenddel lesz tele.

Elmorzsolt könynek gyémántcseppje

Megbarnult arczokon pereg.

Körös-körül nincs egy meleg szív,

Csak ölni vágyó emberek.

Feketén szálló éjszakában

Valahol messze tájakon

Magyar fiú áll kint a vártán

S az éjszakába néz vakon

A patrúl nyújtott jeladása

Német szóval fülébe vág:

Tinéktek nincs estén Karácsony

Szegény, szegény magyar bakák.