császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

128 fő 39-es katona rövid életrajza

39-gye-varkonyi.jpg
2018. november 21. 07:09

 

1.       Bacskay Gábor földbirtokos, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1874-ben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. A világháborúban régi ezredében szolgált. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Elhunyt 1935-ben. Neje: Csuja Zsuzsánna.

2.       vitéz Bacsó (Baczó) Ferenc gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1889-ben Szamosardón. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd továbbszolgáló szakaszvezetőként a cs. és kir. 39. gyalogezredhez került. A világháború alatt a szerb, orosz és olasz harctéren szolgált. Többször sebesült, majd 1916-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. A Nemzeti Hadseregben szolgált tovább, majd 1928-ban tiszthelyettesként nyugdíjba ment. Vitézzé avatták 1926-ban. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három sávval, Szolgálati Emlékérem. Neje: Tar Borbála. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

3.       vitéz Bagdi-Kovács János tizedes, távirdanyomdász Tiszacsege. Született 1892-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

4.       Bagi László gazdálkodó, Kaba. Született 1869-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1891-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Felesége: Madarászi Ágnes. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

5.       Bagossy József gazdálkodó, Poklostelek (ma Pocluşa de Barcău, Románia ).Született 1899-ben Szentjobbon.Világháborús katonai szolgálatát 1917 márciusában kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olsz harctérre került, ahol Görz környékén, a Doberdón és a Piave mentén harcolt. 1918 júniusában gránátszilánktól súlyos gyomorsérülést szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Mikó Lídia. Gyermekei: Sándor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

6.       Baik János kéményseprőmester, Vámospércs. Született 1887-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren harcolt. Utóbbi helyen megsebesült, és mint 33%-os hadirokkant szerelt le. A helyi Rokkant Egylet elnöke volt. Felesége: Molnár Lidia. Gyermekei: Ernő, János, Irén. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

7.       Bajza István nyugalmazott MÁV felügyelő, Debrecen. Született 1863-ban Gencsen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette, és hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

8.       vitéz Bak István szakaszvezető, gazdálkodó, Dévaványa. született 1884-ben Kőrösladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

9.       Bakos Gedeon ügyvéd. Született 1826-ban Nagykőrösön. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az I. honvéd vadászezred hadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1852-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

10.   Bakó József gazdálkodó, Érbogyoszló. Született 1881-ben Érbogyoszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot és 1914-ben az első menettel került az orosz harctérre. Bal karján és mellén lövéstől sebesült és 1915. március 21-én az oroszok fogságába esett. Csak az összeomlás után térhetett haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

11.   sápi Bakóczy Gábor gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1888-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren szolgált. Olasz hadifogságba esett 1916-ban, ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Guthy Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

12.   sápi Bakóczy Gábor gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1889-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-től, mint tényleges katona harcolt az orosz, majd olasz harctéren. Szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Éremkét alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Mezei Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

13.   Balázs Pál Mezőberény. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. november 5-én Laibach-ban. Felesége: Boldis Judit. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

14.   Balkó Lajos földbirtokos, Álmosd. Született 1887-ben Álmosdon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és mint volt békebeli katona, az első menettel került ki az orosz harctérre. Homonna, Lemberg és Przemysl körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon, a Doberdón harcolt. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

15.   Balla Mihály pénzintézeti altiszt, őrmester. Született 1890-ben  Bályogon. Tényleges katonai szolgálatra 1911 októberben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Debrecenben, Boszniában és Bécsben szolgált. 1914-ben az első menettel került a szerb harctérre, s ott küzdött 1914 augusztus 27-ig. Ekkor az orosz hadszíntérre vitték. A rohatini csata során 1914 augusztus 29-én a 46. k. gy. e.-hez osztották be, a visszavonulás után pedig eredeti ezredének támadásában vett részt. 1914 október 21-én megsebesült. Később 50%-os rokkantnak nyilvánították és tartósan szabadságolták. 1920 decemberben Szegeden rokkantsági fokát 15%-ban állapítot-ták meg. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Oi-re is felterjesztették. — Sógora: Guthy Lajos a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914 szept.-ben az orosz fronton hősi halált halt. (A magyar gyalogság)

16.   Ballahetzky, Ferdinand. Született 1809-ben Bécsben. 1848-ban a 19. gyalogezred tisztjeként harcolt, majd 1848 decemberében megtagadta a szolgálatot, így internálták. A szebadságharc leverése után hadnagy lett az újjászerveződő 39. gyalogezredben. Prágában hunyt el egy hónappal később, 1849. október 1-én. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

17.   Balogh Adolf, felsőócsai sóbányászati felügyelő, Munkács. Született 1818-ban Debrecenben. Önkéntesként 1836 és 1846 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban újra katonának áll. Jellasics ellen harcolt 1848 szeptemberében, a Bereg megyei önkéntes nemzetőrszázad őrmestereként. Kitűnt az 1848 december 30-án lezajlott móri csatában. 1849-ben hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

18.   krasznaczégényi Balogh Áron százados. Született 1814-ben Krasznacégényben. A 39. gyalogezredben 1833 és 1839 között, mint tizedes szolgált. A szabadságharcban a Kraszna megyei nemzetőrségnél, a 67. és 13. honvédzászlóaljban harcolt. A szabadságharc vége századosként érte. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

19.   Balogh Elemér malom társtulajdonos, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred szakaszvezetőjeként az orosz és olasz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

20.   Balogh Gáspár adóhivatali írnok, Debrecen (1850). Született 1799-ben vagy 1801-ben Niedermannban, Ausztriában. Katonai nevelőintézetben végzett, majd 1818 és 1843 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, és főhadnagyi rendfokozatot ért el. Kilépett a hadseregből, majd 1848 szeptemberében hadnagyként belépett a temesvári nemzetőrségbe. Decemberben főhadnaggyá nevezték ki az 58. honvédzászlóaljhoz. 1849 májusában egy pesti kórház parancsnoka lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

21.   Balogh Gyula dr., földbirtokos, nyugalmazott városi tanácsnok, árvaszéki ülnök, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúhadházon. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, Nagyváradon végezte a tiszti tanfolyamot, majd, mint szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre, ahol 1915 áprilisában súlyosan megsebesült. Hadirokkantként teljesített tovább szolgálatot 1919 januárjáig. Mint főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme és elismerő okirat. Neje: Vida Ilona, leánya: Ilona, veje: Bartha János református lelkész, a Nemzetvédelmi kereszt, Finn Fehér Rózsarend II.o. lovagkeresztjének birtokosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

22.   Balogh Imre gazdálkodó, Hajdúböszörmény. A világháborút a kezdetektől a befejezésig végigharcolta, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Szolgált a szerb, orosz, olasz harctereken. Olasz hadifogságba esett, és 4 év fogságot szenvedett. Egyszer sebesült, és 50%-os hadirokkant lett. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

23.   Balogh József. Született 1818-ban Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1836-tól szolgált. A III. zászlóalj tizedeseként, majd őrmestereként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken az ezreddel 1848 őszén. 1849 februárjában hadnagyá léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1851-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

24.   Balogh Lajos hentes, Margitta. Született 1889-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Az I. világháború kitörésekor azonnal bevonult, és az orosz harctérre került. Rohatyn-nál 1914. augusztus 30-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 májusában szabadult. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

25.   Balogh László. Született 1822-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1839-től szolgált. 1848-ban az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ugyanazon év októberében őrmesterré nevezték ki a 26. honvédzászlóaljhoz. Új alegységénél hadnagyi rendfokozatot ért el. 1849, júniusában aKatonai Érdemjel III. osztályára terjesztették fel. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

26.   Balogh Miklós gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1879-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Szakaszvezetőként szerelt le. A világháborúban 191t4-től harcolt. Az olasz fronton 1917-ben megsebesült, és őrmesterként, mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kis Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

27.   Balogh Miklós nyugalmazott városi mezőőr, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Apja részt vett Bosznia okkupációjában. Neje: Varga Erzsébet. Nejének bátyja és előző férje, Buday Gábor, elesett a világháborúban. Gyermekük: Irén. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

28.   B. Balogh Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben vonult be. Az olasz harctéren harcolt, majd 1918 őszén szerelt le. Édesapja, B. Balogh Péter a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

29.   Balogh Sándor érkeserűi, magyar királyi állatorvos, állategészségügyi tanácsos, Alsószopor. Született 1882-ben Nagyszalontán. Tényleges katonai szolgálatát a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében látta el. Az állatorvosi főiskolán kívül a debreceni gazdasági akadémiát is elvégezte. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd mint segédorvos az aradi megfigyelő kórházba kapott beosztást. Megkapta a Vörös Kereszt kitüntetést. Neje: Serák Mária, gyermekei: Sándor és Edit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

30.   Bancsov Adolf százados. Született 1826-ban Glogon (Galagonyás). A 39. gyalogezredben 1844-től szolgál, mint hadfi. A bécsi térképészeti intézethez volt vezényelve. 1848 októberében hadnaggyá nevezték ki a 28. honvédzászlóaljhoz. Novemberben a 39. gyalogezredhez nevezik ki, de a valóságban sem a 28. honvédzázlóaljhoz, sem a 39-esekhez nem engedték csatlakozni. A magyarországi hadszíntérre a cs. és kir. 63. gyalogezreddel érkezett. 1849 januárjában átállt a magyarokhoz. Az I. hadtest vezérkaránál szolgált. Komáromban tette le a fegyvert, mint százados. Mivel a 39. gyalogezred I. zászlóalja szintén ott tette le a fegyvert, végül mégiscsak találkozhatott 39-es bajtársaival. A szabadságharc után, 1859 és 1864 között a 37. gyalogezredben szolgált, ahonnan, mint őrmester szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

31.   Bangya Imre százados. Született 1821-ben Koltán. A 39. gyalogezredben 1839 és 1847 között szolgált, mint őrvezető. 1848 tavaszán belépett az 1. honvédzászlóaljba. Később a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban (mind az első, mind az újjáalakult zászlóaljban) harcolt. A szabadságharc után az olaszországi magyar légió századosa 1861-62-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

32.   Bankós László. Született 1826-ban Fülöpszálláson. Az 1848-49-es foradalom és szabadságharc alatt önkéntesként, majd hadnagyként harcolt. Utolsó beosztásában Péterváradon volt segédtiszt. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

33.   vitéz Baranyai Albert tizedes, MÁV gépkezelő. Született 1894-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

34.   Baranyi Gyula gazdálkodó, Bályok ( ma Balc, Románia). Született 1880-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében volt tényleges katona 1902-ben. A világháború kitörésekor került a szerb, majd az orosz és olasz harcterekre és végigküzdve a világháborút, számos ütközetben vett részt. 1918 novemberében szerelt le. (Az harcterek sorrendje alapján valószínűleg a háború alatt is a 39. gyalogezredben harcolt-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

35.   Baranyi Mihály gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1883-ban Bályokon. Temesváron kezdte katonaéveit 1904-ben, majd a világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezreddel került a szerb és orosz harctérre. 1914-ben megsebesült, végigküzdötte a világháborút és 1918-ban szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

36.   Barna Mihály gazdálkodó, Futura albizományos, Hajdúdorog. Született 1900-ban Hajdúdorogon. A világháború idején, 1918 februárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Könnigrätz-ben nyert kiképzést. 1939-ben ismét bevonult, és a Magyar Királyi Honvédségnél egy határvadász zászlóaljban vett részt a Felvidéki bevonulásban. Kitüntetése: Felvidéki Emlékérem. Neje: Koszta Julianna. Gyermekei: Mihály, Antal, György, János, Julianna, Mária, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

37.   Bartha István kézműves, Debrecen. Született 1818-ban Debrecenben. Közvitézként, majd őrvezetőként szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1842-től 1844-ig. 1848 őszén őrmesterként szolgál a 29. honvédzászlóaljban, ahol 1849 márciusában hadnaggyá lép elő. Májusban főhadnaggyá nevezték ki az 59. honvédzászlóaljhoz. Tagja volt a debreceni honvédegyletnek. Debrecenben hunyt el 1891-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

38.   vitéz Bartha József népfelkelő tizedes, postaaltiszt, Miskolc. Született 1896-ban Vámospércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

39.   sepsiszék-nagyborosnyói Bartha Lajos altábornagy. Született 1869-ben Kolozsváron. Tiszti pályáját 1888-ban, mint hadnagy kezdte meg a cs. és kir. 32. gyalogezrednél. Rövid csapatszolgálat után vezérkari, minisztériumi beosztásokban teljesített szolgálatot. 1911-ben ezredessé léptették elő, majd 1912. november 1-től a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vezényelték, az ott zászlóaljparancsnokká kinevezett IV. Károly mellé. A következő évben az 1. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki, és az I. világháború kitörése ebben a beosztásban érte. Később a 39. honvéd dandár parancsnoka lett, majd sebesülése miatt a hátországba helyezték. A Ludovika Akadémia parancsnoka lett 1915-ben, és ebben a beosztásban 1918-ban altábornaggyá léptették elő. (1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma)

40.   Barthell Rudolf százados. Született 1826-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1843-tól hadfi. A szabadságharc kitörése őrmesterként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1850 végén belépett a 6. dzsidásezrehez. Hadnagyként, a szekerészkartól lépett ki 1860-ban. Később Keszthelyen szőlőbirtokos. Testvére, Gusztáv, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

41.   Barthell Gusztáv százados. Született 1829-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1846-tól hadfi. A szabadságharc kitörése tizedesként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1849 decemberében belépett a 15. gyalogezredhez, ahol a következő évben már őrmester. Budán hunyt el 1851-ben. Testvére, Rudolf, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

42.   vitéz Bass Mártos Lajos gőhadnagy, gyáros, Budapest. Önkéntes éveit 1912-13-ban Bécsben, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. Az I. világháború kitörésekor a 101. honvéd gyalogezredhez vonult be. Többször sebesült, míg egy 1916-ban az olasz fronton szerzett fejsérülés következtében, mint 100%-os hadirokkant leszerelt. Kitüntetései: Koronás Érdemkereszt III. osztály, Sebesültek Érme. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

43.   vitéz Bata Sándor F. őrvezetőgazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1890-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

44.   Batiz Ambrus nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1879-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és úgy az 1912-es, mint az 1914-es mozgósítás alkalmával nyomban jelentkezett ezredénél. Az összeomlásig teljesített háborús szolgálatot. Neje: Nagy Etel. Gyermekei: Ambrus (1943-ban tényleges főtörzsőrmester), Etel (Kovács Andorné), Jolán (Oláh Jánosné), Ilona (Székely  Jánosné), Viktor, Gyula. Fivére, László, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

45.   vitéz Battai István szakaszvezető, gyári munkás, Budapest. Született 1897-ben Mágocson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

46.   Batthyányi József Sándor, Batthyányi Lajos apja. Első miniszterelnökünk édesapja 1796-tól zászlósként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1798-tól a 48. gyalogezredben folytatta katonai pályáját, amit 1800-ban fejezett be.

47.   Bácsi Sándor gazdálkodó, Debrecen Született 1898-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Bécsben teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, majd az oroszok ellen küzdött a Kárpátokban és Galíciában. Végül az olasz fronton harcolt az Isonzo és a Piave mentén. 1916-ban az Isonzónál jobb combján sebesült meg gránátszilánktól. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. sztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt Vas Érdemkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Béres Erzsébet. Gyermeke: István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

48.   Bácskay Ignác. Született 1826-ban Mikulincében (Galícia, ma Ukrajna). Katonai nevelőintézetben tanul, és 1844-ben az ezred önkéntese volt. A szerbek ellen harcol az ezreddel a Délvidéken 1848 őszén. Az I. zászlóaljnál hadnaggyá léptették elő 1849 májusában. A szabadságharc után besorozták az újjászerveződő ezredhez, ahonnan 1855-ben szerelték le. Ezt követően Nagyváradon élt, és a Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

49.   vitéz Bálint László szakaszvezető, gazdatiszt, Bánhida. Született 1895-ben Füzesgyarmaton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

50.   vitéz Bán Lajos földműves, Püspökladány. Született 1895-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

51.   Bánhidy József. Született Szegeden 1829-ben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt hadnagyi rendfokozatot ért el különböző alegységekben harcolva. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

52.   Bárczi István Püspökladány. Született 1886. december 19-én. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án, majd augusztus 3-án ment ki a szerb harctérre. Az olasz harctérre 1916 júniusában érkezett, és a hónap végén fejlövést kapva hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

53.   vitéz Bárdfalvi Miklós gazdálkodó, Nyírmártonfalva. Született 1894-ben Vértesen. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

54.   Báthory Kálmán gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1876-ban Kiskerekin. 1987-től szolgálta tényleges katonaéveit a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a szerb harctérre vonult a 3. honvéd gyalogezred kötelékében, majd a Pruth és Szereth vidékén küzdött, végül az olasz fronton 1918 szeptemberig harcolt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Erzsébet, gyermekei: Irén, Kálmán, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

55.   vitéz dr. Bene Gyula telepítésügyi főtanácsos, Reformátuskovácsháza. Született 1887-ben Nagykikindán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

56.   Benkner Gyula százados. Született 1826-ban Rozsnyón. A szabadságharcban 1848 októberében a 34. honvédzászlóalj őrmestere. A szabadságharcot a 95. honvédzászlóalj őrmestereként fejezi be. 1849. szeptember 1-én, Temesváron sorozták be a 39. gyalogezredbe. 1851-ben már a 10. huszárezred hadnagya. A 13. huszárezred századosaként vonul nyugalomba 1861-ben. Elhunyt 1880-ban Rozsnyón. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

57.   vitéz Benőfi Pál őrmester, Járdánháza. Született 1899-ben Járdánházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi ÉremKároly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

58.   Benyáts Emil főhadnagy. Született 1882-ben Debrecenben. A 39. gyalogezred önkénteseként került át a cs. és kir. 38. gyalogezredhez, ahol az I. világháborúban végül századparancsnokként harcolt. Kitüntetései: Ezüst Signum Laudis, Bronz Signum Laudis, F. J. érdemkereszt a koronával, Sebesüléi érdemérem, Károly Csapatkereszt. Felesége: Kubai Margit. Gyermekei: Emil, Emilia. (A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve)

59.   vitéz Berecz Ferenc őrmester, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1890-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme ( 5-ször!)Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

60.   vitéz Berecz Gáspár tizedes, gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1888-ban Novajon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem,  II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

61.   Bereczky Ferenc marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. A cs. és 39. gyalogezred tagjaként az olasz fronton harcolt, ahol fogságba esett, és 10 hónap fogságot szenvedett. Neje: Bordás Julianna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

62.   Berényi Mihály gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Hosszúpályiban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre. Az oroszok ellen a Kárpátokban harcolt és kétszer megsebesült, majd az olaszok ellen küzdött, ahol gránátlégnyomást szenvedett. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Margit. Gyermekei: Mihály, Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

63.   Berkovits Hermann tizedes, kereskedő, Székelyhíd. Született Gáván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. január 16-án vonult be, és a XX. menetzászlóaljjal került az olasz frontra. Minden isonzói ütközetben részt vett, majd bal karján golyótól szerzett sebesülés következtében 40%-os hadirokkantként szerelt le 1919. február 1-én. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

64.   Bernay Károly császári szolgabírósági hivatalnok, Zsadány (1850-es évek). Született 1804-ben Bodolón (ma Budulov, Szlovákia). Kadétként, majd hadnagyként a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1821-től 1836-ig. 1849-ben főhadnaggyá nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz, de a kinevezést nem fogadta el. Felesége: Csonka Julianna. A kiegyezés idején már nem élt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

65.   vitéz Bertalan Sándornépfelkelő őrvezető, gazdálkodó, Álmosd. Született 1891-ben Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

66.   Berzsenyi István százados. Született 1828-ban Fogarason. Katonai szolgálatát hadfiként, 1844-ban kezdte a 15. határőrezredben. A 39. gyalogezredben 1846-ban tizedes, 1848-ban őrmester. Az ezredben 1848 szeptemberében már alhadnagy, majd a II. zászlóaljnál Péterváradon decemberben hadnaggyá lépett elő. 1849 januárjától az I. zászlóaljjal harcol tovább, ahol végül százados lett. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

67.   vitéz Bérczi Sándor szakaszvezető, rendőrfelügyelő, Debrecen. Született 1892-ben Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Érdemkereszt. (Vitézek albuma)

68.   vitéz Bézi Imre őrmester, cipész. Született 1881-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

69.   vitéz Bézi Jánosőrmester, postaaltiszt, Hajdúszoboszló. Született 1886-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

70.   Békéssy Lajos gazdasági intéző, Hajdúdorog. Született 1881-ben Kabán. . Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és mint szakaszvezető szerelt le. A világháború idején, mint rendőraltiszt teljesített szolgálatot. 1926-ban szerelt le, mint rendőr főtörzsőrmester. Családjában többen vettek részt a világháborúban. Neje: Kereki Zsanett. Négy leánya volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

71.   Béres Ferenc gazdálkodó, Érsemlyén (ma Şimian, Románia). Katonaéveit Debrecenben szolgálta a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1911-től. Itt érte a világháború kitörése és ezredével azonnal az orosz frontra került. Részt vett abRohatin körüli csatákban. Bal lábán megsebesült. 1914. december 20-án Krasznik körül vívott ütközetben az oroszok fogságába került. Négy évi fogság után tért haza. A háború után, mint kisebbségi magyart a románok hadimunkára hurcolták és lovát elvették. Neje: Ádám Eszter, gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

72.   Béres Lajos Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctérre került. 1915 nyarán eltűnt. Utolsó levelét 1915. október 27-én küldte. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

73.   Béressy (Béresi) Pál.  Született 1815-ben Gyulajon (ma Nyírgyulaj). Tizedesként 1835 és 1845 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. 1848 tavaszán a Szabolcs megyei nemzetőrség hadnagyává nevezik ki, majd 1849 januárjától a szabolcs megyei önkéntes lovascsapat főhadnagya lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

74.   Besenyei Ferenc Püspökladány. Született 1891-ben. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1912. október 6-án. A világháború kitörésekor, 1914 augusztusában a szerb, majd az orosz harctérre került. Utóbbin 1914. október 20-a körül eltűnt, bajtársai állítása szerint hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

75.   Besenyei István Püspökladány. Született 1889-be. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1912-ben vonult be, és a világháború kitörésekor került az ezreddel a szerb frontra. Három hét után az orosz frontra került, ahol 1914. december 23-án orosz hadifogságba esett. Bajtársai vitték meg később a hírt, hogy a harctéren szerzett sebesülése következtében 1915. április 1-én Novi-Nikolajovban hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

76.   Bihari Albert Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, és szeptemberben indult az orosz harctérre. Ott eltűnt. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

77.   Bihari Lajos hangszer- és gyermekjátékkészítő, Debrecen, Nyomtató utca 2.sz. Született 1858-ban, Debrecenben. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Felesége: Guha Julia. Gyermeke: Lajos, aki elesett a világháborúban. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

78.   L. Bihari Sándor gazdálkodó, Hegyközszentimre (ma Sântimreu, Románia). Született 1878-ban Álmosdon. Tényleges katonai szolgálatát 1899-ben kezdte meg Debrecenben, a cs. és. kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezred állományában, az első menettel került ki a szerb harctérre, ahol a Cigányszigeten harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Verecke és Varsó körül vett részt nagyobb ütközetekben. Az olasz harctéren a Doberdón küzdött, később Volhíniába került, ahol 1916 júniusában egyszerre 18 golyótól szenvedett súlyos sérülést, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le, szakaszvezetőként. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szatyori Eszter. Gyermekei: Bálint, Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

79.   vitéz Biri János gyalogos, gazdálkodó, Mecsér. Született 1885-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

80.   vitéz dr. Bíró Barna főhadnagy, törvényszéki bíró, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, többnyíre géppuskás századnál. Az 1918-as piavei átkelésnél kiérdemelte az Ezüst Katona Érdemérmet, és megsebesült. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

81.   Bíró Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1891-ben Kokadon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 3ö. gyalogezredbe vonult be, és csakhamar az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 novemberében Mezőlaborcnál orosz hadifogságba esett, ahonnan 1921-ben szabadult meg. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vezz az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Rozália, Bálint, Margit, József, István, Julianna, Eszter, Sándor. Fivére, Sándor, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

82.   Bíró Ferenc gazdálkodó, Bagamér. Született 1889-ben Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált és a háború kitörésekor a szerb frontra került, ahonnan később az orosz harctérre vezényeltéknés itt harcolt ezredével a háború végéig (téves információ, mivel a 39. gyalogezredet a háború  vége nem az orosz, hanem az olasz fronton érte – a szerző). Részt vett a komarnai ütközetben és a kárpáti csatákban. Szakaszvezetői rangot ért el. 1939-ben a kárpátaljai, 1940-ben az erdélyi országrész visszafoglalásában vett részt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

83.   Bíró (1849-ig Schultz) József százados. Született 1827-ben Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1843-tól szolgált közlegényként. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése tizedesként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd hadnagyként az 55. honvédzászlóaljhoz nevezték ki. Harcolt Erdélyben, és 1849 márciusában már százados volt. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

84.   Bíró Lajos gazdálkodó, Bagamér. Született 1881-ben, Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és a világháború kitörésekor az első menetszázaddal került a szerb harctérre. Innen az orosz harctérre vezényelték, ahol Rohatinnál shrapnell-golyótól súlyosan megsebesült és 75%-os hadirokkant lett. Őrvezetői rangban szerelt le. Neje: Szűcs Juliánna, leánya: Gizelle. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

85.   vitéz Bíró Lajos tizedes, gazdálkodó. Született 1895-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

86.   Bleier Béla gyapjó- és terménykereskedő, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

87.   Boda János gazdálkodó, Nagycsere. Született 1899-ben Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1917-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Könnigrätz-ben képezték ki, és az orosz harctérre került. Egy ideig a románok ellen harcolt, majd az olasz arcvonalonAsiago körül küzdött a háború végéig. Az összeomláskor, mint tizedes szerelt le. Később a Nemzeti Hadseregben szolgált több, mint egy esztendeig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Bátyja, István részt vett a világháborúban, öccse, József 1943-ban tüzérként szolgált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943) (Az adatok egymásnak ellent mondanak. A forrás szerint 1917-ben vonult be, és az orosz valamint a román fronton is harcol. Ennek ellent mond, hogy a 39. gyalogezred 1915-ben harcolt utoljára az orosz hadszintéren, a román fronton pedig még 1916-ban befejeződtek a harcok. Tehát valószínűleg a bevonulási dátum téves, az mindenképpen 1914/15-re tehető-a szerző).

88.   Bodnár József műszerész, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be és az orosz, olasz harctéren harcolt. Öt alkalommal sebesült, ebből kifolyólag 1916-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem, Osztrák háborús Emlékérem. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

89.   Bodnár Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Születet 1883-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a háború végéig szolgált. Öccse, Sándor a Kárpátokban hősi halált halt. Neje: Cs. Kovács Eszter. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

90.   Bodnár Sándor gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1876-ban Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Neje: Szabó Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

91.   Bodó Dániel alezredes, testőrtiszt. Született 1783-ban Bánfalván. Katonai pályáját 1802-ben kezdte, mint közlegény. 1821-ben a 39. gyalogezred századosaként szolgált. Később a testőrség soraiba lépett, ahonnan 1851-ben vonult nyugalomba, mint alezredes. Elhunyt 1855-ben Miskolcon. (A magyar testőrség névkönyve)

92.   Bódi Pál fodrászmester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1897-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki a világháború alatt, és 1916 május 24-én vonult az olasz harctérre.  1917-ben rohamzászlóaljhoz helyezték át, részt vett a doberdói és a piavei nagy ütközetekben, majd a világháború befejezése után egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált.  Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szótág Anna. Gyermekei: Jolán, Pál, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

93.   Bodoki József Nádudvar. Született 1818-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1837-től szolgált. 1848 novemberében tizedes lett az 52. Bocskai honvédzászlóaljban. Később főhadnagy az újjáalakuló, második 52. honvédzászlóaljban. Komáromnál tette le a fegyvert. A Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

94.   Bogár Dániel gyalogos Tetétlen. Született 1885-ben Tetétlenen. A 39. gyalogezredbe 1914. július 26-án vonult be. Az ezred 6. századával vonult hadba. Felesége 1921-ben eltűnése miatt kezdeményezte holttá nyílvánítását. Elesett 1914. szeptember 8-án. Felesége: Bogár Dánielné Szutor Lujza. Gyermekei: Lujza, Jolán. (Lépesfalvi, Budapesti Közlöny, 1921. január 13.)

95.   Bogdán Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, orosz, és olasz harctéren harcolt. Hősi halált halt az olasz harctéren 1915. június 20-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

96.   Bohus György bizományos, Temesvár. Született 1821-ben Temesváron. Szülei: Bohus András kisnemes és Ambrózi Júlia. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe önkéntesként lépett be 1843-ban, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor már tizedes volt.  Az ezreddel vett részt a délvidéki, szerbek elleni harcokban, majd október 25-én már őrmester lett az 55. honvédzászlóaljnál. Végigharcolta a szabadságharcot, amit főhadnagyként fejezett be. Tagja volt a tememegyei Honvédegyletnek. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

97.   Boksay (Bogsai, Bocskai) Antal postamester, Dombrád. Született 1818-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1836-tól 1843-ig szolgált, és tizedesként szerelt le. 1848 szeptemberében a hajdúkerület nemzetőrzászlóaljában, később az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Dévánál, századparancsnokként tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után kényszersorozták a 17. határőrezredbe, ahonnan megszökött. 1854-ben újra besorozták, ekkor már régi ezredébe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Még abban az évben leszerelt. A Hajdúkerületi Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

98.   Borbély György gazdálkodó, , Piskolt ( ma Pişcolt, Románia). Született 1894-ben Piskolton. 1915-ben vonult be a világháború alatt katonai szolgálatra, és a cs. és kir. 39. gyalogezredben, a XVI. menetzászlóaljjal vonult az olasz harctérre. A doberdói fennsíkon vívott ütközetekben 1915 november 28-án sebesülten olasz fogságba esett, és csak 1920 január 9-én került haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

99.   Borbély Jakab gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től 1918-ig harcolt. Az orosz és olasz harctéren szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Cseke Amália. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

100.Borbély József gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Az első mozgósításkor vonult be 1914-ben a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren ebesülten orosz hadifogságba esett, ahol 1915 január 19-én hősi halált halt.Neje: Kátai Etelka. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

101.Bordán Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1875-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborút a szerb és orosz harctéren küzdötte végig. Háromszor sebesült, és mint tizedes szerelt le. Neje: Vadász Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

102.Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez osztották be a világháború alatt, és az elektromos műszaki csapatokkal vonult 1915-ben az olasz harctérre. Két ízben sebesült. 1940-ben, a Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

103.Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az olasz harctéren két alkalommal megsebesült, majd olasz hadigogságba esett. 1920-ban tért haza. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Csonka Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

104.Borsiczky Antal százados. Született Máramarosszigeten, 1818-ban. A 39. gyalogezredben 1840-ben, mint önkéntes szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a 8. honvédzászlóaljban harcolt. 1849 márciusában érte el a századosi rendfokozatot. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

105.Borsos Ferenc épület- és bútorasztalos mester, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt. Neje: Simon Etelka. Gyermekei: Erzsébet, Ibolya, Ilonka. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

106.Bosičković, Josip százados. Született 1813-ban Otočać-on (Škarén?). A szerb származású katona 1831-ben végzett a grazi katonaiskolában, majd a 39. gyalogezredben szolgált. A hadnagyi rendfokozatot 1844-ben érte el. Az ezredtől 1848 decemberében kilép. A szabadságharc után visszaveszik a császári haderőbe. Főszázadosként vonul nyugalomba 1850-ben. Elhunyt 1865-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

107.Bosičković, Mihail. százados. Született 1808-ban Škarén. 1821-től önkéntesként szolgált a 4. határőrezredben, majd 1844-ben már a 39. gyalogezred főhadnagya volt. A szabadságharc alatt, 1848 szeptemberétől az ezred nagyváradi raktárának parancsnoka a fegyverletételig. A hadbíróság felmenti, és 1856-ig az ezrednél szolgál tovább, mint főszázados (1855-ben első ranghelyen). Nyugalomba vonult 1855-ben. Elhunyt 1867-ben Pesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1852, 1855)

108.Botka Lajos Pál, kislapási főpénztárnok, Torontál. Született 1829-ben Tiszaföldváron. Szülei: Botka Imre és Györe Erzsébet. 1848 őszén áll be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és őrmester volt a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal egy helyen, Péterváradon szolgáló 33. gyalogezrednél hadnaggyá nevezték ki 1849 áprilisában. Júniusban a 101. honvédzászlóaljhoz helyezték át. Borosjenőnél tette le a fegyvert. Besorozták az 59. gyalogezredhez, ahonnan 1853 júniusában 500 forint megfizetése útján megváltotta magát. Budapesten hunyt el 1914-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

109.nemes Botka Géza százados. A cs. és kir. 39. gyalogezredtől a 101. gyalogezredhez helyezték át, ahol század- és zászlóaljparancsnokként harcolt az I. világháborúban. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

110.Bóczán Pál fűszer- és bőrkereskedő, Püspökladány. Született 1885-ben Püspökladányban. A cs. és kir. 39. gyalogezredkatonájaként harcolt a világháborúban 1914-től 1918-ig. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

111.Bódi János gazdálkodó, Egyek. Született 1891-ben Egyeken. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, ahol 3 évet szolgált. A világháborúban 1914-től 1918-ig, a szerb és orosz harctéren szolgált. Volt községi bíró, valamint képviselőtestületi-, egyháztanácsi-, iskolaszéki tag. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

112.Bögels Róbert született 1818-ban Veronában. Apja Bögels Róbert császári hadnagy volt, édesanyja Mihály Viktória. A pécsi katonai nevelőintézetben végzett, majd hadfi volt a cs. és kir. 52., majd hadfi tizedes lett 1848-ban a 39. gyalogezredben. Harcol az ezreddel a szerbek ellen a Délvidéken, majd októbertől őrmesterként a 25. honvédzászlóaljhoz helyezték. Ugyanott lett hadnagy, és később a pesti újonc telephez helyezték. 1849 júliusában, főhadnagyként elbocsátását kérte. 1850-ben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd a következő évben leszerelték. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

113.Bökönyi Sándor szabómester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1889-ben Bihardiószegen. 1912-ben kezdte tényleges katonaéveit a cs. és kir, 39. gyalogezredben, Debrecenben. Itt érte a a világháború, és 1914 augusztus 3-án, az első menettel vonult a szerb frontra ( az ezred első részei valójában már 3-a előtt megindultak a harctérre-a szerző). Később az orosz harctérre helyezték át. Október 18-án bal térdén dum-dum golyótól megsebesülve fogságba esett, ahol több, mint egy évet szenvedett. Mint 50%-os csererokkant került haza. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

114.Bőr Mihály Püspökladány. Született 1896-ban. Az I. világháborúban, 1915-ben vonult be polgári szekerészként, majd a harctéren Kolomeánál besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Könnigrätz-ben képezték ki, és 1916. őszén került az olasz harctérre. Bal lábát gránát roncsolta szét 1918. június 17-én. A Viktóriai kórházba került, ahol 1918. július 2-án sérülése következtében hősi halált halt. A kórház temetőjében temették el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

115.Braun Ignác őrmester, kereskedő, Szatmárnémeti. Született 1895-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be, majd a kiképzés után az olasz frontra került. Ott 1916. január 6-tól 1918. november 13-ig harcolt. Debrecenben szerelt le 1918. november 27-én. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Koronás Vas Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

116.Braun Jenő gyalogos, szabómester, Szatmárnémeti. Született 1890-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1911-ben vonult be. A mozgósításkor újra bevonult az ezredhez. A szerb frontra, majd 10 nap után az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett 1914. december 27-én, ahonnan 1920-ban tért haza. A fogarasi táborban szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

117.Brevobszki Jenő hadnagy, gépészmérnök, Budapest. A világháború alatt, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd Pilsenben tiszti iskolát végzett. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben helyezték. Az olasz fronton az ezred Fajti Hrib elleni támadásában tüdőlövést kapott.

118.Bucsay István asztalosmester, Debrecen. Született 1860-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma

119.Budai Gábor alhadnagy. Született 1781-ben Nyírábrányban. Katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte. Az ezred állományában alhadnagyságig jutott, majd a testőrség kötelékébe lépett. 1804-ben kilépett, és sóhivatali ellenőrként dolgozott tovább. (A magyar testőrség névkönyve)

120.beölsei Buday Imre százados. Született 1818-ban Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1834 és 1837 között szolgált, mint hadfi. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt népfelkelési biztos, majd számvevő főhadnagy a balmazújvárosi katonai raktárnál. Később a nyíregyházi újonctelepen, majd a 2. gyalogezred törzsében szolgál, Komáromban. A fegyverletétel, mint a komáromi várőrség vezérkari tisztje érte, századosként. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott, majd Szabolcs megye törvényszéki ülnöke volt. Elhunyt 1879-ben Debrecenben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

121.Budár János gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1889-ben Albison.  Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a hadrakelt sereggel került a szerb harctérre, ahol Pancsovánál harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Krakkó és varsó körül, majd az olasz fronton a tolmeini hídfőnél és a Piave mentén, valamint a Monte Grappán vett részt nagyobb ütközetekben. Kétszer sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, az 1912-13 (Mozgósítási) Emlékérem. Neje: Lippai Rozália. Gyermekei: Margit, Jolán, Etel, János, Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

122.löwenkampfi Burdina Alajos (Burdina von Löwenkampf, Alois) őrnagy. Született 1802-ben Brussnovitz-ben. Olasz eredetű katonacsaládba született, édesapja császári és királyi tiszt volt. Ennek megfelelően katonai nevelőintézetben tanult, majd 1920-tól közlegény a 35. gyalogezredben. A 39. gyalogezredben 1829-ben már zászlósként szolgál. 1832-ben hadnagy, 1835-ben főhadnagy, majd 1842-ben már százados-hadnagy (Capitän-Lieutenant, azaz olyan törzsszázad parancsnoka, melynek tulajdonosa eredeti beosztása miatt a század vezetését valójában a százados-kapitány látja el). 1845-ben már századosként szolgál, és a forradalom kitörése ebben a rendfokozatban, illetve beosztásban találja. Őrnagyként 1849 elején az ezred I. zászlóaljának parancsnoka, majd rövid áthelyezés után (a második 41. honvédzászlóalj szervezését hajtja végre), 1849. május 14-től a III. zászlóalj parancsnoka. A zászlóaljjal együtt vett részt Buda ostromában, és 1849. május 21-én a végső roham végrehajtása közben hősi halált halt. Hadtestparancsnoka, Máriássy János ezredes visszaemlékezése szerint az első törzstiszt volt, aki bejutott a várba. Bár származását nézve nem volt magyar, a zavaros politikai helyzet, majd a trónfosztás ellenére végig kitartott ezredünk, és annak magyar katonái mellett. Az ellenség golyója zászlóalja élén találta el, és emiatt a honvédelem napján mindig emlékeznünk kell az egyik legbátrabb zászlóaljparancsnokunkra. Ma az ostromban elesett tisztek között, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 1848-49-es szabadságharcosok sírkertjében nyugszik. (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, Geschichte k. k. Infanterie-Regiment Nr. 39. , A szabadságharc kilenc nagy csatája)

123.Burdina von Lőwenkampf, Friedrich százados. A Buda bevételekor B. Alajos testvére. Született 1810-ben Ervenicén (Seestadl) Csehországban. Édesapja cs. és kir. tiszt volt. A bécsújhelyi katonai akadémián 1829-ben végzett. Katonai szolgálatát az 59. gyalogezredben kezdte, majd 1831-ben kadét a 39. gyalogezredben. A szabadságharc kitörése főhadnagyként érte a II. zászlóaljnál. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd 1848 januárjában Péterváradnál átállt az osztrákokhoz. A szabadságharc után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Őrnagyként vonult nyugalomba 1855-ben. Pozsonyban húnyt el 1871-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1831,1851)

124.Burka Gábor községi pénztárnok, gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămut, Románia).  Született 1897-ben Vedresábrányban. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol Görz körül és a Doberdón harcolt. 1916 márciusában a Doberdón dum-dum golyótól szenvedett sebesülése következtében a jobb lábát elvesztette, és mint hadirokkant szerelt le. Neje: Tímár Teréz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

125.Buskucz Illés vendéglős, Újbártfalva (ma Satu Barbă, Románia). Született 1897-ben Széltallón. Katonai szolgálatát 1916-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. A Görz körüli harcokban gránátszilánktól bal lábát elvesztette, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I- osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Moldován Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

126.Buti Vince főhadnagy, állami tanító, Szinérváralja. Született 1880-ban Gáborjánban. Tényleges katona szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban a 12. gyalogezred katonájaként harcolt. A háború vége Albániában, a partvédő parancsnokságon érte. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

127.Butz (később Bocz) Károly százados. Született 1827-ben Pozsonyban. A német származású katona édesapja tiszt volt a császári haderőben. Az olmütz-i katonaiskolá elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta katonai pályáját. 1848 nyarán, mint az ezred I. zászlóaljának alhadnagya harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októbertől az ezred gránátos osztályának hadnagyaként szolgált tovább. 1848 novemberétől a 2. utászzászlóaljban harcolt tovább, egészen a világosi fegyverletételig. Cinkotánál megsebesült. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Mérnökként dolgozott a Tisza szabályozásánál, makd a közlekedési múzeumban. Elhunyt 1877-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

128.Butykay Ádám tábornok. Született 1848-ban Miskolcon. A hainburgi és a wienerstadti hadapródiskolák elvégzése után, 1870-ben került a 39. gyalogezredhez, mint hadnagy. Főhadnaggyá 1876-ban léptették elő. 1877 és 1879 között a magyar nemesi testőrség kötelékében szolgált. Pályáját ezt követően a 32., majd 44. gyalogezredben folytatta, és századosi rendfokozatot ért el. 1888-ban a magyar királyi honvédséghez helyezték, ahol zászlóaljparancsnok, majd 1897-ben már a 19. gyalogezred parancsnoka volt. 1905-ben tábornokká léptették elő. 1842-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

 

 

1.       Bacskay Gábor földbirtokos, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1874-ben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. A világháborúban régi ezredében szolgált. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Elhunyt 1935-ben. Neje: Csuja Zsuzsánna.

2.       vitéz Bacsó (Baczó) Ferenc gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1889-ben Szamosardón. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd továbbszolgáló szakaszvezetőként a cs. és kir. 39. gyalogezredhez került. A világháború alatt a szerb, orosz és olasz harctéren szolgált. Többször sebesült, majd 1916-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. A Nemzeti Hadseregben szolgált tovább, majd 1928-ban tiszthelyettesként nyugdíjba ment. Vitézzé avatták 1926-ban. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három sávval, Szolgálati Emlékérem. Neje: Tar Borbála. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

3.       vitéz Bagdi-Kovács János tizedes, távirdanyomdász Tiszacsege. Született 1892-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

4.       Bagi László gazdálkodó, Kaba. Született 1869-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1891-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Felesége: Madarászi Ágnes. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

5.       Bagossy József gazdálkodó, Poklostelek (ma Pocluşa de Barcău, Románia ).Született 1899-ben Szentjobbon.Világháborús katonai szolgálatát 1917 márciusában kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olsz harctérre került, ahol Görz környékén, a Doberdón és a Piave mentén harcolt. 1918 júniusában gránátszilánktól súlyos gyomorsérülést szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Mikó Lídia. Gyermekei: Sándor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

6.       Baik János kéményseprőmester, Vámospércs. Született 1887-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren harcolt. Utóbbi helyen megsebesült, és mint 33%-os hadirokkant szerelt le. A helyi Rokkant Egylet elnöke volt. Felesége: Molnár Lidia. Gyermekei: Ernő, János, Irén. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

7.       Bajza István nyugalmazott MÁV felügyelő, Debrecen. Született 1863-ban Gencsen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette, és hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

8.       vitéz Bak István szakaszvezető, gazdálkodó, Dévaványa. született 1884-ben Kőrösladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

9.       Bakos Gedeon ügyvéd. Született 1826-ban Nagykőrösön. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az I. honvéd vadászezred hadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1852-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

10.   Bakó József gazdálkodó, Érbogyoszló. Született 1881-ben Érbogyoszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot és 1914-ben az első menettel került az orosz harctérre. Bal karján és mellén lövéstől sebesült és 1915. március 21-én az oroszok fogságába esett. Csak az összeomlás után térhetett haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

11.   sápi Bakóczy Gábor gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1888-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren szolgált. Olasz hadifogságba esett 1916-ban, ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Guthy Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

12.   sápi Bakóczy Gábor gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1889-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-től, mint tényleges katona harcolt az orosz, majd olasz harctéren. Szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Éremkét alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Mezei Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

13.   Balázs Pál Mezőberény. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. november 5-én Laibach-ban. Felesége: Boldis Judit. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

14.   Balkó Lajos földbirtokos, Álmosd. Született 1887-ben Álmosdon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és mint volt békebeli katona, az első menettel került ki az orosz harctérre. Homonna, Lemberg és Przemysl körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon, a Doberdón harcolt. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

 

15.   Balla Mihály pénzintézeti altiszt, őrmester. Született 1890-ben  Bályogon. Tényleges katonai szolgálatra 1911 októberben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Debrecenben, Boszniában és Bécsben szolgált. 1914-ben az első menettel került a szerb harctérre, s ott küzdött 1914 augusztus 27-ig. Ekkor az orosz hadszíntérre vitték. A rohatini csata során 1914 augusztus 29-én a 46. k. gy. e.-hez osztották be, a visszavonulás után pedig eredeti ezredének támadásában vett részt. 1914 október 21-én megsebesült. Később 50%-os rokkantnak nyilvánították és tartósan szabadságolták. 1920 decemberben Szegeden rokkantsági fokát 15%-ban állapítot-ták meg. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Oi-re is felterjesztették. — Sógora: Guthy Lajos a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914 szept.-ben az orosz fronton hősi halált halt. (A magyar gyalogság)

16.   Ballahetzky, Ferdinand. Született 1809-ben Bécsben. 1848-ban a 19. gyalogezred tisztjeként harcolt, majd 1848 decemberében megtagadta a szolgálatot, így internálták. A szebadságharc leverése után hadnagy lett az újjászerveződő 39. gyalogezredben. Prágában hunyt el egy hónappal később, 1849. október 1-én. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

17.   Balogh Adolf, felsőócsai sóbányászati felügyelő, Munkács. Született 1818-ban Debrecenben. Önkéntesként 1836 és 1846 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban újra katonának áll. Jellasics ellen harcolt 1848 szeptemberében, a Bereg megyei önkéntes nemzetőrszázad őrmestereként. Kitűnt az 1848 december 30-án lezajlott móri csatában. 1849-ben hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

18.   krasznaczégényi Balogh Áron százados. Született 1814-ben Krasznacégényben. A 39. gyalogezredben 1833 és 1839 között, mint tizedes szolgált. A szabadságharcban a Kraszna megyei nemzetőrségnél, a 67. és 13. honvédzászlóaljban harcolt. A szabadságharc vége századosként érte. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

19.   Balogh Elemér malom társtulajdonos, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred szakaszvezetőjeként az orosz és olasz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

20.   Balogh Gáspár adóhivatali írnok, Debrecen (1850). Született 1799-ben vagy 1801-ben Niedermannban, Ausztriában. Katonai nevelőintézetben végzett, majd 1818 és 1843 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, és főhadnagyi rendfokozatot ért el. Kilépett a hadseregből, majd 1848 szeptemberében hadnagyként belépett a temesvári nemzetőrségbe. Decemberben főhadnaggyá nevezték ki az 58. honvédzászlóaljhoz. 1849 májusában egy pesti kórház parancsnoka lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

21.   Balogh Gyula dr., földbirtokos, nyugalmazott városi tanácsnok, árvaszéki ülnök, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúhadházon. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, Nagyváradon végezte a tiszti tanfolyamot, majd, mint szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre, ahol 1915 áprilisában súlyosan megsebesült. Hadirokkantként teljesített tovább szolgálatot 1919 januárjáig. Mint főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme és elismerő okirat. Neje: Vida Ilona, leánya: Ilona, veje: Bartha János református lelkész, a Nemzetvédelmi kereszt, Finn Fehér Rózsarend II.o. lovagkeresztjének birtokosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

22.   Balogh Imre gazdálkodó, Hajdúböszörmény. A világháborút a kezdetektől a befejezésig végigharcolta, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Szolgált a szerb, orosz, olasz harctereken. Olasz hadifogságba esett, és 4 év fogságot szenvedett. Egyszer sebesült, és 50%-os hadirokkant lett. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

23.   Balogh József. Született 1818-ban Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1836-tól szolgált. A III. zászlóalj tizedeseként, majd őrmestereként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken az ezreddel 1848 őszén. 1849 februárjában hadnagyá léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1851-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

24.   Balogh Lajos hentes, Margitta. Született 1889-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Az I. világháború kitörésekor azonnal bevonult, és az orosz harctérre került. Rohatyn-nál 1914. augusztus 30-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 májusában szabadult. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

25.   Balogh László. Született 1822-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1839-től szolgált. 1848-ban az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ugyanazon év októberében őrmesterré nevezték ki a 26. honvédzászlóaljhoz. Új alegységénél hadnagyi rendfokozatot ért el. 1849, júniusában aKatonai Érdemjel III. osztályára terjesztették fel. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

26.   Balogh Miklós gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1879-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Szakaszvezetőként szerelt le. A világháborúban 191t4-től harcolt. Az olasz fronton 1917-ben megsebesült, és őrmesterként, mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kis Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

27.   Balogh Miklós nyugalmazott városi mezőőr, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Apja részt vett Bosznia okkupációjában. Neje: Varga Erzsébet. Nejének bátyja és előző férje, Buday Gábor, elesett a világháborúban. Gyermekük: Irén. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

28.   B. Balogh Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben vonult be. Az olasz harctéren harcolt, majd 1918 őszén szerelt le. Édesapja, B. Balogh Péter a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

29.   Balogh Sándor érkeserűi, magyar királyi állatorvos, állategészségügyi tanácsos, Alsószopor. Született 1882-ben Nagyszalontán. Tényleges katonai szolgálatát a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében látta el. Az állatorvosi főiskolán kívül a debreceni gazdasági akadémiát is elvégezte. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd mint segédorvos az aradi megfigyelő kórházba kapott beosztást. Megkapta a Vörös Kereszt kitüntetést. Neje: Serák Mária, gyermekei: Sándor és Edit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

30.   Bancsov Adolf százados. Született 1826-ban Glogon (Galagonyás). A 39. gyalogezredben 1844-től szolgál, mint hadfi. A bécsi térképészeti intézethez volt vezényelve. 1848 októberében hadnaggyá nevezték ki a 28. honvédzászlóaljhoz. Novemberben a 39. gyalogezredhez nevezik ki, de a valóságban sem a 28. honvédzázlóaljhoz, sem a 39-esekhez nem engedték csatlakozni. A magyarországi hadszíntérre a cs. és kir. 63. gyalogezreddel érkezett. 1849 januárjában átállt a magyarokhoz. Az I. hadtest vezérkaránál szolgált. Komáromban tette le a fegyvert, mint százados. Mivel a 39. gyalogezred I. zászlóalja szintén ott tette le a fegyvert, végül mégiscsak találkozhatott 39-es bajtársaival. A szabadságharc után, 1859 és 1864 között a 37. gyalogezredben szolgált, ahonnan, mint őrmester szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

31.   Bangya Imre százados. Született 1821-ben Koltán. A 39. gyalogezredben 1839 és 1847 között szolgált, mint őrvezető. 1848 tavaszán belépett az 1. honvédzászlóaljba. Később a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban (mind az első, mind az újjáalakult zászlóaljban) harcolt. A szabadságharc után az olaszországi magyar légió századosa 1861-62-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

32.   Bankós László. Született 1826-ban Fülöpszálláson. Az 1848-49-es foradalom és szabadságharc alatt önkéntesként, majd hadnagyként harcolt. Utolsó beosztásában Péterváradon volt segédtiszt. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

33.   vitéz Baranyai Albert tizedes, MÁV gépkezelő. Született 1894-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

34.   Baranyi Gyula gazdálkodó, Bályok ( ma Balc, Románia). Született 1880-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében volt tényleges katona 1902-ben. A világháború kitörésekor került a szerb, majd az orosz és olasz harcterekre és végigküzdve a világháborút, számos ütközetben vett részt. 1918 novemberében szerelt le. (Az harcterek sorrendje alapján valószínűleg a háború alatt is a 39. gyalogezredben harcolt-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

35.   Baranyi Mihály gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1883-ban Bályokon. Temesváron kezdte katonaéveit 1904-ben, majd a világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezreddel került a szerb és orosz harctérre. 1914-ben megsebesült, végigküzdötte a világháborút és 1918-ban szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

36.   Barna Mihály gazdálkodó, Futura albizományos, Hajdúdorog. Született 1900-ban Hajdúdorogon. A világháború idején, 1918 februárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Könnigrätz-ben nyert kiképzést. 1939-ben ismét bevonult, és a Magyar Királyi Honvédségnél egy határvadász zászlóaljban vett részt a Felvidéki bevonulásban. Kitüntetése: Felvidéki Emlékérem. Neje: Koszta Julianna. Gyermekei: Mihály, Antal, György, János, Julianna, Mária, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

37.   Bartha István kézműves, Debrecen. Született 1818-ban Debrecenben. Közvitézként, majd őrvezetőként szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1842-től 1844-ig. 1848 őszén őrmesterként szolgál a 29. honvédzászlóaljban, ahol 1849 márciusában hadnaggyá lép elő. Májusban főhadnaggyá nevezték ki az 59. honvédzászlóaljhoz. Tagja volt a debreceni honvédegyletnek. Debrecenben hunyt el 1891-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

38.   vitéz Bartha József népfelkelő tizedes, postaaltiszt, Miskolc. Született 1896-ban Vámospércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

39.   sepsiszék-nagyborosnyói Bartha Lajos altábornagy. Született 1869-ben Kolozsváron. Tiszti pályáját 1888-ban, mint hadnagy kezdte meg a cs. és kir. 32. gyalogezrednél. Rövid csapatszolgálat után vezérkari, minisztériumi beosztásokban teljesített szolgálatot. 1911-ben ezredessé léptették elő, majd 1912. november 1-től a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vezényelték, az ott zászlóaljparancsnokká kinevezett IV. Károly mellé. A következő évben az 1. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki, és az I. világháború kitörése ebben a beosztásban érte. Később a 39. honvéd dandár parancsnoka lett, majd sebesülése miatt a hátországba helyezték. A Ludovika Akadémia parancsnoka lett 1915-ben, és ebben a beosztásban 1918-ban altábornaggyá léptették elő. (1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma)

40.   Barthell Rudolf százados. Született 1826-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1843-tól hadfi. A szabadságharc kitörése őrmesterként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1850 végén belépett a 6. dzsidásezrehez. Hadnagyként, a szekerészkartól lépett ki 1860-ban. Később Keszthelyen szőlőbirtokos. Testvére, Gusztáv, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

41.   Barthell Gusztáv százados. Született 1829-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1846-tól hadfi. A szabadságharc kitörése tizedesként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1849 decemberében belépett a 15. gyalogezredhez, ahol a következő évben már őrmester. Budán hunyt el 1851-ben. Testvére, Rudolf, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

42.   vitéz Bass Mártos Lajos gőhadnagy, gyáros, Budapest. Önkéntes éveit 1912-13-ban Bécsben, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. Az I. világháború kitörésekor a 101. honvéd gyalogezredhez vonult be. Többször sebesült, míg egy 1916-ban az olasz fronton szerzett fejsérülés következtében, mint 100%-os hadirokkant leszerelt. Kitüntetései: Koronás Érdemkereszt III. osztály, Sebesültek Érme. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

43.   vitéz Bata Sándor F. őrvezetőgazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1890-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

44.   Batiz Ambrus nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1879-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és úgy az 1912-es, mint az 1914-es mozgósítás alkalmával nyomban jelentkezett ezredénél. Az összeomlásig teljesített háborús szolgálatot. Neje: Nagy Etel. Gyermekei: Ambrus (1943-ban tényleges főtörzsőrmester), Etel (Kovács Andorné), Jolán (Oláh Jánosné), Ilona (Székely  Jánosné), Viktor, Gyula. Fivére, László, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

45.   vitéz Battai István szakaszvezető, gyári munkás, Budapest. Született 1897-ben Mágocson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

46.   Batthyányi József Sándor, Batthyányi Lajos apja. Első miniszterelnökünk édesapja 1796-tól zászlósként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1798-tól a 48. gyalogezredben folytatta katonai pályáját, amit 1800-ban fejezett be.

47.   Bácsi Sándor gazdálkodó, Debrecen Született 1898-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Bécsben teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, majd az oroszok ellen küzdött a Kárpátokban és Galíciában. Végül az olasz fronton harcolt az Isonzo és a Piave mentén. 1916-ban az Isonzónál jobb combján sebesült meg gránátszilánktól. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. sztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt Vas Érdemkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Béres Erzsébet. Gyermeke: István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

48.   Bácskay Ignác. Született 1826-ban Mikulincében (Galícia, ma Ukrajna). Katonai nevelőintézetben tanul, és 1844-ben az ezred önkéntese volt. A szerbek ellen harcol az ezreddel a Délvidéken 1848 őszén. Az I. zászlóaljnál hadnaggyá léptették elő 1849 májusában. A szabadságharc után besorozták az újjászerveződő ezredhez, ahonnan 1855-ben szerelték le. Ezt követően Nagyváradon élt, és a Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

49.   vitéz Bálint László szakaszvezető, gazdatiszt, Bánhida. Született 1895-ben Füzesgyarmaton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

50.   vitéz Bán Lajos földműves, Püspökladány. Született 1895-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

51.   Bánhidy József. Született Szegeden 1829-ben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt hadnagyi rendfokozatot ért el különböző alegységekben harcolva. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

52.   Bárczi István Püspökladány. Született 1886. december 19-én. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án, majd augusztus 3-án ment ki a szerb harctérre. Az olasz harctérre 1916 júniusában érkezett, és a hónap végén fejlövést kapva hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

53.   vitéz Bárdfalvi Miklós gazdálkodó, Nyírmártonfalva. Született 1894-ben Vértesen. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

54.   Báthory Kálmán gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1876-ban Kiskerekin. 1987-től szolgálta tényleges katonaéveit a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a szerb harctérre vonult a 3. honvéd gyalogezred kötelékében, majd a Pruth és Szereth vidékén küzdött, végül az olasz fronton 1918 szeptemberig harcolt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Erzsébet, gyermekei: Irén, Kálmán, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

55.   vitéz dr. Bene Gyula telepítésügyi főtanácsos, Reformátuskovácsháza. Született 1887-ben Nagykikindán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

56.   Benkner Gyula százados. Született 1826-ban Rozsnyón. A szabadságharcban 1848 októberében a 34. honvédzászlóalj őrmestere. A szabadságharcot a 95. honvédzászlóalj őrmestereként fejezi be. 1849. szeptember 1-én, Temesváron sorozták be a 39. gyalogezredbe. 1851-ben már a 10. huszárezred hadnagya. A 13. huszárezred századosaként vonul nyugalomba 1861-ben. Elhunyt 1880-ban Rozsnyón. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

57.   vitéz Benőfi Pál őrmester, Járdánháza. Született 1899-ben Járdánházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi ÉremKároly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

58.   Benyáts Emil főhadnagy. Született 1882-ben Debrecenben. A 39. gyalogezred önkénteseként került át a cs. és kir. 38. gyalogezredhez, ahol az I. világháborúban végül századparancsnokként harcolt. Kitüntetései: Ezüst Signum Laudis, Bronz Signum Laudis, F. J. érdemkereszt a koronával, Sebesüléi érdemérem, Károly Csapatkereszt. Felesége: Kubai Margit. Gyermekei: Emil, Emilia. (A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve)

59.   vitéz Berecz Ferenc őrmester, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1890-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme ( 5-ször!)Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

60.   vitéz Berecz Gáspár tizedes, gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1888-ban Novajon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem,  II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

61.   Bereczky Ferenc marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. A cs. és 39. gyalogezred tagjaként az olasz fronton harcolt, ahol fogságba esett, és 10 hónap fogságot szenvedett. Neje: Bordás Julianna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

62.   Berényi Mihály gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Hosszúpályiban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre. Az oroszok ellen a Kárpátokban harcolt és kétszer megsebesült, majd az olaszok ellen küzdött, ahol gránátlégnyomást szenvedett. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Margit. Gyermekei: Mihály, Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

63.   Berkovits Hermann tizedes, kereskedő, Székelyhíd. Született Gáván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. január 16-án vonult be, és a XX. menetzászlóaljjal került az olasz frontra. Minden isonzói ütközetben részt vett, majd bal karján golyótól szerzett sebesülés következtében 40%-os hadirokkantként szerelt le 1919. február 1-én. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

64.   Bernay Károly császári szolgabírósági hivatalnok, Zsadány (1850-es évek). Született 1804-ben Bodolón (ma Budulov, Szlovákia). Kadétként, majd hadnagyként a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1821-től 1836-ig. 1849-ben főhadnaggyá nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz, de a kinevezést nem fogadta el. Felesége: Csonka Julianna. A kiegyezés idején már nem élt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

65.   vitéz Bertalan Sándornépfelkelő őrvezető, gazdálkodó, Álmosd. Született 1891-ben Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

66.   Berzsenyi István százados. Született 1828-ban Fogarason. Katonai szolgálatát hadfiként, 1844-ban kezdte a 15. határőrezredben. A 39. gyalogezredben 1846-ban tizedes, 1848-ban őrmester. Az ezredben 1848 szeptemberében már alhadnagy, majd a II. zászlóaljnál Péterváradon decemberben hadnaggyá lépett elő. 1849 januárjától az I. zászlóaljjal harcol tovább, ahol végül százados lett. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

67.   vitéz Bérczi Sándor szakaszvezető, rendőrfelügyelő, Debrecen. Született 1892-ben Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Érdemkereszt. (Vitézek albuma)

68.   vitéz Bézi Imre őrmester, cipész. Született 1881-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

69.   vitéz Bézi Jánosőrmester, postaaltiszt, Hajdúszoboszló. Született 1886-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

70.   Békéssy Lajos gazdasági intéző, Hajdúdorog. Született 1881-ben Kabán. . Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és mint szakaszvezető szerelt le. A világháború idején, mint rendőraltiszt teljesített szolgálatot. 1926-ban szerelt le, mint rendőr főtörzsőrmester. Családjában többen vettek részt a világháborúban. Neje: Kereki Zsanett. Négy leánya volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

71.   Béres Ferenc gazdálkodó, Érsemlyén (ma Şimian, Románia). Katonaéveit Debrecenben szolgálta a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1911-től. Itt érte a világháború kitörése és ezredével azonnal az orosz frontra került. Részt vett abRohatin körüli csatákban. Bal lábán megsebesült. 1914. december 20-án Krasznik körül vívott ütközetben az oroszok fogságába került. Négy évi fogság után tért haza. A háború után, mint kisebbségi magyart a románok hadimunkára hurcolták és lovát elvették. Neje: Ádám Eszter, gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

72.   Béres Lajos Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctérre került. 1915 nyarán eltűnt. Utolsó levelét 1915. október 27-én küldte. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

73.   Béressy (Béresi) Pál.  Született 1815-ben Gyulajon (ma Nyírgyulaj). Tizedesként 1835 és 1845 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. 1848 tavaszán a Szabolcs megyei nemzetőrség hadnagyává nevezik ki, majd 1849 januárjától a szabolcs megyei önkéntes lovascsapat főhadnagya lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

74.   Besenyei Ferenc Püspökladány. Született 1891-ben. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1912. október 6-án. A világháború kitörésekor, 1914 augusztusában a szerb, majd az orosz harctérre került. Utóbbin 1914. október 20-a körül eltűnt, bajtársai állítása szerint hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

75.   Besenyei István Püspökladány. Született 1889-be. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1912-ben vonult be, és a világháború kitörésekor került az ezreddel a szerb frontra. Három hét után az orosz frontra került, ahol 1914. december 23-án orosz hadifogságba esett. Bajtársai vitték meg később a hírt, hogy a harctéren szerzett sebesülése következtében 1915. április 1-én Novi-Nikolajovban hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

76.   Bihari Albert Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, és szeptemberben indult az orosz harctérre. Ott eltűnt. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

77.   Bihari Lajos hangszer- és gyermekjátékkészítő, Debrecen, Nyomtató utca 2.sz. Született 1858-ban, Debrecenben. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Felesége: Guha Julia. Gyermeke: Lajos, aki elesett a világháborúban. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

78.   L. Bihari Sándor gazdálkodó, Hegyközszentimre (ma Sântimreu, Románia). Született 1878-ban Álmosdon. Tényleges katonai szolgálatát 1899-ben kezdte meg Debrecenben, a cs. és. kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezred állományában, az első menettel került ki a szerb harctérre, ahol a Cigányszigeten harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Verecke és Varsó körül vett részt nagyobb ütközetekben. Az olasz harctéren a Doberdón küzdött, később Volhíniába került, ahol 1916 júniusában egyszerre 18 golyótól szenvedett súlyos sérülést, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le, szakaszvezetőként. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szatyori Eszter. Gyermekei: Bálint, Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

79.   vitéz Biri János gyalogos, gazdálkodó, Mecsér. Született 1885-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

80.   vitéz dr. Bíró Barna főhadnagy, törvényszéki bíró, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, többnyíre géppuskás századnál. Az 1918-as piavei átkelésnél kiérdemelte az Ezüst Katona Érdemérmet, és megsebesült. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

81.   Bíró Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1891-ben Kokadon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 3ö. gyalogezredbe vonult be, és csakhamar az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 novemberében Mezőlaborcnál orosz hadifogságba esett, ahonnan 1921-ben szabadult meg. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vezz az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Rozália, Bálint, Margit, József, István, Julianna, Eszter, Sándor. Fivére, Sándor, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

82.   Bíró Ferenc gazdálkodó, Bagamér. Született 1889-ben Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált és a háború kitörésekor a szerb frontra került, ahonnan később az orosz harctérre vezényeltéknés itt harcolt ezredével a háború végéig (téves információ, mivel a 39. gyalogezredet a háború  vége nem az orosz, hanem az olasz fronton érte – a szerző). Részt vett a komarnai ütközetben és a kárpáti csatákban. Szakaszvezetői rangot ért el. 1939-ben a kárpátaljai, 1940-ben az erdélyi országrész visszafoglalásában vett részt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

83.   Bíró (1849-ig Schultz) József százados. Született 1827-ben Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1843-tól szolgált közlegényként. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése tizedesként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd hadnagyként az 55. honvédzászlóaljhoz nevezték ki. Harcolt Erdélyben, és 1849 márciusában már százados volt. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

84.   Bíró Lajos gazdálkodó, Bagamér. Született 1881-ben, Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és a világháború kitörésekor az első menetszázaddal került a szerb harctérre. Innen az orosz harctérre vezényelték, ahol Rohatinnál shrapnell-golyótól súlyosan megsebesült és 75%-os hadirokkant lett. Őrvezetői rangban szerelt le. Neje: Szűcs Juliánna, leánya: Gizelle. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

85.   vitéz Bíró Lajos tizedes, gazdálkodó. Született 1895-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

86.   Bleier Béla gyapjó- és terménykereskedő, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

87.   Boda János gazdálkodó, Nagycsere. Született 1899-ben Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1917-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Könnigrätz-ben képezték ki, és az orosz harctérre került. Egy ideig a románok ellen harcolt, majd az olasz arcvonalonAsiago körül küzdött a háború végéig. Az összeomláskor, mint tizedes szerelt le. Később a Nemzeti Hadseregben szolgált több, mint egy esztendeig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Bátyja, István részt vett a világháborúban, öccse, József 1943-ban tüzérként szolgált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943) (Az adatok egymásnak ellent mondanak. A forrás szerint 1917-ben vonult be, és az orosz valamint a román fronton is harcol. Ennek ellent mond, hogy a 39. gyalogezred 1915-ben harcolt utoljára az orosz hadszintéren, a román fronton pedig még 1916-ban befejeződtek a harcok. Tehát valószínűleg a bevonulási dátum téves, az mindenképpen 1914/15-re tehető-a szerző).

88.   Bodnár József műszerész, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be és az orosz, olasz harctéren harcolt. Öt alkalommal sebesült, ebből kifolyólag 1916-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem, Osztrák háborús Emlékérem. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

89.   Bodnár Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Születet 1883-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a háború végéig szolgált. Öccse, Sándor a Kárpátokban hősi halált halt. Neje: Cs. Kovács Eszter. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

90.   Bodnár Sándor gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1876-ban Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Neje: Szabó Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

91.   Bodó Dániel alezredes, testőrtiszt. Született 1783-ban Bánfalván. Katonai pályáját 1802-ben kezdte, mint közlegény. 1821-ben a 39. gyalogezred századosaként szolgált. Később a testőrség soraiba lépett, ahonnan 1851-ben vonult nyugalomba, mint alezredes. Elhunyt 1855-ben Miskolcon. (A magyar testőrség névkönyve)

92.   Bódi Pál fodrászmester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1897-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki a világháború alatt, és 1916 május 24-én vonult az olasz harctérre.  1917-ben rohamzászlóaljhoz helyezték át, részt vett a doberdói és a piavei nagy ütközetekben, majd a világháború befejezése után egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált.  Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szótág Anna. Gyermekei: Jolán, Pál, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

93.   Bodoki József Nádudvar. Született 1818-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1837-től szolgált. 1848 novemberében tizedes lett az 52. Bocskai honvédzászlóaljban. Később főhadnagy az újjáalakuló, második 52. honvédzászlóaljban. Komáromnál tette le a fegyvert. A Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

94.   Bogár Dániel gyalogos Tetétlen. Született 1885-ben Tetétlenen. A 39. gyalogezredbe 1914. július 26-án vonult be. Az ezred 6. századával vonult hadba. Felesége 1921-ben eltűnése miatt kezdeményezte holttá nyílvánítását. Elesett 1914. szeptember 8-án. Felesége: Bogár Dánielné Szutor Lujza. Gyermekei: Lujza, Jolán. (Lépesfalvi, Budapesti Közlöny, 1921. január 13.)

95.   Bogdán Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, orosz, és olasz harctéren harcolt. Hősi halált halt az olasz harctéren 1915. június 20-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

96.   Bohus György bizományos, Temesvár. Született 1821-ben Temesváron. Szülei: Bohus András kisnemes és Ambrózi Júlia. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe önkéntesként lépett be 1843-ban, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor már tizedes volt.  Az ezreddel vett részt a délvidéki, szerbek elleni harcokban, majd október 25-én már őrmester lett az 55. honvédzászlóaljnál. Végigharcolta a szabadságharcot, amit főhadnagyként fejezett be. Tagja volt a tememegyei Honvédegyletnek. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

97.   Boksay (Bogsai, Bocskai) Antal postamester, Dombrád. Született 1818-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1836-tól 1843-ig szolgált, és tizedesként szerelt le. 1848 szeptemberében a hajdúkerület nemzetőrzászlóaljában, később az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Dévánál, századparancsnokként tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után kényszersorozták a 17. határőrezredbe, ahonnan megszökött. 1854-ben újra besorozták, ekkor már régi ezredébe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Még abban az évben leszerelt. A Hajdúkerületi Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

98.   Borbély György gazdálkodó, , Piskolt ( ma Pişcolt, Románia). Született 1894-ben Piskolton. 1915-ben vonult be a világháború alatt katonai szolgálatra, és a cs. és kir. 39. gyalogezredben, a XVI. menetzászlóaljjal vonult az olasz harctérre. A doberdói fennsíkon vívott ütközetekben 1915 november 28-án sebesülten olasz fogságba esett, és csak 1920 január 9-én került haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

99.   Borbély Jakab gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től 1918-ig harcolt. Az orosz és olasz harctéren szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Cseke Amália. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

100.Borbély József gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Az első mozgósításkor vonult be 1914-ben a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren ebesülten orosz hadifogságba esett, ahol 1915 január 19-én hősi halált halt.Neje: Kátai Etelka. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

101.Bordán Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1875-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborút a szerb és orosz harctéren küzdötte végig. Háromszor sebesült, és mint tizedes szerelt le. Neje: Vadász Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

102.Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez osztották be a világháború alatt, és az elektromos műszaki csapatokkal vonult 1915-ben az olasz harctérre. Két ízben sebesült. 1940-ben, a Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

103.Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az olasz harctéren két alkalommal megsebesült, majd olasz hadigogságba esett. 1920-ban tért haza. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Csonka Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

104.Borsiczky Antal százados. Született Máramarosszigeten, 1818-ban. A 39. gyalogezredben 1840-ben, mint önkéntes szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a 8. honvédzászlóaljban harcolt. 1849 márciusában érte el a századosi rendfokozatot. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

105.Borsos Ferenc épület- és bútorasztalos mester, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt. Neje: Simon Etelka. Gyermekei: Erzsébet, Ibolya, Ilonka. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

106.Bosičković, Josip százados. Született 1813-ban Otočać-on (Škarén?). A szerb származású katona 1831-ben végzett a grazi katonaiskolában, majd a 39. gyalogezredben szolgált. A hadnagyi rendfokozatot 1844-ben érte el. Az ezredtől 1848 decemberében kilép. A szabadságharc után visszaveszik a császári haderőbe. Főszázadosként vonul nyugalomba 1850-ben. Elhunyt 1865-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

107.Bosičković, Mihail. százados. Született 1808-ban Škarén. 1821-től önkéntesként szolgált a 4. határőrezredben, majd 1844-ben már a 39. gyalogezred főhadnagya volt. A szabadságharc alatt, 1848 szeptemberétől az ezred nagyváradi raktárának parancsnoka a fegyverletételig. A hadbíróság felmenti, és 1856-ig az ezrednél szolgál tovább, mint főszázados (1855-ben első ranghelyen). Nyugalomba vonult 1855-ben. Elhunyt 1867-ben Pesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1852, 1855)

108.Botka Lajos Pál, kislapási főpénztárnok, Torontál. Született 1829-ben Tiszaföldváron. Szülei: Botka Imre és Györe Erzsébet. 1848 őszén áll be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és őrmester volt a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal egy helyen, Péterváradon szolgáló 33. gyalogezrednél hadnaggyá nevezték ki 1849 áprilisában. Júniusban a 101. honvédzászlóaljhoz helyezték át. Borosjenőnél tette le a fegyvert. Besorozták az 59. gyalogezredhez, ahonnan 1853 júniusában 500 forint megfizetése útján megváltotta magát. Budapesten hunyt el 1914-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

109.nemes Botka Géza százados. A cs. és kir. 39. gyalogezredtől a 101. gyalogezredhez helyezték át, ahol század- és zászlóaljparancsnokként harcolt az I. világháborúban. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

110.Bóczán Pál fűszer- és bőrkereskedő, Püspökladány. Született 1885-ben Püspökladányban. A cs. és kir. 39. gyalogezredkatonájaként harcolt a világháborúban 1914-től 1918-ig. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

111.Bódi János gazdálkodó, Egyek. Született 1891-ben Egyeken. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, ahol 3 évet szolgált. A világháborúban 1914-től 1918-ig, a szerb és orosz harctéren szolgált. Volt községi bíró, valamint képviselőtestületi-, egyháztanácsi-, iskolaszéki tag. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

112.Bögels Róbert született 1818-ban Veronában. Apja Bögels Róbert császári hadnagy volt, édesanyja Mihály Viktória. A pécsi katonai nevelőintézetben végzett, majd hadfi volt a cs. és kir. 52., majd hadfi tizedes lett 1848-ban a 39. gyalogezredben. Harcol az ezreddel a szerbek ellen a Délvidéken, majd októbertől őrmesterként a 25. honvédzászlóaljhoz helyezték. Ugyanott lett hadnagy, és később a pesti újonc telephez helyezték. 1849 júliusában, főhadnagyként elbocsátását kérte. 1850-ben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd a következő évben leszerelték. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

113.Bökönyi Sándor szabómester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1889-ben Bihardiószegen. 1912-ben kezdte tényleges katonaéveit a cs. és kir, 39. gyalogezredben, Debrecenben. Itt érte a a világháború, és 1914 augusztus 3-án, az első menettel vonult a szerb frontra ( az ezred első részei valójában már 3-a előtt megindultak a harctérre-a szerző). Később az orosz harctérre helyezték át. Október 18-án bal térdén dum-dum golyótól megsebesülve fogságba esett, ahol több, mint egy évet szenvedett. Mint 50%-os csererokkant került haza. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

114.Bőr Mihály Püspökladány. Született 1896-ban. Az I. világháborúban, 1915-ben vonult be polgári szekerészként, majd a harctéren Kolomeánál besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Könnigrätz-ben képezték ki, és 1916. őszén került az olasz harctérre. Bal lábát gránát roncsolta szét 1918. június 17-én. A Viktóriai kórházba került, ahol 1918. július 2-án sérülése következtében hősi halált halt. A kórház temetőjében temették el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

115.Braun Ignác őrmester, kereskedő, Szatmárnémeti. Született 1895-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be, majd a kiképzés után az olasz frontra került. Ott 1916. január 6-tól 1918. november 13-ig harcolt. Debrecenben szerelt le 1918. november 27-én. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Koronás Vas Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

116.Braun Jenő gyalogos, szabómester, Szatmárnémeti. Született 1890-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1911-ben vonult be. A mozgósításkor újra bevonult az ezredhez. A szerb frontra, majd 10 nap után az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett 1914. december 27-én, ahonnan 1920-ban tért haza. A fogarasi táborban szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

117.Brevobszki Jenő hadnagy, gépészmérnök, Budapest. A világháború alatt, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd Pilsenben tiszti iskolát végzett. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben helyezték. Az olasz fronton az ezred Fajti Hrib elleni támadásában tüdőlövést kapott.

118.Bucsay István asztalosmester, Debrecen. Született 1860-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma

119.Budai Gábor alhadnagy. Született 1781-ben Nyírábrányban. Katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte. Az ezred állományában alhadnagyságig jutott, majd a testőrség kötelékébe lépett. 1804-ben kilépett, és sóhivatali ellenőrként dolgozott tovább. (A magyar testőrség névkönyve)

120.beölsei Buday Imre százados. Született 1818-ban Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1834 és 1837 között szolgált, mint hadfi. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt népfelkelési biztos, majd számvevő főhadnagy a balmazújvárosi katonai raktárnál. Később a nyíregyházi újonctelepen, majd a 2. gyalogezred törzsében szolgál, Komáromban. A fegyverletétel, mint a komáromi várőrség vezérkari tisztje érte, századosként. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott, majd Szabolcs megye törvényszéki ülnöke volt. Elhunyt 1879-ben Debrecenben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

121.Budár János gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1889-ben Albison.  Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a hadrakelt sereggel került a szerb harctérre, ahol Pancsovánál harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Krakkó és varsó körül, majd az olasz fronton a tolmeini hídfőnél és a Piave mentén, valamint a Monte Grappán vett részt nagyobb ütközetekben. Kétszer sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, az 1912-13 (Mozgósítási) Emlékérem. Neje: Lippai Rozália. Gyermekei: Margit, Jolán, Etel, János, Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

122.löwenkampfi Burdina Alajos (Burdina von Löwenkampf, Alois) őrnagy. Született 1802-ben Brussnovitz-ben. Olasz eredetű katonacsaládba született, édesapja császári és királyi tiszt volt. Ennek megfelelően katonai nevelőintézetben tanult, majd 1920-tól közlegény a 35. gyalogezredben. A 39. gyalogezredben 1829-ben már zászlósként szolgál. 1832-ben hadnagy, 1835-ben főhadnagy, majd 1842-ben már százados-hadnagy (Capitän-Lieutenant, azaz olyan törzsszázad parancsnoka, melynek tulajdonosa eredeti beosztása miatt a század vezetését valójában a százados-kapitány látja el). 1845-ben már századosként szolgál, és a forradalom kitörése ebben a rendfokozatban, illetve beosztásban találja. Őrnagyként 1849 elején az ezred I. zászlóaljának parancsnoka, majd rövid áthelyezés után (a második 41. honvédzászlóalj szervezését hajtja végre), 1849. május 14-től a III. zászlóalj parancsnoka. A zászlóaljjal együtt vett részt Buda ostromában, és 1849. május 21-én a végső roham végrehajtása közben hősi halált halt. Hadtestparancsnoka, Máriássy János ezredes visszaemlékezése szerint az első törzstiszt volt, aki bejutott a várba. Bár származását nézve nem volt magyar, a zavaros politikai helyzet, majd a trónfosztás ellenére végig kitartott ezredünk, és annak magyar katonái mellett. Az ellenség golyója zászlóalja élén találta el, és emiatt a honvédelem napján mindig emlékeznünk kell az egyik legbátrabb zászlóaljparancsnokunkra. Ma az ostromban elesett tisztek között, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 1848-49-es szabadságharcosok sírkertjében nyugszik. (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, Geschichte k. k. Infanterie-Regiment Nr. 39. , A szabadságharc kilenc nagy csatája)

123.Burdina von Lőwenkampf, Friedrich százados. A Buda bevételekor B. Alajos testvére. Született 1810-ben Ervenicén (Seestadl) Csehországban. Édesapja cs. és kir. tiszt volt. A bécsújhelyi katonai akadémián 1829-ben végzett. Katonai szolgálatát az 59. gyalogezredben kezdte, majd 1831-ben kadét a 39. gyalogezredben. A szabadságharc kitörése főhadnagyként érte a II. zászlóaljnál. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd 1848 januárjában Péterváradnál átállt az osztrákokhoz. A szabadságharc után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Őrnagyként vonult nyugalomba 1855-ben. Pozsonyban húnyt el 1871-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1831,1851)

124.Burka Gábor községi pénztárnok, gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămut, Románia).  Született 1897-ben Vedresábrányban. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol Görz körül és a Doberdón harcolt. 1916 márciusában a Doberdón dum-dum golyótól szenvedett sebesülése következtében a jobb lábát elvesztette, és mint hadirokkant szerelt le. Neje: Tímár Teréz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

125.Buskucz Illés vendéglős, Újbártfalva (ma Satu Barbă, Románia). Született 1897-ben Széltallón. Katonai szolgálatát 1916-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. A Görz körüli harcokban gránátszilánktól bal lábát elvesztette, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I- osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Moldován Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

126.Buti Vince főhadnagy, állami tanító, Szinérváralja. Született 1880-ban Gáborjánban. Tényleges katona szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban a 12. gyalogezred katonájaként harcolt. A háború vége Albániában, a partvédő parancsnokságon érte. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

127.Butz (később Bocz) Károly százados. Született 1827-ben Pozsonyban. A német származású katona édesapja tiszt volt a császári haderőben. Az olmütz-i katonaiskolá elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta katonai pályáját. 1848 nyarán, mint az ezred I. zászlóaljának alhadnagya harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októbertől az ezred gránátos osztályának hadnagyaként szolgált tovább. 1848 novemberétől a 2. utászzászlóaljban harcolt tovább, egészen a világosi fegyverletételig. Cinkotánál megsebesült. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Mérnökként dolgozott a Tisza szabályozásánál, makd a közlekedési múzeumban. Elhunyt 1877-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Butykay Ádám tábornok. Született 1848-ban Miskolcon. A hainburgi és a wienerstadti hadapródiskolák elvégzése után, 1870-ben került a 39. gyalogezredhez, mint hadnagy. Főhadnaggyá 1876-ban léptették elő. 1877 és 1879 között a magyar nemesi testőrség kötelékében szolgált. Pályáját ezt követően a 32., majd 44. gyalogezredben folytatta, és századosi rendfokozatot ért el. 1888-ban a magyar királyi honvédséghez helyezték, ahol zászlóaljparancsnok, majd 1897-ben már a 19. gyalogezred parancsnoka volt. 1905-ben tábornokká léptették elő. 1842-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.