Kérem, ha felmenőre talál, vagy nevezettekről információja van, jelezze a kissrobivez@gmail.hu címen!

Az egyes életrajzok végén megjejölésre kerül a forrás. Mivel a legtöbb forrás alfabetikus felsorolású névjegyzékeket tartalmaz, az oldalszám külön nem kerül feltüntetésre.

A sokszor előforduló „összeomláskor” kifejezés a világháború végét jelenti, melyet a két világháború között összeomlásként aposztrofáltak, utalva az előzőekben már ismertetett módon felbomló oszták-magyar hadszervezetre.

Mivel a források egy része Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) jelent meg, az Erdély elcsatolásától a visszacsatolásig eltelt időszakot a korabeli források „a román megszállás ideje alatt” megnevezéssel illetik. A toborzási terület jelentős része esett a trianoni békediktátum által elcsatolt területre, így az egykori 39-es katonák közül sokan az említett román megszállás alatt voltak kénytelenek élni, és adataikat az erdélyi bevonulás alatt volt csak lehetőség összeírni.

A foglalkozásokat az egykori adatközlők az adatok közlésekor töltötték be, így szerepelhet több esetben is a  nyugalmazott státusz.

Főbb források:

1. Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma (Budapest, 1928)
2. Hajdúvármegye és Debrecen szabad királyi város adattára (Debrecen, 1937)
3. Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye adattára
4. Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző, Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc altábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918. (Debrecen, 1939)
5. Vitézek albuma (Budapest, 2003)
6. A magyar nemzet aranykönyve (Budapest, 1921)
7. vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest 1936)
8. Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma (Budapest, 1939)
9. A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1939)
10. 101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma (Budapest, 1934)
11. Budapest volt háziezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története (Budapest, 1930)
12. Négyes honvédek fegyverben (Békéscsaba, 1934)
13. A 46-osok fegyverben 1914-1918 (Szeged, 1933)
14. A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1938)
15. Erdélyi ezredek a világháborúban (Budapest, 1941)
16. Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918 (Püspökladány, 1927)
17. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban (Budapest, 1998)
18. Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma (1928)
19. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban (Budapest, 2008)
20. Hősök naptára 1914 – 1916 (Budapest, 2016)
21. Hősök naptára 1917-1918 (Budapest, 2017)
22. A frontharcos eszme szolgálatában (Budapest,     )
23. Dr. Preszly Lóránd: A Csendőrség úttörői
24. A magyar testőrségek névsorai (Budapest, 1926)
25. Szinnyei:Magyar írók élete és munkái

Számos esetben kimutatható, hogy a 39-es katona a háború folyamán más gyalogezred kötelékében is harcolt. A konkrétan erre utaló bejegyzéseken túl erre mutatnak azok az említett települések, illetve dátummal említett hadszínterek, ahol és akkor a 39. gyalogezred nem került alkalmazásra. Természetesen az említett esetek egy részénél fennállhat téves dátumból eredő hiba is, ennek legjellemzőbb példája a felvidéki bevonulás 1939-re datálása, mely hadművelet valójában 1938-ban történt meg. Mivel az akkori adatgyűjtés nagy része a 2. világháború alatt történt (sok esetben csak akkor történhetett, hiszen előtte Bihar vármegye jelentős része Romániához tartozott), majd 30 év távlatából kellett az adatközlőnek visszaemlékeznie egykori szolgálatteljesítésére, számtalan esetben az azokat igazoló, alátámasztó okmányok hiányában. Ugyanez igaz a könyv írása során gyűjtött közlésekre, amikor is másod- harmadforrásból, egy évszázad múltán kerültek rögzítésre adatok. Ezzel kapcsolatban viszont el kell mondani, hogy a néhai katonák leszármazottaikra a legtöbb esetben olyan jellemző történetet, helyzetábrázolást hagytak hátra, ami alapján a 39. gyalogezredhez tartozást egyértelműen meg lehet állapítani. Ilyenek például Könnigrätz helyőrség említése a világháború alatt, vagy a debreceni gyalogsági szolgálat német vezényszó emlékei. De számos eset van, amikor a konkrét 39-es alakulathoz tartozás is fennmaradt az emlékezetben.

A kitüntetések megnevezése a Bodrogi Péter- Molnár József- Zeidler Sándor: Nagy Magyar Kitüntetéskönyv (Budapest, 2005) című mű helyesírási iránya szerint történt. Egyes esetekben a közérthetőség miatt zárójelben szerepel az adott elismerés közismert alakja is ( pl. II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, tehát „kisezüst”). A Háborús Emlékérem, amennyiben a forrás nem említi annak Osztrák vagy Bolgár változatát, Magyar Háborús Emlékéremként került azonosításra.

 

Abari Antal, vitéz dr. egy éves főhadnagy, városi tanácsnok, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A frontra a XXIII. menetzászlóaljjal került ki, és többek között a III. zászlóaljban szolgált. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt ( Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Abari Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-től harcolt a cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaként, és végigharcolta a világháborút. Megsebesült, majd dobhártyarepedést szenvedett, végül arcrák támadta meg. Leszerelt, majd betegségeiből kifolyólag 1924-ben elhunyt. Felesége: Nagy Margit. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ács Imre, vitéz gazdálkodó, Konyár. Született 1880-ban Konyáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ács Mihály, vitéz gazdálkodó, Nyírmártonfalva. Született 1883-ban Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Adamovich János. Született 1830-ban Újvidéken. A 39. gyalogezredben 1847-ben hadfi, majd 1848 tavaszán tizedes. Az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ezredével együtt csatlakozott a honvédsereghez. Őrmester, majd 1849 áprilisában hadnagy a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal együtt tette le a fegyvert Péterváradon. A szabadságharc után beállt a 10. gyalogezredhez, ahonnan 1859-ben, mint tizedes szerelt le.  (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Adorján István gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămuţ, Románia). Született 1897-ben Vedresábrányban. A világháború idején, 1917-ben vonult be a cs.  és kir. 39. gyalogezredhez és Könnigrätz-ben kapott kiképzést. Az olasz harctérre került, és Asiago körül, a Hétközség fennsíkján harcolt. 1918 júniusában gázmérgezést szenvedett. Az összeomláskor szerelt le. Neje: Balogh Piroska. Gyermeke: Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Agárdy Lajos, vitéz tartalékos főhadnagy, református kollégiumi háznagy, Debrecen. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón.  Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. A 8. isonzói ütközetben, 1916 október 6-án megsebesült. Kitüntetései: : I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek érme, az Országos Vitézi Székdícsérő oklevele. ( Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Alexich, József százados. Született 1832-ben Eszéken. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1846-ban hadfi. Az ezreddel harcolt 1848-ban a szerbek ellen a Délvidéken, majd azzal együtt a honvédseregbe lépett. 1849 januárjában átlépett a császáriakhoz, majd a szabadságharc bukása után az újjászervezett ezrednél folytatja katonai pályáját főhadnagyi rendfokozattal. Századosként esett el az olasz hadjáratban Legnano-nál 1859. augusztus 26-án. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Alföldi Ernő, vitéz zászlós, tanító. Született 1887-ben Székelyhídon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred I. zászlóaljában harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Alföldi Sándor, vitéz közvitéz, földműves. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Viézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Almási László gyalogosMezőberény. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1917. december 31-én az olasz harctéren. Felesége: Bátori Sára. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

Alter (1848/49 Eldődi) György százados. Született 1812 (1818?) Füzér. Nemesi származású. A 39. gyalogezredben 1833-tól szolgált, majd 1845-ben, mint őrvezető szerelt le. A katonai szolgálatot 1847-től az 51. gyalogezredben folytatta. A szabadságharc alatt elérte a századosi rendfokozatot, és a 31. és a 67. honvédzászlóaljaknál, illetve a 2. vadászezrednél szolgált. Elhugyt 1865. március 31-én. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Andirkó János hentes és mészáros, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Kétszer sebesült meg. Tizedesként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. Neje: Verdes Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Andrasits János. Született 1813-ban vagy 1814-ben Lugoson, vagy Zsombolyán. Katonai szolgálatát önkéntesként kezdte a 61. gyalogezrednél. Miután egy évvel korábban leszerelt, önkéntesként belépett a 39. gyalogezredbe. 1843-ban már őrvezető volt. A szabadságharcban őrmesterré, majd 1849 júliusában hadnaggyá léptették elő. Az ezred I. zászlóaljának tisztjeként esett fogságba 1849-ben. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1852-ben bocsátották el. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Antal János, vitéz gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és Boszniában nyerte kiképzését. A világháború kitörésekor az első menettel került ki a szerb harctérre, ahol több ütközetben vett részt.  Ezután az orosz harcvonalon Rohatin és Komarnov körül harcolt. Itt a jobb karján két helyen megsebesült. Felépülése után az olaszok ellen küzdött a Doberdón, ahol a lábán sebesült, majd ott érte az összeomlás. A Magyar Királyi Honvédségnél 1940/41-ben a légvédelemnél teljesített szolgálatot. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, az 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, III. osztályú Legénységi Szolgálati Jel, Délvidéki Emlékérem. Neje: Bakdács Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma)

Antal János, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó Hajdúszovát. Született 1897-ben Hajdúszováton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem,Bronz Vitézségi Érem, Károly csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Antal Lajos, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó Kaba. Született 1890-ben Tordán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Antalóczy Albert, antalóczi, községi főjegyző, Kenézlő. Született 1897-ben Tokajban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben végzett tiszti iskolát Könniggrätz-ben és Debrecenben. 1916-tól küzdötte végig a világháborút, az orosz, olasz és a román harctéren. 1916-ban megsebesült. A 85. gyalogezredhez helyezték át, és mint hadnagy szerelt le. Leszerelése után a Székely Hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Kitüntetései: Bronz Vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Annyok Károly hentesmester, Debrecen. Született 1871-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1892-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Neje: Oláh Eszter. Fiai: Károly és Lajos, szintén végigharcolták a világháborút. Károly hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Apagyi Antal, apagyi ügyvéd és földbirtokos.Született 1824-ben (1825-ben?) Apagyon. A szabadságharcban a 10. honvédzászlóaljban harcolt, majd 1849 májusában a 94. honvédzászlóalj hadnagyává léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1860-ban szerelt le. A Szabolcs megyei Honvédegylet tagja volt. Érsemjénben halt meg 1887-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Apátzay Pál született Máramarosszigeten 1823-ban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése előtt a cs. és kir. 39. gyalogezred altisztjeként szolgált annak gránátos osztályánál, Budán. Szeptemberben az 50. Hunyadi önkéntes csapat hadnagyaként harcolt Jellasics csapatai ellen. Csapata honvédzászlóaljjá alakulása után főhadnagy annak Eszéken szolgáló osztályánál. Az eszéki vár feladása után Debrecenben fegyverbeszerzéssel foglalkozott, majd a hódmezővásárhelyi újonctelepen szolgált. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Aranyos József százados. Született 1822-ben Újfehértón. A 39. gyalogezredben 1838-tól szolgált, mint önkéntes. Mint ezredének őrmestere harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, 1848 nyarán, majd szeptemberben a 26. honvédzászlóaljnál szolgált tovább, mint hadnagy. Később az 50. honvédzászlóaljban harcolt. A szabadságharc végén az 1. sz. hadikórház parancsnoka, mint százados. A szabadságharc után besorozták a 14. gyalogezredhez, ahonnan 1851 szeptemberében szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Argyelán Sándor gyalogos, községi altiszt, Nagyvárad. Született 1881-ben Nagylétán (ma Létavértes). A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be. Az olasz fronton súlyos betegség következtében elvesztette az egyik lábát. Fronton szerzett betegsége következtében 1932-ben elhunyt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Áros Sándor, vitéz tizedes, gazdálkodó Derecske. Született 1896-ban Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Árva Gergely, vitéz őrvezető, gazdálkodó Balmazújváros. Született 1898-ban Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Árva Mihály gazdálkodó, a nagylétai Tűzharcos Szövetség alelnöke, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1886-ban Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1907-től szolgálta katona éveit és a világháború kitörésekor a II. menetzászlóaljjal került az orosz harctérre. 1914. december 27-én a duklai szoros körüli harcokban orosz fogságba esett, ahol 1918 novemberéig sínylődött. Kitüntetése a Károly-csapatkereszt. Neje: Guba Rozális, gyermeke: Mihály, a délvidéki országrész felszabadításában vett részt, és mint tizedes teljesített katonai szolgálatot. A Délvidéki Emlékérem tulajdonosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Árvai Imre, vitéz őrvezető, szolga, Pestszenterzsébet. Született 1893-ban Emődön. A háború előtt napszámos volt. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A Nagy ezüstöt József főherceg tűzte mellére 1915 február 22-én vagy 23-án, , mivel sebesülései és betegsége dacára több napig az első vonalban maradt.  A kitüntetést Le Beau tábornok személyesen kérvényezte számára. A kitűntetést Szopkón, a 17. hadosztály egészségügyi intézetében adták át neki. Bal combján és jobb karjának sebeit (utóbbinak csontját a lövedék eltörte) maga kötözte be, orvost csak erős gyomorhurutos panaszaival keresett fel. Két, 4 és 1 héttel korábban szerzett lőtt sérüléseit csak akkor látta el először egészségügyi személyzet.  Kitüntetései. I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma, Lépesfalvi, A háború, amilyennek én láttam I. kötet 454. oldal)

Augustin Kristóf hadnagy. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az ezred I. zászlóaljában harcolt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

B. Balogh Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben vonult be. Az olasz harctéren harcolt, majd 1918 őszén szerelt le. Édesapja, B. Balogh Péter a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

B. Kiss Balázs Püspökladány. Született 1879-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 (1914?) július 27-én vonult be. Bajtársai elmondása szerint az olasz harctéren halt hősi halált 1915. október 28-án. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

B. Kiss Sándor Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. február 7-én vonult be, majd 1916. február 29-én indult az olasz harctérre. Hősi halált halt 1916. július 29-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

B. Kiss Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án. Augusztus 5-én indult a harctérre. Az orosz fronton tűnt el, utolsó levelét 1914. szeptember 28-án küldte. Egyes információk szerint hadifogságba esett. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

B. Mészáros Ferenc gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1888-ban Kiskerekin. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és Boszniában teljesített szolgálatot (az ezred valójában Szlavóniában volt ebben az időben, ellentétben a forrással). A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre, ahol Révújfalu, Pancsova és Zimony körül, majd az orosz arcvonalon Rohatinnál és másutt harcolt. 1914 novemberében Homonnánál gránátszilánktól a bal lábán súlyosan megsebesült, és mint 25%-os hadirokkant szerelt le szakaszvezetői rendfokozatban. Neje: Kovács Julianna. Négy gyermeke volt. A román megszállás alatt súlyosan megkínozták. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

B. Pál József gazdálkodó, Albis, (ma Albis, Románia). Született 1880-ban Albison. A debreceni 3. honvéd gyalogezredben töltötte katonaéveit, majd a világháború kitörésekor a 39. népfelkelő gyalogezred menetszázadával került a szerb harctérre (az alakulat megnevezése téves, ilyen alakulat nem létezett. A katona vagy a 3. honvéd gyalogezred tagja, vagy a cs. és kir. 39. gyalogezred tagja lehetett. Valószínűleg a 3. honvéd gyalogezredről van szó, de mivel fennáll a 39-es lehetőség, az adatok közlésre kerülnek). Később az orosz, majd az olasz harctéren is megfordult, 1916-ban orosz fogságba esett, és csak 1921 januárjában tért haza. Kétízben sebesült, Valjevónál karlövéssel, az olasz harctéren pedig arcán gránátszilánktól. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

B. Papp Péter törvénybíró, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1897-ben Hajdúdorogon. A világháború idején, 1915 októberében jelentkezett katonának a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Kiképzése után az olasz harctéren a Doberdón, Görz körül és a Piave mentén harcolt a háború végéig. Egyszer megsebesült. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Szakál Teréz. Gyermekei: Péter, Teréz, Ferenc, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

B. Papp Sándor gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1886-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től harcolt a világháborúban. AZ orosz fronton szenvedett sebesülése következtében 50%-os hadirokkant lett. Neje: Nagy Teréz. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

B. Szabó Ferenc (B. Szabó) gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1897-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bácsi Sándor gazdálkodó, Debrecen Született 1898-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Bécsben teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor, mint tényleges állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, majd az oroszok ellen küzdött a Kárpátokban és Galíciában. Végül az olasz fronton harcolt az Isonzo és a Piave mentén. 1916-ban az Isonzónál jobb combján sebesült meg gránátszilánktól. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. sztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt Vas Érdemkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Béres Erzsébet. Gyermeke: István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bacskay Gábor földbirtokos, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1874-ben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. A világháborúban régi ezredében szolgált. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Elhunyt 1935-ben. Neje: Csuja Zsuzsánna.

Bácskay Ignác. Született 1826-ban Mikulincében (Galícia, ma Ukrajna). Katonai nevelőintézetben tanult, és 1844-ben az ezred önkéntese volt. A szerbek ellen harcolt az ezreddel a Délvidéken 1848 őszén. Az I. zászlóaljnál hadnaggyá léptették elő 1849 májusában. A szabadságharc után besorozták az újjászerveződő ezredhez, ahonnan 1855-ben szerelték le. Ezt követően Nagyváradon élt, és a Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bacsó (Baczó) Ferenc, vitéz gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1889-ben Szamosardón. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd továbbszolgáló szakaszvezetőként a cs. és kir. 39. gyalogezredhez került. A világháború alatt a szerb, orosz és olasz harctéren szolgált. Többször sebesült, majd 1916-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. A Nemzeti Hadseregben szolgált tovább, majd 1928-ban tiszthelyettesként nyugdíjba ment. Vitézzé avatták 1926-ban. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három sávval, Szolgálati Emlékérem. Neje: Tar Borbála. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Bagdi-Kovács János, vitéz tizedes, távirdanyomdász Tiszacsege. Született 1892-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bagi László gazdálkodó, Kaba. Született 1869-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1891-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Felesége: Madarászi Ágnes. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bagossy József gazdálkodó, Poklostelek (ma Pocluşa de Barcău, Románia).Született 1899-ben Szentjobbon.Világháborús katonai szolgálatát 1917 márciusában kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olsz harctérre került, ahol Görz környékén, a Doberdón és a Piave mentén harcolt. 1918 júniusában gránátszilánktól súlyos gyomorsérülést szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Mikó Lídia. Gyermekei: Sándor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Baik János kéményseprőmester, Vámospércs. Született 1887-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren harcolt. Utóbbi helyen megsebesült, és mint 33%-os hadirokkant szerelt le. A helyi Rokkant Egylet elnöke volt. Felesége: Molnár Lidia. Gyermekei: Ernő, János, Irén. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bajza István nyugalmazott MÁV felügyelő, Debrecen. Született 1863-ban Gencsen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette, és hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bak István, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Dévaványa. született 1884-ben Kőrösladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Bakó József gazdálkodó, Érbogyoszló. Született 1881-ben Érbogyoszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot és 1914-ben az első menettel került az orosz harctérre. Bal karján és mellén lövéstől sebesült és 1915. március 21-én az oroszok fogságába esett. Csak az összeomlás után térhetett haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bakóczy Gábor, sápi gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1888-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren szolgált. Olasz hadifogságba esett 1916-ban, ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Guthy Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bakóczy Gábor, sápi gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1889-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1914-től, mint tényleges katona harcolt az orosz, majd olasz harctéren. Szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Mezei Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bakos Gedeon ügyvéd. Született 1826-ban Nagykőrösön. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az I. honvéd vadászezred hadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1852-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balázs Pál Mezőberény. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. november 5-én Laibach-ban. Felesége: Boldis Judit. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

Bálint László, vitéz szakaszvezető, gazdatiszt, Bánhida. Született 1895-ben Füzesgyarmaton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Balkó Lajos földbirtokos, Álmosd. Született 1887-ben Álmosdon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és mint volt békebeli katona, az első menettel került ki az orosz harctérre. Homonna, Lemberg és Przemysl körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz harctéren, a Doberdón harcolt. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Balla Mihály pénzintézeti altiszt, őrmester. Született 1890-ben Bályogon. Tényleges katonai szolgálatra 1911 októberben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Debrecenben, Boszniában és Bécsben szolgált. 1914-ben az első menettel került a szerb harctérre, s ott küzdött 1914 augusztus 27-ig. Ekkor az orosz hadszíntérre vitték. A rohatini csata során 1914 augusztus 29-én a 46. k. gy. e.-hez osztották be, a visszavonulás után pedig eredeti ezredének támadásában vett részt. 1914 október 21-én megsebesült. Később 50%-os rokkantnak nyilvánították és tartósan szabadságolták. 1920 decemberben Szegeden rokkantsági fokát 15%-ban állapították meg. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Oi-re is felterjesztették. — Sógora: Guthy Lajos a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914 szept.-ben az orosz fronton hősi halált halt. (A magyar gyalogság)

Ballahetzky, Ferdinand. Született 1809-ben Bécsben. 1848-ban a 19. gyalogezred tisztjeként harcolt, majd 1848 decemberében megtagadta a szolgálatot, így internálták. A szabadságharc leverése után hadnagy lett az újjászerveződő 39. gyalogezredben. Prágában hunyt el egy hónappal később, 1849. október 1-én. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Adolf, felsőócsai sóbányászati felügyelő, Munkács. Született 1818-ban Debrecenben. Önkéntesként 1836 és 1846 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban újra katonának áll. Jellasics ellen harcolt 1848 szeptemberében, a Bereg megyei önkéntes nemzetőrszázad őrmestereként. Kitűnt az 1848 december 30-án lezajlott móri csatában. 1849-ben hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Áron, krasznaczégényi százados. Született 1814-ben Krasznacégényben. A 39. gyalogezredben 1833 és 1839 között, mint tizedes szolgált. A szabadságharcban a Kraszna megyei nemzetőrségnél, a 67. és 13. honvédzászlóaljban harcolt. A szabadságharc vége századosként érte. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Elemér malom társtulajdonos, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred szakaszvezetőjeként az orosz és olasz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Balogh Gáspár adóhivatali írnok, Debrecen (1850). Született 1799-ben vagy 1801-ben Niedermannban, Ausztriában. Katonai nevelőintézetben végzett, 1818 és 1843 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, és főhadnagyi rendfokozatot ért el. Kilépett a hadseregből, majd 1848 szeptemberében hadnagyként belépett a temesvári nemzetőrségbe. Decemberben főhadnaggyá nevezték ki az 58. honvédzászlóaljhoz. 1849 májusában egy pesti kórház parancsnoka lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Gyula dr., földbirtokos, nyugalmazott városi tanácsnok, árvaszéki ülnök, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúhadházon. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, Nagyváradon végezte a tiszti tanfolyamot, majd, mint szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre, ahol 1915 áprilisában súlyosan megsebesült. Hadirokkantként teljesített további szolgálatot 1919 januárjáig. Mint főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme és elismerő okirat. Neje: Vida Ilona, leánya: Ilona, veje: Bartha János református lelkész, a Nemzetvédelmi kereszt, Finn Fehér Rózsarend II.o. lovagkeresztjének birtokosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Balogh Imre gazdálkodó, Hajdúböszörmény. A világháborút a kezdetektől a befejezésig végigharcolta, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Szolgált a szerb, orosz, olasz harctereken. Olasz hadifogságba esett, és 4 év fogságot szenvedett. Egyszer sebesült, és 50%-os hadirokkant lett. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Balogh József. Született 1818-ban Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1836-tól szolgált. A III. zászlóalj tizedeseként, majd őrmestereként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken az ezreddel 1848 őszén. 1849 februárjában hadnagyá léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1851-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Lajos hentes, Margitta. Született 1889-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Az I. világháború kitörésekor azonnal bevonult, és az orosz harctérre került. Rohatyn-nál 1914. augusztus 30-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 májusában szabadult. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Balogh László. Született 1822-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1839-től szolgált. 1848-ban az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ugyanazon év októberében őrmesterré nevezték ki a 26. honvédzászlóaljhoz. Új alegységénél hadnagyi rendfokozatot ért el. 1849, júniusában aKatonai Érdemjel III. osztályára terjesztették fel. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Balogh Miklós gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1879-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Szakaszvezetőként szerelt le. A világháborúban 1914-től harcolt. Az olasz fronton 1917-ben megsebesült, és őrmesterként, mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kis Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Balogh Miklós nyugalmazott városi mezőőr, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Apja részt vett Bosznia okkupációjában. Neje: Varga Erzsébet. Nejének bátyja és előző férje, Buday Gábor, elesett a világháborúban. Gyermekük: Irén. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Balogh Sándor érkeserűi, magyar királyi állatorvos, állategészségügyi tanácsos, Alsószopor. Született 1882-ben Nagyszalontán (ma Salonta, Románia). Tényleges katonai szolgálatát a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében látta el. Az állatorvosi főiskolán kívül a debreceni gazdasági akadémiát is elvégezte. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd, mint segédorvos az aradi megfigyelő kórházban kapott beosztást. Megkapta a Vörös Kereszt kitüntetést. Neje: Serák Mária, gyermekei: Sándor és Edit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bán Lajos, vitéz földműves, Püspökladány. Született 1895-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bancsov Adolf százados. Született 1826-ban Galagonyáson (ma Glogonj, Szerbia). A 39. gyalogezredben 1844-től szolgál, mint hadfi. A bécsi térképészeti intézethez volt vezényelve. 1848 októberében hadnaggyá nevezték ki a 28. honvédzászlóaljhoz. Novemberben a 39. gyalogezredhez nevezték ki, de a valóságban sem a 28. honvédzázlóaljhoz, sem a 39-esekhez nem engedték csatlakozni. A magyarországi hadszíntérre a cs. és kir. 63. gyalogezreddel érkezett. 1849 januárjában átállt a magyarokhoz. Az I. hadtest vezérkaránál szolgált. Komáromban tette le a fegyvert, mint százados. Mivel a 39. gyalogezred I. zászlóalja szintén ott tette le a fegyvert, végül mégiscsak találkozhatott 39-es bajtársaival. A szabadságharc után, 1859 és 1864 között a 37. gyalogezredben szolgált, ahonnan, mint őrmester szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bangya Imre százados. Született 1821-ben Koltán (ma Kolta, Szlovákia). A 39. gyalogezredben 1839 és 1847 között szolgált, mint őrvezető. 1848 tavaszán belépett az 1. honvédzászlóaljba. Később a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban (mind az első, mind az újjáalakult zászlóaljban) harcolt. A szabadságharc után az olaszországi magyar légió századosa volt 1861-62-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bánhidy József. Született Szegeden 1829-ben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt hadnagyi rendfokozatot ért el különböző alegységekben harcolva. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bankós László. Született 1826-ban Fülöpszálláson. Az 1848-49-es foradalom és szabadságharc alatt önkéntesként, majd hadnagyként harcolt. Utolsó beosztásában Péterváradon volt segédtiszt. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Baranyai Albert, vitéz tizedes, MÁV gépkezelő. Született 1894-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Baranyi Gyula gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1880-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében volt tényleges katona 1902-ben. A világháború kitörésekor került a szerb, majd az orosz és olasz harcterekre és végigküzdve a világháborút, számos ütközetben vett részt. 1918 novemberében szerelt le. (A harcterek sorrendje alapján valószínűleg a háború alatt is a 39. gyalogezredben harcolt). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Baranyi Mihály gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1883-ban Bályokon. Temesváron kezdte katonaéveit 1904-ben, majd a világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezreddel került a szerb és orosz harctérre. 1914-ben megsebesült, végigküzdötte a világháborút és 1918-ban szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bárczi István Püspökladány. Született 1886. december 19-én. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án, majd augusztus 3-án ment ki a szerb harctérre. Az olasz harctérre 1916 júniusában érkezett, és a hónap végén fejlövést kapva hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Bárdfalvi Miklós, vitéz gazdálkodó, Nyírmártonfalva. Született 1894-ben Vértesen. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Barna Mihály gazdálkodó, Futura albizományos, Hajdúdorog. Született 1900-ban Hajdúdorogon. A világháború idején, 1918 februárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Könnigrätz-ben nyert kiképzést. 1939-ben ismét bevonult, és a Magyar Királyi Honvédségnél egy határvadász zászlóaljban vett részt a Felvidéki bevonulásban. Kitüntetése: Felvidéki Emlékérem. Neje: Koszta Julianna. Gyermekei: Mihály, Antal, György, János, Julianna, Mária, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bartha István kézműves, Debrecen. Született 1818-ban Debrecenben. Közvitézként, majd őrvezetőként szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1842-től 1844-ig. 1848 őszén őrmesterként szolgált a 29. honvédzászlóaljban, ahol 1849 márciusában hadnaggyá lépett elő. Májusban főhadnaggyá nevezték ki az 59. honvédzászlóaljhoz. Tagja volt a debreceni honvédegyletnek. Debrecenben hunyt el 1891-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Bartha József, vitéz népfelkelő tizedes, postaaltiszt, Miskolc. Született 1896-ban Vámospércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bartha Lajos, sepsiszék-nagyborosnyói altábornagy. Született 1869-ben Kolozsváron. Tiszti pályáját 1888-ban, mint hadnagy kezdte meg a cs. és kir. 32. gyalogezrednél. Rövid csapatszolgálat után vezérkari, minisztériumi beosztásokban teljesített szolgálatot. 1911-ben ezredessé léptették elő, majd 1912. november 1-től a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vezényelték, az ott zászlóaljparancsnokká kinevezett IV. Károly mellé. A következő évben az 1. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki, és az I. világháború kitörése ebben a beosztásban érte. Később a 39. honvéd dandár parancsnoka lett, majd sebesülése miatt a hátországba helyezték. A Ludovika Akadémia parancsnoka lett 1915-ben, és ebben a beosztásban 1918-ban altábornaggyá léptették elő. (1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma)

Barthell Gusztáv százados. Született 1829-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1846-tól hadfi. A szabadságharc kitörése tizedesként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1849 decemberében belépett a 15. gyalogezredhez, ahol a következő évben már őrmester. Budán hunyt el 1851-ben. Testvére, Rudolf, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Barthell Rudolf százados. Született 1826-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1843-tól hadfi. A szabadságharc kitörése őrmesterként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1850 végén belépett a 6. dzsidásezrehez. Hadnagyként, a szekerészkartól lépett ki 1860-ban. Később Keszthelyen szőlőbirtokos. Testvére, Gusztáv, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bass Mártos Lajos, vitéz gőhadnagy, gyáros, Budapest. Önkéntes éveit 1912-13-ban Bécsben, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. Az I. világháború kitörésekor a 101. honvéd gyalogezredhez vonult be. Többször sebesült, míg egy 1916-ban az olasz fronton szerzett fejsérülés következtében, mint 100%-os hadirokkant leszerelt. Kitüntetései: Koronás Érdemkereszt III. osztály, Sebesültek Érme. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Bata Sándor F. , vitéz őrvezetőgazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1890-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Báthory Kálmán gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1876-ban Kiskerekin. 1887-től szolgálta tényleges katonaéveit a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a szerb harctérre vonult a 3. honvéd gyalogezred kötelékében, majd a Pruth és a Szereth vidékén küzdött, végül az olasz fronton 1918 szeptemberig harcolt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Erzsébet, gyermekei: Irén, Kálmán, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Batiz Ambrus nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1879-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és úgy az 1912-es, mint az 1914-es mozgósítás alkalmával nyomban jelentkezett ezredénél. Az összeomlásig teljesített háborús szolgálatot. Neje: Nagy Etel. Gyermekei: Ambrus (1943-ban tényleges főtörzsőrmester), Etel (Kovács Andorné), Jolán (Oláh Jánosné), Ilona (Székely  Jánosné), Viktor, Gyula. Fivére, László, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Battai István, vitéz szakaszvezető, gyári munkás, Budapest. Született 1897-ben Mágocson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Batthyányi József Sándor, Batthyányi Lajos apja. Első miniszterelnökünk édesapja 1796-tól zászlósként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1798-tól a 48. gyalogezredben folytatta katonai pályáját, amit 1800-ban fejezett be.

Békéssy Lajos gazdasági intéző, Hajdúdorog. Született 1881-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és mint szakaszvezető szerelt le. A világháború idején, mint rendőraltiszt teljesített szolgálatot. 1926-ban szerelt le, mint rendőr főtörzsőrmester. Családjában többen vettek részt a világháborúban. Neje: Kereki Zsanett. Négy leánya volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bene Gyula vitéz dr. telepítésügyi főtanácsos, Reformátuskovácsháza. Született 1887-ben Nagykikindán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Benkner Gyula százados. Született 1826-ban Rozsnyón. A szabadságharcban 1848 októberében a 34. honvédzászlóalj őrmestere. A szabadságharcot a 95. honvédzászlóalj őrmestereként fejezte be. 1849. szeptember 1-én, Temesváron sorozták be a 39. gyalogezredbe. 1851-ben már a 10. huszárezred hadnagya. A 13. huszárezred századosaként vonult nyugalomba 1861-ben. Elhunyt 1880-ban Rozsnyón. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Benőfi Pál, vitéz l őrmester, Járdánháza. Született 1899-ben Járdánházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi ÉremKároly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Benyáts Emil főhadnagy. Született 1882-ben Debrecenben. A 39. gyalogezred önkénteseként került át a cs. és kir. 38. gyalogezredhez, ahol az I. világháborúban végül századparancsnokként harcolt. Kitüntetései: Ezüst Signum Laudis, Bronz Signum Laudis, F. J. érdemkereszt a koronával, Sebesüléi érdemérem, Károly Csapatkereszt. Felesége: Kubai Margit. Gyermekei: Emil, Emilia. (A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve)

Bérczi Sándor, vitéz szakaszvezető, rendőrfelügyelő, Debrecen. Született 1892-ben Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Érdemkereszt. (Vitézek albuma)

Berecz Ferenc, vitéz őrmester, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1890-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme ( 5-ször)Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Berecz Gáspár, vitéz tizedes, gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1888-ban Novajon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem,  II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bereczky Ferenc marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. A cs. és 39. gyalogezred tagjaként az olasz fronton harcolt, ahol fogságba esett, és 10 hónap fogságot szenvedett. Neje: Bordás Julianna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Berényi Mihály gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Hosszúpályiban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre. Az oroszok ellen a Kárpátokban harcolt és kétszer megsebesült, majd az olaszok ellen küzdött, ahol gránátlégnyomást szenvedett. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Margit. Gyermekei: Mihály, Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Béres Ferenc gazdálkodó, Érsemlyén (ma Şimian, Románia). Katonaéveit Debrecenben szolgálta a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1911-től. Itt érte a világháború kitörése és ezredével azonnal az orosz frontra került. Részt vett a Rohatin körüli csatákban. Bal lábán megsebesült. 1914. december 20-án a Krasznik körül vívott ütközetben az oroszok fogságába került. Négy évi fogság után tért haza. A háború után, mint kisebbségi magyart a románok hadimunkára hurcolták és lovát elvették. Neje: Ádám Eszter, gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Béres Lajos Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctérre került. 1915 nyarán eltűnt. Utolsó levelét 1915. október 27-én küldte. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Béressy (Béresi) Pál.  Született 1815-ben Gyulajon (ma Nyírgyulaj). Tizedesként 1835 és 1845 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. 1848 tavaszán a Szabolcs megyei nemzetőrség hadnagyává nevezik ki, majd 1849 januárjától a szabolcs megyei önkéntes lovascsapat főhadnagya lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Berkovits Hermann tizedes, kereskedő, Székelyhíd. Született Gáván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. január 16-án vonult be, és a XX. menetzászlóaljjal került az olasz frontra. Minden isonzói ütközetben részt vett, majd bal karján golyótól szerzett sebesülés következtében 40%-os hadirokkantként szerelt le 1919. február 1-én. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Bernay Károly császári szolgabírósági hivatalnok, Zsadány (1850-es évek). Született 1804-ben Bodolón (ma Budulov, Szlovákia). Kadétként, majd hadnagyként a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1821-től 1836-ig. 1849-ben főhadnaggyá nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz, de a kinevezést nem fogadta el. Felesége: Csonka Julianna. A kiegyezés idején már nem élt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Bertalan Sándor, vitéz népfelkelő őrvezető, gazdálkodó, Álmosd. Született 1891-ben Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Berzsenyi István százados. Született 1828-ban Fogarason. Katonai szolgálatát hadfiként, 1844-ban kezdte a 15. határőrezredben. A 39. gyalogezredben 1846-ban tizedes, 1848-ban őrmester. Az ezredben 1848 szeptemberében már alhadnagy, majd a II. zászlóaljnál Péterváradon decemberben hadnaggyá lépett elő. 1849 januárjától az I. zászlóaljjal harcol tovább, ahol végül százados lett. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Besenyei Ferenc Püspökladány. Született 1891-ben. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1912. október 6-án. A világháború kitörésekor, 1914 augusztusában a szerb, majd az orosz harctérre került. Utóbbin 1914. október 20-a körül eltűnt, bajtársai állítása szerint hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Besenyei István Püspökladány. Született 1889-be. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1912-ben vonult be, és a világháború kitörésekor került az ezreddel a szerb frontra. Három hét után az orosz frontra került, ahol 1914. december 23-án orosz hadifogságba esett. Bajtársai vitték meg később a hírt, hogy a harctéren szerzett sebesülése következtében 1915. április 1-én Novi-Nikolajovban hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Bézi Imre, vitéz őrmester, cipész. Született 1881-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Bézi János, vitéz őrmester, postaaltiszt, Hajdúszoboszló. Született 1886-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bihari Albert Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, és szeptemberben indult az orosz harctérre, ahol eltűnt. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Bihari Lajos hangszer- és gyermekjátékkészítő, Debrecen, Nyomtató utca 2.sz. Született 1858-ban, Debrecenben. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Felesége: Guha Julia. Gyermeke: Lajos, aki elesett a világháborúban. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Bihari Sándor (L. Bihari) gazdálkodó, Hegyközszentimre (ma Sântimreu, Románia). Született 1878-ban Álmosdon. Tényleges katonai szolgálatát 1899-ben kezdte meg Debrecenben, a cs. és. kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezred állományában, az első menettel került ki a szerb harctérre, ahol a Cigányszigeten harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Verecke és Varsó körül vett részt nagyobb ütközetekben. Az olasz harctéren a Doberdón küzdött, később Volhíniába került, ahol 1916 júniusában egyszerre 18 golyótól szenvedett súlyos sérülést, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le, szakaszvezetőként. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szatyori Eszter. Gyermekei: Bálint, Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Biri János, vitéz gyalogos, gazdálkodó, Mecsér. Született 1885-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Bíró (1849-ig Schultz) József százados. Született 1827-ben Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1843-tól szolgált közlegényként. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése tizedesként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd hadnagyként az 55. honvédzászlóaljhoz nevezték ki. Harcolt Erdélyben, és 1849 márciusában már százados volt. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bíró Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1891-ben Kokadon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és csakhamar az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 novemberében Mezőlaborcnál orosz hadifogságba esett, ahonnan 1921-ben szabadult meg. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Rozália, Bálint, Margit, József, István, Julianna, Eszter, Sándor. Fivére, Sándor, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bíró Barna vitéz dr. főhadnagy, törvényszéki bíró, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, többnyíre géppuskás századnál. Az 1918-as piavei átkelésnél kiérdemelte az Ezüst Katona Érdemérmet, és megsebesült. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Bíró Ferenc gazdálkodó, Bagamér. Született 1889-ben Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált és a háború kitörésekor a szerb frontra került, ahonnan később az orosz harctérre vezényelték és itt harcolt ezredével a háború végéig (téves információ, mivel a 39. gyalogezredet a háború  vége nem az orosz, hanem az olasz fronton érte – a szerző). Részt vett a komarno-i ütközetben és a kárpáti csatákban. Szakaszvezetői rangot ért el. 1939-ben a kárpátaljai, 1940-ben az erdélyi országrész visszafoglalásában vett részt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bíró Lajos gazdálkodó, Bagamér. Született 1881-ben, Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és a világháború kitörésekor az első menetszázaddal került a szerb harctérre. Innen az orosz harctérre vezényelték, ahol Rohatinnál srapnellgolyótól súlyosan megsebesült és 75%-os hadirokkant lett. Őrvezetői rendfokozattal szerelt le. Neje: Szűcs Juliánna, leánya: Gizelle. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bíró Lajos, vitéz tizedes, gazdálkodó. Született 1895-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Bleier Béla gyapjú- és terménykereskedő, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bóczán Pál fűszer- és bőrkereskedő, Püspökladány. Született 1885-ben Püspökladányban. A cs. és kir. 39. gyalogezredkatonájaként harcolt a világháborúban 1914-től 1918-ig. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Boczkó Béla, vitéz deményfalvi tartalékos hadnagy, szeszfőzde igazgató, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt. Legmagasabb kitüntetését 1916-ban egy ellentámadás vezetéséért kapta. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Boda János gazdálkodó, Nagycsere. Született 1899-ben Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1917-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Könnigrätz-ben képezték ki, és az orosz harctérre került. Egy ideig a románok ellen harcolt, majd az olasz arcvonalon Asiago körül küzdött a háború végéig. Az összeomláskor, mint tizedes szerelt le. Később a Nemzeti Hadseregben szolgált több, mint egy esztendeig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Bátyja, István részt vett a világháborúban, öccse, József 1943-ban tüzérként szolgált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943) (Az adatok egymásnak ellent mondanak. A forrás szerint 1917-ben vonult be, és az orosz valamint a román fronton is harcol. Ennek ellent mond, hogy a 39. gyalogezred 1915-ben harcolt utoljára az orosz hadszintéren, a román fronton pedig még 1916-ban befejeződtek a harcok. Tehát valószínűleg a bevonulási dátum téves, az mindenképpen 1914/15-re tehető-a szerző).

Bódi János gazdálkodó, Egyek. Született 1891-ben Egyeken. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, ahol 3 évet szolgált. A világháborúban 1914-től 1918-ig, a szerb és orosz harctéren szolgált. Volt községi bíró, valamint képviselőtestületi-, egyháztanácsi-, illetve iskolaszéki tag. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bódi Pál fodrászmester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1897-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki a világháború alatt, és 1916 május 24-én vonult az olasz harctérre.  1917-ben rohamzászlóaljhoz helyezték át, részt vett a doberdói és a piavei nagy ütközetekben, majd a világháború befejezése után egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált.  Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szótág Anna. Gyermekei: Jolán, Pál, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bodnár József műszerész, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be és az orosz, olasz harctéren harcolt. Öt alkalommal sebesült, ebből kifolyólag 1916-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem, Osztrák háborús Emlékérem. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bodnár Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1883-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a háború végéig szolgált. Öccse, Sándor a Kárpátokban hősi halált halt. Neje: Cs. Kovács Eszter. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bodnár Sándor gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1876-ban Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Neje: Szabó Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bodó Dániel alezredes, testőrtiszt. Született 1783-ban Bánfalván. Katonai pályáját 1802-ben kezdte, mint közlegény. 1821-ben a 39. gyalogezred századosaként szolgált. Később a testőrség soraiba lépett, ahonnan 1851-ben vonult nyugalomba, mint alezredes. Elhunyt 1855-ben Miskolcon. (A magyar testőrség névkönyve)

Bodoki József Nádudvar. Született 1818-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1837-től szolgált. 1848 novemberében tizedes lett az 52. Bocskai honvédzászlóaljban. Később főhadnagy az újjáalakuló, második 52. honvédzászlóaljban. Komáromnál tette le a fegyvert. A Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Bogár Dániel gyalogos Tetétlen. Született 1885-ben Tetétlenen. A 39. gyalogezredbe 1914. július 26-án vonult be. Az ezred 6. századával vonult hadba. Felesége 1921-ben eltűnése miatt kezdeményezte holttá nyílvánítását. Elesett 1914. szeptember 8-án. Felesége: Bogár Dánielné Szutor Lujza. Gyermekei: Lujza, Jolán. (Lépesfalvi, Budapesti Közlöny, 1921. január 13.)

Bogdán Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, orosz, és olasz harctéren harcolt. Hősi halált halt az olasz harctéren 1915. június 20-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Bohus György bizományos, Temesvár. Született 1821-ben Temesváron. Szülei: Bohus András kisnemes és Ambrózi Júlia. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe önkéntesként lépett be 1843-ban, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor már tizedes volt.  Az ezreddel vett részt a délvidéki, szerbek elleni harcokban, majd október 25-én már őrmester lett az 55. honvédzászlóaljnál. Végigharcolta a szabadságharcot, amit főhadnagyként fejezett be. Tagja volt a temes megyei Honvédegyletnek. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Boksay (Bogsai, Bocskai) Antal postamester, Dombrád. Született 1818-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1836-tól 1843-ig szolgált, és tizedesként szerelt le. 1848 szeptemberében a hajdúkerület nemzetőrzászlóaljában, később az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Dévánál, századparancsnokként tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után kényszersorozták a 17. határőrezredbe, ahonnan megszökött. 1854-ben újra besorozták, ekkor már régi ezredébe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Még abban az évben leszerelt. A Hajdúkerületi Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Boldizsár János, vitéz gyalogos, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1896-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Boldogi Imre, vitéz gyalogos, napszámos. Született 1885-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Borbély György gazdálkodó, Piskolt (ma Pişcolt, Románia). Született 1894-ben Piskolton. 1915-ben vonult be a világháború alatt katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredben, és a XVI. menetzászlóaljjal vonult az olasz harctérre. A doberdói fennsíkon vívott ütközetekben 1915 november 28-án sebesülten olasz fogságba esett, és csak 1920 január 9-én került haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Borbély Jakab gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től 1918-ig harcolt. Az orosz és olasz harctéren szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Cseke Amália. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Borbély József gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Az első mozgósításkor vonult be 1914-ben a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren sebesülten orosz hadifogságba esett, ahol 1915 január 19-én hősi halált halt. Neje: Kátai Etelka. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Bordán Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1875-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborút a szerb és orosz harctéren küzdötte végig. Háromszor sebesült, és mint tizedes szerelt le. Neje: Vadász Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Borók Kálmán, vitéz szakaszvezető, kőműves, Tépe. Született 1894-ben Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez osztották be a világháború alatt, és az elektromos műszaki csapatokkal vonult 1915-ben az olasz harctérre. Két ízben sebesült. 1940-ben, a Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az olasz harctéren két alkalommal megsebesült, majd olasz hadigogságba esett. 1920-ban tért haza. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Csonka Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Borsi Sándor tizedes, Hajdúnánás. Született 1885-ben Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be. Az orosz harctéren eltűnt. Családja 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Kovács Juliánna. (Budapesti Közlöny, 1921. 03.31.)

Borsiczky Antal százados. Született Máramarosszigeten, 1818-ban. A 39. gyalogezredben 1840-ben, mint önkéntes szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a 8. honvédzászlóaljban harcolt. 1849 márciusában érte el a századosi rendfokozatot. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Borsos Ferenc épület- és bútorasztalos mester, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt. Neje: Simon Etelka. Gyermekei: Erzsébet, Ibolya, Ilonka. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Borusz Ferenc, vitéz tizedes, harangozó, Debrecen. Született 1890-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Bosičković, Josip százados. Született 1813-ban Otočać-on (Škarén?). A szerb származású katona 1831-ben végzett a grazi katonaiskolában, majd a 39. gyalogezredben szolgált. A hadnagyi rendfokozatot 1844-ben érte el. Az ezredtől 1848 decemberében kilépett. A szabadságharc után visszaveszik a császári haderőbe. Főszázadosként vonul nyugalomba 1850-ben. Elhunyt 1865-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bosičković, Mihail. százados. Született 1808-ban Škarén. 1821-től önkéntesként szolgált a 4. határőrezredben, majd 1844-ben már a 39. gyalogezred főhadnagya volt. A szabadságharc alatt, 1848 szeptemberétől az ezred nagyváradi raktárának parancsnoka a fegyverletételig. A hadbíróság felmenti, és 1856-ig az ezrednél szolgál tovább, mint főszázados (1855-ben első ranghelyen). Nyugalomba vonult 1855-ben. Elhunyt 1867-ben Pesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1852, 1855)

Botka Géza nemes százados. A cs. és kir. 39. gyalogezredtől a 101. gyalogezredhez helyezték át, ahol század- és zászlóaljparancsnokként harcolt az I. világháborúban. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Botka Lajos Pál, kislapási főpénztárnok, Torontál. Született 1829-ben Tiszaföldváron. Szülei: Botka Imre és Györe Erzsébet. 1848 őszén áll be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és őrmester volt a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal egy helyen, Péterváradon szolgáló 33. gyalogezrednél hadnaggyá nevezték ki 1849 áprilisában. Júniusban a 101. honvédzászlóaljhoz helyezték át. Borosjenőnél tette le a fegyvert. Besorozták az 59. gyalogezredhez, ahonnan 1853 júniusában 500 forint megfizetése útján megváltotta magát. Budapesten hunyt el 1914-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Botos Gábor, vitéz százados, főmérnök, tanácsos, Zalaegerszeg. Született 1892-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt. A Nagy ezüstöt a 3. isonzói ütközetben kapta. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal két alkalommal, Bront Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Bögels Róbert született 1818-ban Veronában. Apja Bögels Róbert császári hadnagy volt, édesanyja Mihály Viktória. A pécsi katonai nevelőintézetben végzett, majd hadfi volt a cs. és kir. 52., majd hadfi tizedes lett 1848-ban a 39. gyalogezredben. Harcolt az ezreddel a szerbek ellen a Délvidéken, majd októbertől őrmesterként a 25. honvédzászlóaljhoz helyezték. Ugyanott lett hadnagy, és később a pesti újonc telephez helyezték. 1849 júliusában, főhadnagyként elbocsátását kérte. 1850-ben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd a következő évben leszerelték. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Bökönyi Gábor, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Debrecen. Született 1898-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Bökönyi Sándor szabómester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1889-ben Bihardiószegen. 1912-ben kezdte tényleges katonaéveit a cs. és kir. 39. gyalogezredben, Debrecenben. Itt érte a világháború, és 1914 augusztus 3-án, az első menettel vonult a szerb frontra (az ezred első részei valójában már 3-a előtt megindultak a harctérre-a szerző). Később az orosz harctérre helyezték át. Október 18-án bal térdén dum-dum golyótól megsebesülve fogságba esett, ahol több, mint egy évet szenvedett. Mint 50%-os csererokkant került haza. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Bőr Mihály Püspökladány. Született 1896-ban. Az I. világháborúban, 1915-ben vonult be polgári szekerészként, majd a harctéren Kolomeánál besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Könnigrätz-ben képezték ki, és 1916. őszén került az olasz harctérre. Bal lábát gránát roncsolta szét 1918. június 17-én. A Viktóriai kórházba került, ahol 1918. július 2-án sérülése következtében hősi halált halt. A kórház temetőjében temették el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Braun Ignác őrmester, kereskedő, Szatmárnémeti. Született 1895-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be, majd a kiképzés után az olasz frontra került. Ott 1916. január 6-tól 1918. november 13-ig harcolt. Debrecenben szerelt le 1918. november 27-én. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Koronás Vas Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Braun Jenő gyalogos, szabómester, Szatmárnémeti. Született 1890-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1911-ben vonult be. A mozgósításkor újra bevonult az ezredhez. A szerb frontra, majd 10 nap után az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett 1914. december 27-én, ahonnan 1920-ban tért haza. A fogarasi táborban szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Brevobszki Jenő hadnagy, gépészmérnök, Budapest. A világháború alatt, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd Pilsenben tiszti iskolát végzett. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben helyezték. Az olasz fronton az ezred Fajti Hrib elleni támadásában tüdőlövést kapott.

Bucsay István asztalosmester, Debrecen. Született 1860-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Budai Gábor alhadnagy. Született 1781-ben Nyírábrányban. Katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte. Az ezred állományában alhadnagyságig jutott, majd a testőrség kötelékébe lépett. 1804-ben kilépett, és sóhivatali ellenőrként dolgozott tovább. (A magyar testőrség névkönyve)

Budai István, vitéz gyalogos, gazdálkodó, Komját. Született 1889-ben Komjáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Budai Mihály, vitéz őrmester, gazdálkodó, Kőrösszegapáti. Született 1881-ben Kőrösszegapátin. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Budár János gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1889-ben Albison.  Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a hadrakelt sereggel került a szerb harctérre, ahol Pancsovánál harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Krakkó és Varsó körül, majd az olasz fronton a tolmeini hídfőnél és a Piave mentén, valamint a Monte Grappán vett részt nagyobb ütközetekben. Kétszer sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, az 1912-13 (Mozgósítási) Emlékérem. Neje: Lippai Rozália. Gyermekei: Margit, Jolán, Etel, János, Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Buday Imre, beölsei százados. Született 1818-ban Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1834 és 1837 között szolgált, mint hadfi. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt népfelkelési biztos, majd számvevő főhadnagy a balmazújvárosi katonai raktárnál. Később a nyíregyházi újonctelepen, majd a 2. gyalogezred törzsében szolgál, Komáromban. A fegyverletétel, mint a komáromi várőrség vezérkari tisztje érte, századosként. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott, majd Szabolcs megye törvényszéki ülnöke volt. Elhunyt 1879-ben Debrecenben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Bujdosó József, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Álmosd. Született 1892-ben Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Buka Sándor, vitéz mezőőr, Szentkozmapuszta. Született 1883-ban Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Burdina Alajos löwenkampfi (Burdina von Löwenkampf, Alois) őrnagy. Született 1802-ben Brussnovitz-ben. Olasz eredetű katonacsaládba született, édesapja császári és királyi tiszt volt. Ennek megfelelően katonai nevelőintézetben tanult, majd 1920-tól közlegény a 35. gyalogezredben. A 39. gyalogezredben 1829-ben már zászlósként szolgál. 1832-ben hadnagy, 1835-ben főhadnagy, majd 1842-ben már százados-hadnagy (Capitän-Lieutenant, azaz olyan törzsszázad parancsnoka, melynek tulajdonosa eredeti beosztása miatt a század vezetését valójában a százados-kapitány látja el). 1845-ben már századosként szolgál, és a forradalom kitörése ebben a rendfokozatban, illetve beosztásban találja. Őrnagyként 1849 elején az ezred I. zászlóaljának parancsnoka, majd rövid áthelyezés után (a második 41. honvédzászlóalj szervezését hajtja végre), 1849. május 14-től a III. zászlóalj parancsnoka. A zászlóaljjal együtt vett részt Buda ostromában, és 1849. május 21-én a végső roham végrehajtása közben hősi halált halt. Hadtestparancsnoka, Máriássy János ezredes visszaemlékezése szerint az első törzstiszt volt, aki bejutott a várba. Bár származását nézve nem volt magyar, a zavaros politikai helyzet, majd a trónfosztás ellenére végig kitartott ezredünk, és annak magyar katonái mellett. Ma az ostromban elesett tisztek között, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 1848-49-es szabadságharcosok sírkertjében nyugszik. (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, Geschichte k. k. Infanterie-Regiment Nr. 39. , A szabadságharc kilenc nagy csatája)

Burdina von Lőwenkampf, Friedrich százados. A Buda bevételekor Burdina Alajos testvére. Született 1810-ben Ervenicén (Seestadl) Csehországban. Édesapja cs. és kir. tiszt volt. A bécsújhelyi katonai akadémián 1829-ben végzett. Katonai szolgálatát az 59. gyalogezredben kezdte, majd 1831-ben kadét volt a 39. gyalogezredben. A szabadságharc kitörése főhadnagyként érte a II. zászlóaljnál. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd 1848 januárjában Péterváradnál átállt az osztrákokhoz. A szabadságharc után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Őrnagyként vonult nyugalomba 1855-ben. Pozsonyban hunyt el 1871-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1831,1851)

Burján Gábor, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1892-ben Hajdúnánáson.  Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Burka Gábor községi pénztárnok, gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămut, Románia).  Született 1897-ben Vedresábrányban. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol Görz körül és a Doberdón harcolt. 1916 márciusában a Doberdón dum-dum golyótól szenvedett sebesülése következtében a jobb lábát elvesztette, és mint hadirokkant szerelt le. Neje: Tímár Teréz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Busi Gábor, vitéz szakaszvezető, dohányárus, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Buskucz Illés vendéglős, Újbártfalva (ma Satu Barbă, Románia). Született 1897-ben Széltallón. Katonai szolgálatát 1916-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. A Görz körüli harcokban gránátszilánktól bal lábát elvesztette, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I- osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Moldován Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Buti Vince főhadnagy, állami tanító, Szinérváralja. Született 1880-ban Gáborjánban. Tényleges katona szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban a 12. gyalogezred katonájaként harcolt. A háború vége Albániában, a partvédő parancsnokságon érte. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Butz (később Bocz) Károly százados. Született 1827-ben Pozsonyban. A német származású édesapja tiszt volt a császári haderőben. Az olmütz-i katonaiskola elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta katonai pályáját. 1848 nyarán, mint az ezred I. zászlóaljának alhadnagya harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októbertől az ezred gránátos osztályának hadnagyaként szolgált tovább. 1848 novemberétől a 2. utászzászlóaljban harcolt tovább, egészen a világosi fegyverletételig. Cinkotánál megsebesült. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Mérnökként dolgozott a Tisza szabályozásánál, makd a közlekedési múzeumban. Elhunyt 1877-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Butykay Ádám tábornok. Született 1848-ban Miskolcon. A hainburgi és a wienerstadti hadapródiskolák elvégzése után, 1870-ben került a 39. gyalogezredhez, mint hadnagy. Főhadnaggyá 1876-ban léptették elő. 1877 és 1879 között a magyar nemesi testőrség kötelékében szolgált. Pályáját ezt követően a 32., majd a 44. gyalogezredben folytatta, és századosi rendfokozatot ért el. 1888-ban a magyar királyi honvédséghez helyezték, ahol zászlóaljparancsnok, majd 1897-ben már a 19. gyalogezred parancsnoka volt. 1905-ben tábornokká léptették elő. 1842-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Caballini, Josef von Ehrenburg ezredes, ezredparancsnok. Született 1798-ban Bécsben. A bécsújhegyi katonai akadémia után, mint zászlós kezdte katonai pályafutását 1817-ben a 2. gyalogezrednél. Szolgált a testőrség, majd az 5. vértesezred kötelékében, végül 1830-tól belépett a 39. gyalogezredbe. Az 1848-ban őrnagyként harcolt a szerbek ellen a délvidéken, majd októberben kilépett az ezred kötelékéből, és az aradi várőrségnél harcolt tovább, császári oldalon. Ezt, mint az ezred I. zászlóaljának parancsnoka tette meg, zászlóaljának 165 katonájával egyetemben. A szabadságharc alatt az ezrednek egyedül ez a kis része harcolt osztrák oldalon, azonban ezek a katonák segítségére voltak az aradi várat ostromló honvédeknek, majd a vár feladása után egy részük honvédnek állt. A szabadságharc után a cseh területet újjászervezett 39. gyalogezred parancsnoka volt, ezredesi rendfokozattal. A következő évben tábornokként nyugalomba vonult. Elhunyt 1873-ban Bécsben (más forrás szerint St. Christophen-ban) (A magyar testőrségek névkönyve, Bona: Tábornokok és törzstisztek)

Christ Ferenc Kustánfalván  (Bereg Vármegye) született 1802-ben. Szatmári egyházmegyés lelkész, gimnáziumi tanár. 1837. október 1-től a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1838. október 1-től a munkácsi helyőrség tábori lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt. Felső-Schönbornban (Bereg Vármegye) halt meg 1867. február 17-én. (http://www.ktp.hu/person/az-1848-49-es-szabadsagharc-katolikus-tabori-lelkeszei)

Czappan Mihály (Mihail) százados. Született 1822-ben Zdenacon (Horvátország). A horvát származású katona édesapja tiszt volt az osztrák haderőben. Czappan Mihály a bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Az 1848-49-es szabadságharc kitörése alhadnagyként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. A szabadságharc alatt az ezred III. zászlóaljának tisztjeként harcolt. A századosi rendfokozatot 1849 februárjában érte el. Buda bevétele után megbetegedett, és ebből kifolyólag a szabadságharc végéig szabadságon volt. A fegyverletétel után 12 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Megyei kiadó volt Temesváron 1868-ban bekövetkezett haláláig. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Czeglédi István (P. Czeglédi)gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1865-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Fia, Bernát harcolt a világháborúban, és súlyos sebesülést szerezve 50%-os hadirokkant lett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Czeglédy Károly szakaszvezető, gazdálkodó, Érmihályfalva. Született 1886-ban Érmihályfalván. Tényleges szolgálatra 1907-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban az ezred III. menetzászlóaljával került a szerb frontra. Ezután az orosz fronton, Przemysl mellett harcolt. 1914 októberében orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban megszökve ért haza. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Csahóczi István gazdálkodó, Debrecen. Született 1889-ben Debrecenben. Tényleges katonai idejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. 1914 október 1-én vonult be az ezredhez, és a 9. menetszázaddal került az orosz harctérre. Később az olasz frontra vezényelték át. Számos nehéz harcban volt része, és 1915 október 21-én fogságba esett, ahol 4 évig sínylődött. 1919 november 7-én szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Csajbók István kovács, tizedes. Született 1889, Tiszabura. Tényleges katonai idejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. 1914-ben az első mozgósításkor a 29. honvéd gyalogezredhez vonult be Budapestre. A szerb harctérre került, és ott súlyosan megsebesült. Hosszas gyógykezelés után, mint 40%-os rokkantat 1916 augusztusában a katonai szolgálatból elbocsátották. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Elhunyt 1939 december 13-án. Sógora: Brics János a cs. és kir. 66. gyalogezred kötelékében az orosz harctéren eltűnt. (A magyar gyalogság)

Császár Mihály, Püspökladány. Született 1880-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be. Július 30-án indult a szerb frontra, majd hamarosan az orosz harctérre került. Az olasz harctéren hősi halált halt 1916. június 18-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Csáti József Püspökladány. Született 1883-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1915. február 2-án. Az olasz frontra 1915. május 1-én érkezett, ahol eltűnt. Bajtársai szerint szúrt sebet kapott, és valószínűleg fogságba esés előtt vagy után hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Csáti Lajos nyugalmazott csendőr, Püspökladány. Született 1877-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1898-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1901-ben a csendőrség állományába lépett. Neje: Kronfeld Berta. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Cseh Mihály testőr őrmester. Született 1740-ben Megyeren. A 39. gyalogezredben kezdte katonai pályáját 1758-ban, és őrmesterségig jutott, majd a magyar testőrség kötelékébe lépett át. A pármai, a pozsonyi és a milánói testőrkülönítményekben szolgált. Elhunyt 1778-ban Bécsben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Cseke János gyalogos, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszoboszlón. A mozgósításkor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Eltűnt, a család információi szerint 1914-ben kolerában halt el Sztropkón. Felesége: Császi Rebeka. (Magyar Közlöny, 1921. 03.25.)

Cseke János nyugalmazott áll. útkaparó, gazdálkodó, Kaba. Született 1884-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatát 1906-ban kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az olasz harctérre, ahol több ütközetben vett részt, míg 1915 januárjában fogságba esett. 1918 tavaszán szökött haza, és az összeomlásig részt vett az olasz arcvonalon a Piave menti harcokban. Kitüntetései: Magyar Háborús Emlékérem, Károly-csapatkereszt. Neje: Magyar Lidia. Gyermekei: Juliánna, Ilona, János. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Csele Bálint, vitéz gyalogos, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1886-ban Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Csengeri András, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Nyírvaja. Született 1889-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Csengeri Imre, vitéz gazdálkodó, Vaja. Született 1888-ban Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezreddel került az orosz harctérre. Ezredének minden nagyobb ütközetében részt vett, 13-szor sebesült, és mint tiszthelyettes szerelt le. A 10. isonzói csatában, 1917. májusában, mint géppuskás szakaszparancsnok az ezred állásai mögé kijutott ellenséget géppuskás szakaszával meghátrálásra kényszerítette. Ugyanezen év augusztusában szakaszával kiválóan támogatta zászlóaljának támadó századait. 1918-ban az utolsó, Montellóért vívott harcokat kapta meg másodszor az Arany Vitézségi Érmet. Ekkor a megáradt folyó egyik szigetéről géppuskáinak tüzével támogatta az átkelő főerőket, és a sikeres átkelésben jelentős szerepe volt. A treviso-i vasútvonalakért vívott harcokban a tiszti veszteségek miatt átvette zászlóaljának (I. zászlóalj) parancsnokságát, és több napig vezette azt. Vezetésével a zászlóalj 27 olasz támadást vert vissza.  Elhunyt 1941 szeptember 4-én. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem kétszer, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme. Özvegye: Orosz Zsuzsánna, gyermekei: Irén, Imre, Etelka és Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, A magyar nemzet aranykönyve,Lépesfalvi, illetve lásd írásunkat Csengeri Imréről a www.39gyalogezred.hu weboldalon)

Csengeri János, vitéz őrmester, dohányipari raktárnok, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Cseppentő János, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1889-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Csergheő Géza, nemestacskándi c. őrnagy. Született 1840-ben Heiligenstadtban (Ausztria). Katonai pályáját hadapródként kezdte 1859-ben. 1861-től szolgált a 39. gyalogezredben, és részt vett az 1866-oscustozzai ütközetben, ahol kitűnt a közelharc során nyújtott vitézségével. 1868-tól 2 évig a testőrségben szolgált, majd újra a 39. gyalogezredbe helyezték. Az ezredtől 1873-tól az 50. honvédzászlóaljhoz helyezték. Jelentős heraldikkával kapcsolatos munkásáága volt, művei hazai és külföldi szaklapokban egyaránt megjelentek. Elhunyt 1895-ben Budapesten. (A magyar testőrségek névsora)

Csige Imre gazdálkodó, Debrecen. Született 1876-ban Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. 1914-ben vonult be régi ezredéhez, és a szerb harctéren hősi halált halt. Neje: Kecskés Zsuzsánna.

Csige József, vitéz rendőr, Debrecen. Született 1890-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz fronton 1914. szeptember 10-én fogságba esett, ahonnan három nap múlva másodmagával megszökött. Sikerült visszaérniük a saját csapatokhoz, ahol József főhercegnek személyesen tettek jelentést, illetve engedélyt, hogy az ezredhez visszahelyeztessenek. 1915 januárjában könyökét ellenséges golyó találta. Műtéténél (1915. 01.31.)  József főherceg is segítkezett, majd Csige gyalogos mellére tűzte a Nagy Ezüstöt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Lépesfalvi, A háború, amilyennek én láttam I. kötet 164., 403-404. oldal)

Csikós Gergely, vitéz tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1884-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csillag Sándor cukorka- és csokoládé nagykereskedő, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Ezüst) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Csiszár Miklós gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1893-ban Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az olasz fronton harcolt, ahol néhány hónap harctéri szolgálat után hadifogságba került. Több, mint három év fogságot szenvedett. Neje: Csuja Zsófia. Gyermekei: Miklós, László, Imre, Zsófia, Sándor, Antal, Gábor. 1976-ban hunyt el, a hajdúnánási temetőben nyugszik. (Unokája, Csiszár Imre szíves közlése alapján)

Csivić, Janko százados. Született Babina Greda (ma Horvátország). A horvát származású katona 1826-ban kezdte katonai pályáját a 39. gyalogezredben, mint közlegény. 1848-ban, mint az ezred főhadnagya vett részt a szerbek elleni harcokban a Délvidéken. Decemberben az I. zászlóalj alszázadosa Péterváradon. Kérésére 1849 januárjában elbocsátották a haderőből. A szabadságharc leverése után a hadbíróság felmentette, és 1850-ben főhadnagyként ment nyugalomba. Elhunyt Babina Greda-n 1858-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Csobán János gazdálkodó, Debrecen. Született 1872-ben Balmazújvároson. Egy év tényleges katonai szolgálatot teljesített a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Neje: Csigey Mária. Fia, János részt vett a világháborúban. Sógora, Csige Imre elesett a világháborúban a szerb harctéren. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Csobán János gazdálkodó, Debrecen. Született 1893-ban Balmazújvároson. A világháború kitörésekor, mint a cs. és kir. 39. gyalogezred tényleges katonája vonult az orosz harctérre, részt vett a Mezőlaborc, Sztopkó, Dobromil körüli ütközetekben. 1915 március 5-én jobb alsó lábszárán több golyótól súlyosan megsebesült, és 50%-os hadirokkantként szerelt le. Kitüntetése: Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Oláh Erzsébet. Gyermekei: János, Erzsébet. Testvére, Lajos a világháborúban hősi halált halt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Csóka Sándor egyetemi alkalmazott, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1914 októberében kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Rövid kiképzés után az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 végén bal lábán megsebesült. 1915 decemberében orosz fogságba esett, ahonnan 1918 májusában szökött haza. Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. Részt vett a II. világháború szovjetek elleni műveleteiben, 1943-ban tizedesként szolgált. Kitüntetései: Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Károly-csapatkereszt. Neje: Liszenkó Alexandra. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Csoma Sándor, vitéz őrvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1896-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, MAGYAR Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Csongor Ernő, vitéz egyéves önkéntes tizedes, műsz. ir. tulajdonos, Budapest. Született 1893-ban Debrecenben.  Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csonka Imre, vitéz gazdálkodó, Mecsér. Született 1894-ben Alsólyózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csontos Lőrinc tizedes, cipészmester, Szilágysomlyó. Született 1895-ben Papfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1915. május 15-én vonult be. A XVI. menetzászlóaljjal került az olasz harctérre, ahol 1916. augusztus 14-én hadifogságba esett. Súlyos maláriával érkezett haza a fogságból 1919. február 13-án. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Csorvási Sándor, vitéz őrvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1894-ben Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Csótó András, vitéz szakaszvezető, kereskedő, Földes. Született 1897-ben Jászkiséren. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. A Vitézi Rend őrmestere volt. (Vitézek albuma)

Csőcs Sándor, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Szatmárcseke. Született 1889-ben Hencidán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csuha Péter százados. Született 1813 (1814?) Szobráncon (ma Sobrance, Szlovákia). A 39. gyalogezredben 1827 és 1832 között tizedesként szolgált. Később a 10. huszárezred katonája volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt újra egyenruhát húzott. Hadnaggyá nevezték ki 1848 őszén az Ung megyei nemzetőrséghez, majd a 34. és 22. honvédzászlóaljban harcolt. A századosi rendfokozatot 1848 októberében érte el. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Csuja László gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1863-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir 39. gyalogezrednél töltötte le. Neje: Máté Juliánna. Öt gyermeke volt. Veje, Kapus Lajos a világháború olasz frontján hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Csuja Sándor szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1888-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csuka János, vitéz tartalékos tiszthelyettes, Hajdúsámson. Született 1891-ben Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Csuka Mihály százados. Született 1817-ben Mezőhegyesen. Édesapja a mezőhegyesi méntelep katonája volt. A 39. gyalogezredben 1835-től szolgált, mint közlegény. 1841-ben már őrmester, vezényelve Szegedre, az olasz deportáltak szegedi intézetéhez. A szabadságharc kitörése itt érte, és 1848 októberében már hadnagy volt a szegedi térparancsnokságon. 1849 márciusában főhadnagyként a debreceni térparancsnokságon szolgált, majd a derecskei katonai kórház parancsnoka volt. Utolsó beosztásában Debrecen térparancsnoka volt, majd 1849 augusztusában Nagyváradon jelentkezett az osztrákoknál. Besorozták az újjászervezett 39. gyalogezredbe, ahonnan 1859-ben, mint százados vonult nyugalomba. Elhunyt 1892-ben Magyarkanizsán. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Csukás Bertalan, vitéz tartalékos tiszthelyettes, kereskedő. Született 1887-ben Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

D. Szabó Jeremiás, vitéz (D. Szabó) nyugalmazott tiszthelyettes, Debrecen. Született 1889-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme hatszor, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Damböck, Alexander. Született 1820-ban Fürstenfeldben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvédseregben harcolt, a tiroli vadászzászlóaljban. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 2-án besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Daray József. Született 1830-ban Szegeden. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az utászkarnál szolgált. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe. 1857-ben még az ezrednél szolgált. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Dári István, vitéz tizedes, altiszt, Debrecen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Darvassy István vitéz, nemes, emléklappal ellátott százados, festőművész, Budapest. Született 1888-ban Hódmezővásárhelyen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Szűlőhelyén utca van róla elnevezve.  A mozgósításkot alakított pótzászlóaljjal került a frontra. 1915 április 5-én kézigránátokat dobálva személyesen vezetett egy ellentámadást. Az Arany Vitézségi Érmet 1915 nyarán kapta, többszöri vitéz helytállása után. Művészeti tanulmányait hazai és külföldi iskolákban végezte. Megfestette IV. Károly 1916-os arcképét, aki korábban szintén a 39. gyalogezred tagja volt. Később nagyméretű festményt festett vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzóról. Művei közt sok, a szülőhelyre, illetve Mártélyra jellemző tájat, életet megjelenítő alkotás van. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, Károly csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Deák Elek gazdálkodó, Vámospércs. Született 1884-ben Vámospércsen. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1914-ben újra bevonult ezredéhez, és a szerb, majd orosz harctéren küzdött. Egyszer sebesült meg, és mint tizedes szerelt le. Neje: Tóth Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Debreceni Mihály Tetétlen. Szakaszvezetőként szerelt le. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. A Vitézi Rend Hajdú vármegyei, illetve debreceni székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye 185. oldal)

Debreceni Mihály, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Büdszentmihály. Született 1886-ban Tetétlenen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz fronton hadifogságba esett, és Transbajkal-ba szállították. Néhány társával megszökött, és Teheránon, Bagdadon, Moszulon, Aleppo-n és Konstantinápolyon keresztül jutott haza. Teheránba érve már olyan kimerült volt, hogy csak négykézláb tudott haladni. Hazaérkezve azonnal kiment a frontra, ahol a megviselt hős álapotát látva, és történetét megismerve József főherceg 1916. augusztus 23-án azonnal szabadságra küldte. Háromgyermeke volt.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, A háború, amilyennek én láttam III. kötet 519. oldal)

Debreczeni István órásmester, Debrecen, Péterfia utca 14.sz. Született 1898-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma).

Dede László, vitéz őrmester, főkalauz, Debrecen. Született 1881-ben Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Dede Mihály gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1870-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren megsebesült, majd 1918-ban leszerelt. Fia, János, harcolt a világháborúban. Neje: Erdős Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Deind(e)l Nándor (Ferdinánd). Született 1829-ben Pesten. Katonai szolgálatát a 2. gyalogezrednél kezdte, majd 1848 októberében a Mészáros hadigőzösön szolgált tovább. Többekkel együtt a 39. gyalogezredhez helyezték át 1849 elején, ahol februárban már a III. zászlóalj hadnagya. Vitézségével kitűnt Buda bevételénél, ahol édesapja a védők között harcolva magyar fogságba esett. Felterjesztették a III. osztályú érdemjelre. A zászlóaljjal együtt, Világosnál tette le a fegyvert. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 4-én Egerben a 9. huszárezredhez sorozták be. Onnan 1862-ben szerelt le, mint őrmester. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Deli József, vitéz szobafestő, Debrecen. Született 1899-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Deli Sándor, vitéz szakaszvezető, sorompóőr, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Demjén József gazdálkodó, Nádudvar. Született 1874-ben Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban 1914 augusztusától a 3. népfölkelő gyalogezred katonájaként az albán, szerb, és montenegrói harctéren harcolt. Montenegróban maláriát kapott. Neje: Molnár Mária. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Demjén Lajos földbirtokos, Nádudvar. Született Nádudvaron. A világháborúban 1914-től a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Közérdekből 1917-ben felmentést kapott. Neje: Pásztor Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Denkstein Alfonz, lovag őrnagy, testőr törzsőrmester. Született 1849-ben Zágrábban. Katonai pályáját 1865-ben kezdte a 28. vadászzászlóaljnál, majd 1866-tól hadapródként szolgált a 39. gyalogezredben. Részt vett az 1866-os hadjáratban, majd különböző határőr és Landwehr alakulatokban szolgált tovább. 1892 és 1904 között a magyar nemesi testőrségben szolgált. (A magyar testőrségek névsora)

Desewfy Gyula Mór főhadnagy, főszolgabíró. Született 1821-ben Lubotinban (ma Szlovákia). Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetén Eszéken szolgált a 36. honvédzászlóaljnál, mint hadbíró. 1849. június 1-től az ezred II. zászlóaljához helyezték Péterváradra. A fegyverletétel után ügyvéd, majd Sáros megye főszolgabírója volt. Elhunyt 1868-ban Sóváron. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

dévaványai Halasy Lajos százados. Született 1818-ban Pesten. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett. Katonai pályáját a 39. gyalogezred zászlósaként folytatta. Főhadnagyként harcolt 1848 nyarán a szerbek ellen a Délvidéken. Később, októberben az ezred Debrecenben megalakult tartalék osztályához vezényelték. Ezt követően századossá nevezték ki a 39. honvédzászlóaljhoz. 1849 januárjában Pesten jelentkezett a császáriaknál. A hadbíróság felmentette, és folytatta katonai pályáját a 39. gyalogezredben. 1859-ben, századosként vonul nyugalomba. Elhunyt 1890-ben Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Devich Ferdinánd (Nándor), főhadnagy, uradalmi számvevő. Született 1827-ben Budán. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt, a 6. honvédzászlóaljnál kezdte katonai pályáját. 1848 novemberében őrmesterként, majd hadnagyként harcolt a 39. gyalogezred III. zászlóaljában. Később a 101. honvédzászlóalj tisztjeként harcolt tovább, a borosjenői fegyverletételig. A szabadságharc leverése után besorozták a 27. gyalogezredbe, ahonnan 1850 őszén szerelt le. Később pénztári hivatalnokként dolgozott Pápán. Elhunyt 1891-ben Veszprémben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Dézsi László ácsmester, Debrecen. Született 1863-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Szakaszvezetőként szerelt le. Neje: Orsi Eszter. Gyermekei: Eszter, Julianna, Róza, László, István. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Dietrich, Anton nevelőintézeti felügyelő, Debrecen.Született 1814-ben Badenben. A 39. gyalogezred tizedeseként szolgált 1832 és 1836 között. 1848 őszén őrmesterként lépett be a debreceni 28. honvédzászlóaljba. Később a debreceni nemzetőrséghez vezényelték, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. A szabadságharc vége Aradon érte, ahol a vár védő között letette a fegyvert. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Diószegi András, vitéz gazdálkodó, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1888-ban Szalacson. 1909-ben kezdte meg katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre. 1914 augusztusában az orosz frontra vezényelték, ahol Rohatin, Lemberg és Przemysl körül küzdött. 1915-től az olasz fronton küzdött a Doberdón és a Piavénál. Egy ízben srapnelgolyótól sebesült. Tizedesként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Molnár Zsófia. Gyermekei: Erzsébet, Júlia, Berta, Eszter. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Diószegi István gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Józsán. 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Bródban szolgálta le katonaéveit. A világháború kitörésekor az orosz frontra vezényelték. 1915-ben az olasz harctérre került. Két ízben sebesült. A világháborút végigharcolta, ezredének számos nagyobb ütközetében vett részt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Gellén Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Dobi Péter gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, ahol kiképzését nyerte. A temesvári cs. és kir. 61. gyalogezred állományában került az orosz harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Később az olaszok ellen küzdött a Doberdón, ahol 1915 márciusában mindkét lábán megsebesült. Felépülése után a Doberdón 1915 októberében fogságba esett, ahonnan 1919 decemberében tért haza. Részt vett at erdélyi és délvidéki bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Felvidéki Emlékérem és Erdélyi Emlékérem. Neje: Szabó Juliánna. Gyermekei: Rozália, Julianna, Zsuzsanna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Dobó Mikló, vitéz s szakaszvezető, földműves, Kocsér. Született 1893-ban Alsójózsán.Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Dobos Sándor, vitéz főhadnagy,iskolaigazgató, Vámospércs. Született 1889-ben Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és 1918-ig az olasz harctéren küzdött.  1917-ben az I. zászlóaljban hadnagyként szolgált, és egy augusztus 19-én a túlerejű ellenséggel vívott sikeres harctevékenység után az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. Kétszer sebesült meg. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Osztrák Háborús Emlékérem. Neje: Józan Anna. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Lépesfalvi)

Doda (Dada) György százados. Született 1801-ben Újvidéken. A szerb származású katona pályáját 1822-ben a 23. gyalogezredben kezdte. A 39. gyalogezredben 1845-ben már főhadnagy volt. Az 1848-49-es forradalom alatt az ezred III. zászlóaljánál szolgált, majd megtagadta a szolgálatot. A szabadságharc végéig őrizetben volt, majd a fegyverletétel után az újjászervezett 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Nyugalomba 1857-ben vonult. Elhunyt 1858-ban Törökbecsén. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Dohse, Friedrich főhadnagy. Született 1816-ban Ludwigslurst-ban. 1816-ban hadfi a 39. gyalogezredben, majd 1842-től hadnagyként szolgált. Az ezred II. zászlóaljával részt vett a délvidéki harcokban a szerbek ellen. 1848 szeptemberétől főhadnagy, majd 1849. január 15-én kérésére elbocsátották az ezred kötelékéből. A szabadságharc leverése után a császári hadbíróság megfosztotta rendfokozatától. majd mintegy fél évre újra visszakapta azt, hogy 1851 végén végleg lefokozzák. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Domán József, vitéz tizedes, gazdálkodó, Egyek. Született 1888-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, , Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Domány Arnold kereskedő, Egyek. Született 1894-ben Egyeken. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében a világháború román frontján harcolt, ahol fogságba esett. 1918-ban érkezett haza. Neje: Wiener Erzsébet. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Dombi Imre, vitéz trafikos, Hajdúböszörmény. Született 1881-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Domokos Dénes (Gusztáv) hivatalszolga, Pest. Született 1813-ban vagy 1814-ben Szilágysomlyón. Nyolc évig a 11. huszárezredben szolgált, majd 1839-től a cs. és kir. 39. gyalogezred tagja. 1848 júliusában az ezred szakaszvezetője, majd őrmester az 1. honvédzászlóaljban. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. Világosnál, mint főhadnagy tette le a fegyvert. Szeptemberben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd 1850-ben leszerelt. A budai Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Domokos Gyula férfiszabó, Debrecen. Született 1884-ben Földesen. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Őrvezetőként a tiszti műhelyekben, többnyire szakmájában dolgozott. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Domoszlai István, vitéz őrvezető, gazdálkodó, Kistapolca. Született 1889-ben Gesztelyen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Dorgay Károly százados. Született 1816-ban (1817?) Mátészalkán. A 39. gyalogezredben 1835 és 1848 között szolgált. 1848 októberétől hadnagy volt a Szatmár megyei honvédzászlóaljnál. 1849 nyarán százados volt a Szatmár megyei védzászlóaljnál. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Dorogi József, vitéz nyugalmazottiszthelyettes, Dorog. Született 1885-ben Dorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred nehéz tábori tarackos ütegének katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Dózsa Gyula kereskedő, Tiszacsege. Született 1898-ban Tiszacsegén. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt, ahol megsebesült. 1918-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Gréz Regina. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

dr. Angyal Zoltán kereskedő, a filozófia doktora. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1916-tól 1918 decemberéig a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

dr. Chiril Viktor százados, Kolozsvár. Született 1879-ben. Tényleges tisztként a 63. gyalogezred főhadnagya volt, de 1910-ben egészségügyi okok miatt leszerelt. A világháború kitörésekor bevonult, és az 51. gyalogezreddel került az orosz frontra. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916 júniusában helyezték. Század-, majd zászlóaljparancsnokként harcolt, míg 1917 márciusában a 42. gyalogezredhez helyezték. A háború végén, 1918 októberében szerelt le. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

dr. Czobor László ügyvéd, Debrecen. A világháború kitörésekor megalakuló pótzászlóalj 3. századához nyert beosztást.Elesett 1915 októberének végén egy sikertelen roham végrehajtásakor (az ezredtörténet a cselekményt október 30-ra, a halál időpontját 29-re teszi). Holttestét csak később, a kérdéses terület elfoglalásakor találták meg. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma, A debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918, illetve lásd a Neidert századról szóló írásunkat a www.39gyalogezred.hu weboldalon).

dr. Glück Sándor hadnagy, ügyvéd, Érmihályfalva. Született 1888-ban Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be, és 1917 áprilisában került az olasz frontra. Harcolt a 11. és 12. ispnzói csatákban. A háború végén, 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

dr. Hercz László földbirtokos, Hajdúdorog. Született 1897-ben Hajdúdorogon. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt az olasz harctéren. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

dr. Kövér Sándor orvos, Hajdúböszörmény. Született Hajdúböszörményben, 1896-ban. A világháborúban, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd az olasz fronton fogságba esett. A fogságból 1919-ben tért haza, és zászlósként szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: dr. Lukács Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

dr. Lippe Ernő belgyógyász szakorvos, egyéves önkéntes őrvezető. Született 1896-ban Debrecenben. 1915 májusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Segédszolgálatosként a mosztári katonai kórházban szolgált. (A magyar katona)

dr. mádi Szabó József főhadnagy, takarékpénztár fiókfőnök, Budapest. Önkéntesi évét 1906-ban a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Az I. világháborúban a cs. és kir. 65. gyalogezredhez vonult be. Századparancsnokként az orosz fronton harcolt, ahol 1915 szeptemberében sebesülten fogságba esett. Szentpéterváron másfél évig túszként tartották, és az első túszszállítmánnyal tért haza 1921-ben. Kitüntetése: Signum Laudis a kardokkal. (A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma)

dr. Medavarszky Mátyás főhadnagy, városi főjegyző, Békéscsaba. Egy éves önkéntesként vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez 1905-ben. A világháború kitörésekor anyaezredéhez vonult be, de 1914 októberétől már a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt az orosz fronton. Később visszakerült a 101-esekhez, és szakasz-, majd századparancsnokként harcolt. A háború vége a békéscsabai pályaudvarparancsnokságon érte. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, 1912-13-as Mozgósítási Emlékkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

dr. Miklós Károly zászlós, élelmezési tiszt, Szeged. Egy éves önkéntesként vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1912-ben, ahonnan a következő évben a cs. és kir. 46. gyalogezredhez helyezték. A világháborúban a 46-os ezred katonájaként vett részt a szerb és olasz front harcaiban. Bátorhegynél esett orosz hadifogságba 1915 januárjában, ahonnan 1920 januárjában tért haza. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Négyes honvédek fegyverben)

dr. Molnár Lajos t. főhadnagy, ügyvéd. Született 1886-ban Budapesten. Az I. világháború alatt a 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz harctéren szerzett sebesülése következtében megrokkant, és könnyített szolgálattal szolgált tovább. A háborúban 24 havi frontszolgálatot teljesített. (Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona)

dr. Schwartz Jenő tizedes (Battonya?). Az I. világháborúban a cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be, majd a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Az ezred tizedeseként tűnt el 1915 nyarán az olasz harctéren.  (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Dr. Soós János hajdúvármegyei tb. főorvos, OTI orvos, született 1888-ban Hajdúszoboszlón. Középiskoláit Zilahon végezte, az egyetemet pedig Kolozsvárott. A világháborúban a 39. gyalogezred kötelékében az olasz harctéren teljesített szolgálatot az összeomlásig. Mint főorvos szerelt le zászlósként. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Katonai Érdemérem a kardokkal, Magyar Vöröskereszt Ezüstérme, Sebesültek Érme. Forradalom után kezdte meg működését, mint tb. tisztifőorvos, majd 1928-tól OTI orvos volt. Ref. egyházi presbiter, városi törv. hat. biz. tag, városi képviselőtestületi tag. 1945 után szakállat viselt, akkor vágatta volna le, ha az oroszok kimennek az országból. Sajnos vágya teljesülését nem érte meg, 1965 novemberében meghalt család nélkül. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937,  Cs. Szabó Amália szíves közlése alapján).

dr. Szilágyi Jenő zászlós, ügyvéd, Nyíregyháza. Az I. világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, de a frontra már a cs. és kir. 65. gyalogezred katonájaként került ki 1914 szeptemberében. Októberben fogságba esett, ahonnan megszökött, és 1918 májusában ért haza.  Ezt követően a háború végéig a 65-ösök pótzászlóaljánál szolgált. (A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma)

dr. Uzonyi György ügyvéd, országgyűlési képviselő. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 37. és 39. gyalogezredben harcolt. Századosként szerelt le. Azonos lehet a háború kitörésekor magalakított pótzászlóalj 4. pótszázadába bevonuló Uzonyi-Kiss György tartalékos hadnaggyal. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Drágos Pál asztalosmester, Micske (ma Mişca, Románia). Született 1882-ben Micskén. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor a harmadik menettel került ki az orosz harctérre. Kirov körül vett részt nagyobb ütközetben, ahol 1914 októberében bal térdén súlyosan megsebesült. Az összeomlásig teljesített háborús katonai szolgálatot, mint tizedes. Neje: Baróti Erzsébet. Gyermekei: Pál, Karolina, László, Erzsébet, Ferenc. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Draskovich Ferenc százados. Született 1822-ben Pozsonyban. 1848 tavaszán állt be a 4. honvédzászlóaljba Pozsonyban. A zászlóaljnál 1849 áprilisában már százados volt. Később eltiltották a szolgálattól. A szabadságharc leverése után, 1849 augusztus 28-án, Temesváron besorozták a 39. gyalogezredbe. Az ezredben 1852-ben már hadnagyi rendfokozatot ért el, majd 1854-ben megfosztották rendfokozatától. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Draveczki Béla hadapród. Született 1805-ben. 1823-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Dráviczky Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1866-ban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Neje: Lente Juliánna. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Drisnyei Imre, marczinfalvai, százados. Született 1811-ben Hidasnémetin. A 39. gyalogezredben 1829 és 1838 között szolgált. 1848 őszén hadnagyként szolgált a 14. honvédzászlóaljban. A világosi fegyverletételig harcolt a zászlóaljban, és századosi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után, 1850. január 24-én besorozták a 29. gyalogezredhez. 1852-ben szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Du Mont de Beaufort – Várhegyi Rudolf őrnagy, császári kamarás. Született 1835-ben Wahring-ban (Ausztria). Katonai pályáját 1852-ben kezdte a 2. gyalogezred hadapródjaként. Ezt követően a 14., 33., 16. gyalogezredekben szolgált, és századosi rendfokozatot ért el. Részt vett az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1877-től a 39. gyalogezred századosa, majd 1879-től a magyar királyi nemesi testőrség tagja. 1885-től cs. kir. kamarás. Nyugállományba vonult őrnagyi címmel 1891-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Eberhardt Pál szakaszvezető (más forrás szerint őrvezető). Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 20-án József főherceg Comenben egy elfertőződött, egyébként könnyű jobb felkarsérüléssel találta. A sérülés következtében Eberhardt szakaszvezető 1916. március 20-án (más forrás: 21-én) hősi halált halt. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 52. oldal)

Egerházi László, vitéz tizedes, gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1895-ben Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem,  Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Egri Gyula, vitéz népfelkelő őrvezető, gazdálkodó, Kokad. Született 1894-ben Kokadon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Egri Imre gazdálkodó, Püspökladány. Született 1890-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az orosz harctérre, ahol, mint géppuskás harcolt Rohatinnál, majd az olasz arcvonalon küzdött. Megsebesült 1915 májusában és augusztusában, 1916 augusztusában, végül 1917 augusztusában, utóbbi alkalommal egyszerre 11 helyen, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, III. osztályú Legénységi (Hat éves) Szolgálati Jel, valamint József királyi herceg többszöri szóbeli dícsérő elismerése. Neje: Baranyai sarolta. Gyermekei: Gizella, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Egri Lajos őrvezető,Püspökladány. Született 1892-ben. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban Galíciában, az orosz harctéren 1915. február 15-én megsebesült. Felgyógyulása után az olasz frontra ment, ahol 1915. október 21-én hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Egri Márton id., cipészmester, Sáránd. Született 1879-ben Sárándon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1915-től 1918-ig küzdött a világháborúban és az olasz harctéren az isonzói és piavei ütközetekben vett részt. Háromízben sebesült súlyosan. Szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Fia: ifj. Egri Márton részt vett az erdélyi országrész felszabadításában, Imre fia pedig, mint testőrőrmester teljesített szolgálatot. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Egri Sándor, vitéz szakaszvezető, villamos kalauz, Debrecen. Született 1896-ban Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem három alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ehrenfeld Ernő Püspökladány. Született 1887-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, majd az aradi vadász zászlóaljhoz helyezték. Az orosz fronton 1914 őszén szerzett betegségében 1915. január 31-én hősi halált halt az aradi kórházban. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Elek Imre, vitéz tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1895-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Elek József gazdálkodó, Kaba. Született 1880-ban Kabán. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón és az Isonzó mentén vett részt több ütközetben. 1916 áprilisában hősi halált halt. A vironi (visintini?) Hősök Temetőjében nyugszik. Özvegye: Kovács Julianna. gyermekei: József, András, Julianna (Virág Józsefné). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Elek Márton, vitéz őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Elek Mihály, vitéz Felsőjózsa. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Ember Gergely százados. Született 1824-ben Máramarosszigeten. A 39. gyalogezredben 1841-től szolgált, és 1848-ban őrmester volt. Részt vett a szerbek elleni harcokban a Délvidéken. 1848 augusztusában alhadnagy, majd novemberben hadnagy volt a III. zászlóaljnál. 1849 áprilisában századossá léptették elő. Májustól betegség miatt a szabadságharc leveréséig Karcagon tartózkodott. A fegyverletétel után a hadbíróság lefokozta. Elhunyt 1862-ben Szamosújváron. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Emődi József, vitéz szabó, Tiszacsege. Született 1894-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ercsey Lajos, mogyorókeréki százados. Született 1821-ben Hajdúböszörményben. Önkéntesként 1836 és 1842 között a 39. gyalogezredben szolgált. 1848-ban a hajdúböszörményi nemzetőrség betanítója volt. Októberben a Bocskai csapat főhadnagya, majd az 52. Bocskai honvédzászlóalj századosa volt. Világosnál tette le a fegyvert. Elhunyt 1876-ban Hajdúböszörményben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Erdei Ferenc, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Hosszúpályi. Született 1892-ben Hosszúpályiban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Erdei János gazdálkodó, Nagyléta. Született 1882-ben Nagylétán. Az I. világháborúban a 39. gyalogezred póttartalékosaként harcolt az ezred 5. századában. Galíciában megsebesült, Zágrábban volt kórházban. Felesége meglátogatta. Amikor felépült, pár napra hazamehetett. Onnan vitték az olasz frontra. 1916 októberében 16-án  írt egy levelet, családja úgy tudja, másnap fejlövésben elesett (Erdei Gábor szíves közlése).

Erdei József Püspökladány. Született 1886-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A Przemysl körüli harcokban 1914. október 28-án hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Erdei Mátyás nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1883-ban Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború idején, mint vasutas teljesített háborús szolgálatot. Neje: Szabó Erzsébet.  Gyermekei: Géza (a II. világháborúban szakaszvezetőként harcolt a keleti fronton), Mátyás, József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Erdős Bálint, vitéz gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Erdős Pál, vitéz gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Brontz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Erzse Dániel asztalos mester, Nagyléta. Született 1875-ben Nagylétán. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. Neje: Pongor Zsófia. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Fábián András, vitéz gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be. Később a 3. honvéd gyalogezredben harcolt. Az orosz fronton két alkalommal sebesült. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem, III. osztályú (Bronz) Vitézségi Érem, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Károly Csapatkereszt. 1928-ban avatták vitézzé. A Frontharcos Szövetség tagja. Neje: K. Tóth Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fading, Florian százados. Született 1822-ben Znaim-ban (ma Csehország). Az 1848-49-es szabadságharc előtt, 1841-től az 5. tüzérezrednél, majd a budai helyőrségi tüzérségnél szolgált. A szabadságharc alatta honvéd tüzérségben harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után, 1849. szeptember 2-án besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

fájdi Szabó Lajos gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1896-ban Hosszúpályiban. 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Haláldombon (Monte san Michele) és a Doberdón harcolt. 1915 novemberében a Doberdón olasz fogságba esett, ahonnan 1919 novemberében szabadult meg. Neje: Szabó Róza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Faragó András gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Debrecenben. A világháború idején, 1915 februárjában hívták be korosztályát, és a cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki. Az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görz körül és az Isonzó mentén vett részt harcokban. 1915 novemberében a Doberdón súlyos sérülést szenvedett, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Burai Erzsébet. Gyermekei: Katalin, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Faragó János hentes és mészáros, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben.A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és a román, szerb, orosz harctereken harcolt. Az összeomláskor tizedesként szerelt le. (Az ezred 1915-ben már nem harcolt a szerb harctéren, így vagy a forrás téved, vagy Faragó János más alakulatoknál is szolgált) Neje: Jándi Mária(Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Faragó János, vitéz népfelkelő hadnagy, iskolaigazgató, Bánhida. Született 1887-ben Karánsebesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Farkas Bálint városi tisztviselő, Hajdúszoboszló. Született 1861-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette.  Neje: Vágner Ida. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Farkas Béla, vitéz szakaszvezető, üzletvezető, Cinkota. Született 1896-ban Székelyhídon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Farkas Ferenc, vitéz tizedes, gazdálkodó, Mikepércs. Született 1896-ban Konyáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Farkas Lajos, dorogi százados. Született 1821-ben Hajdúdorogon. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a hajdúkerületi önkéntes nemzetőrzászlóaljban, az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Az aradi várőrséggel tette le a fegyvert. Besorozták a 39. gyalogezredbe 1850 júliusában. Az ezredből 1856-ban bocsátották el. Hajdúdorog polgármestere volt 1865 és 1870 között. Hajdúdorogon hunyt el 1894-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Farkas Lajos, vitéz tizedes, szíjgyártó, Budapest. Született 1899-ben Kisvárdán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Farkas Péter. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 16-án vonult be. Az orosz frontra 1915 márciusában került, ahol megsebesült. Felépülése után az olasz harctére került, ahol kézigránáttól súlyos fejsérülést szerzett, minek következtében 1916. augusztus 13-án hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

Farkas Sándor gazdálkodó, Érfancsika ( ma Făncica, Románia). Született 1895-ben Szentjobbon. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, a Monte Grappán, Görz illetve Trient körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1917 júniusában a Doberdón gránátszilánktól súlyos sérülést szenvedett a bal lábán, és 50%-os hadirokkantként szerelt le az összeomláskor. Neje: Szabó Ágnes. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fazekas Bálint. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz fronton 1914. szeptember 10-én fogságba esett Luzseb Gorny-nál, ahonnan három nap múlva Csige Bálint bajtársával megszökött (lásd Csige Imre életrajzát). Sikerült visszaérniük a saját csapatokhoz, ahol József főhercegnek személyesen tettek jelentést, illetve kértek engedélyt, hogy az ezredhez visszahelyeztessenek. József főherceg több alkalomal is ráismert Fazekas Bálintra.1915 február 3-án személyesen tűzte mellére az I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érmet. Az esetről fénykép is készült, amit Fazekas gyalogos a pótzászlóaljnál, sebesüléséből lábadozva kapott meg. A kép, amely a kitüntetés pillanatát örökítette meg, a következő szöveget is tartalmazta: „Emlékül Fazekas Bálintnak – József főherceg.” Az ezred elesettjei között szerepel egy Fazekas Bálint, 1915. 03.05-ös elhalálozási dátummal. Viszont a pótzászlóalj temetőjében ilyen nevű eltemetett nincs. Ki tudja, talán túlélte a háborút, és ha igen, volt miről mesélni az unokáknak! (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 164. oldal, Lépesfalvi 113. oldal, Jákó Margit: József főherceg 182. oldal)

Fazekas István gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1886-ban Bodonoson (ma Budoi, Románia). A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot 1907-től, majd a világháború kitörésekor azonnal az orosz harctérre került. Számos ütközetben vett részt, és 1914 december 7-én az oroszok fogságába esett, ahol 4 évig szenvedett. 1918 október 7-én tért haza, ekkor leszerelt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fazekas József gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1886-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez Debrecenbe vonult be, és 1916-ban került az orosz harctérre. A Doberdón és a Piavenél küzdött és 1918-ban megsebesült. A világhábort végig küzdötte és mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, és Károly-csapatkereszt. Bátyja: Imre az orosz harctéren 1915-ben halt hősi halált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fazekas Lajos Püspökladány. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 20-án vonult be. Először a szerb, majd az orosz harctérre került. Az orosz fronton 1916. június 16-án az aknai orosz áttörésnél orosz hadifogságba esett. A fogságban 1917. október 16-án hősi halált halt. Rosztovban temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Fazekas Sándor téglagyáros és birtokos, Hajdúböszörmény. Született 1881-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Az orosz frontos hadifogságba esett, ahonnan 4 év múlva tért vissza. A fogságban 2 évet útépítésnél, 2 évet kőszénbányában dolgozott. Felesége: Cs. Varga Juliánna. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fazekas Sándor. Püspökladány. Született 1882-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Az orosz harctérre került, ahol vérhast szerzett. Felépülése után, 1914. decemberének közepén újra az orosz frontra került. József főherceg személyesen ismerte. 1915. március 22-én Kövesen a súlyos sebesültek között talált rá a főherceg. Másnap, 1915. március 23-án hősi halált halt. (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 513. oldal, Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Federics József Püspökladány. Született 1893-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 25-én vonult be. Az orosz harctérre 1914. október 25-én került, és Mezőlaborcnál haslövést kapott. A miskolci hadikórházba került, ahol sebesülése következtében hősi halált halt. A miskolci hősök temetőjében temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Fegyverneki János, vitéz népfelkelő, irodai alkalmazott, Mende. Született 1894-ben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Fehér Imre hentes- és mészárosmester, Debrecen. Született 1892-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és 1918-ban, mint tizedes szerelt le. Neje: Nagy Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fehér József gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1891-ben Bihardiószegen. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és a világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre. Pancsovánál harcolt, majd az orosz harcvonalon Rohatin, Komarno és Dukla harcaiban vett részt. Itt 1914 december 28-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 6 esztendő múltán, 1920-ban került haza. Kétszer sebesült és fogságba is sebesülten esett. Neje: Kovács Eszter, gyermekei: Irén és József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fehér Károly, jeddi, százados. Született 1819-ben Rézbányán (ma Băiţa, Románia). A 39. gyalogezredben szolgált 1837 és 1847 között, és tizedesi rendfokozatot ért el. 1848 nyarától nemzetőr főhadnagy volt, majd századosként a bánsági bányakerület önkéntes századának századparancsnoka. A századdal 1849 januárjában a 3. honvédzászlóaljhoz vezényelték. A szabadságharc leverése után, 1850-ben besorozták a 61. gyalogezredbe. és még ugyanabban az évben elbocsátották. Elhunyt 1886-ban Temesváron. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Fehér László ácsmester, Hajdúszoboszló. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az orosz és olasz harctéren küzdött. Több kitüntetést kapott. Neje: Soós Etelka. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fehérvári Imre, vitéz szakaszvezető, cipészmester. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Fejérvári Géza, báró,  komlóskeresztesi Magyarország miniszterelnöke (1905-1906). Született 1833. március 15-én Josefstadtban (ma Josefov, Csehország). A wienerstadti katonai akadémia elvégzése után hadnagyként kezdte szolgálatát az 52. gyalogezredben, 1851-ben. Hamarosan a 61. gyalogezredhez helyezték főhadnagyként, majd a főhadiszállásmesteri törzshöz helyezték, immár századosként. Az 1859-es hadjáratban a VIII. hadtestben harcolt vezérkari századosként. Részt vett a solferino-i ütközetben (1859. június 24.), ahol az 59. gyalogezred 2. zászlóaljának rohamához csatlakozott, illetve megállította és rohamra vezette a meghátráló csapatokat. Két osztrák üteget személyesen vitt előre a támadó gyalogság támogatására. Tettéért a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét érdemelte ki. Az 1864-es dán hadjáratban századparancsnokként vett részt, ezúttal a szász Albert Rend lovagkeresztjét érdemelve ki. A 39. gyalogezred állományába 1865. április 12-én került, egyúttal vezényelve az uralkodó szárnysegédjének, s mint ilyen vett részt az 1866-os hadjáratban. 1868-tól alezredesként a 32., majd 1870-től a 72. gyalogezredben szolgált tovább. A magyar királyi honvédségben 1872-től szolgált, mint ezredes, majd még ugyanebben az évben honvédelmi államtitkár lett. Legmagasabb katonai rendfokozatát, a táborszernagyi rendfokozatot 1890-ban érte el. Politikai pályája 1884-ben indult meg, amikor honvédelmi miniszter lett. 1903-ban teljes elismerés mellett felmentették miniszteri állásából, és 1904-ben a magyar királyi darabont testőrség kapitánya lett. 1905-ben újra politikai pályára lépett, és 1906-ig Magyarország miniszterelnöke volt. Magyarország miniszterelnöke, ideiglenes pénzügyminiszter, király személye körüli miniszter, honvédelmi miniszter, honvédelmi államtitkár, parlamenti képviselő (Budapest I. kerület, majd Temesvár).Főbb kitüntetései: Mária Terézia rend lovagkeresztje, a szász Albert rend lovagkeresztje, francia Becsületrend tisztikeresztje, württembergi Frigyes rend II. osztályú keresztje, Szent István rend kiskeresztje, Szent István rend középkeresztje, szerb I. osztályú Takova rend, II. osztályú Tiszti Szolgálati Jel, Lipót rend nagykeresztje, porosz Vörös sasrend nagykeresztje, orosz Fehér sasrend nagykeresztje, Románia csillaga nagykeresztje, württembergi Királyi koronarend nagykeresztje, gyémántok a porosz Vörös sasrend nagykeresztjéhez, perzs I. osztályú Nap és oroszlánrend, bolgár Katonai Érdemjel nagykeresztje, Katonai Érdemkereszt a gyémántokkal, Jubileumi Emlékérem, Udvari Jubileumi Ezüstérem, I. osztályú Tiszti Szolgálati Jel, spanyol Katonai Érdemkereszt nagykeresztje, bolgár Sándor rend nagykeresztje, montenegrói Danilov rend I. osztálya. Felesége: Biedermann Sarolta. Gyermekei: Gizella, Imre, Olga, Irma. Elhunyt 1914-ben Bécsben. Síremléke a bécsi központi temetőben található. (A magyar testőrségek névsora)

Fekete Benjámin Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. februárjában vonult be. 1915. nyarán az orosz, majd az olasz harctérre került. Az olasz harctéren eltűnt. Utolsó életjelt 1915. július 8-án adott magáról szeretteinek. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Fekete Gy. Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. A világháború kitörésekor, mint altiszt vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz, majd az olasz harctéren szolgált. Két alkalommal sebesült. 1924-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, sebesültek Érme. Neje: H. Varga Sándor. Hat gyermekük volt. Három testvére, Imre, Zsigmond és Antal hősi halált halt a világháborúben, szintén a cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaiként. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937.)

Fekete József pénzügyőri szemlész, Kisvárda. Született 1900-ban Hajdúszoboszlón. A cs. és 39. gyalogezred kötelékében nyert kiképzést és 1918 júniusban került az olasz harctérre. Részt vett a piavei nehéz harcokban és a világháború végén szerelt le. Ezután a pénzügyőrség kötelékébe lépett. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fekete Mihály. Született 1815-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben őrvezetőként szolgált 1833 és 1840 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban az 52. honvédzászlóaljban harcolt, és hadnagyi rendfokozatot ért el. Világosnál tette le a fegyvert. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Fekete Miklós tizedes. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 29-én József főherceget kísérte a Monte dei sei Busi térségében végrehajtott szemrevételezésen. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 77. oldal)

Fekete Sándor, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Fekete Zsigmond százados. Született 1759-ben Varjúfaván (ma Stul’any, Szlovákia). Katonai pályáját 1776-ban kezdte a 39. gyalogezrednél, mint hadapród. Az ezrednél őrmesteri endfokozatot ért el, majd 1786-ban a testőrség kötelékébe lépett. Később a 19. gyalogezredben szolgált tovább. Elhunyt 1801-ben Eperjesen, mint százados. (A magyar testőrségek névkönyve)

Feldheim Dezső posztókereskedő, Debrecen. Született 1889-ben Margittán. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Egyszer sebesült. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

felsőpászthori és lengyeltóthy Pászthory Imre tábornok. Született 1808-ban Lengyeltótiban. Katonai pályáját 1826-ban kezdte hadapródként a 8. huszárezredben. A testőrség kötelékében szolgált 1828 és 1833 között. Ezt követően a 48., majd 1838-tól a 39. gyalogezredben szolgált, és századosi rendfokozatot ért el. A szabadságharc alatt a hadügyminisztériumban szolgált. A szabadságharc után az 57., 34. és a 19. gyalogezredekben szolgált. 1851-ben a 19. gyalogezred parancsnoka volt, mint alezredes. Tábornokká lépett elő 1858-ban, majd 1859-ben nyugalomba vonult. Elhunyt 1859-ben Bécsben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Fenyves József, vitéz szakaszvezető, hazdálkodó, Balmazújváros. Született 1886-ban Tiszapolgáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ferenc József kövezőmester, Hajdúszoboszló. Született Egyeken 1882-ben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és az olasz harctéren küzdött. 1918-ban szerelt le. Neje: Cs. Kiss Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ferencz Mátyás mezőgazdasági munkás,Egyek. Született 1888-ban Egyeken. A 39. gyalogezredbe 1914. július 28-án vonult be. Családja az ezredtől azt az értesítést kapta, hogy 1914. szeptember 11-én eltűnt. Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Kovács Erzsébet. Gyermeke: Mátyás (Budapesti Közlöny, 1921. 02.01.)

Ferenczi (Snájder) József, vitéz szakaszvezető, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1897-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Nagy ezüstjét egy ellentámadásban nyújtott helytállásának jutalmául kapta. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, www.debrecen-jozsa.hu)

Ficker, Ferdinand százados. Született 1822-ben Bécsben. A 39. gyalogezredben 1840-től szolgált. A szabadságharc kitörése 1848-ban a gránátos osztály őrmestereként találta. Harcolt a Délvidéken a szerbek ellen, mint a III. zászlóalj alhadnagya.  A III. zászlóaljban folytatta tovább a harcot, és 1849 februárjában már százados volt. Kápolnánál megsebesült, és a szatmári kórházba került. Később, a szabadságharc végéig Szatmár térparancsnoka volt. A fegyverletétel után a hadbíróság 3 év várfogságra ítélte, de kegyelemben részesült. Beállt az 53. gyalogezredbe, ahol ismét eljutott a hadnagyi rendfokozatig. Meghalt 1858-ban Zágrábban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Filep Gábor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes).Született 1893-ban Nagylétán. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a Visztula mentén több ütközetben vett részt. 1914 decemberében egyszerre három helyen sebesült meg: bal lábán, jobb lapockáján és tüdején. 1915 októberében hosszas kórházi ápolás után 100%-os hadirokkantként szerelt le. Neje: Durkó Karolin. Gyermekei: Irén és Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fisch Herman vendéglős, Debrecen. Született 1880-ban Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1914-től a szerb és orosz harctéren harcolt. Felesége: Kupferstein Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fischer József rövidáru-, villamos- és kerékpáralkatrész kereskedő, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, és mint szakaszvezető szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fodor János, vitéz gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1898-ban Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Fodor Kálmán tizedes. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 13-án önként jelentkezett egy elvesztett állásrész visszafoglalására. Az állás visszafoglalása során súlyos sebesülést szenvedett. Ennek következtében március 15-én hősi halált halt. A harc során bizonyított vitézségéért az Arany Vitézségi Érem elismerésben részesült. (Hősök naptára, Lépesfalvi)

Fodor László, nánási földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1874-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. A világháborúban az orosz, román és olasz harctéren szolgált. Szolgálatvezető őrmesterként szerelt le 1918-ban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Vas Érdemkereszt. Neje: Rékássy Klára. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fodor László, vitéz községi bíró, Apátkeresztúr (ma Crestur, Románia). Született 1887-ben Bihardiószegen. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1911-től Szlavóniában teljesített tényleges szolgálatot és a világháború kitörésekor azonnal a szerb harctérre került. Később az orosz, majd az olasz harctérre vezényelték, az orosz harctéren megsebesült, az olasz harctéren pedig  1916-ban fogságba esett. Mint szakaszvezető szerelt le, három évi olasz fogság után 1919-ben. Kitüntetései a I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fodor Mihály, vitéz Penészlek. Született 1892-ben Penészleken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Fonyó János tizedes. Született 1744-ben Nagyvázsonyban. 1760-tól káplárként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1768-ban a testőrség kötelékébe lépett, ahonnan 1771-ben nyugalomba vonult. (A magyar testőrségek névkönyve)

Forgács Gábor, vitéz őrmester, fűtő, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Arany Vitézségi Érmét, illetve őrmesteri előléptetését az 1915. október 24-én végrehajtott támadásban nyújtott bátorságával érdemelte ki. Az ezredtulajdonos emellett egy aranygyűrűt ajándokozot neki. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Forián József Püspökladány. Született 1880-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. decemberében vonult be, majd 1916. januárjában az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett, ahol tüdővészt kapott, és fogolycsere keretében hazabocsájtották. A budapesti Mária Valéria barakkórházban a harctéren szerzett betegsége következtében 1917. augusztus 18-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Frank András gazdálkodó, Magyarkéc (ma Cheţ, Románia). Született 1874-ben Nyírbátorban. A világháború idején, 1915-ben kezdte meg katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1916 júniusában a Doberdón gránátszilánktól súlyos fejsérülést szenvedett, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Nagy Juliánna. Gyermekei: Jolán, Irma, Berta, Mária, Ida, Andor, Ilonka, Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fráter Alajos, érkeserűi és bélmezei százados. Született 1807-ben Érselénden. A 39. gyalogezredben, mint tizedes szolgált 1826 és 1836 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a Bihar megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosaként kezdte szolgálatát. Később a 35. honvédzászlóalj századosaként harcolt. 1849 júliusában az orosz erők alegységével Havasalföldre szorították, és a törökök előtt letette a fegyvert.  A fegyverletétel után emigrált, és Kossuth Lajos testőreként szolgált. Magyarországra 1858-ben tért haza, ekkor Érseléndre internálták. Elhunyt 1859-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Fráter Sándor, érkeserűi és bélmezei százados. Született 1832-ben Halászon (Nagyhalász). A grazi katonaiskola (1846) befejezése után a 39. gyalogezredben, mint hadfi folytatja katonai pályáját. Harcolt a szerbek ellen 1848 nyarán a Délvidéken. Októberben már hadnagy volt a 33. honvédzászlóaljban. A szabadságharcot a zászlóalj századosaként fejezte be. Borosjenőn tette le a fegyvert. Besorozták a császári haderőbe. Később kótaji birtokán gazdálkodott. Elhunyt 1898-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Freisager József főhadnagy, cégvezető, Budapest. Az I. világháború kezdetétől a 101. békéscsabai gyalogezrednél harcolt, majd 1917-ben helyezték a 39. gyalogezredhez. Az ezreddel a Piavénál harcolt, majd újra a 101-esekhez helyezték. Kétszer sebesült. 101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred

Friedmann Izsák ecetgyáros, Hajdúhadház. Született 1896-ban Hajdúhadházon. A világháborúban 1916-tól 1918-ig a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Neje: Altmann Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fritya Demeter gazdálkodó, Széltalló (ma Margine, Románia). Született 1893-ban Széltallón. . A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után az olasz harctérre került. Az Isonzó és a Piave mentén, valamint a Doberdón és Görz mellett harcolt. 1918 júniusában a Piave mellett repülőbombától szenvedett sérülése következtében elvesztette bal lábát, és fején is megsebesült. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Somolán Virág. Gyermekei: Demeter, Buzsor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fülöp Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1900-ban Debrecenben. 18 éves korában vonult be a háború alatt Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és az olasz hadszíntéren küzdött a háború végéig. A cs.és kir. 39. gyalogezredben, a 11. honvéd gyalogezredben, valamint a 33. határvadász zászlóaljban teljesítette harctéri szolgálatát az olasz fronton. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Urbanko Julianna. Gyermekei: Bálint, Mihály, István, Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Fülöp Gusztáv hentes és mészárosmester, Debrecen. Született 1885-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 1914-ben vonult be, és a szerb, valamint orosz harctéren harcolt. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: Vöröskereszt, Bronz érem a hadiékítmény szalagján, hat évi szolgálati kereszt, Vaskereszt a vitézségi érem szalagján. Neje: Kovács Mária. Sógora, Kovács Imre hősi halált halt a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fülöp György, vitéz gazdálkodó, Nagyléta (ma Létevértes). Született 1898-ban Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Fürdős Tamás, vitéz börtönőr, Budapest. Született 1887-ben Monokon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Füredi Szabó Lajos földbirtokos, Vámospércs. Született 1882-ben Tarcalon. 1914-ben a 101. honvéd gyalogezredhez vonult be, majd áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1918-ban szerelt le századosként. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal két alkalommal, Károly Csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Fürtst Adolf kocsigyártó, Püspökladány. Született 1873-ban Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban a 3. honvéd gyalogezredben harcolt. Neje: Fried Etelka. Öt gyermeke volt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Füzesssy Rudolf Ferdinánd vitéz dr.  főhadnagy, törvényszéki titkár, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Bronz érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, , Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

G. Szilágyi Lajos gazdálkodó, Albis ( ma Albis, Románia). Született 1885-ben Albison. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre. Itt több ütközetben vett részt (téves adat, mivel bár az ezred a szerb harctéren kezdte a háborút, ott harcérintkezésre nem igazán került sor), majd az orosz arcvonalon Lemberg és Mezőlaborc körül harcolt. 1914 novemberében bajonettszúrástól sebesülten orosz fogságba esett, ahonnan 1920 novemberében jött haza. Mint őrvezető szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gaál Ferenc festűművész, t. hadnagy. Született 1891 szeptember 12-én Debrecenben. A szolnoki művésztelepen érte a háború kitörése. A 39. gyalogezreddel vonult a szerb, majd orosz-, végül az olasz harctérre. Az ezreddel 26 hónapot töltött frontszolgálatban, majd sebesüléséből felépülve a 10. hadseregparancsnokságra helyezték, és a háború végéig hadifestőként szolgált tovább. A 39. gyalogezredben zászlósi rendfokozatot ért el, míg a háború vége hadnagyként érte. A háború után bejárta Európát, művei ismertté tették. Alkotásai gyakorta felbukkannak aukciós oldalakon. Az Egyesült Államokban, Los Angeles-ben hunyt el. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona)

Gaál Ignác, vitéz csendőr őrmester. Született 1868-ban Pogonyban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Gaál Sándor (K. Gál Sándor) gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszováton. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1904-ben kezdte tényleges katonai szolgálatát, majd az ezreddel 1914-től az összeomlásig harcolt a világháborúban. Felesége: Károlyi Etelka. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Gabányi István, olsói százados. Született Sárközújlakon (ma Livada Mică, Románia). A 39. gyalogezredben 1841-től szolgált, 1843-tól mint tizedes. 1848 nyarán Pestre vezényelték, a pesti nemzetőrség kiképzésére. 1848 szeptemberében hadnaggyá vevezték ki a 2. honvédzászlóaljhoz. A zászlóaljnál a századosi rendfokozatot elérve végig harcolt, és Péterváradon tette le a fegyvert. Besorozták 1850-ben a 49. gyalogezredhez, ahonnan néhány hónap múlva leszerelték. Elhunyt Sárközújlakon 1893-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Gábor József szakaszvezető, iskolai altiszt, Miskolc. Született 1893-ban Egyeken. A mozgósításkor, 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A román frontra 1915. május 5-én indult, majd az olasz harctéren harcolt a háború végéig. Egyszer sebesült. Fegyvergyakorlatot teljesített: 1938, 1939, 1940, 1942. Kitünetései: II. osztályú (Kis) Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A frontharcos eszme szolgálatában)

Gábor László hentesmester, Debrecen. Született 1887-ben Hajdúhadházon. Már a világháború előtt is katona volt. A világháborút a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolta végig, a szerb, olasz és orosz harctereken. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-Csapatkereszt. Neje: Gyökös Erzsébet. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Gacsárdi János épület- és műlakatos mester, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben, Debrecenben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Gaibel Vilmos. Született 1824-ben Selmecbányán. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták a 39. gyalogezredbe. Az ezredtől 1859-ben szerelt le, mint őrmester. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Gál András marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1888-ban Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren 1915-ben súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Bereczky Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Gál Lajos, vitéz őrvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1896-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt,. (Vitézek albuma)

Gál(l) László ezredes. Született 1810-ben Nagykőrösön. A testőrségtől került 1833-ban a 39. gyalogezredhez, mint alhadnagy. 1848-ban százados az zred Aradon állomásozó alegységénél, és részt vett az aradi nemzetőrség kiképzésében, majd őrnagyként ő vezette őket harcba. Később dandár-, majd a szabadságharc végén a X. hadosztály parancsnoka volt, mint ezredes. A Temesvári ütközetben szerzett sebesülése következtében halt hősi hallt 1850-ben. (A magyar testőrség névsora, Bona: Tábornokok, törzstisztek…)

Galamb Ferenc sütőmester, nyugalmazott MÁV főtiszt, Debrecen. Született 1891-ben Tiszaújlakon. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban, mint vasúti főtiszt szolgált az orosz fronton, majd az ungvári vasúti őrszázad parancsnoka lett. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Galgóczi Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1857-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Neje: Szabó Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Gáll József gazdálkodó, Érsemjén (ma Şimian, Románia). Született Érsemjénben. 1912-ban vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és a világháború kitörésekor mint tényleges szolgálatot teljesítő katona azonnal a harctérre került. A rohatini, duklai nagyobb ütközetekben vett részt. 1914 pénzügyőraugusztus 30-án Rohatinnál bal kezén súlyosan megsebesült, majd december 26-án a duklai ütközetben az oroszok fogságába esett, ahonnan csak 1918 augusztus 26-án szabadult meg. Neje: Kolopi Ágnes, gyermeke: Margit, Szabó Józsefné. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gammel István százados. Született 1819-ben Budán. A 39. gyalogezredben 1837-ben hadírnok volt. Később az óbudai katonai ruházati bizottmánynál szolgált. Az 1848-49-es forradalomban főhadnagy, majd százados volt az intézményből szervezett Országos Ruházati Bizottmánynál. Világosnál esett fogságban. A fegyverletétel után a hadbíróság lefokozta. Testvére, GAmmel József szintén századosként harcolt a honvédseregben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Gánóczy Flóris, kisóczi és gánóczi százados. Született 1825-ben Miskolcon. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, mint hadbíró főhadnagy kezdte szolgálatát, majd a 95. honvédzászlóalj szakaszparancsnokaként harcolt. 1849 júliusában századosként századparancsnoka a 39. gyalogezred szerveződő frissen szervezett IV. zászlóaljnak. Borosjenőnél tette le a fegyvert. A fegyverletétel után bújkálni kényszerült, majd Pest megye tiszti ügyésze, végül Mór, majd Székesfehérvár közjegyzője volt. Elhunyt 1913-ban Székesfehérváron. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

GáspárLőrinc (Ferenc). Született 1796-ban Nádudvaron. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben kezdte 1813-ban, és az 1848-ban már őrmester volt. A délvidéki harcokban az ezreddel vett részt, majd átlépve a 36. honvédzászlóaljba, hadnagyként az Eszéket védő zászlóaljban szolgált. 1849 szeptember 7-én besorozták régi ezredéhez. Teresienstadtban ( ma Terezín, Csehország) halt meg 1850-ben, mint az ezred foglár őrmestere. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Gáti Imre gazdálkodó, Vértes (ma Létavértes része). Született 1893-ban Vértesen. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be a világháború alatt és kiképzése után az orosz harctérre került. Galíciában küzdött, majd súlyosan megbetegedett. 1915 júliusában, mint 50%-os rokkantat, betegsége miatt leszereltették. Neje: Kovács Eszter, gyermekei: Ella és Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gázmán (Galzmann) Károly százados. Született 1828-ban Bécsben. A 39. gyalogezred fiúnevelő intézetében végzett, majd az ezredben 1846-ban kezdte katonai szolgálatát. Mint az ezred tizedese harcolt 1848 nyarán a szerbek ellen a Délvidéken. Őrmesterré léptették elő, majd hadnaggyá nevezték ki a 20. honvédzászlóaljhoz. A szabadságharc végén már, mint az 52. Bocskai honvédzászlóalj századosa harcolt. 1850. január 1-én besorozták a 9. huszárezredbe. Később hadnagy a 4. dragonyosezredben. Katonai pályáját ezredesként 1891-ben fejezte be, mint Pozsony térparancsnoka. Elhunyt 1902-ben Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Gázmár Sándor élesztőelosztó, Margitta (ma Marghita, Románia). Született Margittán 1886-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített stolgálatot és 1914-ben került az orosz harctérre. Harcolt az olasz fronton is. A gorlicei áttöréskor láb- és bokalövés sebesülést szenvedett, a Doberdón fejlövést kapott. 75%-os hadirokkant lett. A román megszállás alatt hazafias magatartásáért 9 hónapig a kolozsvári Fellegvárba volt bezárva. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem és Károly-csapatkereszt. Két öccse, József és Gyula az olasz harctéren halt hősi halált (szintén az ezred tagjai voltak, és 1915-ben estek el-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gebei Balázs, vitéz szakaltiszt, főkapus, Debrecen. Született 1885-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1914-től harcolt az orosz és olasz harctéren. Szakaszvezetőként szerelt le. 1929-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Gelberger Henrik vegyeskereskedő, Vámospércs. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és később, mint tizedes szerelt le. Neje: Reichmann Vilma. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Gémes János, vitéz szakaszvezető, kereskedő, Tömörkény. Született 1890-ben Mindszenten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Gencsi Imre gyalogosBudapest. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 14-én vonult be. A 7. században harcolt az olasz fronton. Eltűnt 1916 augusztus 4-én. A család 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Szepesi Ilona. Egy gyermekük volt. (Budapesti Közlöny 1921. 03.17.)

Gerenday Tivadar százados, tanár. Született 1847-ben Közép-Turon. Katonai tanintézményben folytatott tanulmányai után, mint ahadnagy kezdte szolgálatát a 39. gyalogezredben. Az 1866. június 24-én lezajlott custozza-i ütközetben megsebesült. Főhadnagyként vett részt 1878-ban Bosznia okkupációjában, és a Dolna-i harcokban súlyos lőtt sérülést kapott. A sebesülésből történt felépülése után átlépett a honvédséghez, és a Ludovica Akadémia tanára lett. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

Gergely László korcsmáros, Szoldobágy (ma Săldăbagiu de Barcău), Románia). Született 1890-ben Magyarkécen. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kit örésekor, mint tényleges katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, ahol Pancsovánál vett részt nagyobb ütközetben. Az oroszok ellen Rohatin és Komarno körül harcolt, az olasz hadszíntéren a Doberdón és Görz körül küzdött, végig a román arcvonalon, Fogaras, Brassó és Hétfalu környékén vívott kemény ütközeteket. Tyukosnál négy szuronyszúrással és láblövéssel hadifogságba esett, és 1918 januárjában tért haza. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor, őrvezetői rendfokozattal. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Argyelán Juliánna. Gyermekei: Veturia, Anna, László, Rebeka, Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Ginzery Dénes, vitéz, százados, műszaki főtanár, szövetségi kapitány, Budapest. Született 1893-ban Budapesten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A magyar labdarugó vállogatott szövetségi kapitánya volt 1919és 1941 között. Kitüntetései: Koronás Vas érdemkereszt a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Porosz Vaskereszt. (Vitézek albuma)

Girus Antal gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1868-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Elhunyt 1927-ben. Felesége: Pálfi Zsófia. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Glattstein Ignác kárpitosmester, Debrecen. Született 1878-ban Mezőcsáton. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, mint altiszt. A fronton megsebesült. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Gonzeczky János Budán született 1803. november 24-én. Szatmári egyházmegyés pap.1829. március 5-től 1837. szeptember 30-ig a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1842. február 26-tól a 2. Lajos bajor király dragonyosezred tábori lelkésze. 1844. június 1-től áthelyezték a mezőhegyesi katonai ménesintézethez. 1848. októberében csatlakozott a magyar hadsereghez. Decemberben a császárért való imádság helyett egy hazafias imádságot vezetett be. 1849. augusztus 13-án letartóztatták és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet egy nappal később golyó általi halálra módosították és Hám János szatmári püspök közbenjárása ellenére október 8-án végrehajtották. (http://www.ktp.hu/person/az-1848-49-es-szabadsagharc-katolikus-tabori-lelkeszei)

Góró Antal agyagfalvi, főhadnagy. Született 1776-ban Marossolymoson (ma Soimos, Románia). A magyar testőrségnél szolgált, majd a 34. gyalogezrednél törlött évei után, 1804-ben lépett a 39. gyalogezred kötelékébe, mint alhadnagy. Főhadnagyként halt hősi halált 1809-ben Wagramnál. (A magyar testőrségek névsora)

Gorzsás András, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Góthay Zoltán, vitéz, egyéves főhadnagy, közélelmezési főfelügyelő, Budapest. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Gottlieb József. Született Újvidéken 1831-ben vagy 1832-ben. 1848 őszén beállt a 39. gyalogezredhez, és őrmesterként szolgált a II. zászlóaljnál Péterváradon. 1849 májusában hadnaggyá nevezték ki a 101. honvédzászlóaljhoz. Borosjenőnél tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után besorozták a cs. és kir. 30. gyalogezredhez. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Gózon Zsigmond jegyző, Bars megye. Született 1821-ben Komáromban vagy Ógyallán. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1841-ben állt be. Tizedesként harcol az 1848-49-es szabadságharcban a Délvidéken, majd 1849 februárjában őrmesterként a 67. honvédzászlóaljhoz helyezik. A szabadságharc végén a 89. honvédzászlóalj főhadnagya volt. A szabadságharc leverése után besorozták a cs. és kir. 17. gyalogezredhez. A Bars megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

Gönczi József őrvezetőHajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A duklai szuronyrohamnál különösen kitűnt. József főherceg személyesen ismerte, és 1915. február 17-én Gönczi Józsefet a sebesültek között, súlyos haslövést szenvedetten találta meg. Hősi halált halt 1915. március 21-én. (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 440. oldal)

Gönczy Mátyás Püspökladány. Született 1898-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. május 19-én vonult be. Az olasz harctéren megsebesült. Felépülése után tovább harcolt, és 1916. szeptember 16-án 8 órai közelharcban szerzett bajonettszúrástól szerzett sebesülése következtében hősi halált halt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Göndör János, vitéz, őrmester, gazdálkodó, Berettyóújfalu. Született 1886-ban Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Görbics Ferenc malomalkalmazott. Született 1896-ban, Orosháza. Önként vonult be 1914 augusztus 1-én a cs. és kir. 101. gyalogezredhezhez. Kiképzése után ugyancsak önként ment ki az orosz harc-térre a Kárpátokba. 1914 november 26-án a szinnai visszavonulás során megsebesült. 1914 december 10-én az előnyomulás közben ismét megsebesült. Később a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték át, ahonnan ismét önkéntes jelentkezés után újból az orosz hadszíntérre került Sanok környékére. 1915 április elején harmadszor is megsebesült. Ennek következtében 1915 december 24-én 60%-os rokkantként elbocsátották. (A magyar gyalogság)

Graffy Ádám százados. Született 1828-ban Öttevényben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcben a 39. gyalogezred századosaként harcolt. A fegyverletétel után besorozták a 32. gyalogezredbe 1849. augusztus 26-án, ahonnan 1851 végén elbocsátották. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Grega András százados. Született 1812-ben Maluzsinán (ma Malužina, Szlovákia).. A 39. gyalogezredben 1832-ben kezdte szolgálatát, mint közlegény. Az 1848-49-es szabadságharc hadnagyként érte. Harcolt a szerbek ellen 1848 nyarán a Délvidéken. Októberben már százados a 34. honvédzászlóaljnál. Később a 29. és a 101. honvédzászlóaljakban harcolt. Szolgált a debreceni térparancsnokságon, majd Berettsóújfalu, Nagykőrös térparancsnoka is volt. A szabadságharc végén egy tábori kórházat vezetett. A fegyverletétel után a hadbíróság 4 év várfogságra ítélte, de kegyelmet kapott. Ógyallán az 1870-es években jegyző volt. Elhunyt 1874-ben Ógyallán. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Grivich Dániel, lovag altábornagy. Született 1831-ben Perusie-Ban (Horvátország). Katonai pályafutását 1848-ban kezdte, a 2. határőr gyalogezred közlegényeként. Ugyanezen évben alhadnagy, majd 1859-ben főhadnagy lett. Részt vett az 1848-49-es (osztrák oldalon), és az 1859-es hadjáratokban. Később a 11. és 12. határőr-, majd a 78. , 53. gyalogezredekben szolgált, és századosi rendfokozatot ért el. 1973 és 1877 között a magyar királyi nemesi testőrség tagja volt. Ezt követően rövid ideig a 76., majd 1878 és 183 között a 39. gyalogezred őrnagya olt. Később a 26. gyalogezred parancsnoka lett. 1892-ben előléptették tábornokká és egyúttal a 47. gyalogdandár parancsnokává nevezték ki. Altábornagyként vonult nyugállományba 1897-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

gróf erdődi Pálffy János táborszernegy, főispán.Született 1728. augusztus 18-án Pozsonyban, a Pálffy család királyfalvi vonalán. Édesapja Pálffy Miklós (1699-1734) ezredes volt. Borsodi főispánja volt 1754-tők 1774-ig. Mária Terézia nevezte ki ezredessé, és engedélyezte neki ezzel együtt egy gyalogezred felállítását 1756. december 15-én. Így az 1769-ben a 39-es hadrendi számot megkapó 39. gyalogezred megalapítója volt, mint annak első ezredtulajdonosa. Az ezred első megnevezése így a korabeli rendnek megfelelően Pálffy ezred volt. Pálffy gróf a fegyverzet kivételével maga állta az ezred felállítását. A boroszlói ütközet után (1757) lemondott az ezredtulajdonosságról, mivel kritikák érték az uralkodó részéről az ütközetben kiadott vakmerő intézkedései miatt. Kijelentette, hogy olyan ezred tulajdonosa nem lesz, mely fölött szabadon nem rendelkezhet. 1759-ben tábornokká lépettték elő, majd 1760-tól 1789-ig a testőrség kötelékében szolgált. 1768-ban az 53. gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1774. január 20-án altábornaggyá léptették elő. Pozsony főispánja volt 1774 és 1785 között. Táborszernagyként vonult nyugalomba 1784. április 2-án. II. József császár halála után (1790) újra pozsonyi főispán lett, hamarosan bekövetkező haláláig. Felesége: gróf Coloredo Mannsfeld Gabriella hercegnő. Gyermekei: Jozefa Gabriella, Mária Francziska, János Gábor, Ferenc Alajos.   Elhunyt 1791. február 23-án Pozsonyban. (A magyar testőrségek névkönyve)

Grósinger Imre tizedes, mészáros, Érmihályfalva. Született 1888-ban Érotományban. Az I. világháború kitörésekor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a IV. menetzászlóaljal került az orosz frontra. Megsebesült, majd felépülése után a XI. menetzászlóaljjal érkezett ki az olasz harctérre. A háború végén, 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Grósz Ernő textilkereskedő, Hajdúszoboszló. Született 1893-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Egyszer sebesült. Hat és fél év orosz hadifogságot szenvedett. Felesége: Guttmann Etel. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Grósz Hermann hadnagy, földbirtokos, Érmihályfalva. Született 1896-ban Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 májusában vonult be, majd októberben az olasz frontra került. Megsebesült, majd feépülése után a román harctéren harcolt. Újra az olasz harctérre került 1917 őszén, és az év végén az I. zászlóalj 4. századának zászlósa volt. A háború végéig harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban, Lépsfalvi)

Grósz József terménykereskedő, Hajdúböszörmény. Született 1893-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Az orosz harctéren fogságba esett, ahonnan 31 hónap után szökött haza. Egy éves önkéntes tizedesként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Grosz Péter dr., orvos, Hajdúszoboszló. Született 1892-ben Bodrogolaszin. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és kiképzése, majd a tiszti iskola elvégzése után, mint egészségügyi szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre. Később az olsz arcvonalon harcolt és 1916 augusztusában gránátszilánktól a jobb combján megsebesült. A M. Kir. Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, és mint orvos főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: Koronás Arany Érdemkereszt, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Grün Sámuel őrvezető, kereskedő, Nagyvárad. Született 1881-ben Margittán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 decemberében vonult be. Katonai szolgálatot végzett, majd segédszolgálatra osztották be. Leszerelt 1918-ban. Elhunyt 1938. június 28-án Nagyváradon. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Grünfeld Sándor Püspökladány. Született 1891-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges katonai szolgálatra 1912. október 6-án vonult be a 3. századhoz. A világháború kitörésekor, mint tényleges katona ment 1914 augusztusának elején a szerb, majd az orosz harctérre. Utóbbi harctéren, Sztopkónál tűnt el 1914 novemberében. Bajtársai szerint ellenséges tüzérségi tűz következtében halt hősi halált. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Grünhut Károly szatócs és korcsmáros, Püspökladány. Született 1875-ben Csomaközön. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Gulácsi Imre lakatos- és szerelőmester, Hajdúszoboszló. Született 1890-ben Hajdúszoboszlón. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a gorlicei áttörésben és a Brusszilov-offenzíva elhárításában vett részt. Később az olasz arcvonalon a Doberdón és Görz mellett, több Isonzó csatában harcolt. Háromszor sebesült: az oldalán, az arcán és a térdén. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Vas Érdemkereszt, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: D. Gizella. Gyermeke: Imre. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gulácsy Sándor gazdálkodó, Álmosd. Született 1889-ben Álmosdon. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki az orosz harctérre. Lemberg és Krakkó körül vett részt nagyobb ütközetben, majd az olasz arcvonalon a Doberdón, a Monte san Martinón és Görz mellett harcolt a háború végéig. Kétszer sebesült, és mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Bihari Klára. Gyermekei: Klára, Sándor, Barnabás, Etel, Lajos, Judit, Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gulyás Gábor vitéz, őrmester, kőművesmester. Született 1887-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem,  Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Gulyás István vitéz, számvivő törzsőrmester, Gyöngyös. Született 1894-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Magyar Bronz Érdemérem. (Vitézek albuma)

Gyenge Károly vitéz, szakaszvezető, adóellenőr, Sáránd. Született 1896-ban Sárándon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Gyöngy György vitéz, rendőresküdt, kulcsár, Nádudvar. Született 1895-ben Debrecenben (más forrás szerint Köselyszögön). A család Heves megyei származású. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Az 1916. március 15-i Daróczi-féle hőstett egyik katonája. József főherceg személyesen ismerte, 1918. március 11-én József főherceget kísérte az állásokban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Vitézzé avatták 1922-ben. Később szolgálati fegyverével öngyilkosságot követett el. Neje: Gupcsó Veronika. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára1937, a Gyöngy család szíves közlése, Vitézek albuma, A háború, amilyennek én láttam VI. kötet 144. oldal)

Győrffy Lajos Hajdúszoboszló. Született 1876-ban Nádudvaron. Tényleges katonai idejét a cs. és 39.gyalogezrednél töltötte. A világháborúban 1914-től vett részt, és sebesüléstől rokkant lett. Neje: B. Kiss Mária. Unokaöccse, Borbély Sándor harctéren szerzett betegségébe halt bele. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Győrfi László vitéz, gazdálkodó, Drávapalkonya. Született 1898-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Győri Imre csendőr főtörzsőrmester, Hajdúszovát. Született 1884-ben Hajdúszováton. Tényleges katonai szolgálatát 1906-ban kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél, majd 1906-ban a csendőrség kötelékébe lépett. Neje: Szabó Mária. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Győri János vitéz, szakaszvezető, lakatosmester, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Győri Pál Püspökladány. Született 1888-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb harctérre 1914. augusztus végén került, majd szeptemberben az orosz harctérre ment. Tífusz következtében halt hősi halált 1914. október 10. körül. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Győrössy Imre törzsőrmester. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred altisztjeként harcolt. 1916. augusztus 9-én szakaszával fedezte az ezred arcvonalból történő kiválását. Ennek során az ellenségnek jelentős veszteségeket okozott, illetve a bekerítéssel fenyegetett állásban a visszavonást elrendelő parancsig végig kitartott. Elismerésül az Arany Vitézségi Érem adományozásában részesült (Hősök naptára)

Győry János vitéz, épület- és műlakatos, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. A világháború előtt a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Az 1914-es első mozgósításkor bevonult, és az orosz és olasz harctéren harcolt. Megsebesült, de felgyógyulása után végigküzdötte a háborút. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, két szolgálati kereszt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Gyulai János vitéz, gazdálkodó. Született 1896-ban Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Gyulai László vitéz, gazdálkodó, Tépe. Született 1899-ben Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Gyulay György épület- és bútorasztalos, Debrecen. Született 1884-ben Nádudvaron. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 28 hónap frontszolgálatot töltött, majd 33 hónapot szenvedett olasz hadifogságban. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Gyulay Sándor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1892-ben Nagylétán.  A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra, és a háború kitörésekor az első menetszázaddal került az orosz harctérre. Részt vett a Homonnánál és Fenyvesvölgynél vívott súlyos harcokban és az orosz fronton 1915 március 7-én jobb és bal kezén, valamint jobb lábán megsebesült. 50%-os rokkant lett, kegydíjáról szegény bajtársai javára lemondott. Neje: B. Kiss Piroska, gyermekei: Juliánna, Piroska, Sándor és Antal. Bátyja, Gyulai János az orosz harctéren hősi halált halt ( 1914 10.24-én, szintén az ezred tagjaként-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Gyurich, Sándor őrnagy. Született  1822-ben Károlyvárosban (ma Karlovic, Horvátország). A 39. gyalogezredben 1840-ben önkéntes volt, majd 1848-ban már őrmester. Részt vett a délvidéki harcokban a szerbek ellen 1848 nyarán, majd szeptemberben hadnaggyá léptették elő. Az 1848-as év végén Péterváradon szolgál, és átáll az osztrákokhoz. A szabadságharc leverése után újjászervezett ezredben hadnagyként szolgál tovább, és 1871-ben, mint az ezred őrnagya vonul nyugalomba.Bécsben hunyt el 1890-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Gyuroka Mihály százados. Született 1827-ben Bihar vármegyében. Apja altiszt volt az osztrák haderőben. Ezred nevelőintézetben végzett (39?), majd a 39. gyalogezredben kezdte pályáját 1844-ben. 1848 nyarán harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októberben őrmester volt az I. zászlóaljnál. A zászlóaljban főhadnagyi rendfokozatot ért el, majd századossá nevezték ki az ezred megalakuló IV. zászlóaljánál. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Haas Károly Ágoston hadnagy. Született 1817-ben Bazinban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt az 5. züzér és a 2. gyalogezred önkénteseként szolgált. 1849 elején őrmester, majd hadnagy volt a 42. honvédzászlóaljban. Júliusban a 138. honvédzászlóalj főhadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe, ahol hadnagyi rendfokozatot ért el. Az ezredből 1854-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hábor Ferenc (Imre) százados. Született 1823-ban Tata-Tóvárosban. A 39. gyalogezredben közlegényként kezdte szolgálatát annak I. zászlóaljánál. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken 1848 nyarán. Végig az I. zászlóaljban szolgált, és mint százados tette le a fegyvert Komáromnál. Valószinűleg 1894-ben hunyt el tata-Tóvárosban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hadházi Ferenc, Kaba, békésgyulai gimnáziumi tanár. Tartalékos hadnagyként harcolt a cs. és ki. 39. gyalogezred kötelékében. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Hadházy András gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1888-ban Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben jelentkezett Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint tizedes vonult be ezredéhez- Az első menettel került ki a szerb harctérre, majd az oroszok ellen harcolt. 1914 augusztusában jobb karján megsebesült. Hosszas kórházi ápolás után segédszolgálatosnak minősítették, és mint 30%-os hadirokkant szakaszvezető szerelt le az összeomláskor. Rokkantdíjáról a hadiárvák javára lemondott. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: H. Ida. Gyermekei: Lili, András. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Hadházy Ferenc vitéz dr.  főhadnagy, ügyvéd, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A Vitézi Rendben őrmesteri tisztséget töltött be. Nagy ezüstjét a 3. isonzói csatában érdemelte ki. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Hagara László, magosligeti százados. Született 1813-ban Magosligeten. A 39. gyalogezredben szolgált 1831 és 1835 között, és tizedesi rendfokozatot ért el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a 21. honvédzászlóaljban harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. 1849 márciusában Máramaros megyében határvédelmi szolgálatot látott el, és egy osztrák betörés alkalmával fogságba esett. Besorozták a 62. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hajdu Miklós földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1862-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Neje: Nagy Ilona. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Hajnal István vitéz, nyugalmazott tiszthelyettes, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1886-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Halasi János gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. A világháború idején, 1916 januárgában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és májusban került ki az olasz harctérre. A Doberdón és az Isonzó mentén harcolt, ahol 1916 szeptemberében olasz hadifogságba esett. 1919 novemberében ért haza. A Magyar Királyi Honvédségben 1941-ben szolgálatot teljesített. Kitüntetése: Magyar Háborús Emlékérem. Nagy Erzsébet. gyermeke: Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Halász Gábor gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred XV. menetzászlóaljával vonult 1915-ben az olasz harctérre. Végigharcolta a világháborút, és az olasz fogságba esett, ahonnan egy év múlva tért haza. 1940-41-ben részt vett az erdélyi bevonulásban és a II. világháború keleti frontján harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús emlékérem. Neje: Kiss Zsuzsánna. gyermekei: Margit, Eszter, Katalin, Erzsébet, Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Hamai András vitéz, tartalékos szakaszvezető. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hamza József vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Derecske. Született 1884-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Hant György főhadnagy. Született 1819-ben Vértesen. Katonai pályáját 1837-ben kezdte a 37. gyalogezredben, mint közlegény. Az 1848-49-es forradalom alatt a szabadságharc mellé állt ezredében, majd a 38. és 67. honvédzászlóaljban harcolt, és főhadnagyi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után besorozták a 39. gyalogezredbe, ahonnan 1851-ben őrmesterként szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Harangi Albert gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Balmazújvároson. Világháborús katonai szolgálatra 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzés után az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. Ezután az olasz fronton, a Doberdón és a Piave mentén harcolt. 1917-ben a fején gránátszilánktól sebesült. 1938/40-ben a Magyar királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Pércsi Margit. Gyermekei: Irén, Gizella, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Harangi János tizedes. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1917. július elején rohamjárőrt vezetett a Fajti Hribnél, az olasz harctéren, az ellenség műszakilag megerősített harcelőőrse ellen. Az olasz állást meglepetésszerű támadással elfoglalta, katonáit fogjyul ejtette. Az állástól 100 lépésre megtámadott egy sziklaodúban megbújt tartalék olasz századot, és azt tisztjeivel együtt szintén foglyul ejtette. A foglyok mellett zsákmányolt géppskával és aknavetővel tért vissza az ellenség állásába. (Hősök naptára 1917-1918)

Harányi András hadnagy. Született 1821-ben Kunhegyesen. Katonai pályáját 1838-ban kezdte a 39. gyalogezredben, mint közlegény. 1848-ban őrmester volt a szabadságharc mellé álló ezredben, majd hadnagy az utászkari tartaléknál. 1849 nyarán visszahelyezték az ezred III. zászlóaljához, és a debreceni csatában megsebesült. A fegyverletétel után besorozták a 62. gyalogezredbe, ahonnan 1858-ban szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hári András Püspökladány. Született 1883-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be, a 13. századhoz. Az orosz harctéren 1914. december 25-én hadifogságba esett. A fogságból utoljára 1916. májusában adott életjelt magáról. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Harmati Kálmán vitéz, őrvezető, vasúti munkás, Hosszúpályi. Született 1897-ben Hosszúpályiban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Harsányi György vitéz, százados, Budapest. Született 1897-ben Békéscsabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Hartmann Sándor százados. Született 1822-ben (1825?) Budán. A német származású katona Eperjesen végzett ezred nevelőintézetben. Katonai pályáját 1943-ban a 60. gyalogezredben kezdte, ahol őrmesteri rendfokozatig jutott előre. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvédseregben az ezred 2. zászlóaljában tiszti rangra emelkedett. A harcot, mint a 90. honvédzászlóalj századosa fejezte be. A fegyverletétel után, 1849. szeptember 2-án besorozták a 39. gyalogezredbe. Folytatta katonai pályáját, és 1881-ben főhadnagyként századosi címmel ment nyugdíjba. Elhunyt 1913-ban Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Haschko, Sámuel alezredes. Született 1824-ben. Katonai pályáját 1837-ben kezdte a 9. határőrezredben Péterváradon, mint hadírnok. A 39. gyalogezredben 1846-ban kezdte meg szolgálatát. a848 októberében hadnaggyá léptették decemberben elhagyta az ezredet, és átállt a császáriakhoz. Folytatta katonai pályafutását, és a 44. gyalogezred őrnagyaként vonult nyugalomba alezredesi címmel. Elhunyt 1902-ben Bécsben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hatvany József hadnagy. Született 1813-ban Máramarosszigeten. A 39. gyalogezredben 1831 és 1838 között szolgált, mint tizedes. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagyként harcolt a Máramaros megyei önkéntes zászlóaljban. 1849 februárjában fogságba esett. 1849. március 3-án besorozták a 61. gyalogezredbe, ahonnan 1850 áprilisában eltűnt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hauschka Ferenc (Franz) százados. Született 1818-ban Pesten. A bécsújhelyi katonai akadémia után a 39. gyalogezredben folytatta katonai pályáját. Főhadnagyként 1847-től az ezred nevelőintézet parancsnoka volt Nagyváradon. Az 1848-49-es forradalom és szabadségharc kitörése ebben a beosztásban találta Szatmáron, de decembertől már alszázadosként harcol az ezred I. zászlóaljában. Januárban századkapitánnyá léptették elő, de hamarosan átállt a császári oldalra. A szabadságharc leverése után az újjáalakított 39. gyalogezredben folytatta pályáját. 1855-ben áthelyezték a 32. gyalogezredbe. Ezredesként, vezérezredesi címmel vonult nyugalomba, Elhunyt 1899-ben Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Havas Károly úri és női divatkereskedő, Debrecen. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Olasz hadifogságba esett, és 3 év fogságot szenvedett. Tizedesként szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Havas Pál az Unio hiteliroda igazgatója, Debrecen. Született 1889-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a román és olasz harctereken harcolt. Az olasz harctéren megsebesült. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Hegedűs Albert hentes- és mészáros mester, Püspökladány. Született 1879-ben Püspökladányban. A világháborút a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolta végig. Neje: Horovivitz Jolán. Gyermekei: Ilonka, Sándor, István, Annus. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Hegedűs Béla hadapród őrmester, műegyetemi hallgató,Püspökladány. Született 1899-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917. április 18-án vonult be Königgrätz-be. Az olasz harctérre 1918. március 1-én került ki. A harctéren szerzett betegségének következtében 1922 májusában Püspökladányban hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Hegedűs Ferenc Püspökladány. Született 1873-ban. A cs.és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, majd a szerb harctérre került. A Nova-Gradiskai kórházban halt hősi halált, a szerb harctéren szerzett betegsége következtében. A kórház temetőjében temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Hegedűs Imre vitéz, gazdálkodó, Józsa.Született 1898-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Hegedűs István gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Dioşig, Románia). Született 1883-ban Bihardiószegen. A világháború idején, 1915 februárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és kiképzés után az olasz harctérre került. Karintiában harcolt, majd a Doberdón, ahol 1915-ben hadifogságba esett. 1919 novemberében tért haza. Neje: Nagy Amális. Gyermekei: István és Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Hegedűs János Püspökladány. Született 1894-ben. A cs.és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 10-én vonult be. Az olasz harctérre 1915 augusztusában került, ahol „gránát golyótól” (srapnel?)súlyosan megsebesült. Hosszas kórházi kezelés után leszerelték. Sebesülésének következtében 1923. december 23-án Püspökladányban hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Hegedűs Károly nyugalmazott csendőr tiszthelyettes, Született 1873-ban Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát 1894-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél, Boszniában. Átlépett 1897-ben a csendőrséghez, és őrsparancsnokként fejezte be pályáját 1921-ben. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Hegyi András zászlós, főszámvevő, Gyula. Az I. világháborúban a 101. gyalogezredhez vonult be, és Pilsenben tiszti iskolát végzett. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben helyezték, és az olasz fronton harcolt az ezreddel. Az év végén megbetegedett, és felépüéve újra a 101-esekhez került. Az orosz és olasz harctéren harcolt az összeomlásig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred)

Helmeczy Dezső vitéz, gazdálkodó, Berettyószéplak (ma Suplacu de Barcã, Románia). Született 1897-ben Berettyószéplakon. A cs. és 39. gyalogezredben képezték ki és 1915-től 1918-ig az olasz harctéren harcolt. Részt vett több ütközetben  a Doberdón és a Wippach völgyében. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Helyfi György zászlós, papírnagykereskedő, Nagyvárad. Született 1897-ben Nagyváradon. A 101. gyalogezredhez vonult be 1915 őszén, majd 1916 januárjától a cs. és kir. 39. gyalogezrednél harcolt. Tiszti iskolát végzett. Az Isonzónál 1916 októberében légnyomást kapott, és felépülése után Máramarosszigeten segédszolgálatos volt, majd Galíciába került egy munkásalakulattal. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Herdiczky Jenő vitéz, sövényházi, alezredes, Budapest. Született 1892-ben Kassán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt III. osztály a kardokal kétszer, Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal kétszer, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hermann Dezső a Bocskay FC alelnöke, a Hungária Üzemfelszerelési és Árukereskedelmi R.T. ügyvezetője és alapítója,  Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A háborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt, ahol súlyos fagyást szenvedett. Hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Hermann Henrik százados. Született 1794-ben Tiszaeszláron. A 39. gyalogezredben 24 évet szolgált az 1848-49-es szabadságharc előtt, és örmesteri rendfokozatot ért el. A szabadságharcban százados volt a Baranya megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljban, iletve az abból szervezett 51. honvédzászlóaljban. Eszéknél tette le a fegyvert. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hermann Mihály gazdálkodó,  Bályok ( ma Balc, Románia). Született 1896-ban Bályokon.  A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot és a világháború alatt az olasz frontos a doberdói fennsíkon küzdött ezredével 1915 november 10-ig, amikor gránátszilánktól súlyosan megsebesült és 50%-os rokkant lett. Rokkantsága miatt elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Neje: Debreceni Erzsébet, gyermekei: Erzsébet, Mihály, és Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Hernádfői Sándor vitéz, szakaszvezető, borbély, Nyíregyháza. Született 1894-ben Nyíregyházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hetey Zoltán vitéz dr. főhadnagy, járásbíró, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Heves Sándor főhadnagy, okleveles mérnök, Nagyvárad. Született 1889-ben Mikófalván. Tényleges katonaként 1913. október 5-én vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és itt érte a világháború kitörése. A szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1914. október 15-én megsebesült. Felépülése után az olasz harctérre került, ahol a 3., 4. és 5. isonzói csatában harcolt. A háború végéig szolgált. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Hirsch Gyula. Született 1815-ben Pesten. A 39. gyalogezred tizedeseként szolgált 1834 és 1844 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt hadnagyként szolgált. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hódos Imre vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Beremend. Született 1894-ben Hajdúszováton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hódos Sándor vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1895-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hódosi Imre vitéz, őrvezető, faipari munkás, Debrecen. Született 1886-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Hódosy István vitéz, őrmester, fogyasztói ellenőr, Debrecen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Holb Péter vendéglős, Debrecen. Született 1891-ben Balmazújvároson. A világháború alatt 20 havi frontszolgálatot teljesített a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt.  (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Holló Mihály vitéz, gazdálkodó, Pelekeszi ( ma Becheni és Chisãu, Románia). Született 1892-ben Gyöngyön. 1913-ban vonult be a cs. és kir. 23. gyalogezredhez (Zombor), itt érte a világháború kitörése, és ezredével azonnal a szerb harctérre vonult. Részt vett a Drina folyó mellett vívott harcokban, majd az olasz fronton az isonzói ütközetekben. 1918-ban a 39. gyalogezredhez helyezték át. Egy szuronyrohamnál bal kezén megsebesült. Őrmesteri rendfokozatot ért el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, III. osztályú (Hat éves) Legénységi Szolgálati Jel. Neje: Ádám Zsuzsánna, gyermekei: Jenő, Mihály, István és Jolán. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

homoród-karácsonfalvi Füzi (Füzy) Dénes százados. Született 1815-ban Abrudbányán (ma Abrud, Románia). Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvéd tüzérségnél harcol Erdélyben. Édesapja a román felkelők atrocitásainak áldozata lett. Bem tábornok kitüntette a katonai érdemjel III. osztályával. 1849 júliusában már századosként szolgált. Déván tette le a fegyvert. Besorozták a 39. gyalogezredbe 1849. szeptember 2-án. Az ezredtől 1852-ben bocsátották el. Elhunyt 1881-ben Nagyszebenben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Horog János képesített kőműves és ácsmester, Hajdúszoboszló. Született 1884-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred építőszázadában szolgált az orosz és olasz harctéren. Olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. Altisztként szerelt le. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Neje: Mosolygó Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Horogh Sándor (idősebb) Hombár bizományos, Kaba. Született 1891-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és ugyanitt jelentkezett a világháború kitörésekor. A szerb, a román, az orosz és az olasz hadszíntéren számos ütközetben vett részt. Galíciában a bal kezén, a Doberdón mindkét lábán megsebesült. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károlycsapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Tőzsér Rozália. Gyermekei: Sándor (mészároslegény), Ilona (tanítónő, Ternyei Zoltán nádudvari jegyző neje). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Horváth (K. Horváth) Sándor vitéz, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Horváth Gábor vitéz, kocsmáros, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Horváth Gyula vitéz, tábornok, Budapest. Született 1878-ban Újvidéken. A cs. és kir. 37. gyalogezrednél kezdte katonai pályáját katonai iskola elvégzése után, mint hadapród. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez mint főhadnagyot helyezték át, 1903 novemberében. Az ezrednél 7 évig szolgált, ugyanakkor ez alatt 5 éven keresztül tamított a temesvári hadapród iskolán. A szegedi cs. és kir. 46. gyalogezrednél folytatta pályáját 1909-ben. Az 1. világháborúban század-, majd zászlóaljparancsnokként harcolt ezrede kötelékében. Többször sebesült, egy alkalommal szuronyroham alkalmával. Sebesülten esett orosz fogságba 1915-ben, ahonnan 1917 narán csererokkantként került haza. Októberben a 32. gyalogezred zászlóaljparancsnokaként folytatta a háborút az albán fronton. Vitézzé 1922-ben avatták, míg tábornokká 1928-ban léptették elő. Nyugállományba vonult 1930-ban.

Horváth József vitéz, szakaszvezetőgazdálkodó, Püspökladány. Született 1885-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel került a szerb harctérre, ahol Pancsovánál esett át a tűzkeresztségen. Később az oroszok ellen Rohatin körül vett részt nagyobb ütközetben, majd az olasz arcvonalon a Doberdón, az Isonzó és a Piave mentén harcolt a háború végéig. 1917. június 3-án az olasz támadás megállításában kimagasló szerepe volt, mint rajparancsnoknak. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Háborús Emlékérem. Neje: Vadász Terézia. Gyermekei: József ( részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, 1943-ban szakaszvezető), Julianna, János (1943-ban egy kerékpáros zászlóalj katonája), Teréz, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma, Hősök naptára 1917-1918)

Horváth József, szentgyörgyi, százados, királyi kamarás. Született 1780-ban Szentgyörgyön. Szolgált a testőrségnél és a 28. gyalogezredben, majd 1802-ben főhadnagyként a 39. gyalogezred kötelékébe lépett. 1804-től pályáját a 60. gyalogezredben folytatta. Századosként szerelt le 1810-ben. Elhunyt 1852-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Horváth Károly főhadnagy, tanító, Tótkomlós. Ai I. világfáborúban, 1914 októberében vonult be a 101. gyalogezredhez, és tiszti iskolát végzett. Az olasz és szerb és olasz harctéren harcolt, majd 1917. májusában a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd a többek között 39-es katonákból létrehozott 139. gyalogezredhez helyezték. A Montellóvál 1918 júniusában megsebesült. Felgyógyulása után újra a 101. gyalogezredhez került, és ott érte a háború vége. Kitüntetései: Károly Csabatkereszt, Sebesültek Érme. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred)

Horváth Lajos nyomdász, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredbe 1915.  január 16-án vonult be, mint népfelkelő. A 4. századdal vonult a harctérre. Eltűnt az olasz fronton 1916. március 14-én. Felesége: Kovács Irma. Gyermeke: Gizelle. (Budapesti Közlöny, 1920. 02.01.)

Horváth Lajos őrmester, cipészmester, Nagyvárad. Született 1874-ben Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatot a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgált 1898-1899 között. Az I. világháború alatt őrkülönítménynél, majd a tábori csendőrségnél szolgált. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Jubileumi Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Horváth Miklós nyugalmazott városi altiszt, Hajdúszoboszló. Született 1870-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonaidejét 1892-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban 1916-tól az orosz, majd olasz harctéren szolgált. Neje: Vass Juliánna. Négy gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Horváth Sándor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1869-ben Hajdúnánáson.  Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Horváth Sándor nyugalmazott tiszthelyettes, Hajdúszovát. Született 1881-ben Hajdúszováton. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd továbbszolgálóként 1908-ban őrmesterré, 1913-ban törzsőrmesterré léptették elő. A világháborúban orosz hadifogságba esett. Tiszthelyettessé léptették elő 1924-ben. Kitüntetései: Jubileumi Emlékkereszt, 20 éves Katonai Szolgálati Jel. Neje: Kiss Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Horváth Sándor takarékpénztári altiszt, őrvezető. Született 1890-ben, Orosháza. Bevonult 1915 jan. 15-én Békéscsabára a cs. és kir. 101. gyalogezredhez. 1915  április 8-án a 9. menetszázaddal az orosz harctérre vitték. Ott résztvett a Beszkidek, majd K.-Galícia stb. harcaiban. 1915 aug. 29-én Zlocsownál megsebesült. 1918 jan. 6-án az olasz, hadszíntérre irányították, ahol a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében küzdött a Piave mentén az összeomlásig. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar gyalogság)

Horváth Sándor, vitéz,tizedes, dohánykisárus, Hódmezővásárhely. Született 1891-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Hősfi (1848-ig Hitsh) Lajos százados. Született 1820-ban Nagykárolyban. A 39. gyalogezredben szolgát 1841 és 1847 között, és tizedesi rendfokozatot ért el. 1848 nyarán újra katonának állt, és harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. A 26. honvédzászlóaljban fo lytatta a szolgálatot. A 3. osztályú katonai érdemrendre terjesztették fel. Mint alakulatától távollévőt elfogták és kivégezték 1849. július 27-én, Szerencsen.  (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hunyadi József, vitéz, gazdálkodó, Vámospércs. Született 1888-ban Vámospércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalomal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Huszár Nándor vitéz, százados, műszaki aligazgató, Budapest. Született 1892-ben Stájerlakon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Nagy ezüstjét 1915-ben, A Hoher Trieb védelme során nyújtott helytállása jutalmául kapta. Kitüntetései: Koronás vas Érdemkereszt a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, BronzVitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Hültl Móric százados. Született 1824-ben Baján. A 39. gyalogezredben 1841-ben kezdte szolgálatát, mint hadfi. Az 1848-49-es szabadságharc kitörése az I. zászlóalj hadnagyaként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd a gránátos osztályhoz helyezték. Később a 34. honvédzászlóaljban harcolt, ahol századosi rendfokozatot ért el. Utolsó beosztása a hadügyminisztérium Élelmezési osztályán volt. Világosnál tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után várfogságra ítélték, és 1852-ben kegyelmet kapott. Elhunyt 1854-ben Vácon. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Hüse Gábor gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1883-ban Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaként orosz hadifogságba esett, ahol 53 hónapot töltött. Neje: Győrffi Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára)

id. Császy Lajos gazdálkodó, városi képviselő, hegyközségi elnök, Hajdúszoboszló. Született 1877-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatra 1898-ban vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezrednél jelentkezett. Mint idősebb korosztályú, segédszolgálatot teljesített 1917 nyaráig, és mint tizedes szerelt le. Családjában többen küzdöttek a harctereken. Neje: Borbély Julianna. Gyermeke: Emma, Lajos. (A magyar katona 1943)

Ilosvay Ferenc, vitéz, gazdálkodó, Hajdúdorog.Született 1881-ben Hajdúdorogon.Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Imre János hentesmester, Debrecen. Született 1876-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta. A világháborút a 3. és a 21. honvéd gyalogezred kötelékében harcolta végig. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Tamás Mária. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Imre János kovácsmester és bércséplő, Hajdúszoboszló. Született 1893-ban Debrecenben. A világháborúban 1914-től a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgált az orosz harctéren. Egyszer sebesült és hadirokkanttá vált. Neje: Karacs Margit. Egy gyermeke volt. Sógora, Karacs Sándor a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Imre Sándor magyar királyi állampénztári tiszt, Hajdúböszörmény. Született 1899-ben Hajdúböszörményben. Egy éves önkéntesként vonult be a cs. és királyi 39. gyalogezredhez. A világháborúban a Piavénál súlyosan megsebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Német Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme. Neje: Varga Anna. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Incze Sándor százados. Született 1817-ben Nagyszentmiklóson (ma Sănnicolau Mare, Románia). A 39. gyalogezred tizedeseként szolgált 1835 és 1838 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a 13. huszárezredben harcolt. Lenkey János, majd Nagysándor József ezredesek segédtisztje volt. Nagysallónál a 3. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. Buda ostromakor megsebesült. Alszázadosi rendfokozatot ért el. Elhunyt 1887-ben Nagykikindán, mint ügyvéd. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Irinyi Bertalan, irinyi, őrnagy. Született 1816-ban Fényeslitkén. Katonai pályáját 1835-ben, hadapródként kezdte a 39. gyalogezredben. 1837-ben a testőrség kötelékébe lépett, majd 1842-től a 3. huszárezred főhadnagyaként folytatta szolgálatát, majd 1848 október 1-én kilépett a hadseregből. Decemberből ismét szolgálatba lépett, és a 3. huszárezred osztályparancsnokaként harcolt a szabadságért, századosi rendfokozatban. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várfogságra ítélték, ahonnan 1852-ben szabadult. Elhunyt 1880-ban Fényeslitkén. (A magyar testőrségek névkönyve)

Iseczeskul, Ioan százados. Született 1819-ben Csernovicban (ma Ukrajna). Katonai pályáját tüzérként kezdte, majd 1846-tól alhadnagy volt a 39. gyalogezredben. Harcolt 1848 nyarán a szerbek ellen a Délvidéken, majd az I. zászlóalj hadnagya lett. Később a gránátos osztályhoz helyezték. Világosnál tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után halálra, majd 16 év várfogságra ítélték. Kegyelemmel szabadult 1856-ban. A kiegyezés után honvéd százados lett. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Jablánczy Sándor, szentgyörgyi ,altábornagy. Született 1843-ban Nagyszombaton (ma Trnava, Szlovákia). Katonai pályáját káplárként kezdte az 1. vértesezredben 1860-ban. Hadnagyként helyezték 1863-ban a 39. gyalogezredhez, amellyel részt vett az 1866-os hadjáratban, és ugyanebben az évben főhadnaggyá léptették elő. 1867-től a 79. gyalogezredben, majd 1871-ig a magyar királyi nemesi testőrség kötelékében szolgált. 1871-ben a magyar honvédelmi minisztérium századosaként dolgozott. A testőrség után az 5., 3. és 1. huszárezredekben folytatta pályáját, 188-ban utóbbi ezred parancsnokaként, mint ezredes. 1894-ben tábornokká léptették elő, és kinevezték a 77. honvéd gyalogdandár parancsnokává. 1898-ban altábornagyként a magyar királyi rendőrség felügyelője lett. Kitüntetései: III. osztályú vaskoronarend, Lipót rend lovagkeresztje. 1903-ban nyugállományba vonult. Elhunyt 1913-ban. (A magyar testőrségek névkönyve)

Jakab József gazdasági kulcsár, Hosszúpályi. Született 1882-ben Hosszúpályiban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben, majd a 3. honvéd gyalogezredben az orosz harctéren küzdött a hazáért. Később az olasz harctérre helyezték át, ahol az 540-es magaslatért vívott csatában egy éjjeli roham alkalmával Viglionál fogságba esett, és csak 1921 november 20-án tért haza. Tizedesi rendfokozatban szerelt le. Neje: Hadházy Vilma, gyermekei: Gyula, Sándor és József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Jámbor Ferenc földbirtokos, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. Szigorlóorvosként vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben, és egészségügyi tisztként harcolta végig a világháborút. Egészségügyi hadnagyként szerelt le. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Jámbor István gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, majd a 28. vadászzászlóaljhoz helyezték át. Az orosz és olasz harctéren harcolt, Súlyos sebesülés miatt, mint 50%-os hadirokkant szerelt le tizedesként. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek érme. Neje: Désy Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Janka György gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1895-ben Nagylétán. A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került. A Doberdón vett részt számos ütközetben. 1916 januárjában szuronyroham közben fejlövést szenvedett, és egyik szemét elvesztette. 1917-ben, mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Oláh Ágnes. Gyermekei: György, Mihály, Anna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Janka János nyugalmazott csendőr tiszthelyettes, Vámospércs. Született 1886-ban Vértesen. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1910-ben a csendőrség állományába lépett. Neje: Galgóczy Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Janó Sándor, tizedes (őrmester?), Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. december 20-án vonult be. Az orosz harctérre 1915. januárjában került ki, ahol 1915. április 15-én megsebesült. Felépülése után, 1915. végétől az olasz fronton harcolt tovább. Hősi halált halt 1916. május 15-én. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Jánosi András, vitéz, tizedes, bányász, Tatabánya. Született 1893-ban Magyarbánhegyesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a szerb és orosz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Jávor Sándor, vitéz, hadnagy, tanító, Székesfehérvár. Született 1888-ban Székesfehérváron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Jenei Benjámin Püspökladány. Született 1888 július 26-án. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 16-án vonult be. Az orosz harctérre 1915. márciusában került ki, majd az olasz harctéren küzdött tovább. Az olasz fronton tűnt el 1915. őszén. Utolsó levelét 1915. október 19-én írta. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Jenei Sándor Püspökladány. Született 1899. október 9-én. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháborúban 1914. augusztusában került ki az orosz harctérre. Az ott szerzett súlyos sebesülésének következtében halt hősi halált 1914. október 25-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Jenei Sándor, vitéz, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1896-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Jeszenszki Tóbiás, nagyjeszeni. Született 1776-ban Nagyjeszenben (ma Horné Jeseno, Szlovákia). Pályáját a testőrségnél kezdte 1797-ben. Közben 1800-ban önként részt vett a 21. gyalogezred kötelékében a napóleoni háborúkban. 1802-ben a 60. gyalogezredbe lépett, majd 1804-től a 39. gyalogezred alhadnagyaként folytatta szolgálatát. (A magyar testőrségek névkönyve)

Jeszenszky János, nagyjeszeni, százados. Született 1812-ben Délegyházán. A 39. gyalogezred hadfi őrmestereként szolgált 1830 és 1835 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a nagykunsági önkéntes lovasszázad századosa volt. 1849 májusában beosztásáról leköszönt. Elhunyt Abonyban 1851-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Jóna Antal földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1877-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte.  A világháborúban a 3. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt. Őrvezetőként szerelt le. Neje: Szabó Juliánna. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Jóna János fűszerkereskedő, Debrecen. Tényleges katonao szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Neje: Molnár Juliánna. Gyermekei: István, Ibolya, János. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Jóna Mátyás földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1874-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. A világháborúban a 30. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt a szerb és az olasz harctéren. Őrvezetőként szerelt le. Neje: Jóna Zsófia. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Jóna Sándor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1883-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred és a 3. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt. Neje: M. Nagy Katalin. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Juhász András MÁV nyugdíjas, kertész, Debrecen. Született 1881-ben Debrecenben. A világháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és az orosz harctéren harcolt. 1918-ban szerelt le. Neje: Nagy Mária. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Juhász Bálint, vitéz, tizedes, hajdúsámson. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Juhász István, vitéz, gazdálkodó, Kecsér. Született 1890-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Juhász József (idősebb) uradalmi gazda, Balmazújváros. Született 1891-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult ne a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Bécsben kapott kiképzést. A világháború idején, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel ment a szerb harctérre, majd az orosz harcvonalon harcolt, ahol 1914 szeptemberében bal lábán megsebesült. Később az olaszok ellen a Doberdón és a Piave mentén küzdött a háború végéig. Egy ideig a 35. repülőszázadnál teljesített szolgálatot. Az összeomlás után a Nemzeti Hadseregben szolgált 1923-ig. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Tóth Eszter. Gyermekei: Margit, József (1943-ban tizedes), György, Ferenc, István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Juhász József gazdálkodó. Született 1886-ban, Orosháza. A cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be 1908 okt. 1-én Békéscsabára,mint póttartalékos. A világháború kitörésekor ismét bevonult és azon-nal kikerült az orosz harctérre Lemberg környékére. Az orosz fronton 29 hónapot töltött. 1917 májusban az olasz hadszíntérre vitték, ahol a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt a do-berdói, isonzói, majd piavei harcokban az összeomlásig. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Vas Érdemkerereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar gyalogság)

Juhász Kálmán, vitéz,népfelkelő, gazdálkodó, Zépe. Született 1898-ban Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Juhász Károly, vitéz,gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1897-ben Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Juhász Sándor, vitéz,őrvezető, gazdálkodó, Kaba. Született 1898-ban Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Juhász Sándor, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Debrecen. Született 1895-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A Daróczi-féle hőstett egyik résztvevője. 1918. február 23-án a 4. géppuskás századnál szolgált. 1918. március 25-én József főherceg kísérője volt az állásokban.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, A háború, amilyennek én láttam VI. kötet 97., 182. oldal)

Kabafalvi (Porcsin) Ambrus nyugalmazott csendőr főtörzsőrmester, Kaba. Született 1891-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A katonai szolgálat után a csendőrség állományába lépett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kabafalvi (Porcsin) Mihály nyugalmazott csendőr tiszthelyettes, Kaba. Született 1888-ban Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A katonai szolgálat után a csendőrség állományába lépett. Felesége: Salánszky Etelka. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kabai József, vitéz, szakaszvezető (őrmester?), gazdálkodó. Született 1886-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban 1914. július 27-én vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctérre 1914. augusztusában került ki. 1916. augusztus 14-én olasz hadifogságba esett. Fogságban halt hősi halált Bariban, a fogságban szerzett betegsége következtében. 1926-ban vitézzé avatták.   Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Kállai Géza, vitéz, főhadnagy. Született 1893-ban Hercen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A 3. isonzói csatában tanúsított helytállásáról József főherceg is megemlékezik: „A 39. gyalogezrednél Kállay Géza zászlós a legborzasztóbb gránát-és srapnell pergőtüzében, gyalogsági és gépfegyvertűzben csatártól csatárhoz szalad és lelkesíti őket az elvesztett állás visszafoglalására, az új rohamra; azután kis osztagával lelkesen nekirohan a nagy túlerejű ellenségnek ; háromszor nagy veszteségei mellett visszaveretik, de ők nem tágítanak, a magyarnak győznie kell. A negyedik rohammal elfoglalják az állást, a húszszoros túlerejű ellenséget futásra lódítják." A Nagy ezüstöt 1916 január 2-án József főherceg személyesen tűzte mellére.Kitüntetései: Vaskorona Rend III. osztály a kardokkal, Katonai Érdemkereszt III. osztály a kardokkal, Arany  Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Porosz Vaskereszt II. osztály. (Vitézek albuma)

Kállai János gazdálkodó, Debrecen. Született 1874-ben Balmazújvároson. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban az orosz és olasz harctéren harcolt. Orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban megszökött. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Neje: Árva Borbála. Gyermekei: János, Sándor, Imre, Ferenc, Juliánna, Erzsébet, István. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Kállai Lajos gazdálkodó, Érolaszi ( ma Olosig, Románia). Született 1888-ban Érolaszin. Tényleges katonai szolgálazta 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Ugyanitt jelentkezett a világháború kitörésekor és az első menettel került ki az orosz harctérre, ahol a galíciai harcokban vett részt. Kéőbb az olasz arcvonalon harcolt. Az olaszok a Doberdón 1916-ban elfogták, de sikerült visszaszöknie. 1917 szeptemberében a Doberdón kézigránáttól mindkét szemén megsérült, szeme világát elvesztette és mint 100%-os hadirokkant szerelt le tizedesi rendfokozattal. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Kovács Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kállai László, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1893-ban Hajdúnánáson.Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt,. (Vitézek albuma)

Kálmán István, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kálmán Lajos, vitéz, őrvezető, trafikos. Született 1887-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kalmár József nyugalmazott községi elemi és gazdasági iskolai igazgató, Balmazújváros. Született 1871-ben Szentesen. A világháború alatt a cs. és ki. 39. gyalogezred kötelékében szolgált. Települése életében aktív szerepet vállalt, írói munkásága is volt. A település hőseinek emlékére elhelyezett szobor avatására „Ima és elmélkedés a hősök szobránál” címmel verset írt, amit személyesen adott elő. Neje: Balásházy Izabella. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Király Ferenc: Morzsák városunk történetéből…Balmazújváros 2010. január)

Kálna János, bernyáni, őrnagy. Született 1807-ben Pozsonyban. Katonai pályáját 1825-ben kezdte hadapródként a 32. gyalogezredben. 1828 és 1833 között a testőrségben szolgált, majd alhadnagyként a 39. gyalogezredhez került. A szabadságharc kitörésekor százados volt, és az ezred II. zászlóaljánál szolgált Péterváradon. A zászlóalj parancsnokaként tette le a fegyvert a Péterváradi erőd feladásakor 1849. szeptember 6-án. (A magyar testőrségek névkönyve)

Kánya Imre ,vitéz, erdőőri tanuló, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kanyuk János százados. Született 1793-ban Pálvágáson (ma Pavlovce, Szlovákia)(más adat szerint Nyíregyházán). A szlovák származású katona 1814-tól szolgált a 39. gyalogezredben. 1848 nyarán őrmesterként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Hamarosan hadnagy lett a II. zászlóaljban, majd a 111. honvédzászlóaljban harcolt tovább Péterváradon. A vár feladásakor tette le a fegyvert . 1854-ben besorozták a 39. gyalogezredbe, majd a következő évben elbocsátották a szolgálatból. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kapusi József, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kapusi Sándor, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Nyírábrány. Született 1895-ben Gálospetrin. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Karacs Albert, vitéz, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1893-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Dédunokája a 39. lövészzászlóalj katonájaként szolgált. (Vitézek albuma)

Karacs Sándor nyugállományú csendőr tiszthelyettes, Püspökladány. Született 1875-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatát 1896-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. 1907-ben a csendőrség kötelékébe lépett.A világháborúban tábori csendőrként vett részt, az orosz harctéren. Neje: Oláh Klára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kárai Imre, vitéz, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1882-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Karakas Zsigmond kereskedő, Nádudvar. Született 1889-ben Nádudvaron. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt 1914-tők 1918-ig. Két alkalommal sebesült meg, és mint népfölkelő főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: Signum Laudis, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Szabó Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kárándi Sándor, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Bagamér. Született 1891-ben Bagamérban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem három alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem,  Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Karap Imre vitéz, tizedes, villamoskalauz, Debrecen. Született 1895-ben Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, mint géppuskás. 1917. május 29-én az olaszok az olaszok támadása tüzelőállás-váltásra kényszerítette géppuskáját, és eközben a géppuska állványát cipelő bajtársát lelőtték. Az állványt megszerezni akaró olaszok ellen közelharccal vette fel a harcot, majd a géppuskával új tüzelőállásban folytatta a harcot. Ezzel a tetével kiérdemelte a Nagy Ezüst Vitézségi Érmet. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Hősök naptára 1917-1918)

Karap József, vitéz, őrmester, gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1886-ban Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kárász Sándor, vitéz, gazdálkodó, Tetétlen. Született 1895-ben Tetétlenen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Ötször sebesült.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Karetka János, vitéz, gazdálkodó, Mónospetri (ma Petreu, Románia). Született 1896-ban Mónospetrin. A világháború idején, 1916-ban vonult be katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdó küzdelmeiben vett részt. 1917 júniusában gránátszilánktól bal combján súlyos sérülést szenvedett. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Vámos Erzsébet. Gyermekei: János (1943-ban vitézi cím várományos), Erzsébet, Anna, József.(A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Karika József, vitéz, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1893-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kárpáthy Kamill csendőr százados. Született 1838-ban Ladomérben (ma Ladomérská Vieska, Szlovákis). Pályáját a 39. gyalogezred önkénteseként kezdte 1859-ben. Hadapród-tiszthelyettesként szerelt le 1962-ben. A magyar királyi honvédséghez 1870-ben szerelt fel hadnagyként. A csendőrség kötelékébe 1877-ben lépett át. Utolsó beosztásában Kassán volt szárnyparancsnok. Elhunyt 1887-ben. Három fia tábornoki rendfokozatot ért el a hadseregben: Kamill (1935-ben a Magyar Királyi Honvédség vezérkar főnöke), Tibor, Ákos. (A csendőrség úttörői)

Kása Károly, vitéz, őrmester, mészáros, Püspökladány. Született 1888-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Kasina Pál gazdálkodó, Debrecen. Születet 1892-ben Debrecenben. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be. Rövid kiképzése után az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 végén orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 szeptemberében szökött haza. 1940-41-ben a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált, és részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. Kitüntetései: Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem. Neje: Kovács Ilona. Gyermekei: Mihály, Pál. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kaszás János kőművesmester, Debrecen. Született 1883-ban Debrecenben. A világháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd 1916-ban olasz hadifogságba esett. 1919-ben tért haza, és mint őrmester szerelt le.

Kátai Gyula gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1881-ben Hajdúszoboszlón. Kéthavi szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban az orosz harctéren szolgált, és 1918 május 5-én szerelt le. Neje: Rácz Piroska. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kathy Antal villanytelepi gépápoló, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az olasz fronton harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Pintér Margit. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Katona István vitéz, őrmester, detektív, Túrkeve. Született 1888-ban Érsemlyénben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Katona István, vitéz, tímármester, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Katona Lajos, vitéz rendőr törzsőrmester, Debrecen. Született 1897-ben Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Katona Mihály gazdálkodó, Tiszacsege. Tényleges szolgálatra 1900-ban vonult be Temesvárra. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezreddel került a szerb harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Később az olasz harcvonalon harcolt az Isonzó mentén, ahol 1916 májusában olasz hadifogságba esett. 1919 októberében tért haza, és mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Galyász Erzsébet. Gyermekei: Mihály, Mária, Gyula, András, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Katona Péter gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Balmazújvároson. A világháború idején, 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után az olasz harctérre került. A Doberdón és az Isonzó mentén harcolt, majd a románok ellen Sósmezőn és a Gyimesi szorosnál, ahol a bal kezén megsebesült. Részt vett a Délvidék megszállásában a Magyar Királyi Honvédség kötelékében, és más harcokban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Délvidéki Emlékérem. Neje: Bodnár Klára. Gyermekei: Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Katona Péter hentes- és mészárosmester, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A világháborúban 1916-től a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, majd 1917-ben olasz hadifogságba esett. 1919-ben tért haza. Szolgált a Nemzeti Hadseregben. Neje: Tolvay Erzsébet. Sógora, Tolvay Mihály 1917-ben a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Katz Lajos asztalosmester. Született 1886-ban, Érmihályfalva. Tényleges katonai szolgálatra cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be Debrecenbe 1907 októberében. 1914-ben a mozgósításkor ismét anyaezredéhez vonult he Debrecenbe. Azonnal kikerült az orosz harctérre. Ott részt vett a Przemysl, Grodek körüli harcokban 1914 december 23-ig. Ekkor Kumanownál Neusandectól 20 km-re orosz hadifogságba esett, ahonnan 1920 decemberében került haza. — József testvér öccse a 3. honvéd gyalogezred kötelékében vett részt a világháborúban. — Feleségének testvére: dr. Krausz Mór tart hadnagy, a cs. és kir. 19. gyalogezred kötelékében harcolt a világháborúban. --Nagyapja: Katz Lázár az 1848/ 1849-es szabadságharcban Kossuth zászlaja alatt harcolt. (A magyar gyalogság)

Kávásy József, görög katolikus plébános, Gyümölcsénes. Született 1899-ben Felsőtótfalun.  Egyéves önkéntesként kezdte meg világháborús katonai szolgálatát 1917-ben Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezred állományában, majd Könniggrätzben nyerte kiképzését és egészen az összeomlásig teljesített háborús katonai szolgálatot.  1918 őszén szerelt le. Teológián kívül bölcsészetet végzett Párizsban és mint francia tanár működött Zilahon és Szilágysomlyón. Neje: Pap Gizella, gyermekei: Olimpia és Longiniusz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kazai János, vitéz, őrvezető, mészáros és hentes, Sajószentpéter. Született 1896-ban Hejőcsabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kecskeméti (Kecskeméthy) József vitéz, kőművesmester, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt és őrvezetőként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Vitézzé avatták 1927-ban. Neje: Nagy Eszter. Gyermekei: Ilona, Erzsébet, József. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye, Vitézek albuma)

Kecskés József ,vitéz, gazdálkodó, Balmazújváros. Tartalékos tiszthelyettes. Született 1885-ben Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1905-ben kezdte tényleges szolgálatát, és mint szakaszvezető szerelt le. A világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre, ahonnan az orosz, majd olasz arcvonalra helyezték át. 1915 május 10-én az orosz fronton szakaszával akkor is kitartott, amikor anak fele már elesett. Kitartásával nagyban hozzájárult az ezred állásainak megtartásához.  1916-ban őrmesterré léptették elő. A Piave  körül vívott ütközetekben arany vitézségi érmet kapott. 1917-ben, mint kiképző altiszt végezte feladatát Két ízben megsebesült, tiszthelyettesként szerelt le. Részt vett az erdélyi bevonulásban.  A Vitézi Rend Hajdú vármegye és Debrecen szabad királyi város Vitézi Székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Varga Rozália. Gyermekei: Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu Vármegye 185. oldal, Vitézek albuma, Hősök naplója)

Kecskés József, vitéz, m. kir. őrnagy, hadbíró, Budapest. Született 1896-ban Budapesten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Háromszor sebesült. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kehrer Gyula százados. Született 1819-ben Újvidéken. Katonai szolgálatát 1835-ben kezdte a 39. gyalogezredben, és 1848 nyarán már hadnagyként harcolt a szerben ellen a Délvidéken. Hamarosan főhadnagy lett, majd decembertől az ezred nevelőintézetét vezette Szatmáron. Klapka György tábornok unokatestvére volt! A szabadságharc után visszavették a gyalogezredbe, mint alszázadost. 1860-ban, mint főszázados vonult nyugalomba. Elhunyt 1886-ban Vinkovciban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kéki Gyula, vitéz, törzsőrmester, csendőr tiszthelyettes, Kállósemjén. Született 1895-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem három alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Kéki Lajos, vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1896-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Kéky Lajos kőművesmester, Hajdúböszörmény. Született 1894-ben Debrecenben.  A világháborút 1914-től 1918-ig a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolta végig. Az olasz és a román fronton harcolt, két alkalommal sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. Neje: Nagy Irén. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma, Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937)

Kelemen Sándor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1850-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Elhunyt 1920-ban. Neje: Takács Sára. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kémeri Sándor gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1883-ban Hajdúszováton. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban az ezred kötelékében harcolt az orosz és olasz harctéren. Olasz hadifogságba esett 1915-ben, ahonnan 1919-ben tért haza. Tizedesként szerelt le. Felesége: P. Szabó Berta. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kendi Lajos gazdálkodó, Székelyhíd (ma Săcueni, Románia). Született 1889-ben Székelyhídon. A világháború idején Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az orosz harctérre ment, ahol Stanislau és Lemberg vonalán harcolt, majd az olasz harcvonalon Monte Grappa, Görz, Doberdó és Piave körül küzdött. A Doberdón 1916-ban tüdőlövést szenvedett. Mint őrvezető szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek érme. Neje: Bíró Piroska. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kerekes Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1917-ben vonult be, és ezredével az olasz harctérre került. A világháború befejezése után a Nemzeti Hadseregben szolgált. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Kerekes Mária. Gyermekei: Mária, Erzsébet, Bálint. Édesapja, Kerekes Bálint végigküzdötte az 1. világháborút. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kerekes Béla, vitéz, hadnagy, aljegyző, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Nagy ezüstjét egy általa  1915 nyarán vezetettt sikeres vállalkozásban játszott, kiemelkedő helytállása jutalmául kapta.  Kétszer sebesült. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Kerekes György gazdálkodó, Debrecen. Született 1879-ben Balmazújvároson. A cs. éskir. 39. gyalogezredben 1898-tól szolgálta tényleges katonaéveit. A világháború kitörésekor ezredével azonnal a szerb harctérre került. 1916-ban az orosz, 1917-ben a román, majd az olasz harctérre helyezték át. Végigharcolta a világháborút. Jobb lábán egy ízben súlyosan megsebesült a szerb harctéren. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: L. Juliánna. Gyermekei: Juliána, Mária, Géza, Zsuzsánna, Ernő, Endre. Géza fia részt vett az erdélyi, míg Ernő fia a délvidéki bevonulásban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kerekes József zászlós. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt. 1915 június 6-án a karintiai fronton hajnal 2-től sikeres vállalkozást vezetett egy olasz megfigyelő állás ellen. A szakasz erejű vállalkozással során 20 olasz katonát, valamint jelentős mennyiségű olasz hadianyagot semmisített meg saját veszteség nélkül. Azonos lehet a III. zászlóalj főhadnagyaként 1915. október 28-án elesett Kerekes József főhadnaggyal. (A háború, amilyennek én láttam II. kötet 43. oldal, Lépesfalvi 397. oldal)

Kereki Ambrus gazdálkodó, Kaba. Született 1884-ben Kabán. Tényleges szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és ugyanitt jelentkezett a háborús mozgósításkor. Az első menettel került az orosz harctérre, ahol több ütközetben vett részt, míg 1914 októberében Dobrovitz-nál jobb karján súlyosan megsebesült, és mint hadirokkant leszerelt 1915-ben. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Elek Aranka. Gyermekei: Irén, Lujza, Ambrus, Béla. Fiai részt vettek az erdélyi bevonulásban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kereskényi István cipészmester és felsőrészkészítő, Debrecen, Mester utca 32.sz. Született 1871-ben Lakon. A háború előtt a 14-es huszároknál, a világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében szolgált. Neje: Sarkadi Zsuzsánna.  (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Keresztes Pál, vitéz, hadnagy, gazdálkodó,Kecskemét. Született 1889-ben Kecskeméten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kertész János okleveles kertész, Debrecen. Született 1899-ben Debrecenben. A világháború idején, 1916 augusztusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, Debrecenbe. Könnigrätzben kapott kiképzést, majd az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. Később az olasz arcvonalon, Asiago körül harcolt és 1918-ban bal kezén és jobb lábfején gránátszilánktól megsebesült. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Nemzetvédelmi Kereszt. Gyermeke: Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kertész János, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1884-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Keserü Béni gazdálkodó, Püspökladány. Született 1887-ben Püspökladányban. Tényleges szolgálatra 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe Debrecenbe, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Ezután az orosz arcvonalon harcolt, ahol 1915-ben Lemberg mellett orosz hadifogságba esett. ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Éles Rozália. Fia: Béla. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Keserű Imre, vitéz, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1893-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Keserű József tizedes,Püspökladány. Született 1881-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Augusztus közepén indult az orosz harctérre, ahol vérhast kapott. Ennek következtében halt hősi halált 1914. október 14-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, Lépesfalvi)

Keserű József, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1896-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Keskeny Balázs, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Kaba. Született 1897-ben Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Vas Érdemkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kieszler Károly százados. Született 1814-ben Eperjesen. A német származású katona 1931 és 1841 között tizedesként az 5. tüzérezredben és a 39. gyalogezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagyként harcolt a Szegeden szervezett utászosztálynál, majd századosként a 41. honvédzászlóaljban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kincses György gazdálkodó, Érábrány (ma Abram, Románia). Született 1887-ben Érábrányban. Tényleges szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, Debrecenbe. A világháború kitörésekor a II. menetzászlóaljjal került az orosz harctérre. Lemberg, Stanislau és Kolomea körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1915 januárjában Nagycserkesznél súlyos kéz és lábfagyást szenvedett, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Bánya Zsuzsanna. Fia: György. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Király Béla úri- és hölgyfodrász, Püspökladány. Született 1896-ban Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. 1916-ban olasz hadifogságba esett. Neje: Menyhárt Margit. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Király Endre kéményseprő, Püspökladány. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Király Ferenc gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1861-ben Hajdúböszörményben. Tényleges szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Neje: Fekete Zsuzsánna. 1929-ben hunyt el. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Király Imre, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Debrecen. Született 1888-ban Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Király János, vitéz, nyugalmazott tiszthelyettes, Hódmezővásárhely. Született 1881-ben Litéren. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Koronás Vas Érdemkereszt. (Vitézek albuma)

Kirilla Tivadar pintérmester, Érábrány (ma Abram, Románia). Született 1897-ben Lükiben. Világháborús katonai szolgálatát 1916-ban kezdte meg Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol Görz, a Monte Tomba körül, és az Isonzó mentén vett részt nagyobb ütközetekben. Jobb karján, jobb kezén és fején sebesült meg. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem háromszor, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly-csapatkereszt. Neje: Moldpván Virág. Gyermekei: Mária, Lőrinc, Tivadar, Júlia, Rozália, Irén, Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kis András, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalommal. (Vitézek albuma)

Kis Benjámin, vitéz, népfelkelő gyalogos, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1873-ban Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. Dédunokája a 39. lövészzászlóalj katonája. (Vitézek albuma)

Kis Kálmán  gazdálkodó, Gálospetri (ma Galoşpetreu, Románia). Született 1888-ban Éradonyban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta tényleges éveit 1909-től Bródban. A világháború kitörésekor a szerb hadszíntérre került, ahol részt vett Sabác ostromában, majd az orosz harctéren Rohatinnál, Komarnovnál és Homonnánál harcolt. 1915-ben az olasz arcvonalra helyezték át, a Doberdón, Asiagonál, és Görznél küzdött 1916 augusztus 7-ig, amikor haslövéstől sebesülten 100%-os hadirokkant lett. Szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Sándor Rozália. Gyermekei: Eszter, Imre, Margit, Sándor, Mária, Júlia, László, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kis Lajos ácsmester, Tóti (ma Tăuteu, Románia). Született 1882-ben Sajóhídvégen. A világháború idején 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol áthelyezték a 12. vártüzérekhez helyezték át. Görz körül és a Doberdón harcolt. 1915 novemberében súlyos sebesülést szenvedett jobb karján, minek következtében hosszas kórházi ápolás után, mint hadirokkant szerelt le. Neje: Safolszka Zsófia. Gyermekei: Eszter, Imre, Margit, Sándor, Mária, Júlia, László, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kis Lajos, vitéz, Püspökladány. Született 1894-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kis Sándor, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Kiss (N. Kiss) Lajos gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Balmazújvároson. 1907-től szolgálta katonaéveit. A világháború kitörésekor azonnal a szerb harctérre került, majd onnan az orosz arcvonalra vezényelték. 1914 október 15-én jobb kezén megsebesült. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Kiss Zsuzsánna. Gyermekei: Lajos, István, Zsuzsánna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss András gazdálkodó, Sáránd. Született 1896-ban Sárándon.      A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le katonaéveit és a világháború alatt 1915 júniusától küzdött az olasz harctéren a háború végéig. Részt vett a Doberdón, az Isonzónál és a Görz körül vívott nevezetes ütközetekben. A világháborút végigharcolta, és 1940-ben az erdélyi bevonuláson is teljesítette hazafiúi kötelességét. Kitüntetése az Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Elemér vitéz, őrmester, gazdálkodó, Nagyrábé. Született 1884-ben Bihartordán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kiss Emil vitéz, községi főjegyző, Mezőcsát. Született 1897-ben Nádudvaron. A világháború idején 1915 októberében vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, mint egyéves önkéntes. A tiszti iskola elvégzése után 1916 májusában került ki az olasz harctérre. Részt vett a 8., 9., és  10. isonzói csatában, valamint  a piavei átkelésben. 1917 májusában a fején gránátszilánktól megsebesült. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt III. osztály a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. A világháború után tartalékos főhadnagy. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Ferenc vitéz, tizedes, kövező, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kiss Géza gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1867-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát egyéves önkéntesként a 68. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban hadnagyként vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Königgrätz-ben szolgált. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kiss István nyugalmazott rendőr tiszthelyettes, Hajdúsámson. Született 1876-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte meg a cs. és. kir. 39. gyalogezredben. 1903-ban a városi rendőrség kötelékébe lépett. A világháború alatt Debrecenben, mint rendőr teljesített szolgálatot. 1918-ban rendőr őrmesterből felügyelő-helyettessé léptették elő. 1941-ben, mint államrendőrségi tiszthelyettes vonult nyugalomba. Első neje: Váry Zsuzsánna, aki 1922-ben elhunyt. Második neje: Csóti Juliánna. Gyermekei: Juliánna, István, Gábor, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss István, Hajdúböszörmény. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1916 05. 13-án. Édesapja, Kiss István, emlékére alapítványt hozott létre a helyi gimnáziumban, mely támogatással szegény származású, tehetséges diákokat támogatott. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937)

Kiss János gazdálkodó, Debrecen. Született 1893-ban Monostorpályiban. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az orosz harctérre került. A Stripa mentén harcolt, majd 1914 decemberében kozák pika-szúrástól sebesülten orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 októberében jött haza. Részt vett az erdélyi és felvidéki bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Rendli Borbála. Gyermekei: Zsuzsánna, Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Lajos, vitéz, köztiszt. munkás, Budapest. Született 1894-ben Konyáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalommal. (Vitézek albuma)

Kiss László gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1857-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként vett részt Bosznia okkupációjában 1878-ban, és ott megsebesült. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kiss M. János főhadnagy, gazdálkodó, Szeghalom.A 101. gyalogezredhez vonult be 1914-ben, majd az önkéntes iskola elvégzése után, 1915 márciusában az orosz harctérre került. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben került szabadsága után, és az összeomlásig az ezreddel harcolt. Testvére 1917-ben a cs. és kir. 37. gyalogezred katonájaként halt hősi halált. Kitüntetései: Vaskoronarend III. osztály, Magyar Háborús Emlékérem, Bronz Signum Laudis, II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Érdemérem. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Kiss Márton szakaszvezető, portás, Debrecen. Született 1894-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kiss Mihály gazdálkodó, Mikepércs. Született 1894-ben Hajdúböszörményben. 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és a háború kitörésekor azonnal Galíciába vezényelték. Betegsége miatt hazakerült, majd újra az orosz harcvonalra ment, ahol megsebesült. Felgyógyulása után az olasz arcvonalra helyezték át. Részt vett a kárpáti hadjáratban, Galíciában, Gorlicénél, Przemysl-nél, Doberdónál, és a Hétközség fennsíkján lefolyt csatákban. Őrmesteri endfokozatot ért el. 1939-ben és 1941-ben is teljesített szolgálatot. Részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem háromszor, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Erdélyi Emlékérem. Neje: P. Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Margit, Mihály, Róza, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Miklós szakaszvezető, pénzügyőr altiszt, Miskolc. Született 1898-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezred königgratz-i pótzászlóaljához 1917-ben vonult be. Az olasz fronton kezdte harctéri szolgálatát 1918 januárjában. Az összeomlásig harcolt a Piavénál és a Monte Grappán. A háború után szolgált a Nemzeti Hadseregben, valamint a csendőrség kötelékében is. Kitűntetései: II. osztályú (kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, III. osztályú Legénységi Szolgálati Jel. (Frontharcos eszme szolgálatában)

Kiss Sándor gazdálkodó, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban 1918-ban vonult be a 3. honvéd gyalogezredhez, és az olasz harctéren harcolt. Őrvezetőként szerelt le. Neje: Vásárhelyi Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kiss Sándor gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1897-ben Kiskerekin. A cs. és kir. 39. gyalogezreddel küzdött az olasz harctéren és részt vett a doberdói és a Piave körüli harcokban. 1918 november 19-én szerelt le. Neje: Oláh Róza, lánya: Gizella. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Sándor gazdálkodó, Micske (ma Mişca, Románia). Született 1883-ban Micskén. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor az első menettel került az orosz harctérre. Rohatin és Dobromil körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1915 márciusában bal vállán dum-dum golyótól súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Szilágyi Erzsébet. Gyermekei: Lajos, Erzsébet, Zsuzsánna, Sándor, József, István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kiss Sándor, vitéz, őrmester, postapénztári s. tiszt, Budapest. Született 1894-ben Hajdúbagoson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négy alkalommal, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Kiteier Nándor tizedes, szabómester, Szatmárnémeti. Született 1895-ben Álmosdon. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be, és a XIII. menetzászlóaljjal került az olasz harctérre. Első sebesülése után Bécsben ápolták, ami után újra a frontra került. A háború végén, 1918 október 25-én gázmérgezéssel szállították hátra. A következő hónapban szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. sztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Klauzál József, szlavikovicsi, százados. Született 1794-ben Péterváradon. Katonai pályáját a bécsi hadiakadémia növendékeként kezdte 1802-ban. 1812-ben alhadnagy volt a 12. huszárezredben, majd a testőrség kötelékébe lépett. 1813tól alhadnagy, majd főhadnagy volt a 39. gyalogezredben. Ezt követően az I. határőrezredben szolgált, ahonnan 1829-ben nyugalomba vonult. A Ferdinand Meyer-fél ezredtörténet szerint 1848-ban lépett ki a hadseregből, mint őrnagy. 1848 második felében a magyar hadügyminisztériumban dolgozott, mint a hadügyminisztérium II., az indulási és elhelyezési ügyekben eljáró osztály főnöke. (A magyar testőrségek névsora)

Kliment Endre százados. Az I. világháborúban a cs. és kir. 101. gyalogezrednél kapott kiképzést, majd a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz fronton harcolt. Kétszer sebesült meg. A háború után aktív katona volt, 1934-ben századosként szolgált. (Négyes honvédek fegyverben)

Kmetty Kálmán, vitéz, bírósági altiszt, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalommal. (Vitézek albuma)

Knausz Frigyes százados. Született 1827-ben Pesten. A 39. gyalogezred önkénteseként kezdte katonai pályáját 1847-ben. 1848 nyarán tizedesként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. November végétől az I. zászlóalj hadnagyaként szolgált tovább. A tavaszi hadjárat alatt századosi rendfokozatot ért el. A peredi ütközetnél engedetlenség miatt Görgei tábornok megsebesítette. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kócza József gazdálkodó, Érbogyoszló ( ma Buduslău, Románia). Született 1880-ban Érbogyoszlón. Tényleges katonai szolgálatát 1905-től teljesített Temesváron, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezreddel került a szerb, az orosz és az olasz harctérre. 1916-tól 1918-ig orosz fogságot szenvedett. A világháború végén szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Koczka József műbútorasztalos mester, Debrecen. Született 1889-ben Balmazújvároson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Neje: Gyári Ilona. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Kolosbosi (Porcsin) Gyula, vitéz, nyugalmazott csendőr őrmester, gazdálkodó, Kaba. Született 1898-ban Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Dícsérő elismerés. (Vitézek albuma)

Komjáthy Imre, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három alkalommal. (Vitézek albuma)

Komocsy József sütőmester, Debrecen. Született 1887-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. A világháborúban régi ezredével harcolt az orosz, román és olasz harctéren. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. Neje: Gönczy Margit. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Komoray István százados. Született 1813-ban Vinkovcin (ma Horvátország). Katonai pályáját 1829-ben kezdte a 39. gyalogezredben. Hadfi, hadapród, az 1848-49-es forradalom kezdetekor már alhadnagy lett. Később a debreceni hadfogadó irodánál szolgált. Bár századossá nevezték ki, betegségre hivatkozva nem foglalta el beosztását, és a fegyverletételig Szabadkán élt. A szabadságharc leverése után tovább szolgált az újjáalakított 39. gyalogezredben 1853-ig, amikor századosként nyugalomba vonult. Elhunyt 1856-ban Hall-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Koncz József, vitéz, tiszthelyettes, levente főoktató, a Vitézi Rend őrmestere, Derecske. Született 1884-ben Kiskerekiben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Dícsérő elismerés. (Vitézek albuma)

Kondor Endre hadnagy, intéző, Békés. A cs. és kir. 37. gyalogezredhez vonult be 1916. január 31-én Belgrádba. Tiszti iskolát végzett, majd az olasz fronton harcolt. Később a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vezényelték. Az összeomlásig harcolt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Négyes honvédek fegyverben)

Kónya László gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1858-ban.  Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette Neje: Kelemen Sára. László fia a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Koroknai József gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, és 1914 december 7-én került az orosz harctérre, ahol a mezőlaborci ütközetben vett részt. 1915 február 25-én Nagycserkesznél sebesülten orosz fogságba esett. Négy év fogság után tért haza. Részt vett a felvidéki bevonulásban. Kitüntetése: Felvidéki Emlékérem. Neje: Berecz Mária. Gyermekei: József, Mária, Imre, Vendel, Zsuzsánna, Erzsébet, Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Koroknay István, vitéz, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1898-ban Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kortsmár Antal százados. Született 1825-ben Lőcsén. A 39. gyalogezredben 1844-ben kezdte szolgálatát, mint közlegény. 1848 nyarán, mint tizedes harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októberben már őrmester volt, majd alhadnagy az I. zászlóaljnál. Buda bevételénél megsebesült. Felépülése után a II. zászlóalj századosa volt Péterváradon, a fegyverletételig. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kótai József, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Tépe. Született 1894-ben Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kovács Bernát (M. Kovács) gazdálkodó, Debrecen. Született 1884-ben Hajdúszoboszlón.Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39.gyalogezredhez vonult be 1907-ben. A világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre, ahol Kevevára mellett esett át a tűzkeresztségen. Később az oroszok ellen harcolt, és 1914 októberében Nadvornánál mindkét lábán dum-dum golyótól sérülten, orosz hadifogságba esett. Mint 75%-os csererokkant került haza 1918-ban. Mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Kis Mária. Gyermekei: Sándor, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Ferenc gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1892-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban, mint tényleges katona, az első menettel került a harctérre. A szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Egy alkalommal sebesült meg. Szakaszvezetőként szerelt le. Neje: Kovács Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kovács Ferenc, igazgató-tanító, Tiszakanyár. Született 1883-ban Alsójózsán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 október 15-én vonult be Miskolcra (?) és 1915 augusztus 15-től kis megszakítással a háború végéig teljesített harctéri szolgálatot. Ezredének valamennyi ütközetében részt vett, hat isonzói csatát vívott meg, küzdörr a montellói csatában is. Egy ízben a doberdói fennsíkon arcán és nyakán szenvedett sérülést. A háború után tartalékos főhadnagy volt. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Gábor, vitéz, gazdálkodó, Hajdúsámdon. Született 1891-ben Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Kovács Gyula cipészmester, Nagyléta (ma Létavértes).Született 1888-ban Nagylétán. A világháború előtt a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgált 3 évig, a  háborúban három és fél évig. Temesváron a trénnél, mint tizedes szolgált. Kétszer sebesült. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. Neje: Kozma Anna. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Kovács Gyula egyetemi altiszt, Debrecen. Született 1896-ban Vámospércsen. A világháború idején, 1915 októberében vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több isonzói csatában, A Doberdó és a Monte san Gabriele harcaiban vett részt. Az összeomlás után szabadcsapatben, a Nemzeti Hadseregben, a Csendőrségnél, és 1940-ben a Magyar Királyi Honvédségnél szolgált. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem kétszer, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Osztrák Háborús Emlékérem a kardokkal, Felvidéki Emlékérem. Gyermekei: Eszter, Erzsébet, Éva. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Gyula kereskedő, Kaba. Született 1882-ben Kabán. . A világháború idején, 1915 márciusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón harcolt. 1917-ben a románok ellen küzdött az ojtozi szorosnál, majd ismér az olasz arcvonalon, a Piave mentén harcolt a háború végéig. Egyszer a vállán sebesült. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem háromszor, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. A Kis ezüst vitézségi éremre felterjesztették. Neje: Eiserle Erzsébet. Féltestvére, Bogdán Ferenc hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Imre fűszer- és csemegekereskedő, Kaba. Született 1885-ben Kabán. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredkatonájaként harcolt. Orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza. Neje: Vértesi Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kovács Imre Püspökladány. Született 1870-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. február 28-án vonult be Königgrätz-be. Az orosz harctérre 1916 áprilisában került ki, ahol súlyos betegséget szerzett. Betegsége miatt 1917 májusában szabadságolták. Püspökladányban halt hősi halált a harctéren szerzett betegsége következtében 1917. augusztus 22-én. A püspökladányi református temetőben temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Kovács István Gábor, vitéz, ellátó (gh-s) főhadnagy. Született 1894-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt az ezred 2. századának szakaszparancsnokaként.  1915. október 22-én San Martino mellett szakaszával elfoglalt egy olasz állást, és 60 foglyot ejtett, illetve két géppuskát zsákmányolt. Az állást az ellenséges támadásokkal szemben megtartotta, és szakaszával szuronyrohamot intézett az olaszok ellen. A támadás során 8 sebest kapott.   Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három alkalommal. (Vitézek albuma, Hősök naptára, Lépesfalvi)

Kovács József tímármester, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le, ahonnan szakaszvezetőként szerelt le. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Kovács József, vitéz, gazdálkodó, Álmosd. Született 1899-ben Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kovács József, vitéz, tiszthelyettes, Komárom. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kovács József, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1896-ban Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme három alkalommal. (Vitézek albuma)

Kovács József. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolt. Az ezred erdélyben harcoló zászlóaljánál szolgált, amely végül beolvadt a 82. székely gyalogezredbe. 1917. szeptember 4-én Sósmezőn József főherceg megismerte őket, és 14 nap szabadságot adott neki és egy szintén volt 39-es társának. A főherceg a két katonát bemutatta a jelen lévő IV: Károlynak, akiktől a katonák a 39-es ezredhez való visszahelyezésüket kérték. Bár a király ezt megtagadta, a főherceg segítségével a katonák kérése végül meghallgatásra talált. (A háború, amilyennek én láttam V. kötet 466. oldal)

Kovács Lajos (Sz. Kovács) gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1880-ban Hajdúszoboszlón. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és az állami méntelepnél teljesített háborús katonai szolgálatot. Neje: Cseke Mária. Gyermekei: Lida, Lajos, Zsófia, Elek, Sándor, Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Lajos gazdálkodó, Monostorpályi. Született 1890-ben Monostorpályiban. 1912-től szolgálta katonaéveit a cs. és kir. 39. gyalogezredben Debrecenben, majd az 5. vártüzér ezredhez helyezték át Cattaróba. A világháború kitörésekor a montenegrói harcokban vett részt és 1918-ban szerelt le. Tizedesi rendfokozatot ért el. Kitüntetései: Vas ékítmény a vitézségi érem szalagján, az 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, Károly-csapatkereszt. Neje: Eszenyi Erzsébet, gyermekei: Erzsébet, Zsuzsánna, Róza és Vilma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Mihály gazdálkodó, Monostorpályi. Született 1891-ben Monostorpályiban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1915 május 15-én, és július 24-én került az olasz harctérre. Később az orosz harctéren is volt néhány hónapig, de ismét az olasz frontra vezényelték. 1915 október 28-án nyaklövéssel megsebesült. Részt vett az isonzói és piavei ütközetekben, ahol szintén megsebesült. Végigküzdötte a világháborút. Az olasz harctéren önként jelentkezett negyedmagával egy fontos híd felrobbantásához, amely tettéért külön elismerésben részesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Eszenyi Zsófia, gyermekei: Johanna, Jolán, Katalin, Erzsébet, Mihály és Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kovács Mihály gazdálkodó, Püspökladány. Született Püspökladányban. Tényleges katonai szolgáltra 1894-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 1914-től 1917-ig harcolt, és törzsőrmesterként szerelt le. Azonos lehet az Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett Kovács Mihály törzsőrmesterrel. Neje: Nagy Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Kovács Sámuel (T. Kovács) Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be. Októberben ment az olasz harctérre, ahol 1915. november 4-én hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Kozma Antal Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Szeptemberben került az orosz harctérre, ahol vérhast kapott. Az ungvári katonai kórházban kezelték, ahol a beregség következtében 1914. szeptember 29-én hősi halált halt. Az ungvári katonai temetőben temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Kozma Ferenc konyhakertész, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1916-ban vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. Neje: Kiss Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kozma Imre, vitéz, nyugalmazott tiszthelyettes, Debrecen. Született 1882-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalommal. (Vitézek albuma)

Kozma János gazdálkodó, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 1914-ben vonult be régi ezredéhez, és a szerb, orosz, olasz harctéren harcolt. Szakaszvezetőként szerelt le 1918-ban. Tagja volt a Frontharcos Szövetségnek. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Bálint Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kőnig Vilmos Szarvas. Az I. világháborúban a cs. és kir. 101. gyalogezred, majd a cs. és kir. 39. gyalogezred katnájaként harcolt. Háromszor sebesült. Eltűnt 1916. október 23-án. (Négyes honvédek fegyverben)

Kőrösi Fehér János ,vitéz, tizedes, gazdálkodó, Jakabszállás. Született 1895-ben Kiskunfélegyházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalommal. (Vitézek albuma)

Kőrösi Fehér József, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Szank. Született 1890-ben Kiskunmajsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Kőrösladányi László, vitéz, tizedes, kőfaragó, Pestszenterzsébet. Született 1898-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Körtvélyesi Sándor Püspökladány. Született 1893-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztusának elején vonult be. Novemberben került az orosz harctérre, ahol 1914. december 24-én bal karján sebesült. Gyöngyösön ápolták, majd Pozsonyba, illetve Bécsbe helyezték. Felépülése után az olasz rontra került, ahol 1915. október 18. és 20. között srapneltől találva hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Kőszeghy János, nemes, őrnagy, testőrőrmester. Született 1843-ban Pozsonyban. Katonai pályáját 1859-ben, mint a 6. utász zászlóalj önkéntese kezdte. 1866-ban már hadnagy volt az 51. gyalogezredben, és az 1866-os hadjáratban fogságba esett. 1869-ben nyugállományba vonult, majd 1871-től ismét katonai pályára lépett, mint a 39. gyalogezred zászlóalj segédtisztje. Részt vett az 1878-as boszniai hadjáratban, és 1884-ben századossá léptették elő. Ekkor a magyar királyi nemesi testőrség kötelékébe lépett. 1904-ben, őrnagyi rendfokozattal, mint testőrőrmester vonult nyugalomba. (A magyar testőrségek névkönyve)

Kötél Albert, vitéz, szakaszvezető, cipész, Tiszaföldvár. Született 1890-ben Mezőtúron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kövér Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1865-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát 1885-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Neje: Barak Sára. Gyermekei: Zsigmond, Antal, mindketten harcoltak a világháborúban. Zsigmond 25%-os hadirokkant lett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kövesdi Emil, vitéz, kertészeti munkás, Budapest. Született 1898-ban Bécsben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kövesi Ferenc cégvezető, egy éves önkéntes őrmester, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. 1914 július 31-én vonult be a 39. gyalogezredhez. Augusztus 1-én a szerb harctérre vitték, majd az orosz harctéren küzdött Rohatinnál és Stari sambor környélén szakaszparancsnokként. Utóbbi helyen 1914 október 8-án súlyosan megsebesült. 1916 augusztusa és 1918 áprilisa között román hadifogságot szenvedett a sipotei fogolytáborban. Kitüntetései:Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. (A magyar gyalogság)

Krajczár István, vitéz, kereskedő, Budapest. Született 1876-ban Simontornyán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Kray Sándor, topolyai, tábornok. Született 1742-ben Késmárkon. Az ezred egykori katonáinak egyik leghíresebb tagja, aki katonai pályáját 1759-ben a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte. Testőrségi szolgálattal megszakított éveit 1783-ban fejezte be az ezrednél, ahol kitűnt vezetői képességeivel és hősiességével. 1789-ben tábornokká léptették elő, és mint ilyen, a napóleoni háborúk eredményes katonai vezetője volt. Kiérdemelte a Mária Terézia rend lovag- és parancsnoki keresztjét is. Elhunyt 1804-ben Pesten. Szobra megtalálható a bécsi hadtörténeti múzeum csarnokában. (A magyar testőrségek névsora)

Krecsmáry Gyula malomtulajdonos, Hosszúpályi. Született 1870-ben Hosszúpályiban. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, és az olasz harctéren 1916-ban fogságba esett. 1918-ban szabadult haza. Neje: Fekete Juliánna. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Kripkó Sándor kocsi- és kerékgyártó mester, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta. Neje: Pataky Erzsébet.

Kristóf János kőművesmester, Debrecen. Született 1878-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Orosz hadifogságot szenvedett. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly csapatkereszt. Neje: Kovács Zsuzsánna. Gyermekei: Ilona, János. (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Króh Vilmos kereskedő, Debrecen. Született 1883-ban Beregszászon. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Krucsay (Krutsay) Antal százados. Született 1828-ban Kassán. A 39. gyalogezredben 1845-től szolgált. 1848 nyarán tizedesként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Alhadnagy, majd főhadnagy lett a II. zászlóaljnál. Ezt követően a 101. honvédzászlóaljban harcolt századosként, a borosjenői fegyverletételig. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe, ahonnan 1856-ban szerelt le őrmesterként. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kukuljevich-Bassáni Elek tábornok.  Született 1807-ben Varasdon (ma Varazdin, Horvátország). Katonai pályáját 1833-ban kezdte a 39. gyalogezredben, mint hadapród. 1836-ban átlépett a testőrség kötelékébe, majd alhadnagyként a 33. gyalogezredben szolgált. 1842-ben kilépett a hadsereg kötelékéből. (A magyar testőrségek névsora)

Kulcsár József, vitéz, csendőr tiszthelyettes, Debrecen. Született 1889-ben Székelyhídon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem.. (Vitézek albuma)

Kulin Imre, bánhegyesi, százados. Született 1814-ben Jármiban. A 39. gyalogezredben 1834 és 1847 között, mint tizedes szolgált.  A Szatmár megyei önkéntes nemzetőrszázad századosa volt 1848 őszén. Hősi halált halt Erdélyben 1849-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Kun András, vitéz, gazdálkodó, Felsőjózsa. Született 1898-ban Sárándon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Kurtz Márton gyalogos, postamester, Endrőd (ma Gyomaendrőd). Az I. világháborúban, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd kiképzése után a cs. és kir. 39. gyalogezredhez került. Az olasz harctéren küzdött. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred emlékalbuma)

Kurucz Gáspár Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917. júniusában vonult be. Az olasz harctérre 1917. augusztusában került ki. Előőrsben halt hősi halált 1917. augusztus 24-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, LÉpesfalvi)

Kurucz József gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1891-ben Nagyivánban. A világháború alkalmával 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón és a Monte San Michele-n, és másutt vett részt nagyobb ütközetekben. 1916-ban önként jelentkezett rohamosztag vállalkozásba, és ennek végrehajtása során hadifogságba esett. Fogságában súlyos betegséget szerzett, melyben a háború után is szenvedett (1943). 1919 októberében tért haza. Mind a Nagy, mind a Kis ezüst vitézségi éremre felterjesztették, de azokat fogságba esése miatt nem kaphatta meg. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Kurucz Erzsébet. gyermekei: Gyula, Jolán, Alfréd. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Kusnyák János szakaszvezető. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az olasz fronton, 1916. március 11-én József főherceget kísérte az állásokban. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 83. oldal, Lépesfalvi)

Kutassy Jenő mérnök, a helyi Hitelbank ügyvezető igazgatója, Nádudvar. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 januárjában vonult be. Az olasz harctéren harcolt. Két alkalommal sebesült meg. Mint népfölkelő főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Ezüst) Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Hadházy Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Kutassy Kálmán gyógyszerész, Hajdúböszörmény. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd később atemesvári helyőrségi kórházban szolgált. A szerb, az orosz és az olasz fronton harcolt. Kitüntetései: Koronás Arany Érdemkereszt, Vöröskereszt Tiszti Jelvény. Neje: Kiss Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Laczkó József vitéz, Dr., hadnagy, színművész, Budapest. Született 1897-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Ladányi Antal gyalogos, gátőr, Békésszentandrás. Az I. világháborúban, 1916-ban vonuét be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd kiképzése után a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Az orosz és olasz harctéren harcolt, majd 1918. júniusában a Piavénál megsebesült. A háború vége a békéscsabai kórházban érte. A háború után 1920-21-ben a békéscsabai 10. honvéd gyalogezredben szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Ladányi Dániel százados. Született Koltón (ma Coltău, Románia). A 39. gyalogezredben szolgált 1825 és 1842 között. Ekkor hadnagyi rendfokozatot ért el. 1848 nyarán beállt a 4. honvédzászlóaljba, mint főhadnagy. Századosi rendfokozatot ért a honvédseregben, majd 1849. januárjában leköszönt. A fegyverletétel után a császári hadbíróság felmentette. Elhunyt 1868-ban Gyulán. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Ladányi János gazdálkodó, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban az orosz és román harctéren harcolt. Kitüntetése: Vas Érdemkerszt. Neje: Nagy Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ládi Imre, vitéz, szakaszvezető, szabó, Hajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két alkalomal. (Vitézek albuma)

Laduczky György földműves, Vértes. Született 1882-ben Vértesen. A 39. gyalogezredhez az 1914-es mozgósításkor vonult be, és annak 2. századával vonult hadba. Uzsoknál tűnt el 1915 márciusában. Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Fazokán Julianna. Gyermekei: Sándor, János, Róza. (Budapesti Közlöny, 1921. 01.25.)

Lajter György gazdálkodó, Józsa. Született 1886-ban Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor bevonult. Háromszor sebesült meg, 1914 november 2-én illetve két alkalommal 1915-ben. Sérüléseiből kifolyólag rokkanttá nyilvánították és leszerelték. Neje: Nagy Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lakatos Ferenc gazdálkodó, Micske (ma Mişca, Románia).Született 1892-ben Micskén. A világháború kitörésekor, Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a cs. és kir. 61. gyalogezred kötelékében harcolt Vereckénél. 1915 februárjában mindkét lábán fagyási sérülést szenvedett, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kerekes Margit. Gyermeke: Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lakatos József vitéz, százados, kereskedő, Debrecen. Született 1880-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Lakatos Mihály Debrecen.  A világháború előtt 1-es huszárként szolgált. A világháború idejét a mozgósítástól az összeomlásig a cs. és kir. 39. gyalogezreddel harcolta végig. István fia részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lakatos Mihály, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Zsáka. Született 1881-ben Vértesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Lakatos Sándor, vitéz, gazdálkodó, Bagamér. Született 1890-ben Bagamérban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Lami Ernő Püspökladány. Született 1893-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 25-én vonult be. Októberben került az oroz harctérre, ahol Duklánál 1914. decemberének elején eltűnt. Bajtársai szerint srapnellgolyó találatától esett el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Lantos Sándor vitéz, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1889-ben Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

László János községi bíró, Érfancsika (ma Făncica, Románia). Született 1892-ben Érfancsikán. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzését Könnigrätz-ben kapta, és utána az orosz harctérre került. Homonnánál és Lembergnél vett részt nagyobb ütközetekben. Később a románok ellen harcolt Predeál, Proiesti és Bukarest körül. Az összeomlásig teljesített háborús katonai szolgálatot. Neje: Szilágyi Emma.  (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lászlófi Ferenc, vitéz, népfelkelő főtüzér, hiv. altiszt. Született 1895-ben Budapesten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer. (Vitézek albuma)

Láta László községi pénztárnok, gazdálkodó, Vámosláz (ma Chişlaz, Románia). Született 1894-ben Vámoslázon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és kiképzése után az orosz harctérre került. Többek között Lemberg körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon küzdött Karinthiában, a Doberdón és az Isonzó mentén. 1916 áprilisában a Doberdón a bal kezén dum-dum golyótól súlyosan megsebesült, és mint hadirokkant szerelt le. Neje: Tanasu Virág. Gyermekei: Traján, László, Anna, Mária, Virág, Gábor, Veturia. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Latinovits János, borsódi, 1848 november 3-án hadfi a cs. és kir. 39. gyalogezred I. zászlóaljánál. A következő évben hadnaggyá, majd főhadnaggyá lépett elő. Komáromnál tette le a fegyvert. A III. osztályú érdemrenddel tünteték ki. (www.latinovits.net)

Latinovits Sándor, borsódi, 1848 őszén állt be a cs. és kir. 39. gyalogezred II. zászlóaljához. Részt vett a délvidéki harcokban, melyek során őrmesterré léptették elő. 1849 májusától a 94. honvédzászlóaljhoz került. (www.latinovits.net)

Lauf Lajos asztalosmester, Hajdúböszörmény. Született 1884-ben Hajdúböszörményben. 1915-ben a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt az olasz fronton, majd hadifogolytáborban teljesített szolgálatot. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Lázár István gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1865-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Neje: Vitányi Katalin. Fiai harcoltak a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lénárt Lajos, vitéz, tizedes, harangozó, Tépe. Született 1893-ban Tépén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Lénárt Máté, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Mikepércs. Született 1893-ban Mikepércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer. (Vitézek albuma)

Lencsés Sándor gazdálkodó, Piskolt (ma Pişcolt, Románia). Született 1887-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, és 1916 októberében került az olasz harctérre. Számos ütközetben vett részt. A Trient körüli csatában bal szemét vesztette el és 50%-os rokkant lett. Neje: Nagy Erzsébet, nevelt gyermekei: Zilahi István és Ilona. Három sógora, Nagy Imre, Nagy László és Nagy Pál a világháborúban hősi halált halt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lente Balázs, karcagújszállási, földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1879-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban a 3. honvéd gyalogezredben harcolt. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. Két fivére, Gábor és István, a világháborúban hősi halált halt.

Lépes Győző, vitéz, lépesfalvi, nyugállományú tábornok,Debrecen. Született 1878-ban Nagykárolyban. Katonacsaládból származott. Nagyapja harcolt a napoleoni háborúkban. Édesapja, Lépesfalvi Lépes Ödön kapta a lépesfalvi előnevet, illetve nemességet 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Lépes Győző hadapródiskolát végzett. Debrecenben 1903-tól szolgált.  Az I. világháborúban a család három generációja harcolt. Apja, Ödön a III/2. hadtápzászlóalj parancsnoka volt majd 70 évesen (1848-ban született, testvére, István 16 évesen önként vonult be a háborúba, és nagyapjának egy unokája is harcolt. Tábornokként vonult nyugalomba 1928-ban. A NYUKOSZ debreceni főcsoportjának elnöke volt. Az ezred világháborús történetének írója. A II. világháborúban városparancsnokként szolgált. Fiai, Ottó és György tisztként harcolt a II. világháborúban. Ottó Kecskeméten hősi halált halt. A háború végén György fiával és annak családjával, illetve feleségével Németországba menekült. Ott halt meg 1947-ben vagy 1948-ban. A család továbbment az Amerikai Egyesült Államokba. Felesége, Helebront Ilona Cleveland-ben hunyt el. Kitüntetései: Vaskorona Rend III. osztály a kardokkal, Koronás Vas Érdemkereszt a kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor, Katonai Érdemérem, (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye, valamint unakahúga, Lépes M. Katalin szíves közlése alapján, illetve Vitézek albuma)

Lévai Imre, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúvöszörmény. Született 1895-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Lichtmann Ferenc tizedes, kereskedő, Margitta. Született 1878-ban. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1899-ben. Az I. világháborúban a 3. honvéd gyalogezredhez vonult be, és annak összes ütközetében részt vett 44 hónapos harctéri szolgálata alatt. 1918-ban szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Liebermann Géza a Pannóniakönyvnyomda, könyvkötészet, dobozgyár és papírraktár vállalat beltagja, Debrecen, Piac utca 79.sz. Született 1880-ban Álmosdon. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben és a 3. honvéd gyalogezredben harcolt. Kitüntetései: Koronás Ezüst Érdemkereszt, Koronás Vas Érdemkereszt, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem.   (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Lindenfeld Lajos kereskedő, Debrecen. Született 1887-ben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt. Tizedesként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lippai László káplár. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1918. március 11-én József főherceg kísérője volt az állásokban. (A háború, amilyennek én láttam VI. kötet 144. oldal)

Lisztes Ferenc szikvízgyáros, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúsámsonban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt, és orosz fogságot szenvedett, ahonnan 1919-ben tért haza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lós Sándor Debrecen. Született 1894-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredbe a mozgósításkor vonult be, a 11. századhoz. A szerb, majd az orosz harctéren harcolt. Eltűnt 1914. 10.08-án. (Budapesti Közlöny, 1920. 02.01.)

Losiczki János, bajai, százados. Született 1778-ban Nyitrán. A testőrségtől lépett a 39. gyalogezredbe, és 1810-ben főhadnagy volt. Pályáját határőr ezredeknél folytatta, és századosságig jutott. 1819-ban nyugalomba vonult. Elhunyt 1848-ban Pöstyénben. (A magyar testőrségek névsora)

Lovas András gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1896-ban Hajdúszoboszlón. Világháborús katonai szolgálatát 1915 júniusában kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. Kiképzése után az olasz frontra került. A Doberdón és Görz körül harcolt, míg 1916 augusztusában olasz hadifogságba esett. 1919-ben jutott haza, és a Nemzeti Hadsereg kötekékébe lépett. 1920-ban szerelt le. Neje: Oláh Erzsébet. gyermeke: András. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lovas Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1871-ben Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Neje: Nagy Sára. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lovass Gábor úri szabó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be Debrecenbe, és 1915-től az orosz és olasz harctéren küzdött a háború végéig. Kétszer sebesült. Kitüntetései: Vaskereszt, Károly -csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Kovács Nagy Zsuzsánna. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Lovass Károly gabonakereskedő, Hajdúszoboszló. Született 1890-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált az orosz, olasz és balkáni harctéren. Főhadnagyként szerelt le. A Frontharcos Csoport alapítója és vezetője. Kitüntetései: Signum Laudis kétszer a kardokkal, Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérmek, az 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Lovász Imre, vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1897-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Lovász Zsigmond (idősebb) gazdálkodó, Sáránd. Született 1881-ben Sárándon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és a világháború kitörésekor, mint népfelkelő a 3. honvéd gyalogezreddel került a szerb harctérre. Innen az olasz, majd a román frontra vezényelték. Számtalan ütközetben volt része. 1915-ben fején, lábán és karján is megsebesült. Szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt, hadtestparancsnoki dícsérő elismerés, az ellenség előtt   tanúsított vitéz magatartásáért. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lovász Zsigmond gazdálkodó, Sáránd. Született 1891-ben Sárándon. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1914 októberében került az orosz harctérre. Homonna körül harcolt és Szánoknál, ahol bal vállán és jobb csuklóján súlyosan megsebesült, orosz hadifogságba esett. Mint csererokkant került haza 1915 decemberében, és 50%-os hadirokkantként szerelték le. Neje: Nagy Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Löki Antal épület- és bútorasztalos, Debrecen. A világháború előtt a 3. honvéd gyalogezrednél, a világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot a szerb harctéren. Ezt követően a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyárba lett beosztva felsőbb intézkedésre, ahol szaktudása miatt értékes iparosnak bizonyult. Neje: Szigeti Juliánna. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Löky Ferenc (idősebb) gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor, mint fegyvermester került az orosz harctérre.  1917-ben szerelt le tizedesként, amikor közérdekből felmentették. Neje: Bársony Margit. Fia: Ferenc. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lőrincz József gazdálkodó, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1896-ban Szalacson. Világháborús katonai szolgálatát 1915 júliusában kezdte meg Könnigrätz-ben, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón harcolt. 1916 augusztusában olasz hadifogságba került, ahonnan 1920 januárjában tért haza. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Lécz Lídia. Gyermekei: Imre, József, Berta. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Lőrincz Lajos tartalékos őrmester,Hajdúhadház. A Montellón vívott harcokban tanúsított helytállásáért az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. Tizedesként szerelt le. A Vitézi Rend Hajdú vármegyei illetve debreceni székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én, valamint az érintett Vitézi Széknél ő kapta az első vitézi telket 1922 április 23-án. A Téglás határában található 40 kat. holdat gróf Dégenfeld Pál ajánlotta fel.  (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye 185-186. oldal)

Lövei Albert Püspökladány. Született 1883-ban.A cs. és kir. 39. gyalogezrefhez 1914. július 27-én vonult be. Augusztus 13-án indult az orosz harctérre, ahol Galíciában, Kladny mellett hősi halált halt.  (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Lőwinger Márton honvéd, vendéglős, Margitta. Tényleges szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd az I. világháborúban annak III. menetzászlóaljával került az orosz frontra. Mezőlaborc mellett súlyos ajaklövést kapott, s ebből kifolyólag 1915. szeptember 2-án hadirokkantként leszerelt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Lőwy Jenő tizedes, Miskolc. Tényleges katonai szolgálatát 1901 é 1904 között a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. Az I. világháború kitörésekor a 39-esekhez volnult be, majd a 10. honvéd gyalogezredhez helyezték. 1918 novemberében szerelt le. (A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma)

Ludányi Lajos, vitéz, gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1898-ban Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ludman András gazdálkodó, Nádudvar. Született 1880-ban Nádudvaron. A 39. gyalogezredhez 1914. július 26-án vonult be. Családja eltűnése miatt 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. A Lépes-féle adatbázis szerint az 1917. december 31-el rögzítették. Felesége: Bogdán Zsófia. Gyermekei: András, Zsófia, Sándor. (Lépesfalvi, Budapesti Közlöny 1921. 01.25.)

Ludmányi Sándor, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1898-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Luger Ferenc százados. Született 1826-ban Pancsován (ma Pančevo, Szerbia). A német származású katona 1844-től szolgálat a 39. gyalogezredben, mint közlegény. 1848 nyarán már őrmesterként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Szeptemberben hadnaggyá nevezték ki s 26. honvédzászlóaljhoz. 1849 májusában, mint százados vett részt Buda ostromában, ahol súlyosan megsebesült. Sebesülése következtében halt hősi halált 1849. június 11-én. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Lukácsik (Lukatschik) Ferenc1814-ben született. Szatmári egyházmegyés pap.1843. augusztus 30-tól a 39. Dom Miguel sorezred tábori lelkésze. 1848 októberében alakulatával a magyar hadsereg oldalára állt.A szabadságharcot követően purifikálták, továbbra is tábori lelkész, az 1850. február 8-tól Munkácson, 1855. december 11-től Nagyváradon, 1856. november 1-től Péterváradon, 1857. április 1-től a 62. E. H. Heinrich sorgyalogezrednél, 1860. augusztus 1-től a bábolnai katonai ménesintézetnél. 1869. február 1-től katonai plébános Nagyszebenben. 1890. május 23-án hunyt el.( http://www.ktp.hu/person/az-1848-49-es-szabadsagharc-katolikus-tabori-lelkeszei)

Lusztbaum Béla épületfa és famegmunkáló telep tulajdonos, Debrecen. Született 1894-ben Vértesen. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred tisztjeként harcolt. Hadnagyként 1918 februárjában az I. zászlóalj 1. századának parancsnoka volt. A szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Négyszer sebesült meg. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Signum Laudis, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Tagja volt a Frontharcos Szövetségnek. 1937-ben tartalékos százados volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Lépesfalvi)

Lusztbaum Dávid cementipari vállalat, Vértes. Született 1862-ben Szakácsiban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és 39. gyalogezrednél szolgálta. Neje: Breuer Berta. Gyermekei: Margit, Béla. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Madai Gyula, vitéz, fűszer- és vegyeskereskedő, Püspökladány. Született 1890-ben Püspökladányban. A világháborúban az első mozgósításkor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a szerb, orosz, olasz harctéren harcolt. Őrmesterként szerelt le. 1925-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Nyilas Erzsébet. Nagyapja, Madai Gábor harcolt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Madai Gyula, vitéz, őrmester, kereskedősegéd, Téglás. Született 1890-ben Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Magi Imre földbirtokos, Hajdúnánás. A világháborút a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolta végig. Tizedesként szerelt le, több kitüntetéssel. A harctéren szerzett betegségéből kifolyólag, 36 évesen hunyt el. Özvegye: Szilágyi Juliánna. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Magyar Elemér, vitéz, hadnagy, pénzügyi titkár, Eger. Született 1894-ben Poklostelken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Magyar László, vitéz, tizedes, gazdasági munkás, Hajdúdorog. Született 1894-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer. (Vitézek albuma)

Magyar Mihály gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1866-ban Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Neje: Magyar Lídia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Magyari György, vitéz, alhadnagy, Debrecen. Született 1887-ben Tataroson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer. (Vitézek albuma)

Major József, vitéz, gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Major Mátyás, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Torbágy. Született 1891-ben Budajenőn. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Makay István kereskedő, Püspökladány. Született 1888-ban Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz harctéren. 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. Neje: Banghó Etelka. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Malatinszki József, vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, Hangya szövetkezeti főtiszt, Budapest. Született 1897-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Malenitza Miklós zászlós. Született 1796-ban Temesváron. Katonai pályáját a 2. gyalogezred hadapródjaként kezdte 1815-ben. Később áthelyezték a 39. gyalogezredbe, ahol zászlósi rendfokozatot ért el. 1818 és 1820 között a testőrség tagja volt, majd leköszönt. Pályáját táblabíróként fejezte be. (A magyar testőrségek névsora)

Märchel Péter százados. Született Graz-ban.  Katonai pályáját 1821-ben a tüzérségnél kezdte. A 39. gyalogezredben 1822-től szolgált. 1848-ban alszázadosként, mint századparancsnok harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. 1849 januárjában kérésére őrnagyi címmel nyugalmazták. A Ferdinand Meyer féle ezredtörténet szerint a szolgálatból történő kiválás oka halála. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Marczin Imre gazdálkodó, Csokaly (ma Ciocaia, Románia ). Született 1895-ben Csokalyon. A világháború idején 1915-ben vonult ne Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görznél és a Piave mentén harcolt a háború végéig. Egyszer sebesült. Mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Oláh Eszter. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Mariassevich Bertalan főhadnagy. Született 1779-ban Novi-ban (Horvátország). A testőrség kötelékében szolgált 1800 és 1805 között. Később rövid ideig a 39. gyalogezred főhadnagy a volt, majd újra testőrként szolgált. Elhunyt 1812-ben Bécsben. (A magyar testőrségek névsora)

Markovits József termény- és vegyeskereskedő, a Felsőtiszai műmalom társtulajdonosa, Balmazújváros. Született 1882-ben Egresen (ma Igriş, Románia). A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-1917 között teljesített szolgálatot.  (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Markusovszky Gusztáv József százados. Született 1826-ban Csorbán (ma Štrba, Szlovákia). Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a 2., majd a 3. utászzászlóaljban harcolt. Utolsó beosztásában Kazinczi Lajos ezredes segédtisztje volt, mint százados. A fegyverletétel után, 1849. szeptember 1-én besorozták a 39. gyalogezredbe. 1851-ben bocsátották el az ezredől.. Elhunyt 1866-ban Pesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Máró Bálint népfelkelő szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. A Vitézi Rend Hajdú vármegyei illetve debreceni székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye, Vitézek albuma)

Marosi István úri- és női cipész, Debrecen. Született Kólyban. A világháború idején a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolt az olasz harctéren. Olasz hadifogságot szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Boross Juliánna. Gyermeke: Zoltán. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma, Vitézek albuma)

Marsi Lajos MÁV munkás, Püspökladány. Született 1893-ban Püspökladányban. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és kiképzése után az orosz harctérre került. Ravaruska mellett vett részt nagyobb ütközetben, egyszer srapnelgolyótól jobb kezén megsebesült és 1915 márciusában orosz hadifogságba esett. 1920 decemberében tért haza. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Kurucz Zsuzsána. Gyermekei: Lajos, György, Ottó, Rozália, Irén, Mária, Ilona. Sógora, Kurucz Mihály hősi halált halt a világháborúban. . (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Márton Antal gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1878-ban Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban az első mozgósítástól a háború végéig harcolt. A szerb, olasz és román harctéren szolgált. Két alakalommal sebesült. Kitüntetése: Bronz Vitézségi Érem. Neje: Hegyes Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Márton Gábor gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1879-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Neje: Herczeg Klára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Matavovszky Károly százados. Született 1818-ban Podolinban (ma Podolínec, Szlovákia). Katonai szolgálatát 1841-ben kezdte a 7. könnyűlovasezredben. A 39. gyalogezredbe 1846-től szolgált, mint alhadnagy a debreceni hadfogadó irodán. 1848 októberétől a 28. honvédzászlóalj számvevő hadnagyaként szolgált tovább. A szabadságharc alatt századosi rendfokozatot ért el. Nyugalmazott MÁV ellenőrként hunyt el 1892-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Matéka János csendőr alezredes. Katonai szolgálatát a 39. gyalogezredben kezdte 1883-ban, és mint tizedes szerelt le. 1886-ban a csendőrség állományába lépett. (A csendőrség úttörői)

Máthé Gyula, vitéz, őrmester, gazdatiszt, Kisújszállás. Született 1888-ban Kisújszálláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Mautlinger Ferenc fűszer-, rőfös, és bőrkereskedő, Kaba. Született 1889-ben Tetétlenen.A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és 1918-ig harcolt. I. osztályú számvevőként szerelt le. Testvérei, Miksa és Vilmos hősi halált haltak a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Mázló József csizmadiamester, Debrecen Kút utcza 5.sz. Született 1893-ban Vértesen. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 7 évig teljesített katonai szolgálatot. A világháború alatt az orosz és az olasz fronton harcolt.  (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Medgyaszai Imre épület- és műlakatos, Debrecen. Született 1874-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. Neje: Pál Eszter. Gyermeke: Imre. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Medve Sándor gazdálkodó, Székelyhíd (ma Săcueni, Románia). Született 1893-banKiskerekin. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és kiképzés után az orosz harctérre került. 1914 novemberében Lovroknál a bal lábán megsebesült, de decemberben már újra az oroszok ellen harcolt Nagybereznánál és másutt. 1915 májusában az olasz arcvonalra helyezték át, ahol 1916 októberében ugyancsak a bal lábát érte srapnelgolyó. 1918 decemberében szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Ferenczi Margit, gyermekei: Margit és Juliska. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Médy Gábor nyugalmazott csendőrtörzsőrmester, Hajdúnánás. Született 1882-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban csendőrként szolgált. Kitüntetései: Koronás Ezüst Érdemkereszt, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. Neje: Magi Zsuzsánna.

Megmondja János, vitéz, gazdálkodó, Téglás. Született 1896-ban Nagyhalászon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Megyesi (Medgyessy) Károly százados. Született 1807-ben Debrecenben. A 39. gyalogezred önkénteseként szolgált 1826 és 1829 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a jász-kiskun kerületi nemzetőrség, a 22. honvédzászlóalj, és a hadügyminisztérium Elnöki osztályán szolgálva századosi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel követően disszidált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Méhész Sándor, vitéz, gazdálkodó, Derecske. Született 1882-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Meiszlinger Sebő százados. Született 1804-ben Rézbányán (ma Bäiţa, Románia). A 39. gyalogezred önkénteseként szolgált 1822 és 1825 között. Az 1848-49-es forradalom éls szabadságharc alatt utász századosként, majd a ruszkabányai hadianyaggyár parancsnokaként szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Mészáros Emil hadnagy, banktisztviselő, Budapest. Az I. világháborúban a cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be. Részt vett annak harcaiban, majd a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Az ezreddel harcolt az I. zászlóaljban 1917-ben, majd visszahelyezték a 101. gyalogezredhez. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Mészáros Imre Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. decemberében vonult be. Az orosz harctérre 1915 tavaszán került. ezt követően az olasz fronton harcolt. Utóbbi helyen 1915 novemberének elején elesett. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Mészáros Imre Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1914. decemberében vonult be. 1915 tavaszán az orosz, majd olasz harctérre került, ahol 1915 novemberének elején hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Mészáros Lajos Püspökledány. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 őszén vonult be. Novemberben megbetegedett, és a bécsi katonai kórházba került. A harctéren szerzett betegsége következtében 1916. február 22-én hősi halált halt. Bécsben temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Mészáros László gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. A világháború kitörésekor a vonatosztaggal vonult ki a harctérre, majd 1916-ban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében Könnigrätz-ben kapott kiképzést, majd a harctérre került. Több, mint két esztendőt töltött az első vonalban. A Magyar Királyi Honvédség közelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Erdei Julianna. Gyermekei: László (1943-ban géppuskás huszár), Julianna, András, Erzsébet, Mária, István, János. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Mezei Ferenc, vitéz, tiszthelyettes, Debrecen. Született 1888-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Mező Sándor, vitéz, népfelkelő tizedes, ács, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Mezővári Pál, vitéz, gazdálkodó, tizedes, Békéscsaba. Született 1894-ben Imrefalván. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Mihucz János gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1900-ban Nagylétán. 1918 nyarán vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe Königgrätz-be. Kiképzése után az olasz frontra került, de a háború vége miatt harccselekményekben már nem vett részt. Felesége: Puja Ráchel. Gyermekei: Margit, Sándor, Ilona, János, Anna, Mihály. Sírja a létavértesi köztemetőben található. (Mihucz Péter szíves közlése alapján)

Mihucz Péter gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1886-ban Nagylétán. A világháború idején, 1915 decemberében Könnigrätz-be vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után a 7. hadosztály hegyi vonatosztagával ment ki az orosz harctérre. Bukovinában Dornavatra és Kirlibaba harcaiban vett részt, majd a háborúban szerzett betegsége miatt, mint 50 %-os hadirokkant szerelt le 1918 októberében. Neje: Vlajk Mária. Gyermekei: György, Péter (1943-ban katona), Sándor (1943-ban levente segédoktató). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Mihucz Sándor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1879-ben Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1899-től szolgálta katonaidejét, majd a világháború kitörésekor az első menetszázaddal vonult a szerb harctérre. A Valjevónál vívott ütközetben bal lábán megsebesült. Végigharcolta a világháborút és 1918-ban szerelt le, mint tizedes. Kitüntetése: Károly csapatkereszt. Neje: Demján Mára, gyermekei: Margit, Jolán, Irén, Sándor és János. Sándor fia részt vett a Felvidék, Erdély és a Délvidék visszaszerzésében, majd a II. világháborúban az orosz fronton küzdött. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Miklósi Sándor, vitéz, képesített kőműves és ácsmester, Püspökladány. Született 181880-ban Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt, mint szakaszvezető. 1916-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztáyú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Halász Juliánna. (Vitézek albuma)

Mikó Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1873-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. A világháborúban a 3. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt. Szolgálatvezető őrmesterként szerelt le 1918-ban. Neje: Nagy Zsuzsánna. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Milotai Imre, vitéz, népfelkelő szakaszvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1895-ben Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétzser, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Mirkó Gábor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1874-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette, majd a világháborúban a 3. honvéd gyalogezred katonájaként vett részt. Egyszer sebesült, és 1918-ban mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Radó Katalin. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Mirkó Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1865-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette 1885 és 1889 között. Neje: Ujvárosi Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Mirkó László gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1866-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Vitányi zsuzsánna. Fia, László, és veje, Draviczky Sándor részt vettek a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Miskolczi Gábor gazdálkodó, Debrecen. Született 1877-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatra 1899-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor az első menetel került a szerb harctérre. Később a szálnoki arcvonalon harcolt, majd a románok ellen küzdött, ahol 1916 augusztusában hadifogságba esett. 1918 márciusában szabadult meg, és a háború végéig még részt vett az olasz arcvonal küzdelmeiben. Egyszer sebesült. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Pálfi Eszter. Gyermekei: Jolán, Imre, János. Fivére, Miskolczi Imre hősi halált halt a világháborúban (az ezrednek van azonos nevű hősi halottja, aki 1915 november 24-én esett el-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Mogyorósi József, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Kőrösnagyharsány. Született 1896-ban Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a szerb és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Mogyorósy György magánzó, Püspökladány. Született 1868-ban Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháborúban előrehaladott kora miatt nem vehetett részt, gazdaságának vezetésére közérdekből felmentést nyert. Neje: Fehér Ilona. Gyermekei: Mária, Lajos, Ferenc, István, Anna, József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Mohácsi Lajos gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1885-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban 1914-től 1917-ig harcolt a szerb, orosz és olasz harctéren. Tizedesként szerelt le.  Két alkalommal sebesült meg. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Kircsy Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Móhr József kereskedő. Született 1893-ban, Szegvár. A cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be 1914 október 26-án. A 7. menetszázaddal az orosz harctérre került és ott megsebesült. Felgyógyulása után ismét az orosz hadszíntérre vitték ezredéhez, majd az olasz arcvonalon küzdött. Innen újból az orosz frontra ment. 1916 szeptemberében Kőrösmezőnél újból megsebesült. Később a 36. menetszázaddal az olasz hadszíntérre került, ahol ezúttal a cs. és kir. 39. gyalogezredhez beosztva küzdött az összeomlásig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme két sávval, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar gyalogság)

Molnár (Sz. Molnár) Balázs, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1896-ban Hajdúböszörményben.  Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Molnár Balázs gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1898-ban Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezreddel harcolt az orosz és az olasz harctéren. A háború után a Nemzeti Hadsereg tagja volt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Fazekas Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Molnár Fülöp, vitéz, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Molnár Gusztáv, vitéz, főhadnagy,református tanító, a püspökladányi iparostanonc iskola igazgatója, Püspökladány. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Súlyosan megsebesült 1917 augusztus 19-én. Hadnagyként szerelt le. 1937-ben tartalékos főhadnagy volt. Vitézzé avatták 1924-ben. Egy időben járási vitézi hadnagy, illetve levente főoktató volt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. Neje: Ary Erzsébet. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Molnár György kereskedő, Vámosláz (ma Chişlaz, Románia). Született 1897-ben Vámoslázon. A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és rövid kiképzés után az olasz harctérre került. A Doberdón és a Haláldombon (Monte San Michele) vett részt nagyobb ütközetekben. 1916 márciusában bal csuklóján roncsoló golyótól súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le hosszas kórházi ápolás után. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Fürtös Etel. Gyermekei: Nesztor, Virág, Viola. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Molnár Imre gazdálkodó, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A világháború idején, 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. Kiképzése után a román harctérre került, ahol több ütközetben vett részt, majd az olasz arcvonalon a Piave mentén küzdött a háború végéig. Az összeomlás után a Nemzeti Hadseregben, majd 1939/41-ben a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált. Részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károlycsapatkereszt, Erdélyi Emlékérem. Neje: Jenei Katalin. Gyermekei: Katalin, Ilona, Imre. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Molnár János (C. Molnár) gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 188-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd 1914 decemberében orosz hadifogságba esett. A fogságból 1921 márciusában szabadult meg. Neje: O. Varga margit. Hét gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Molnár József gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1890-ben Bihardiószegen. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be Bécsbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel ment ki az orosz harctérre. Mezőlaborcnál és Rohatinnál vett részt nagyobb ütközetben, majd 1914-ben szeptember 28-án a nyakán és a lábán súlyosan sebesülve orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 májusában szökött haza. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Neje: Csordás Róza. Két gyermeke volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Molnár Lajos, vitéz, I. osztályú altiszt, egyetemi főkapus, Debrecen. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban 1915-től a háború végéig a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Egyszer sebesült, és törzsőrmesterként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. 1932-től az egyetem főkapusa volt. Az egyetemi dalkör alelnöke és a homokkerti Olvasó Egylet tagja volt. Neje: Kapusi Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Molnár Mihály, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Egyek. Született 1888-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Molnár Sándor gazdálkodó, Debrecen. Született 1875-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1896-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezred állományában került ki az orosz harctérre, ahol Lemberg, Mezőlaborc, és a Dukla-szoros körül vett részt nagyobb ütközetekben. Később az olaszok ellen harcolt a Doberdón és az Isonzó mentén. 1916-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1918 novemberében tért haza. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús emlékérem, Jubileumi Érem (Kereszt?). Neje: Kiss Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Molnár Sándor, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Konyár. Született 1883-ban Konyáron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Móricz Ferenc, vitéz,őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Móricz Károly, técsői, alezredes. Született 1819-ben Taracközben (ma Tereszva, Ukrajna). Katonai pályafutását hadapródként kezdte a 39. gyalogezredben 1837-ben. Még ugyanebben az évben a testőrség kötelékébe lépett. Később a 3. könnyű lovasezred tisztjeként szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a 13. Hunyady huszárezredben harcolt, és alezredesi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után halálra, majd 16 év várfogságra ítélték. Kegyelemmel szabadult 1852-ben, Elhunyt 1894-ben Máramarosszigeten. (A magyar testőrségek névsora)

Morvay Béla százados. Született 1786-ban Komáromban. Katonai pályáját 1802-ben kezdte a 39. gyalogezred önköltséges hadapródjaként. Pályáját 1805-től a testőrségben folytatta, és 1809-ben az uralkodó mellé rendelt 6 testőr egyike. Később a 4. Hessen-Homburg huszárezredben szolgált, ahol 1822-ben századosi rendfokozatot ért el. Elhunyt 1837-ben Tarnapolban. (A magyar testőrségek névsora)

Móry Jenő, vitéz,emeléklappal ellátott főhadnagy, Budapest. Született 1893-ban Budapesten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem háromszor. (Vitézek albuma)

Mosolygó András Püspökladány. Született 1882-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Áthelyezték a cs. és kir. 37. gyalogezredhez, és az orosz harctérre került. Eltűnt 1914. bajtársai szerint 1914. október 6-án fejlövéssel hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Mosolygó Péter Püspökladány. Született 1897-ben. A I. világháborúban 1915 elején ment az orosz harctérre, mint polgári szekerész. Ott sorozták be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez Königgrätz-be. A román harctérre 1916 őszén került, majd 1917-től az olasz fronton harcolt. Fejlövést kapott 1917. augusztus 20-án vagy 21-én, és Lipa-n hősi halált halt. Kitüntetései: II. osztálú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Motsy Lajos szakaszvezető. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. József főherceg személyesen ismerte. Az I. zászlóalj 4. századában harcolt. Az orosz fronton, 1915. június 3-án személyesen jelentett a főhercegnek a Köher Hőhéről megfigyelt saját tüzérségi tűz eredményéről. (A háború, amilyennek én láttam II. kötet 36-37. oldal)

Mudin Imre. Az I. világháború alatt a 101. gyalogezred népszerű tisztje volt. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban helyezték, ahol az Isonzónál hősi halált halt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Mumhardt Ferenc testőr főhadnagy. Született 1777-ben Kassán. 1798 és 1802 között testőrként szolgált, mint főhadnagy. 18032-ben alhadnagykánt a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. (A magyar testőrségek névsora)

Munkácsy Ferenc honvéd főszámvevő, Debrecen. Született 1877-ben Debrecenben. Katonaként a cs. és kir. 39. gyalogezredben kezdte pályafutását. Harcolt a világháborúban. Főszámvevői rendfokozattal hunyt el 1921-ben. Kitüntetése: …Vitézségi Érem (pontosan nem ismert). Neje: Katona Róza. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Müller Antal őrmester, nyugállományú iskolaigazgató, Budapest. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1882-ben vonult be, majd a megalakuló 101. gyalogezredhez helyezték. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

Nábrádi László, vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1894-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nádházi Benjámin szakaszvezető, Püspökladány. Született 1887-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 15-én vonult be. Az olasz fronton halt hősi halált 1916. május 12-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nádházi Lajos gazdálkodó, Püspökladány. Született 1883-ban Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914-ben, majd az orosz harctéren megsebesült. A továbbiakban könnyített szolgálatra osztották be. Neje: Tőke Róza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nádházi Sándor Püspökladány. Született 1893-ban. Önként vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1913-ban. Az orosz harctérre 1914. augusztusában került, ahol 1914. szeptember 8-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nádudvari Sándor, vitéz, csendőr őrmester, Kiskunlacháza. Született 1892-ben Gyomán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. (Vitézek albuma)

Nagel (1848-49 Körmey) Ferenc százados. Született 1812-ben Komlóskerten (ma Chmelnica, Szlovákia). A 39. gyalogezredben 1831-ben kezdte szolgálatát, mint közlegény. 1848 őszén főhadnagyként az ezred máramarosszigeti hadfogadó irodájának parancsnoka volt. Októbertől a 20. honvédzászlóaljban harcolt.  1849 júliusában jelentkezett a császáriaknál. A hadbíróság lefokozta, majd rehabilitálták és nyugalomba vonult. Elhunyt 1889-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Nagel József százados. Született 1815-ben Sváb-Bélteken (ma Beltiug, Románia. A 39. gyalogezredben 1833-ban kezdte szolgálatát, mint közlegény. Az ezred őrmestereként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken 1848 nyarán. Januárban hadnagy volt a II. zászlóaljnál, majd a péterváradi utászosztálynál kiemelkedően harcolt a vár feladásáig. 1855-ben besorozták a 39. gyalogezredhez, majd még ugyanabban az évben elbocsátották. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

Nagy (K. Nagy) András, vitéz, törzsőrmester, Budapest. Született 1893-ban Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nagy (K. Nagy) Mihály, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1895-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy András, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1883-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nagy Antal (L. Nagy) gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1883-ban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban a szerb és orosz harctéren harcolt. Egyszer sebesült. Neje: Pongor Zsófia. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Balázs László, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1894-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Nagy Bálint gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1861-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte le. Neje: Tóth Julianna. Gyermeke: Nagy Sándor, aki harcolt a világháborúban. Veje: Veszprémi István őrmester a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként vett részt a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Benjámin Püspökladány. Született 1883-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Aigusztusban került ki az orosz harctérre, ahol 1914. szeptember 16-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nagy Dániel (Cs. Nagy) református lelkész, Ottomány. Született 1888-ban Debrecenben. A világháború idején 1915 augusztusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és az olasz harctérre került. Részt vett a 3., 4., és 5. isonzói csatában és 1916 októberében aknavetőtől súlyosan megsebesült. Mint lelkészszázados szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt és Sebesültek Érme. Trianon után, mint elcsatolt erdélyi magyar, magyarsága miatt üldöztetésben volt része és többször is letartóztatták. Neje: Révész Julianna. Emlékét Ottományban emléktábla őrzi. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Elek gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1883-ban Apátkeresztúron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben az orosz harctéren teljesített harctéri szolgálatot, ahol 1915 január 29-én fogságba esett. Több, mint 3 évig szenvedett a hadifogságban. 1918 október 2-án tért haza és szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Ferenc gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. A világháború idején, 1915-ben vonult be Könnigrätz-be, a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az olasz harctérre került. A Doberdón harcolt, majd Selo-nál a nyakán gránátszilánktól megsebesült. Felépülése után tovább harcolt Görz mellett és a Piave mentén. 1917-ben gránátszilánktól jobb lábán sebesült meg. Felgyógyulása után az öszeomlásig küzdött az első vonalban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Mint őrvezető szerelt le. Neje: Nádasdi Julianna. Gyermekei: Julianna, Ferenc, Erzsébet, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Ferenc, vitéz, gazdálkodó, Egyek. Született 1896-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nagy Gábor gazdálkodó, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A világháború idején, 1915 májusában jelentkezett katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, az Isonzó mentén és másutt küzdött. Kétszer is megsebesült, 1915-ben könnyebben, 1916-ban kézigránáttól súlyosan. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Gyermeke: Bálint (1943-ban katona). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Gábor, vitéz, őrvezető, nyugalmazott rendőr törzsőrmester. Született 1890-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy Gergely gazdálkodó, Debrecen. Született 1899-ben Debrecenben. A világháború idején, 1917 januárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Könnigrätz-ben kapott kiképzést, majd az albán harctérre került, később a cs. és kir. 61. gyalogezred, majd a 19. honvéd gyalogezred állományában az olasz arcvonalon Udine és Montello környékén harcolt a háború végéig. Neje: Sőregi Julianna. Gyermekei: Julianna, Sándor, Katalin, István. Fivére, József hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Géza református tanító, Hajdúszoboszló. Született 1881-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, és 1914-ben orosz fogságba esett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Géza, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nagy Gyula (K. Nagy) gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1873-ban Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1894-ben kezdte tényleges katonaéveinek leszolgálását. A háború kitörésekor ezredével előbb a szerb, majd az orosz, és később a román és olasz frontra került. Számos ütközetben volt része, végigharcolta a világháborút  1918 június 2-ig, amikor mint gazdálkodót felmentették. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Papp Lídia, gyermekei: Gyula, Róza, és Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Imre földműves, Derecske. Született 1884-ben Derecskén. A 39. gyalogezredbe 1914. július 27-én vonult be. Utolsó levelét 1915. 01.22-én írta. Az orosz harctéren tűnt el. Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Molnár Julianna. Gyermeke: Imre. (Budapesti Közlöny, 1921. 02.26.)

Nagy Imre Hajdúböszörmény. Született 1875-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 novemberében vonult be, majd az olasz harctérre került. Eltűnt Görz mellett 1916. augusztus 14-én. Családja 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Budapesti Közlöny, 1921. 03.21.)

Nagy Imre, dr., vitéz, emléklappal ellátott főorvos, orvos, Szepetk. Született 1897-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érmekétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy Imre, vitéz, nyugalmazott tiszthelyette, Debrecen. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy János, vitéz, gazdálkodó, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Egyszer sebesült, Vitézzé avatták 1924-ben. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Seres Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy János, vitéz, őrmester, gépkereskedő, testnevelési főoktató, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy József gazdálkodó, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként szolgált. Neje: Böőr Katalin. Gyermekei: Katalin, József. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Nagy József gazdálkodó, Vértes (ma Létavértes része). Született 1872-ben Vértesen. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1917-től Könnigrätzben teljesített katonai szolgálatot a világháború végéig. Neje: Laczkó Zsuzsánna, öt nevelt gyermeke volt. József, András, László, György és Lajos. József édesapja, Laczkó József tizedesként a világháborúban hősi halált halt. László református tanító volt és tartalékos zászlós. Lajos részt vett Erdély felszabadításában. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy József gazdálkodó. Született 1899-ben, Tótkomlós. Bevonult 1917 március 10-én Békéscsabára, illetve Neuhausba a cs. és kir. 101. gyalogezredhez. Kiképzése után a cs. és kir. 39. gyalogezredhez került az olasz hadszíntér isonzói frontszakaszára. Résztvett az ottani csatákban, majd az előrenyomulásban. 1917 novemberében megsebesült. A forradalom a kardosresicai üdülőben érte. Kitűntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, és Magyar Háborús Emlékérem. Sógorai: Szemes Antal, Szemes István és Nagy Imre hősi halált haltak a világháborúban. (A magyar gyalogság)

Nagy József szűcsmester, Debrecen, Szent Anna utca 3.sz. Született 1873-ban Debrecenben. A világháborút a 3. honvéd és a cs. és kir. 39.gyalogezred kötelékében az albán és az olasz harctéren küzdötte végig, 1915-től 1918-ig. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Nagy József vitéz, önkéntes őrmester, városi tiszt, Hajdúszoboszló. Született 1897-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy József, vitéz, fűszer- és csemegekereskedő, Debrecen. Született 1894-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Olasz hadifogságba esett 1918-ban, ahonnan 1919-ben tért haza. Őrvezetőként szerelt le. Vitézzé avatták 1928—ban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Magyar Háborús Emlékérem, Károly csapatkereszt, Felvidéki emlékérem. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Nagy József, vitéz, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1895-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy Kálmán gazdálkodó, Magyarkéc ( ma Cheţ, Románia).. Született 1879-ban Újcsanáloson. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, majd a világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre. Kevevára, Zimony, Jakova, Obrenovác és Valjevó körül vett részt nagyobb ütközetekben,  az orosz arcvonalon Galíciában, majd az olasz hadszintéren Oderso-nál harcolt a háború végéig.  A háború végén, mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Lippai Rozália. Gyermekei: Erzsébet, Rozália, Eszter, Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Kálmán kereskedő, Magyarkéc (ma Cheţ, Románia). Született 1895-ben Magyarkécen.  A világháború idején, 1915-ben kezdte meg katonai szolgálatát Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol különböző frontszakaszokon harcolt a háború végéig. Az összeomláskor szerelt le. Neje: Bartha Erzsébet. Gyermeke: Károly. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Kálmán, vitéz, tizedes, vasesztergályos, Budapest. Született 1890-ben Szalacson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a szerb, orosz, és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy Károly földmunkavezető, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban 1915-től szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Az olasz harctéren megsebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem két alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: B. Szabó Zsófia. Sógora, B. Szabó Sámuel a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Károly kőművesmester, Debrecen. Született 1882-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kétszer sebesült meg, és mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Magyar Háborús Emlékérem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Öccse, Lajos elesett a világháborúban az orosz fronton. József és Imre öccse harcolt a világháborúban. Neje: Sólyom Eszter, akinek János és Lajos testvérei szintén harcoltak. (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Nagy Károly MÁV mozdonyvezető, Hajdúszoboszló. Született 1880-ban Hajdúsámsonban. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A háború alatt a MÁV állományában csapatokat és lőszert szállított. Neje: Nagy Juliánna. Öt gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Károly vitéz, emléklappal ellátott hadnagy, igazgató-tanító, Disznóshorvát (ma Izsófalva). Született 1893-ban Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy Károly, vitéz (Cs. Nagy) gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1888-ban Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Majd az orosz harcvonalon harcolt Ravaruska, Ivangorod és Gorlice körül, valamint a San mentén. Később az olaszok ellen küzdött a Doberdón, ahol 1915 októberében a fülén sebesült meg.  Tizedesi rendfokozattal szerelt le az összeomláskor. 1916. május 20-án József főherceget kísérte az állásokban. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Szilágyi Julianna. Gyermekei: ifjabb vitéz Károly, Róza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma, A háború, amilyennek én láttam III. kötet 204. oldal)

Nagy Károly, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, tetétlen. Született 1894-ben Tetétlenen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Nagy Lajos (Cs. Nagy) tizedesPüspökladány. Született 1880-ban. A temesvári szekerész osztaghoz vonult be 1914. július 28-án, majd az orosz harctéren 1915 tavaszán áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az olasz harctéren halt hősi halált 1918. június 20-án. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nagy Lajos (F. Nagy) kereskedő, Érolaszi (ma Olosig, Románia). Született 1983-ban Kágyán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be a háború kitörésekor és az V. menetzászlóaljjal ment az orosz harctérre. Részt vett a Mezőlaborc és Rózsahegy között lefolyt nagyobb ütközetekben, ahol mindkét lábán súlyos fagyással megsérült. 1916-ban leszerelt, mert 100%-os rokkant lett. Neje: Lakatos Juliánna, gyermekei: Matild és Ida. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Lajos (P. Nagy) földbirtokos, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát 1904-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháborúba 1915-ben vonult be, majd felmentést kapott.  Neje: F. Kovács Zsófia. Három gyermeke volt. Sógora, F. Kovács Lajos 1914-ben hősi halált halt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Nagy Lajos cipész és hegesztő. Született 1897, Hajdúnánás. Debrecenbe vonult be 1915 októberében a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Königgrätz-ben képezték ki. A kiképzés után az olasz hadszíntérre vitték. Ott harcolt 1917 közepéig a görzi, isonzói csatákban, melyek során megsebesült. Felgyógyulása után ismét az olasz fronton harcolt egészen az összeomlásig, miközben résztvett a piavei nagy offenzívában és a Monte Grappai harcokban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vizézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Testvérei: Nagy László tizedes és vitéz Nagy Gábor a cs. és kir. 39. gyalogezred, Nagy Miklós a 17-es tüzérek és Nagy Antal a 3. honvéd gyalogezred kötelékében szintén résztvettek a világháborúban. Anyai nagyatyja: Borsi Imre tizedes, mint kürtös vett részt az 1878-as boszniai okkupációban. (A magyar gyalogság)

Nagy Lajos őrmester. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1914. október 27-én a zászlóalját megállító géppuskák megsemmisítésére önként jelentkezett szakaszával. Az ellenséges géppuskákat sikeresen megsemmisítette, miközben maga súlyos sebesülést szerzett. (Hősök albuma)

Nagy Lajos zászlós, tanító, Margitta. Született 1889-ben Hegyközújlakon. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 júliusában vonult be, és 1915 őszén géppuskásként került az olasz frontra. Harcolt az Isonzón és a Piavénál. A háború végén szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Nagy Lajos, vitéz, szakaszvezető, kéményseprőmester. Született 1887-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy László (S. Nagy) gazdálkodó, Kaba. Született 1884-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban az ezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. 1917-ben megsebesült, emiatt 1918 tavaszától szabadságolták. Felesége: Cseke Zsuzsánna. Testvére, Károly az orosz harctéren hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy László őrmester. Nagy őrmester az ezred IV. menetzászlóaljával került az orosz frontra 1914 októberében. Szakaszparancsnokként a zászlóaljjal azonnal bevetették az ezred vonalait áttörő orosz erők ellen. A zászlóalj előtt haladva derítette fel az ellenség erőit, és annak főerejét elérve csatlakozott a zászlóalj támadásához. A támadó erők szárnyán előrenyomulva szétugrasztott egy, a zászlóalj oldalát veszélyeztető orosz üteget. Szakaszát ekkor kétszázad erejű orosz gyalogság támadta meg. Egy raj tűztámogatása mellett a szakasz másik két rajával megkerülte az orosz erőket, és meglepetésszerű támadással szétverte. A harcot a közelharcban szerzett sebesülése ellenére is folytatta, míg az összeköttetés századával helyre nem állt. Ezen tettéért a Magyar Arany Vitézségi Érmet érdemelte ki. 1916 októberében zászlós, míg 1917 augusztusában már hadnagyként szolgál. (A magyar nemzet aranykönyve, Lépesfalvi)

Nagy László vitéz, szalontai, százados, Budapest. Született 1879-ben Ungváron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Nagy Mihály korcsmáros, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és 1918ig harcolt az orosz, majd olasz harctéren. Négyszer sebesült meg, és mint tizedes szerelt le. Tagja volt a Frontharcos Szövetségnek. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Nagy Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Miklós református tanító, Kaba. Született 1886-ban Hajdúszoboszlón. A világháború kitörésekor, 1914 júliusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Orosz hadifogságba esett 1915 novemberében, ahonnan megszökött. Az összeomláskor, mint őrvezető szerelt le. Neje: Halász Lujza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nagy Pál gazdálkodó, Debrecen. Született 1874-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatra 1895-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a 3. honvéd gyalogezredhez került, majd a 4. honvéd gyalogezred állományában került ki az orosz frontra. Gorodinka és Tarnopol körül harcolt, majd a románok ellen Hátszeg, Lupény, és Őrváraljánál. Végül az olasz harcvonalon küzdött a Doberdón. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Leiter Sarolta. Gyermekei: József, Imre, Gábor, Pál, Lajos, Antal, Mária, Erzsébet, Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Sándor (T. Nagy) gazdálkodó, Érolaszi (ma Olosig, Románia). Született 1899-ben Érolaszin. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit, és a világháború kitörésekor a tábori ezreddel került a szerb harctérre. Szakeszvezetői rendfokozatot ért el. Innen az orosz harctérre helyezték át, ahol a limanowai ütközetben orosz fogságba esett. Csak 4 évi sínylődés után térhetett haza. Neje: Szodray Piroska. Gyermekei: József és Irma. Nejének első férje, Kopls Miklós ugyancsak a 39. gyalogezredben harcolt és a Kárpátokban vívott ütközetben hősi halált halt. Fia: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Sándor (vitéz Á. Nagy ) gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1896-ban Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy Sándor gazdálkodó Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. A világháború idején, 1915 júliusában vonult be Könnigrätz-be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az olasz harctérre került. A Doberdón, a Varanno völgyében, az adriai tengerparton és Görz körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1916 augusztusában srapnelgolyótól a jobb bokáján, fején és jobb karján megsebesülve olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919 novemberében tért haza.  A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Dobó Zsuzsanna.  Gyermekei: Erzsébet, Katalin.  Atyja, Sándor hősi halált halt az olasz fronton. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Sándor Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, majd az orosz harctérre került. Utóbbin 1915. március 4-én súlyos sebesülést szenvedett, minek következtében a tábori kórházban 1915. március 6-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nagy Sándor Püspökladány. Született 1893-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. október 6-án vonult be. Az orosz harctérre 1915. március 1-én ment, ahol vérhast kapott. Beregségét Budapesten gyógyították, majd hazabocsátották. A harctéren szerzett betegsége következtében halt hősi halált 1915. május 5-én Püspökladányban. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

Nagy Sándor tüzelőanyag nagykereskedő, Balmazújváros. Született 1895-ben Balmazújvároson. A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több Isonzó csatában vett részt. Későb Görz mellett, és a Piave mentén harcolt a háború végéig. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Erdélyi Emlékérem (adományozása 1943-ban folyamatban). Neje: Posta Zsuzsanna. Gyermekei: Artúr, Ilona, Lenke. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nagy Sándor, vitéz, (B Nagy) tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1883-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy Sándor, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1886-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nagy Sándor, vitéz, szabó, Derecske. Született 1885-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nagyselmecy László, vitéz, őrnagy, rendőr főfelügyelő, Budapest. Született 1889-ben Hódmezővásárhelyen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt. Kitüntetései: Koronás Vas Érdemkereszt, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, Magyar Koronás Ezüstérem kétszer, Olasz Koronarend tisztikeresztje stb. (Vitézek albuma)

Nánási Lajos, vitéz, őrvezető, főpincér, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Nászta Gábor gazdálkodó, Szunyogd (ma Suiug, Románia). Született 1896-banSzunyogdon. A világháború idején, 1915 júliusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és 1915 októberében került ki az olasz harctérre. A Doberdón, Görz körül, valamint a Piave mentén vett részt nagyobb ütközetekben. Kétszer sebesült: 1917 januárjában a Doberdón több srapnelgolyótól, 1918 júniusában a Piave mellett gránát légnyomástól. Mint szakaszvezető szerelt le az összeomláskor. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. Neje: Lázár Mária. gyermekei: Nesztor, Gábor, Szilvia. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nemes József gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1896-ban Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezreddel 1915 augusztusában került az olasz harctérre, és részt vett a doberdói ütközetekben. 1915 szeptemberében gerinclövéstől megsebesült. 1918 végén szerelt le, de 1941-ben ismét katonai szolgálatot teljesített. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem és Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Lidia. Gyermekei: Irma, Iboly és Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nemes Miklós városi tisztviselő, Hajdúnánás. Született 1872-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Elhunyt 1926-ban. Neje: Magi Zsuzsánna. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nemes Sándor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1886-ban Nagylétán. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor az első menetzászlóaljjal került a szerb harctérre. A montenegrói arcvonalon részt vett a Lovcsen, Cetinje, és Skutari elfoglalásában, majd az olasz hadszíntéren több Isonzó csatában. Egy ideig a tábori csendőrség állományában is teljesített szolgálatot. Mint szakaszvezető szerelt le az összeomláskor.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Kovács Ágnes. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Nemes Sándor gazdálkodó, Pelbárthida (ma Parhida, Románia). Született 1875-ben Perbálthidán. Tényleges katonai szolgálatra 1896-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor ugyanitt jelentkezett. A szerb harctérre került, és a boszniai arcvonalon harcolt Visegrádnál, majd a 4. honvéd gyalogezred kötelékében az olasz harctéren Görznél és a Piave mentén küzdött. 1916 októberében bal térdén súlyos sebesülést szenvedett gránátszilánktól, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Máté Eszter. Gyermekei: Erzsébet, Bálint, Zsigmond. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Némethi Károly Püspökladány. Született 1889-ben. A világháborúban, 1914. július 27-én vonult be a 39. gyalogezredhez. Októberben került ki az orosz harctérre, ahol 1915. március 21-én hősi halált halt Szálnoknál. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Némethi Sándor vitéz, törzsőrmester, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Novobáczky Andor őrmester, kereskedő, Szentes. Póttartalékosként vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez 1913-ban, majd a háború kitörése után az orosz és olasz harctéren küzdött. Később a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték, és az ezreddel az Isonzónál és a Piavénál harcolt. Tífusz miatt kórházba került, majd felgyógyulása után újra a 101. gyalogezredhez helyezték. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Koronás Vas Érdemkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred emlékalbuma)

Nyakas Imre, vitéz , őrmester, tűzoltó, Hajdúnánás. Született 1887-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Nyilas László gazdálkodó, Kaba. Született 1881-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatát 1902-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. A világháborúban a mozgósításkor vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Felesége: Kertész Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Nyíri József műbútorasztalos, Debrecen. Született 1881-ben Hajdúböszörményben.  A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált az orosz és olasz harctéren. 1918-ban szerelt le. Neje: Szabó Etelka. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Nyiri Sándor, székelyi, altábornagy, honvédelmi miniszter. Született 1854-ben Székelyen. Katonai pályáját 1874-ben kezdte hadnagy. Részt vett az 1878-as boszniai hadjáratban. Ezt követően főhadnagyként szolgált a vezérkarban, majd a 13. gyalogdandárnál, a 68. gyalogezrednél a 24. gyaloghadosztálynál töltött be beosztásokat. 1892-ben a cs. kir. hadügyminiszter szárnysegédje volt, mint őrnagy. 1895 és 1896 között a 39. gyalogezred alezredese volt, majd a 3. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki, kinevezve ezredessé. A Ludovika Akadémia parancsnoka volt 1899 és 1903 között, elérve a tábornoki rendfokozatot. Ezt követően Magyarország honvédelmi minisztere volt (1903-1905). Rövid ideig Budapest térparancsnoka, majd az 5. honvéd kerület parancsnoka volt. Utolsó beosztása a 25. hadosztály parancsnoki beosztása volt, és elérte az altábornagyi rendfokozatot. 1910-ben a magyar királyi nemesi testőrség kötelékébe lépett, mint testőr főhadnagy. Elhunyt 1911-ben Bécsben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Oláh Dániel, vitéz, népfelkelő tizedes, gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes) Született 1897-ben Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Oláh Gábor, vitéz, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1891-ben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Oláh Imre, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1884-ben Hajdúszováton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Oláh István I. osztályú számvevő altiszt, községi irodatiszt, Mezőkovácsháza. 1914. októberében vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt 1918. októberéig. Kitüntetései: II. osztályú (kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, 1912-13-as Mozgósítási Emlékkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred emlékalbuma)

Oláh János gazdálkodó, Balmazújváros. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A megyei törvényhatósági bizottság tagja. Neje: Kiss Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Oláh János hentes- és mészárosmester, Debrecen. Született 1890-ben Debrecenben. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. A világháború kitörése után a szerb, orosz, majd olasz harctéren harcolt. Olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. Neje: Fekete Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Oláh Károly, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Kaba. Született 1869-ben Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Oláh László deésházi és szilágy-keresztúri, államvasúti számtiszt. Született 1858-ban Szilágyszegen. Katonai szolgálatát a 39. gyalogezredben teljesítette. Rendszeresen jelentek meg írásai különböző lapokban. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

Oláh P. Miklós gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1871-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Macsi Juliánna. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ónodi János, vitéz szakaszvezető, cserépfedőmester, Debrecen. Született 1894-ben Alsójózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Orbán József gazdálkodó, Monospetri (ma Petreu, Románia). Született 1896-ban Monospetrin. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor az első menettel került az orosz frontra. Galíciában vett részt több ütközetben, és előbb 1914 szeptemberében a bal lábán könnyebben, majd 1915 márciusában Sanoknál a combján dum-dum golyótól súlyosan megsebesült. Mit 50%-os hadirokkant szerelt le 1917 tavaszán. Neje: Bradács Mária. Fia: József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Orosz Antal gazdálkodó, Kaba. Született 1889-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Szlavóniában teljesített katonai szolgálatot. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az orosz harctérre. Rohatinnál és Ravaruskánál vett részt nagyobb ütközetekben. 1914 szeptemberében Komarovnál gránátnyomástól és puskalövedéktől súlyosan megsebesült., és mint hadirokkant tizedes szerelt le 1915 augusztusában. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Bangó Eszter. Gyermekei: Piroska, Irén, Antal (1937-ben katonai szolgálatának teljesítése alatt, balesetben elhunyt). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Orosz Gergely vitéz, őrmester, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1885-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Orosz György őrvezető,Mezőberény, napszámos. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. január 2-án. Felesége: Plavecz Anna. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

Orosz Sándor nyugalmazott főszolgabíró, Vámospércs. Született 1863-ban Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Vámospércs díszpolgára, és a helyi vadásztársaság elnöke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Orosz Sándor, vitéz, gazdálkodó és élesztőbizományos, Balmazújváros. Született 1891-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és a háború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel ment ki a szerb harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Később az orosz harcvonalon Komarnov, Rohatin körül és másutt is harcolt. Végül az olasz fronton a Doberdón, és több Isonzó csatában küzdött. 1914-ben bal térdén, 1915 júliusában az Isonzónál egyszerre hét helyen, novemberben bal térde felett sebesült meg. 1916 augusztusában a Doberdón szenvedett súlyos sérülése következtében a jobb lábát elvesztette. Mint 100%-os hadirokkant, őrvezetőként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Kolb Mária. Gyermekei: Sándor, Mária, Imre, Róza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma)

Orstein Jakab az Első Hajdúböszörményi Szíkvízgyár tulajdonosa, Hajdúböszörmény. A világháborúban a déli hadszíntéren a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, és 100%-os hadirokkant lett. 1928-ban hunyt el. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ózdy Béla vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, városi képviselőtestületi bizottsági tag, Hitelszövetkezet alelnök igazgató, Kispest. Született 1897-ben Ózdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Ökrös József gazdálkodó, Debrecen. Született 1864-ben Debrecenben. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Felesége: Kállay Zsuzsánna. Hét gyermeke volt, József és János részt vett a világháborúban. Veje, Szakácsi János hősi halált halt a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ősse József vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1895-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ötvös Miklós vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1896-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Pacor Albert karstenfelsi és hegyaljai, altábornagy. Született 1834-ben Sátoraljaújhelyen. A 39. gyalogezrerben 1852-ben kezdte szolgálatát, mint hadnagy. Később a vezérkarhoz helyezték át. Harcolt az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1873-tól a magyar királyi honvédségben szolgált. Katonai pályáját altábornagyként fejezte be. Bécsben hunyt el 1885-ben. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

Paksy Antal testőr. Született 1742-ben Nagyszombaton (ma Trnava, Szlovákia). Katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte 1756-ban (14 évesen!). A boroszlói csatában a gróf erdődi Pálffy János ezredes, ezredtulajdonos mögött állt. Az ezredben 1768-ban gránátos káplár volt, és ugyanabban az évben a testőrség kötelékébe lépett. Kitűnt 1779. szeptember 13-án, amikor Schrönnbrunnban az uralkodó veszélyes elestét megakadályozta, s jutalmul 100 dukátot, és évi 200 forint nyugdíjbiztosítást kapott. Nyugalomba vonult 1782-ben, s hamarosan elhunyt. (A magyar testőrségek névkönyve)

Pálfi Sándor vitéz, őrmester, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1886-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Páll István gazdálkodó, Debrecen. Született 1882-ben Balmazújvároson. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Monte San Gabriele-n, és a Doberdón harcolt. 1915 novemberében mindkét lábán megsebesült. 1916 novemberében olasz hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Kitüntetései: Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme. Neje: Szilágyi Eszter. Gyermekei: Erzsébet, Eszter, István, Julianna, Zsuzsánna, Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Pallagi József vitéz, gazdálkodó, Ópályi. Született 1896-ban Nagydoboson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Pálóczi László alezredes, ezredparancsnok (1849). Született 1809-ben Óliszkán. Katonai pályáját 1824-ben kezdte az 53. gyalogezredben, ahol őrmesteri rendfokozatot ért el. A testőrség tagja volt 1829-ban és 1834 között. Ezt követően a 62. gyalogezredben szolgált, ahol századosi rendfokozatot ért el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a Mészáros hadigőzös parancsnoka, majd annak elvesztése után 1849 januárjától a 39. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka volt. Májustól alezredes, és az ezred parancsnoka Péterváradon. A fegyverletétel után Aradon szenvedett fogságot, később zemplém vármegye várnagya volt. Elhunyt 1887-ben. (A magyar testőrségek névkönyve, Bona)

Pánya György kereskedő, Nagyléta (ma Létavértes). Született Nagylétán 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezreddel vonult a világháború kitörésekor az orosz harctérre, részt vett a Rohatin, Komornó és Nagycsertész körül vívott ütközetben. Egy ízben megsebesült. 1915 januárban fogságba esett és csak 1918-ban tért haza. Tizedesi rendfokozattal szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme, Károly-csapatkereszt. Neje: Tirnuj Flóra. Fia: György, aki részt vett az erdélyi bevonulásban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp Gyula épület- és műlakatos, Debrecen.Született 1890-ben Nagylétán. Mint katona a cs. és kir. 39. gyalogezred műszaki csapatánál szolgált. A világháborúban teljes hosszában végigharcolta. Neje: Kovács Erzsébet. Gyermeke: Katalin. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Papp Gyula Sándor vitéz, százados, műsz. tanácsos, a Pécsi Földmérő Felügyelet vezetője, Pécs. Született 1888-ban Érmihályfalván. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Sikeres vállalkozást vezetett 1917. március 30-án a Fajti Hrib magaslaton védő olasz erők ellen, mely során jelentős veszteséget okozott a védőknek, és 7 foglyot ejtett. Tettéért a Legfelső Dícsérő Eléismerésben részesült. Kitüntetései: Koronás Vas Érdemkereszt a kardokkal, Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Hősök naptára 1917-1918)

Papp István vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, királyi járásbíró, Kecskemét. Született 1898-ban Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Papp János nyugalmazott csendőr, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1879-ben Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben, Debrecenben 1900-tól töltötte katonaéveit, majd azok leszolgálása után a m. kir. csendőrséghez lépett át. 1916-ban, mint őrsparancsnok, a megszállt területen teljesített szolgálatot a szerb és a román fronton. Kitüntetései: Koronás Ezüst Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagjain, Károly-csapatkereszt. Katonai szolgálata alatt őrmesteri rendfokozatot ért el. Betegsége miatt vonult nyugdíjba 1919-ben. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp János vitéz, tiszthelyettes, Debrecen. Született 1898-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Ezüst Érdemérem. (Vitézek albuma)

Papp József gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1877-ben Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le tényleges katonaéveit. A világháború kitörésekor az első menetszázaddal vonult a szerb harctérre, ahol 1916-ig harcolt. 1916-17-ig az orosz, 1918-ig az olasz harctéren küzdött. A szerb harctéren láblövéssel, az orosz harctéren pedig gránátnyomástól sebesült meg. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Papp Ilona. Gyermekei: József, Béla, László. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp József gyalogos, földműves, Nagyléta. Született 1882-ben Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Szeptember 8-án az orosz frontra indult, ahol megsebesült. Felgyógyulása után 1915. március 1-én visszament az orosz harctérre, és onnan október 21-én adott utoljáta életjelt magáról. A család 1921-ben kezdeményezte halottá nyílvánítását. Felesége: Nagy Zsófia. (Budapesti Közlöny 1921. 03.12.)

Papp Kálmán gazdálkodó, Kaba. Született 1895-ben Kabán. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után az olasz harctérre került. Több Isonzó csatában, a Doberdó harcaiban vett részt. 1916 júniusában egyszerre két helyen sebesült meg súlyosan, és mint 37%-os hadirokkant szerelt le. 1917 nyarán. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Gere Piroska. Gyermekei: Kálmán. Apósa, Gere Kálmán hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp Mihály, vitéz, nyugalmazott MÁV segédtiszt, Debrecen. Született 1876-ban Réven. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte, és 1913-ban szerelt le továbbszolgáló törzsőrmesterként. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Tiszthelyettesként szerelt le az összeomláskor. Vitézzé avatták 1922-ben. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Koronás Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Némethy Eszter. Gyermekei: Béla, Gyula, Dezső, Jenő. (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye, Vitézek albuma)

Papp Pál gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămuţ, Románia). Született 1895-ben Vedresábrányban. A világháború idején, 1915-ben jelentkezett katonának a cs. és kir. 39. gyalogezrednél, és kiképzése után az orosz harctérre került. Zlota-Lipa és Tarnopol körül vett részt nagyobb ütközetben, majd az olasz fronton Asiago körül, a Hétközség fennsíkján harcolt, ahol 1918 júniusában gránátszilánktól szerzett sebesülése következtében jobb karját teljesen elvesztette. Mint 75%-os hadirokkant szerelt le az összeomlás után, szakaszvezetőként. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. Neje: Kosztin Virág. Gyermekei: György, Lőrinc, Rozália, Julianna, Virág, Aranka. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp Sándor gazdálkodó, Magyarkéc (ma Cheţ, Románia). Született 1889-ben Magyarkécen. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Szlavóniában teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor a 2. menetzászlóaljjal került ki az orosz harctérre.  Kirov, Komarnov és Rohatin körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1914 novemberében orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 novemberében szökött haza. Mint tizedes szerelt le. Neje: Eördögh Lidia. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Papp Tamás gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1887-ben Nagylétán. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Szlavon-Bródban teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel került ki az orosz harctérre, Komarnovnál és Rohatinnál vett részt nagyobb ütközetekben. Rohatinnál jobb felkarján csonttörést szenvedett, és 1915 márciusában, mint 50%-os hadirokkant, őrvezetőként szerelt le. Neje: Kiss Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Parti Mihály, vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, tanító, Hajdúszoboszló.  Született 1886-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Pástó János, vitéz, őrmester, gazdálkodó, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Pásztor Ferenc földbirtokos, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred II. zászlóaljának géppuskás századában harcolt az olasz harctéren. Egyszer sebesült meg. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Signum Laudis a kardokkal, Károly Csapatkereszt. Neje: Melkó Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Pásztor Ferenc, okleveles gazda, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Mint egyéves önkéntes vonult be a világháború idején 1915-ben a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és tiszti iskolája elvégzése után az olasz harctérrre került, ahol a 3., 4., 5., és 6. isonzói csatában vett részt. 1916 augusztusában megsebesült és felépülése után, mint géppuskás szakaszparancsnok harcolt a háború végéig. Tartalékos hadnagyként szerelt le. Kitüntetései: Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Melkó Ilona, gyermekei: Ilona és Ferenc (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Pásztor László vitéz, szabó, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Pauló Pál őrvezető, községi kézbesítő, Mezőberény. Született 1886-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1914. szeptember 18-án.Felesége: Jánosi Ilona. Gyermeke: Pál. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

Peinlich Béla, innenburgi vitéz, őrnagy, Szekszárd. Született 1897-ben Pozsonyban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Péntek Gábor nőiszabó, Debrecen. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az olasz harctéren súlyos beteg lett, aminek következtében 1919-ben elhunyt. Felesége: Péntek Gáborné született Gulyás Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Pénzes Lajos vitéz, gazdálkodó, Mecsér. Született 1895-ben Felsőjózsán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Pénzes Miklós gépész, Hajdúnánás. Született 1867-ben Hakdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Őrvezetőként szerelt le. Neje: Magi Zsuzsánna. Miklós fia harcolt a világháborúban.

Percze István vitéz, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1887-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Pesics Gyula kovácsmester, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd áthelyezték a 7. hegyi tüzérezredhez, ahonnan, mint főtüzér szerelt le. Neje: Kovács Piroska. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Péter Antal gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1875-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban a 3. honvéd népfelkelő gyalogezred kötelékében harcolt a szerb, román és olasz harctéren. Egyszer sebesült, és mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Sebestyén Sára. Sógora, Sebestyén Gábor hősi halált halt orosz fogságban, valószínűleg a 39. gyalogezred tagjaként.

Péter Ferenc. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. május 2-án József főherceget kísérte San Martino-ban. A főherceggel nézte a 46-osok fáját, és megjegyezte: Ez is tudja, mi a háború…” (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 154. oldal)

Péter Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1887-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges szolgálatra 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és ugyanitt jelentkezett a világháború kitörésekor. Az orosz harctéren Rohatin, Mezőlaborc és a Dukla szoros körül vett részt nagyobb ütközetekben. Később az olaszok ellen küzdött és 1915 októberében a Doberdón olasz hadifogságba esett. 1919 októberében szabadult meg. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Lidia. Gyermekei: Lajos (részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, és a II. világháború keleti frontján is harcolt), Gyula.  (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Pető István nyugalmazott MÁV elöljáró, Debrecen. Született 1876-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Neje: Hartmann Mária. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Petrás Márton alhadnagy, postamester, Győr. Született 1755-ben Felsőbesnyőn. Katonai pályáját 1776-ban a 39. gyalogezred önkénteseként kezdte, és 1778. december 1-án zászlósi rendfokozatot ért az ezred gránásos alegységében. A testőrség kötelékében teljesített szolgálatot 1783 és 1788 között. Az 1788-as török elleni hadjárat alatt a 31. gyalogezredben harcolt, mint alhadnagy. A háború után postamester állást nyert Győrben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Pigethy Mihály százados. Született 1814-ben Kisfaludon. Katonai pályáját 1835-ben kezdte a 39. gyalogezred hadapródjaként. A testőrség kötelékében szolgált 1837 és 1841 között. Későnn a 32. gyalogezredben szolgált, és nyugalomba vonult. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy az 58., majd százados a 103. honvéd zászlóaljban. A fegyverletétel után halálra, majd 12 évi várfogságra ítélték. Szabadulása után, 1861-ben Temes vármegye pandúrhadnagya volt. (A magyar testőrségek névkönyve)

Pikó Gábor dohánykisáruda tulajdonos, Debrecen. Született 1881-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 1914-től az orosz harctéren harcolt, ahol fogságba esett. A hadifogságból 1920-ban tért haza. Neje: Boda Mária. Testvére, László és sógora, Boda györgy hősi halált haltak a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Pinczés Fülöp gazdálkodó, Debrecen. Született 1872-ben Balmazújvároson. Tényleges szolgálatra 1894-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Boszniában kapott kiképzést. A világháború idején, 1916-ban jelentkezett a 3. honvéd gyalogezred kötelékébe Debrecenben, de előrehaladott kora miatt már nem teljesíthetett szolgálatot. Neje: Szarvas Borbála. Gyermekei: Fülöp (szolgált az 1. világháborúban, és fennáll a lehetősége, hogy azonos a 39. gyalogezredben szolgáló valamelyik, azonos nevű katonával), Imre, János, Ferenc, Borbála, Julianna. Mind a négy fia részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, és tulajdonosaik a bevonulási emlékérmeknek.  (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Pintér Miklós nyugalmazott MÁV altiszt, Debrecen. Született 1885-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonaidejét a cs. és királyi 39. gyalogezrednél töltötte 1907-től 1910-ig. Neje: Karika Lídia. Két gyermeke volt. Testvére, János a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1915-ben hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Pintér Sándor főhadnagy. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz harctéren, 1915. januárjában súlyos lábfagyást szenvedett. Az olasz fronton 1917. november 21-én önként jelentkezett felderítő járőrbe, amit -15 fokos hidegben. tüzérségi tűzben hajtott végre. Tettéért a Bronz Vitézségi Érmet érdemelte ki. (Lépesfalvi, Hősök naptára 1917-1918)

Pocsaji Sándor, Püspökladány. Született 1881-ben. A 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A frontra augusztus 1-én indult, majd az ezreddel az orosz harctérre került. Sztropkónál halt hősi halált 1914. szeptember 28-án (29-én?). (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépesfalvi)

Polgár Imre nyugalmazott MÁV váltókezelő, Debrecen. Született 1981-ben Vámospércsen. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1913-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra. Az orosz harctéren harcolt, ahol 1914-ben fogságba esett. A hadifogságból 1920-ban tért haza. Neje: Varga Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Polgár István gazdálkodó, Döge. Született 1894-ben Hajdúegyeken. A cs. és kir. 39. gyalogezreddel 1915 januárjában került az orosz harctérre, ahol április 6-án bal láb lövéssel súlyosan megsebesült és 75%-os hadirokkant lett. 1915 november 20-án szerelt le. 1943-ban 50%-os rokkant volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Polgári Lajos kőfaragó mester, Debrecen. Született 1887-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és a szerb, orosz, olasz harctéren harcolt. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Szolgálati Emlékérem, az 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Polgári Sándor gazdálkodó, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. Tényleges szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és ugyanitt jelentkezett a háború kitörésekor. Az első menettel került ki az orosz harctérre. Itt több ütközetben vett részt, majd orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1921-ben tért haza. Kitüntetése: Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Burai Mária. Gyermeke: Erzsébet, özvegy Dr. Varga Jánosné, akinek férje részt vett a felvidéki bevonulásban, és 1941-ben hunyt el. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Polgáry Miklós földbirtokos, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be. Az orosz harctéren harcolt és 1916-ban, mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Jubileumi emlékérem, Károly Csapatkereszt. Neje: Kertész Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Pongor Imre, vitéz, önkéntes őrvezető, iskola-igazgató, tanító, Szövetkezeto igazgató, Tiszalök. Született 1885-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme hatszor. (Vitézek albuma)

Pongor Sándor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1891-ben Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le tényleges katonaéveit és 1915 május 15-én vonult az orosz harctérre. Ezredének valamennyi ütközetében részt vett, később a román fronton is harcolt. Végigküzdötte a világháborút. Kéz ízben sebesült meg. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Vida Ágnes. Gyermekei: Anna és Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Pongrácz Mihály, szentmiklósi és óvári , főhadnagy. Született 1746-ban Nagyváradon (ma Oradea, Románia). A testőrség kötelékében szolgált 1766 és 1775 között. A 39. gyalogezredhez főhadnagyként lépett be 1775-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Poór Márton, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Popparich Károly. Született 1816-ban Milánóban. Katonai pályáját 1830-ban kezdte, a 39. gyalogezred hadapródjaként. 1837 és 1841 között a testőrség kötelékében szolgált. Később a 34. gyalogezredben és a 9. határőrezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt századosként szolgált, majd 1848. decemberében betegségre hivatkozva visszavonult. 1850-ben nyugállományba helyezték, majd 1854 aktiválták, és kinevezték a III. hadtest vezérkari főnökévé. Felesége: Benkeő Anna. (Bóna)

Porcsin Gáspár gazdálkodó, Kaba. Született 1875-ben Kabán. A világháború kitörésekor, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és rövid kiképzés után az orosz harctérre került. Több ütközetben vett részt, majd az olaszok ellen küzdött a háború végéig. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetése: Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Ispán Eszter. Gyermekei: Kálmán (szintén harcolt a világháborúban és kétszer sebesült), Piroska. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Porcsin Imre őrmester, építési vállalkozó, Miskolc. Tényleges katonai szolgálatát 1898-1900 között a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Az I. világháborúban a 10. honvéd gyalogezred, majd a 39. honvéd dandár műszaki csapatainál szolgált. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt. (A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma)

Porfy (Frohne) Ede vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, gépgyári tisztviselő, Debrecen. Született 1894-ben Alsóolcsváron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Porkoláb Sándor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1881-ben Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezreddel az olasz harctéren harcolt, ahol súlyos sebesülést szenvedett. 50%-os hadirokkant lett. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Pálóczy Katalin. Sógora, Pálóczy László az orosz harctéren hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Pósa Imre, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1885-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Pósa Sándor, vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1890-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Posta György, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1894-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Posta István gazdálkodó, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor, mint tényleges katona, a hadrakelt sereggel ment ki az orosz harctérre. Részt vett a Grodek, Komarnov, Stanislau, Przemysl és Mezőlaborc körüli ütközetekben. Egy ízben fogságba esett, de 9 nap múlva sikerült visszaszöknie.  Stari-Sambornál a jobb vállán és kezén, valamint bal térdén súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le 1916 áprilisában, őrvezetőként. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme. Neje: Kosina Zsuzsánna. Gyermekei: Rozália, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Posta István képesített ácsmester, kőműves, építési vállalkozó, Hajdúdorog. 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és 1918-ban, mint tizedes szerelt le. Neje: Kovács Erzsébet. Gyermekei: Ernő, László. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Posta János gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1885-ben Balmazújvároson. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az orosz és az olasz hadszíntéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Pozsonyi László, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Miskolc.Született 1881-ben Magyarkecelen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Koronás Vas Érdemkereszt. (Vitézek albuma)

Pribék Károly, villei, sóhivatalnok. Született 1745-ben Szolgaegyházán. A hétéves háború alatt a 39. gyalogezred tizedeseként harcolt. 1766 és 1771 között a testőrség köteláékében szolgált. Budai sóhivatalnokként hunyt el 1796-ban. (A magyar testőrségek névkönyve)

Prokopovitsch Leó, vitéz, nemes, alezredes, címzetes ezredes, Makó. Született 1887-ben Gnézdán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred tisztjeként harcolt. Kitüntetései: Vaskoronarend III. osztály a kardokkal, Katonai Érdemkereszt III. osztály a kardokkal, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma). Bővebben: www.39gyalogezred.hu

Puin Makávé szakaszvezető, kereskedő, Kolozsvár. Született 1886-ban Abrudbányán. A 30. gyalogezredhez vonult be Gyulafehérvárra 1916-ban, majd 1917-ben a cs. és kir. 39. gyalogezreddel az olasz frontra került. Géppuskásként harcolt 13 hónapon át, majd sebesüléséből felépülve a 3. vadászzászlóaljhoz helyezték Albániába. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Purguly József gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1889-ben Bihardiószegen. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor az első menettel került ki a szerb harctérre, ahol Pancsovánál harcolt. Ezután az orosz harctéren vett részt a rohatini ütözetben. 1915-től az olasz fronton, Doberdónál és Görz-nél harcolt. 1915 októberében olasz hadifogságba esett, ahonnan 1918 októberében szökött haza. Egyszer sebesült. Mint tizedes szerelt le. Neje: Miklós Erzsébet. Gyermekei: József, Gábor, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Rab János gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1882-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1918-ban vonult be, mint népfelkelő. Márton testvére 1917-ben hősi halált halt, míg Sándor és Gábor testvére a harctéren szerzett betegségeikben hunytak el. Két sógora, Boross Imre és Török Antal a világháborúban hősi halált haltak. Neje: O. Szabó Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Rab Kovács József csizmadiamester, Margitta (ma Marghita, Románia). Született Margittán 1897-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki, és az olasz, orosz harctéren küzdötte végig a világháborút. Ezredének számos nehéz ütközetében vet részt és 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Kovács Margit. Gyermekei: József, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Rab Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1871-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1916-tól vett részt, mint a cs. és kir. 39. gyalogezredred katonája. Az orosz és az olasz hartéren küzdött, és 1918-ban szerelt le. Testvére, Rab János, szintén 39-esként harcolt a világháborúban. Neje: Cs. Kovács Mária. Hét gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Rabács Márton ny. altábornagy. Az I. világháború kezdetén a 39. gyalogezred őrnagy volt. Orosz fogságba esett, és a Tanácsköztársaság bukása után, a tiszti foglyok közül az oroszok által túszul választott tisztek között volt. Ő a 60, főtúszként szerepelt tiszt között volt. (Emberi sorsok a 20. században. A krasznojarszki „mintatábor”

Rácz Albert (L. Rácz) Püspökladány. Született 1874-ben. A 39. gyalogezredhez Königgrätz-be vonult be 1915. november 3-án. Kétszer sebesült. Második sebesülésével, amit az olasz harctéren kapott 1917-ben, hazabocsátották. Súlyos sebesülésének következtében Püspökladányban 1918. október 1-én hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Rácz István, vitéz, gzdálkodó, Nádudvar. Született 1898-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Rácz János, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Nyírábrány. Született 1894-ben Érkenézen. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és 1915 szeptemberétől teljesített harctéri szolgálatot. A Doberdón vállán és fején, az Isonzónál pedig bal kezén sebesült meg. Mint tizedes szerelt le a világháború végén. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma, A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Rácz Lajos hentes- és mészárosmester, Püspökladány. Született 1886-ban Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred és a 28. vadászzászlóalj katonájaként harcolt. Egy alkalommal sebesült meg. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Rácz László. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezreddel harcolt. Az orosz fronton személyesen jelentett József főhercegnek. Mivel akkor vonult harcba századával, a főherceg így búcsúzott tőle: „Az ilyen derék gyereket megoltalmazza az Isten!” Az ezred vonalaiba érkező főherceget szakaszvezetőként több alkalommal kísérte a peremvonalban lévő állásokban. (Vitézek albuma, Lépesfalvi, A háború, amilyennek én láttam I. kötet 384. oldal)

Rácz Mihály, vitéz, őrvezető, fűszerkereskedő, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Rácz Sámuel gazdálkodó, Püspökladány. Született 1888-ban Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be. A világháborúban 1914-től a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt a szerb, majd orosz harctéren. Utóbbi helyen megsebesült. Neje: Borsos Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Radácsi Ferenc, vitéz, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1895-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz és orosz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Radics István sütőmester, Debrecen, Somogyi Pál utca 4.sz. Született 1897-ben. Katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, és mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Vas Érdemkereszt. Neje: Siteri Katalin. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma, Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Radnai Lajos kéményseprőmester, Hajdúszoboszló. Született 1893-ban Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és az orosz, majd román harctéren harcolt. Román fogságba esett. Egyszer sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt. Neje: Kovács Mária. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ragályi Lajos vitéz, gazdálkodó, Kokad. Született 1892-ben Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Rákó Mihály gazdálkodó, Bagamér. Született 1889-ben Hajdúdorogon.A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le tényleges katonaéveit. A világháború alatt, mint törzsőrmester a debreceni csendőrkerület parancsnokságához nyert beosztást. A csendőrség kötelékében teljesített értékes szolgálatot 1922-ig, amikor leszerelt. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: az 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, Erdélyi Emlékérem. Margittán és Nagyváradon részt vett az ellenforradalmi harcokban. Neje: Pál Juliánna. Gyermekei: Sándor, Bálint, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Rákos István épület- és bútorasztalos, Püspökladány. Született 1898-ban Püspökladányban. 1916 május 29-n vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és végigharcolta a világháborút. Neje: Szabó Erzsébet. Gyermeke: Erzsébet. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Rakovszky Elek, nagyrákói és nagyselmeczi, őrnagy. Születet 1762-ben Besztercebányán (ma Bánska Bystrica, Szlovákia). Katonai pályáját hadapródként kezdte a 33. gyalogezredben 1782-ben, majd 1784-ben a testőrség kötelékébe lépett. 1787-től újra a 33. gyalogezredben szolgált, ahol 1796-ban már százados volt. Később a 60., majd 1806-tól a 39. gyalogezredben százados. Innen vonult nyugalomba 1807-ben, mint őrnagy. 1835-ig Zólyom vármegye táblabírája volt. Elhunyt 1841-ben Rózsahegyen.

Rásó István, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Nádudvar. Született 1898-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem háromszor, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt,. (Vitézek albuma)

Redlich Ottó, redensbrucki ezredes. Született 1873-ban Urfahrban (Felső-Ausztria). A bécsújhelyi akadémián végzett 1894-ben, és első beosztását a 25. gyalogezrednél kapta. Néhány év után vezérkari beosztást kapott, és dandár- illetve hadosztályparancsnokságokon működött, illetve a 82. gyalogezrednél szolgált. Tanított a nagyszebeni tiszti iskolán, és ezt követően a bécsújhelyi akadémián volt századparancsnok.   A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1913 szeptemberében helyezték át, a IV. zászlóalj parancsnokának. Ebben a beosztásban érte a világháború kitörése. A tűzkeresztségen zászlóaljával 1914. augusztus 29-én esett át, az orosz fronton. Aznap az ezred az orosz 73. gyalogezred ellen nyomuló erejének élén támadt a IV. zászlóalj. Másnap, 1914. augusztus 30-án megsebesült. Felgyógyulása után dandár- és hadtest törzsekben teljesített szolgálatot, majd 1916 decemberében a cs. és kir. 32. gyalogezred parancsnoka lett a háború végéig. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt III. osztály az ékítményekkel, Vaskorona Rend II. osztály, Mária Terézia rend lovagkeresztje (!) (Budapest volt háziezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története, Lépesfalvi)

Regős (Róth) Ede t. főhadnagy. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A III. zászlóalj géppuskás osztagának parancsnoka volt. A caporetto-i áttörés során, az ellenség üldözésekor osztagával (30 fő és 2 géppuska) elsőként érte el az Isonzót azzal a feladattal, hogy akadályozza meg Sagradónál az olasz hidak megsemmisítését. Az olasz fahidak érkezésükkor már égtek, de a fém hidat sikerült részben épségben elfoglalnia. Az azt teljesen megsemmisíteni akaró, 120 fős olasz műszaki egységet rövid, de súlyos küzdelemben foglyul ejtette, majd az olasz oldalról biztosította a hidat. Másnap Romansban újabb olasz alegységet ejtett fogjyul, annak századosát pisztolyával személyesen megadásra kényszerítve. Az előretörés során összesen 19 tisztet és 320 katonát ejtett fogságba. Tettéért a Tiszti Arany Vitézségi Érmet érdemelte ki. (Lépesfalvi, Hősök naptára 1917-1918) Kitüntetései: Tiszti Arany Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, (hiányos). (Lépesfalvi, Hősök naptára 1917-1918)

Reich Béla az „Apolló” ruhaház cégtulajdonosa. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Reszegi Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1880-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban a szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Neje: Vitányi Katalin. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Reszegi László gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1852-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Részt vett Bosznia okkupációjában. Neje: Hódos Zsuzsánna. Miklós fia a világháború olasz frontján 1916 február 28-án hősi halált halt, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Rév György hadnagy, Budapest. Született 1898-ban Budapesten. Gépészmérnöki diplomáját 1921-ben szerezte. Pomázon végzett tiszti iskolát 1916-ban, és még ugyanebben az évben, a cs. és kir. 38. gyalogezred kötelékében az orosz frontra került. Az olasz fronton 1917-ben aknarobbanás következtében megsebesült. Felépülése után a cs. és kir. 39. gyalogezrednél kiképzőtiszti beosztást látott el. 1918 szeptemberétől Pestszentlőrincen állomástiszt volt. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve)

Reviczky László, vitéz ,revisnyei, altábornagy. Született 1864-ben Tiszadobon. Katonai pályáját Pozsonyban kezdte a vadászoknál, mint önkéntes. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1888-ban került, mint hadnagy. Az ezrednél 1894-ig szolgált, majd áthelyezték a Magyar Királyi Honvédséghez. Különböző honvéd gyalogezrednél szolgált tiszti, majd főtiszti beosztásokban, míg végül pályáját az I. világháború végén, mint az 1. honvéd gyalogezred parancsnoka fejezte be. Az I. gyalogezred katonái által megbecsült, ikonikus parancsnoka volt ezredének. Debrecenben hunyt el 1934. június 28-án. (1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma Budapest, 1939)

Rigeisen József tizedes, bőr- és ruhaszövet készítő, Nagyvárad. Született 1900-ban Margittán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1918 elején vonult be, majd a bécsi fényszórós zászlóaljhoz vezényelték. Az olasz fronton harcolt 1918. június 12-től november 3-ig. Egyszer sebesült meg, illetve súlyos betegséget kapott. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Riskó Béla női szabómester, Debrecen Kossuth utca 3.sz. Született 1889-ben Debrecenben. A háború teljes időtartama alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Kitüntetései: I. osztályú ezüstérem (a forrás pontos típusát nem említi – a szerző), Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme.            (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Rohonczy István vitéz, népfelkelő tizedes, főpincér, Budapest. Született 1893-ban Pécsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Rokonay (Pesztalics) László, a Székesfővárosi Elektromos Művek főtisztje, hadnagy. Született 1895-ben Pancsován (ma Pančevo, Szerbia). 1915 május 15-én vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Novemberben szakaszparancsnokként került az olasz harctérre Kostanjevicéhez. A géppuskás századnál szolgált.  Részt vett az isonzói harcokban, majd a tiroli offenzívában, ahol megsebesült. A háború vége Pardubice-ben (ma Csehország) érte, ahol kiképzőként teljesített szolgálatot. 30 hónap frontszolgálattal rendelkezett. 1918 decemberében szerelt le. Kitüntetései: Katonai Emlékérem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Kságároly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar gyalogság)

Roncsik Jenő, vitéz, borosjenői, dr. főhadnagy, tűzoltó főparancsnok, felügyelő, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren.  A rendőrségtől került 1922-ben a debreceni tűzoltóság parancsnoki beosztásába. Parancsnoksága alatt jelentős munkát végzett a tűzoltók elhelyezési körülményeinek javítása, valamint érdekeik képviselete terén. megelőző tűzrendészet címmel elméleti munkát jelentetett meg, emellett könyvei jelentek meg a tűzoltóság történetével kapcsolatban (A magyar országos tűzoltó szövetség hatvanéves története 1870-1930, A Római Birodalom tűzoltóságai stb.) A II. világháború után, 1946-ban internálták. Később felkérték a Magyar Országos Tűzoltó Múzeum megalakításához kapcsolódó feladatokra, amiben szintén jelentős szerepet játszott Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor, Magyar Bronz Érdemérem, Magyar Háborús Emlékérem. Elhunyt 1991-ben. Két évvel később rehabilitálták, és posztomusz tűzoltó ezredessé léptették elő. A debreceni tűzoltó laktanya falán emlékét mellszobor, illetve márványtábla őrzi, egyben a laktanya névadója. (Vitézek albuma, Dr. Hadnagy Imre József: Domborműveken a hazai tűzvédelem nagyjai)

Rosenfeld Kálmán a Hungária-fatelep tulajdonosa, épület- és tűzifa kereskedő, Debrecen.  Született 1893-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred géppuskás osztagában teljesített szolgálatot a román és az olasz fronton. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Goldstein Margit. Gyermekei: Miklós, Ágnes, Éva. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Rotter Gábor tizedes, kereskedő, Székelyhíd. Született 1891-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt 1916 novemberétől 1918 novemberéig az olasz harctéren. A háború végén szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Rózay Jenő székesfővárosi számvivő tanácsos, őrmester. Született 1891-ben Budapesten. 1916 márciusában a 32. gyalogezredhez vonult be Budapestre, és Pomázon tiszti iskolát végzett. Ezt követően áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez Könnigrätz-be. 1916 decemberétől 1917 márciusában az olasz fronton szolgált, ahonnan betegen tért vissza. Segédszolgálatos lett, majd 1917 szeptemberében leszerelték. (A magyar gyalogos)

Ruzsák Lajos gránátos káplár. 1842-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Sági Gábor vitéz, népfelkelő tizedes, gazdálkodó, Derecske. Születettt 1898-ban Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Sándor Lajos, Hajdúszoboszló. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt a világháborúban és hősi halált halt. (Az ezredtörténet veszteségi adataiban nem szerepel, azonos név van viszont a tiszti névjegyzékben, illetve a Nagy Ezüst Vitézségi Érmet kapottak listájában). Fia, Sándor Lajos gazdálkodó Hajdúszoboszlón. Született 1907-ben ugyanott. Tényleges szolgálatra 1939-ben vonult be a debreceni 11. Bocskai István Hajdúezredhez, és részt vett az erdélyi bevonulásban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Sárándi Lajos (tizedes?)Püspökladány. Született 1887-ben. A 39. gyalogezredhez 1915. január 16-án vonult be. Rövidesen, márciusban az orosz frontra került, majd májusban az olasz harctérre indult. Utóbbi helyen, 1915. november 30-án (28-án?)  hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépesfalvi)

Sári György gazdálkodó, Józsa. Született 1892-ben Józsán. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél kezdte, majd, mint tényleges katona került a harcterekre. A szerb és orosz harctéren küzdött, míg 1916 március 16-án az orosz fronton súlyosan megsebesült. Mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Simon Mária. Négy gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Sári Gyula gazdálkodó, Kaba. Született 1899-ben Kabán. A világháború idején, 1917-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Könnigrätz-ben kapott kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Monte Grappán és a Piave mentén vett részt nagyobb ütközetekben. 1918 októberében láblövést szenvedett. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Hunyadi Vilma. gyermekei: Gyula, Viktor. Apósa, Hunyadi Viktor, mint a 3. honvéd gyalogezred szakaszvezetője hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Sári Lajos hentes- és mészáros mester, Debrecen. Született 1898-ban Kabán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Az összeomlás után a 39. gyalogezred, majd a Székely Hadosztály kötelékében harcolt, majd a Nemzeti Hadseregbe lépett. Később határcsendőrként és a debreceni vadászzászlóalj tagjaként szolgált. Neje: Labajnik Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Sári Márton gazdálkodó, Kaba. Született 1873-ban Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1894-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe Debrecenbe. A világháború idején a 3. népfelkelő gyalogezred állományában került a szerb harctérre, majd Galíciában harcolt. Később a fényszórós különítményben Bukovinában járt, majd a megszálló csapatokkal megfordult Ukrajnában. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, hadtestparancsnoki dícsérő okirat. Gyermekei: Ferenc (MÁV vonatvezető), Rebeka, Rozália. Fivére, Sári János hősi halált halt a világháborúban.

Sarkadi Károly gyalogos, földműves, Kaba. Született 1882-ben Kabán. Galíciában tűnt el 1914. szeptember 22-én. Családja 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Magyar Közlöny, 1921. 03.25.)

Sarkady István gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Debrecenben. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. A világháborúban régi ezredével 1914-től harcolt. Az orosz harctéren sebesülten fogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem. Neje: Diószegi Erzsébet. Testvére, Mihály 1916-ban az olasz harctéren hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Sarkady Sándor épület- és bútorasztalos, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és 3 évig az olasz harctéren küzdött. Kétszeri sebesülés után szerelt le 1919-ben a debreceni katonai kórházból. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Sárkány József hadbíró, a budapesti ítélőtábla alelnöke. Született 1828-ban Dunaegyházán. Iskoláit Azódon kezdte, ahol Petőfi Sándornak ikolatársa és lakótársa volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a 39. gyalogezred hadbírája volt, majd a II. hadtest táborkarában szolgált, mint igazságügyi főnök. Saját kérelmére visszahelyezték a 39. gyalogezred I. zászlóaljához, ahol, mint százados harcolt tovább. Komáromnál 1849. augusztus 3-án egy kitörésnél három sebet kapott. A szabadságharc végén, mint őrnagy tette le a fegyvert. Rövid időre külföldre emigrált, majd hazatért, és az igazságszolgáltatásban dolgozott tovább. A budapesti törvényszék elnöke volt 1872 és 1875 között. Budapesten hunyt el 1903-ban. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

Sárközy Sándor gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1894-ben Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki, és a 14. menetszázaddal került az orosz harctérre. Több ütközetben vett részt. Kiesvölgynél 1915 április 21-én megsebesült, jobb karját és lábát lövés érte. Megrokkant, később fegyvernélküli, könnyített szolgálatra osztották be a háború végéig. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Sasfavi Ferenc, vitéz, csendőr tiszthelyettes, rakamaz. Született 1893-ban Margittán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Sáska József őrmester, vendéglős, Margitta. Született 1887-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatát 1908-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. AZ ezred 57. menetszázadának egészségügyi osztagával került ki az olasz harctérre. Egyszer sebesült meg. A háború végén, 1918 november 28-án szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, 1908-as Jubileumi Emlékérem, 1912-13-as Mozgósítási Emlékkereszt, Vöröskereszt jelvény. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Sass János szőlőkezelő, Újléta. A 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1914. szeptember 10-én Galíciában. Két árva maradt utána. (Borászati lapok, 1915. február 14.)

Sass József malomtulajdonos, Nagyléta. Született 1887-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban a tüzéreknél szolgált Dalmáciában, a cattarói öbölben. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Scheck György gazdálkodó, Monospetri (ma Petreu, Románia). Született 1873-ban Monospetrin. Tényleges katonai szolgálatra 1894-ben vonult be Debrecenbe, a cs. és kir. 39.gyalogezredbe. A világháború idején, 1915-ben jelentkezett újra ezredénél. Az albán hadszintérre került, és a 22. dalmát ezred kötelékében harcolt a háború végéig. Mint tizedes szerelt le. Neje: Gyublák Mária. Gyermekei: Mária, György, József, Erzsébet, Mihály, Teréz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Schmidt Pál, nemes tábornok, ezredparancsnok. Született 1848-ban Neusandez-ben (ma Nowy Sacz, Lengyelország). A wienerneustadt-i katonai akadémia elvégzése után alhadnagyként kezdte pályáját a 72. gyalogezredben 1868-ban. 1876 és 1877 között a magyar királyi nemesi testőrség tagja volt. Később a 38., és a 37. gyalogezredben szolgált, és alezredesi rendfokozatot ért el. 1905-től 1908-ig a 39. gyalogezred parancsnoka volt. Tábornokként vonult nyugalomba 1910-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Schmoz Vendel gazdálkodó, Székelyhíd (ma Săcueni, Románia). Született 1890-ben Székelyhídon. 1911-től szolgálta tényleges éveit Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A háború kitörésekor az ezreddel került a szerb frontra, ahonnan később az orosz, majd olasz harctérre vezényelték. Ezredének valamennyi ütközetéből kivette részét. 1914 szeptember 11-én Rohatinnál bal lábán lövéstől megsebesült. Mint géppuskás szakaszvezető szerelt le a háború befejezésekor. Neje: S. Nagy Margit. Gyermekei: Margit, Vendel, Anna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Schneider Mihály az Ipartestületsütő szakosztályánal elnöke Debrecen, Ferenc József út 62. Született 1878-ban Árokalján (ma Arcalija, Románia). Mint tényleges katona, 1891-ben a 21. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot. A világháborúban 1914-től 1918-ig 38 havi frontszolgálatot teljesített a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében. Mint őrmester szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Érdemkereszt (a forrás nem említi pontosan az Érdemkereszt típusát - a szerző). (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Schnitzler Adolf Püspökladány. Született 1880-ban. Tényleges katonai szolgálatra 1912. októben 6-n vonult be a 39. gyalogezred 8. századához. Mint tényleges katona indult 1914. augusztus 2-án a szerb harctérre, majd szeptemberben az orosz frontra került. Vérhast kapott, és felgyógyulása után 1915. januárjában ismét az orosz fronton folytatta a harcot. Előőrsi feladatban halt hősi halált 1915. február 1. és március 6. között. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Schuller Károly kádármester Székelyhíd (ma Săcueni, Románia). Született 1881-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le tényleges katonaéveit. A világháború kitörésekor azonnal a szerb harctérre került és Pancsovánál esett át a tűzkeresztségen. Később az orosz, majd az olasz harctéren küzdött. A 7. és a 17. élelmezési osztagnál volt beosztva. Végigharcolta a világháborút. Neje: Balázs Margit. Gyermekei: Rudolf, Gyula, Károly, József, Margit. Öccse, Rudolf 1914-ben hősi halált halt a haza védelmében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Schwartz Jenő mészáros és hentesmester Debrecen. Született 1879-ben Hajdúhadházon. Katonaéveit a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte, mint szakaszvezető. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Schwartz Samu kereskedő, Debrecen. Született 1881-ben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Egyszer sebesült. Őrmesterként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Sebestyén László, vitéz, tizedes, gulyás, Hajdúnánás. Született 1895-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Sebők Mihály, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1895-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Semsey Jáno,s semsei, őrnagy. Született 1768-ban Komlóskeresztesen. Katonai pályafutását hadapródként kezdte 1787-ben a 39. gyalogezredben, ahol 1789-ben már zászlós volt. 1992-ben a testőrség állományába lép, majd még ugyanebben az évben alhadnagyként folytatja pályáját régi ezredében. Hamarosan a 32. gyalogezredhez, 1798-tól a 8., majd 1809-től az 5. határőrezredben szolgált tovább, ahol őrnagyi rendfokozatot ért el. 1814-ben nyugalomba vonult. Elhunyt 1847-ben Karácsonmezején. (A magyar testőrségek névkönyve)

Siető Kálmán, dr., vitéz hadnagy, orvos. Született 1894-ben Gacsályon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Vöröskereszt II. osztályú Díszjelvény. (Vitézek albuma)

Simon Ernő, vitéz, tiszthelyettes, honvéd s. tisztviselő, Pécs. Született 1891-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer, Magyar Ezüst érdemérem. (Vitézek albuma)

Simon Gábor gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát 1903 és 1906 között teljesítette. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és az orosz és olasz harctéren harcolt. Olasz hadifogságba esett 1916-ban, ahonnan 1919-ben tért haza. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. Neje: Borus Jolán. Öt gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Simon Mihály, vitéz, tizedes, kereskedő, posta ügyintéző, Harc. Született 1898-ban Harcon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Simoni Ferenc korcsmáros, Reszegepiskolt (ma Resighea és Pisçolt, Románia) Született1894-ben Piskolton. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és kiképzése után az orosz harctérre került. Duklánál és Przemysl-nél vett részt nagyobb ütközetben, és 1914 decemberében bal bokáján megsebesült. Felépülése után egy ideig az orosz arcvonalon harcolt, majd az olaszok ellen küzdött Karinthiában. 1915 júniusában jobb térdlövést szenvedett. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor. Kitüntetése: Bronz Vitézségi Érem. Neje: Papp Julianna. Gyermekei: Gedeon, Margit, Károly. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Simoni Mátyás, vitéz, gazdálkodó, Egyek. Született 1897-ben Egyeken. 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az olasz harctéren szolgált, egy alkalommal sebesült. 1920-ban a Nemzeti Hadseregben szolgált, majd pótcsendőrként szolgált. 1922-ben tizedesként szerelt le. 1924-ben avatták vitézzé. Képviselőtestületi-, iskolai gondnoksági-, legeltető testületi tag. A Vitézi szakasz és a levente egyesület pénztárosa. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, III. osztályú (Bronz) Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Katona Mária Erzsébet. Gyermekei: Anna, Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Sipos Elek, vitéz, gazdálkodó, a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Kaba. Született 1890-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és mint tényleges katona kezdte szolgálatát a világháborúban. Két alkalommal sebesült meg, az orosz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Vitézzé avatták 1922-ben. Felesége: Hegedűs Róza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Sipos Imre, vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Sipos László, vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, okleveles építész, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Sipos Sándor, vitéz, őrmester, kőműves, Debrecen. Született 1893-ban Büdszentmihályon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Smeták János gazdálkodó, Érábrány ( ma Abram, Románia). Született 1889-ben Margittán. A cs. és 39. gyalogezredben szolgált 1910-től Szlavóniában. A világháború kitörésekor azonnal a szerb harctérre került, majd az orosz, végül az olasz harctéren küzdött. Az orosz harctéren 1914 szeptember 11-én jobb karján, és fején megsebesült. Ezredének valamennyi ütközetében részt vett egészen 1918 október 28-ig, amikor az olaszok fogságába került (ez volt az utolsó harci nap, amikor az ezred és az olasz fél között harcérintkezés volt). Egy évi fogság után tért haza. 1920 január 20-án szerelt le.  Kitüntetése: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Solymossy István, nagyváradi százados, Nagykároly. Született 1865-ben Érendréden. Mint egy éves önkéntes szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Ezt követően a 12. honvéd gyalogezred katonájaként volt. Az I. világháború alatt az esztergomi hadifogolytáborban szolgált. Kitüntetései: Német Lovagrend Lovagkeresztje, 1850/60 jubileumi emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Sólyom János vitéz, gazdálkodó, Hajdúsámson. Született 1896-ban Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Som József gazdálkodó, Monostorpályi. Született 1889-ben Monostorpályiban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra és az olasz harctéren az Isonzó cstákban vett részt, ahol légnyomástól megsebesült. Végigküzdötte a világháborút, majd a Nemzeti Hadseregben szolgált tovább. Neje: Kovács Róza. Gyermeke: Erzsébet. Nejének fivére, Kovács József eltűnt az orosz harctéren. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Somogyi József honvéd, gazdálkodó, Érmihályfalva. Született 1877-ben Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914 júliusában, majd szeptember 2-án a 3. honvéd gyalogezred katonájaként került az orosz harctérre. Harcolt Szerbiában, Montenegróban, Albániában. Ezután 1917-ben az olasz frontra került. Egyszer sebesült, illetve súlyos betegséget szenvedett. A háború végén szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Somogyi József nyugalmazott magyar királyi rendőrellenőr, Hajdúszoboszló. Született 1861-ben Hajdúszobozlón. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Kelemen Julianna. Gyermekei: József, Bernát. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Somossi Lajos, vitéz, cipészmester, Hajdúböszörmény. Született 1888-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz  Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Soós Elemér, sóvári, ezredes. Született 1844-ben Nádasdon. Katonai pályáját a 39.gyalogezred tizedeseként kezdte, a hainburgi katonaiskola elvégzése után. 1864-ben elérte az alhadnagyi rendfokozatot. Az 1866-os custozza-i ütközet egyik legfényesebb haditettét hajtotta végre, megmentve zászlóaljának zászlaját, melyet 1872-től ezredzászlóvá léptetett elő az uralkodó. 1869 és 1871 között a testőrség kötelékében szolgált, majd újra a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Átlépett a magyar királyi honvédséghez, ahol 1891-ben már a 18. gyalogezred parancsnoka volt, mint ezredes. Elhunyt 1929-ben Budapesten. (A magyar testőrségek névkönyve)

Sorbán András őrvezető, kereskedő, Érmihályfalva. Született 1888-ban Érmihályfalván. Tényleges katonai szolgálatát 1909 és 1912 között teljesítette a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Az I. világháborúban bevonult az ezredhez, és 1914 decemberében a Kárpátokban orosz hadifogságba esett. A fogságból 1921 januárjában tért haza. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Sóvágó Endre dr., vitéz főorvos. Született 1888-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Elesett 1917. 07.10-én. Kitüntetései: Ferenc József-rend lovagkeresztje, Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Sóvágó Gábor tizedes. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az olasz harctéren, 1918. február 18-án az ezredparancsnokságot erős tüzérségi csapás érte. Sóvágó tizedes a szanitécek segítségére sietett, és ennek során, miközben a sebesülteket igyekezett biztonságba helyezni, tüzérségi telitalálatot szenvedve hősi halált halt. Önfeláldozó tettét az I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Éremmel jutalmazták. (Hősök naptára 1917-1918)

Sóvágó Imre gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1869-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Neje: tardi Mária. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Sréter Eduárd, szandai, nemzetőr őrnagy. Született 1802-ben Miskolcon. Katonai pályáját 1820-ban kezdte a 60. gyalogezredben, amit 1826-től a 39. gyalogezred őrmestereként folytatott. A testőrség kötelékében szolgált 1828 és 1833 között. A szabadságharc alatt Debrecenben belépett a nemzetőrségbe, mint őrnagy, és a román felkelők ellen harcolt Naszód környékén, majd Naszód térparancsnoka lett. A szabadságharc után pénzügyi tisztviselő volt. Elhogy 1880-ban Budapesten. (A magyar testőrségek névkönyve)

Stein Mihály malombérlő, Hajdúhadház. Született 1898-ban Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Hadnagyként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem három alkalommal, II. osztályú (Kis) Vitézségi Érem három alkalommal, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Nehvenbendy Matild. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Straub Sándor hadnagy. Született 1857-ben Szolnokon. A 39. gyalogezred egyéves önkénteseként szolgált 1876-ban. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

Sturm János Jenő, vitéz, hadnagy. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A 10. isonzói csatában, a Frajti Hrib magaslatnál 1917 május 31-én megsebesült. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Suba Mihály gyalogos, fényképész, Nyírbátor. Született 1893-ban Debrecenben. A mozgósításkor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1914-ben. A szerb és az olasz harctéren szolgált, majd 1916. februárjában betegségéből kifolyólag leszerelték. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Frontharcos eszme szolgálatában)

Suta János gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1889-ben Nagylétán.  A cs. és kir. 39. gyalogezredben, Bécsben szolgálta le katonaéveit 1910-től. A világháború kitörésekor a 2. menetszázaddal került a harctérre. Részt vett a Rohatin, Komornó, Monte san Gabrielle és a Doberdó körül vívott harcokban az orosz és az olasz harctéren. 1917-ben az olaszok fogságába esett, ahol 2 évet töltött. Szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Domján Zsuzsánna.Gyermekei: Juliánna, János, Irén, Mária, Emma. Két sógora, Domján Sándor és Domján János hősi halált halt a haza védelmében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó (K. Szabó) Imre, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó (M. Szabó) István, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó (O. Szabó) Gábor, vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és az olasz frontra került. A Montellón vívott harcokban tanúsított helytállása elismeréseként Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. A Vitézi Rend Hajdú vármegyei illetve debreceni székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én Tizedesként az 1. századnál szolgált, amikor 1918 augusztus 8-án mellére tűzték az Arany Vitézségi Érmet. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Lépesfalvi, Vitézek albuma)

Szabó András egyetemi altiszt, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1894-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és a világháború kitörésekor az első menettel került a szerb harctérre. Sabácnál, Belgrádnál, majd a montenegrói arcvonalon vett részt nagyobb ütközetekben. Egy ideig az oroszok ellen küzdött, majd az olasz hadszíntéren, ahol 1916 júliusában hadifogságba esett. 1918 végén szerelt le, mint szakaszvezető. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Kovács Julianna. Gyermekei: Erzsébet, Imre, Julianna, István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó Antal vitéz, gazdálkodó, Budapest. Született 1898-ban Hajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó Ferenc gazdálkodó, Magyarkéc (ma Cheţ, Románia). Született 1885-ben Magyrkécen. A világháború kitörésekor, mint békebeli katona, nyomban jelentkezett a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezrednél, és az első menettel került ki az orosz hactérre. Rohatin, Komarov, és Dobrin körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd 1914 októberében a jobb vállán súlyosan megsebesült, és 1915 augusztusában, mint 50%-os hadirokkant szerelt le szakaszvezetőként. Neje: Baranyai Katali. Gyermeeki: Ferenc, Gyula, Irén, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó Ferenc gazdálkodó, Mikepércs. Született 1858-ban Mikepércsen. Tényleges katonai szolgálatának letöltésére 1878-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Községi főbíró volt 1929-től. Neje: Kovács Zsófia.

Szabó Gábor (D. Szabó) Püspökladány. Született 1895-ben. A 39. gyalogezredhez 1915. áprilisában vonult be, és májusban már az olasz harctérre került. 1916. február 28-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Gábor gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1888-ban Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaként az orosz és olasz harctéren szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Vas Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt. Neje: Somi Juliánna. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Gábor, (U. Szabó) gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát 1902-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor ezredéhez vonult be, és 1917-ig harcolt. Két sógora, G. Szabó Antal és G. Szabó Mihály a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált a világháborúban. Neje: G. Szabó Juliánna. Öt gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Lépesfalvi)

Szabó Gábor, vitéz, emléklappal ellátott százados, vaskohómérnök, Debrecen. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt III. osztály, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szabó Géza szakaszvezető, üvegkeretező mester, Miskolc. Született 1875-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be. Gránáttól súlyosan megsebesült 1917. augusztusában. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar háborús Emlékérem, Sebesültek Érme. (Frontharcos eszme szolgálatában)

Szabó Gyula MÁV segédtiszt, Debrecen. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az olasz harctéren harcolt, mald 1916-ban fogságba esett. A hadifogságból 1919-ben tért haza. Szolgált a Nemzeti Hadseregben. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Fazekas Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Gyula tanító, Debrecen. Született 1887-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és az orosz, majd olasz harctéren harcolt hadapród őrmesterként. Az olasz harctéren súlyos betegséget kapott, és abból kifolyólag 1918-ban elhunyt. Neje: Hubay Juliánna. Gyermekei: Gyula, Géza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Imre (D. Szabó) Püspökladány. Született 1883-ban. A 39. gyalogezredhez 1914. júliusában vonult be. 1915. február 15-én az orosz harctéren hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Imre (K. Szabó) darálómalom és cséplőgép-tulajdonos. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. Bécsbe vonult be 1912-ben a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborút a kezdetektől végigharcolta a szerb, orosz és román fronton. Az ezredtől 1918 novemberében szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Imre fűszer- és vegyeskereskedő, Debrecen. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1913-ban vonult be és az olasz harctéren harcolt. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kecskeméti Piroska.

Szabó Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1865-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette, és mint szakaszvezető szerelt le. Neje: Porkoláb Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Imre, vitéz, szakaszvezető, kalaposmester, Hajdúnánás. Született 1889-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó János vendéglős, Hajdúdorog. Született 1892-ben Hajdúdorogon. Katonai szolgálatát 1913-ban a 3. honvéd gyalogezredben kezdte, majd a cs. és kir. 39. gyalogezredben folytatta. Az orosz harctéren szolgált, egyszer sebesült. Neje: Veres Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, János. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó József (D. Szabó) földbirtokos, Hajdúnánás. A világháborúban a cs. és kir 39. gyalogezred katonájaként harcolt a szerb, orosz és olasz harctéren. Orosz hadifogságba esett, ahonnan megszökött. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Neje: Sz. Szabó Sára. Három gyermeke volt.

Szabó József vitéz, gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1887-ben Bihardiószegen. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor az első menettel került az orosz harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Később az olasz arcvonalon a Monte san Danielén, Doberdón, a Hétközség fennsíkján, Görznél és a Piave mentén harcolt. 1918 júniusában a Piave mellett gránátszilánktól egyszerre sebesült meg a fején, lábán és karján. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús emlékérem, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Kiss Erzsébet. Gyermeke: Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó József, vitéz, népfelkelő gyalogos, gazdálkodó, Nagyléta. Született 1895-ben Nagylétán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Szabó Lajos (K. Szabó) Püspökladány. Született 1891-ben. A 39. gyalogezredhez 1914. június 22-én vonult be. Az orosz harctérre került, ahol 1914. október 15-én srapneltől sebesült. A sebesülés következtében halt hősi halált Sopronban 1914.  december 22-én. Püspökladányban temették el 1914. december 27-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Lajos Püspökladány. Született 1888-ban. A 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be, majd az orosz harctérre került. Még ugyanabban az évben hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Lajos, vitéz, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1895-ben Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az orosz harctéren megsebesült, és 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitütetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. 1924-ben vitézzé avatták. A Frontharcos Szövetség tagja volt. Neje: Mikó Julianna. Három gyermeke volt.

Szabó Lajos, vitéz, gazdálkodó, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó László hadnagy, tisztviselő, Budapest. A cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be 1915-ben, és tiszti iskolát végzett. Az orosz és olasz harctéren harcolt, majd 1917. februárjában a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Harcolt a Fajti-Hribnél és a Piavénál, míg 1918. júniusában betegség miatt kórházba került. Felgyógyulása után Oswiestyn-ban egy karhatalmi század parancsnoka volt az összeomlásig. Kitüntetései: III. osztályú Koronás Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred emlékalbuma)

Szabó Mihály (M. Szabó) hentesmester, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. 1912-ben 4 hónapos szolgálatot teljesített a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor régi ezredével került az orosz harctérre, ahol 1914-ben fogságba esett. A hadifogságból 1920-ban tért haza. Neje: Kiss Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1868-ban Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. Neje: Varga Juliánna. Három gyermeke harcolt a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Mihály hentesmester, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt. A háború elején orosz hadifogságba esett, és Szibériába került, ahol 73 hónapot töltött. Fogsága alatt bejárta Európa és Ázsia nagy részét. Neje: Kis Mária. Gyermekei: két árvát neveltek fel. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Szabó Mihály, vitéz, hadnagy, gazdálkodó,Debrecen. Született 1895-ben Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szabó Mihály, vitéz, szakaszvezető, doányárus, Debrecen. Született 1893-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Szabó Péter gazdálkodó, Debrecen. Született 1889-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban régi ezredében harcolt. 1914-ben orosz fogságba esett. Az orosz birodalom nagy részét bejárta, és sok viszontagság után, 1921-ben tért haza. Neje: Koroknai Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Sámuel Püspökladány. Született 1882-ben. A 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Szeptember 1-én indult az orosz harctérre, ahol 1914. október 21-én tüdőlövést kapott. Gyógyulása után, 1915. januárjában visszakerült az orosz harctérre, majd az olasz fronton folytatta a harcot. Az ott szerzett súlyos sebesülésének következtében halt hősi halált 1918. február 18-án Püspökladányban. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Sándor (K. Szabó) gazdálkodó, községi pénztárnok, nyugalmazott csendőr tiszthelyettes. Tényleges katonai szolgálatát 1911-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben.1912-ben átlépett a csendőrség állományába. A világháború alatt a szerb harctéren tábori csendőrként szolgált. Felesége: Bálint Matild. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szabó Sándor gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1880-ban Albison. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor az első menettel került az orosz harctérre. Mezőlaborcnál és másutt vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon a Doberdón és a Haláldombon (Monte san Michele) harcolt. 1915-ben vállövést, 1916 nyarán láblövést szenvedett. 1918 novemberében szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó Sándor nyugalmazott számvevő őrmester. Született 1899, Orosháza. Bevonult 1917 március 10-én a cs. és kir. 101. gyalogezredhez Neuhausba. Kiképzése után áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez Königgrätz-be. Innen a 30. menetzászlóaljjal az olasz hadszíntérre vitték s ott résztvett a San Michele-i, San-Gabriele-i, vittoriói, coneglianói, montellói, piavei, M. tombai, M. grappai, harcokban az összeomlásig. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem,  20 éves Szolgálati Jel. 1935-től Orosháza leventefőoktatója volt. (A magyar gyalogság)

Szabó Sándor Püspökladány. Született 1887-ben. Tényleges katonai szolgálatra 1912. október 6-án vonult be a 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor áthelyezték a tábori csendőrséghez és a román határhoz helyezték. A román betörés után tüdőlövést kapott, és súlyos sebesülésének következtében 1917. november 7-én Püspökladányban hősi halált halt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szabó Sándor tizedes, földbirtokos, Margitta. Született 1882-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatra 1904-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban az ezred katonájaként az orosz és olasz fronton harcolt a háború végéig. Háromszor sebesült meg. 1918. november 31-én szerelt le. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Szabó Sándor, Debrecen. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szabó-Kovács Dániel, miskolczi, alhadnagy. Született 1783-ban Sárospatakon. A testőrség kötelékében szolgált 1804 és 1809 között, majd alhadnagyként harcolt a 39. gyalogezredben. Hősi halált halt Aspern-nél 1809. május 22-én. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szalai János vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szalai János vitéz, tizedes, gazdálkodó, Nyírmártonfalva. Született Nyírábrányban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szántó Bálint vitéz, őrmester, gazdálkodó, Földes. Született 1889-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Szarka István Püspökladány. Született 1884-ben Püspökladányban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be Debrecenbe. Augusztusban az orosz harctérre került, ahol megsebesült. Felépülése után, 1915 tavaszától az olasz fronton harcolt tovább, ahol ismét megsebesült. Súlyos sebesülésével Budapesten kezelték. A harctéren szerzett sesesülésének következtében ott halt hősi halált 1915. július 28-án. Budapesten temették el. (valószínűleg azonos azzal a Szarka Istvánnal, akinek elhalálozási ideje mellett a Lépesfalvi-féle ezredtörténetben VII. 2. szerepel – a téves dátum adminisztrációs vagy nyomdai hiba lehet). (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépesfalvi)

Szarvadi Bálint gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1894-ben Bályokon. A világháború idején 1914-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1915 márciusában ment ki az orosz harctérre, ahol a cs. és kir. 37. gyalogezred állományában a Kárpátokban harcolt, majd Lemberg és Luck körül, valamint a Bug és Dnyeszter mentén vett részt nagyobb ütközetekben. Egy ideig az olasz harctéren küzdött, majd 1915 szeptemberében orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban szökött haza. Egyszer sebesült. Mint őrvezető szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szász Dániel gazdálkodó, községi bíró, Bagamér. Született 1881-ben Bagaméron.  A világháború kitörésekor vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol részt vett a galíciai harcokban és a Przemysl körüli ütközetekben. Itt 1914 végén egyszerre a combján és jobb térdén súlyosan megsebesült. Felépülése után az olasz harctéren küzdött a világháború végéig. 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Bíró Etel. Fia: Dániel. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szász Ferenc vezérőrnagy1898. augusztus 5.-én született Kóródszentmártonon (ma Coroisânmărtin, Románia). 1916-ban önkéntesként belépett a debreceni császári és királyi 39. gyalogezredbe. Előléptették hadnaggyá és az olasz fronton harcolt. 1920-tól csapattisztként szolgált a Magyar Királyi Honvédségben. A Hadiakadémia elvégzése után vezérkari szolgálatokat látott el. 1942.-ben a VII. Hadtest vezérkari főnöke a keleti fronton. Előléptették ezredessé, majd a 19. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1943.-1944.-ig a csíkszerdai 9. határvadászdandár parancsnoka vezérőrnagyi rendfokozatban. 1944 júliusától a leventék országos parancsnoka. Angol hadifogságba került majd szabadulása után Ausztráliába emigrált. 1979. augusztus 22.-én halt meg Ballarat-ban (Ausztrália).
Főbb kitüntetései: Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal , hadiékitményes Vöröskereszt tiszti díszjel-vény, német vaskereszt, III. o. katonai érdemkereszt (békebeli), békebeli Signum Laudis, Károly csapat-kereszt, magyar háborús emlékérem. — A háború után a Kormányzó a II. o. Magyar Érdemkereszttel és a Magyar Dicsérő Elismeréssel tüntette ki. (www.hatarvadasz.hu)

Szász János, balajti, nemzetőr ezredes. Született 1803-ban Pesten. Katonai pályáját 1818-ban gránátos hadapródként kezdte a 32. gyalogezredben. A testőrség állományában szolgált 1823 és 1827 között. Ezt követően a 39. gyalogezredben szolgált, ahol 1848-ban már százados volt. Ekkor a nemzetőrséghez került, ahol a pesti lovas- és gyalog nemzetőrök parancsnoka volt, és ezredesi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várdogságra ítélték. Elhunyt 1854-ben Pesten. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szász József közlegény. 1835-ben sikertelenül felvételizett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Szász Sándor gazdálkodó, Kaba. Született 1887-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben jelentkezett a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor a munkásszázaddal került a galíciai harctérre, majd 1916-tól az olasz arcvonalon Görz-nél, az Isonzó és a Piave mentén harcolt a háború végéig. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Bálint Rozália. Gyermeke: Emma. Testvére, Szász Márton hősi halált a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szathmári László gazdálkodó, Bagamér. Született 1893-ban Bagamérban. A világháború kitörése után a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be be, és kiképzése után az orosz harctérre került. 1914 októberében bal kezét egy roncsológolyó szétzúzta, és egyesztendős kórházi ápolás után, mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: B. Armos Ágnes. Gyermekei: József, Etel, Ilona, Imre, Zsuzsánna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szathmáry János gazdálkodó, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. A világháborúban 1914-től 1918-ig, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Tagja volt a Frontharcos Szövetségnek. Neje: Jóna Róza.

Szatmári Pál kávéfőző, Nádudvar. Született 1886-ban Nádudvaron. A 39. gyalogezredbe 1914. július 31-én vonult be. Később a 102. népfelkelő gyalogezredben harcolt. A fronton eltűnt, családja 1915 májusában kapott hírt róla utoljára. 1920-ban kezdeményezték holttá nyílvánítását. (Budapesti Közlöny, 1921. 01. 29.)

Szebenyi Sándor vitéz, tizedes, vár. kocsis, Hajdúnánás. Született 1895-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szegedi József vitéz, gazdálkodó, Egyek. Született 1896-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Székely Imre kerékgyártó mester, Micske (ma Mişca, Románia).Született 1875-ben Micskén. A világháború idején, 1915 novemberében vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görz körül és a Piave mentén vett részt nagyobb ütközetekben. 1917-ben a fejét érte gránátszilánk, 1918 májusában mindkét keze és lába súlyosan megsérült repülőgépbombától. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Barabás Emma. Gyermekei: Imre, Erzsébet,Julianna, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Székely István vitéz, szakaszvezető, királyi uradalmi szőlőtelep-vezető, Szigetcsép. Született 1883-ban Bihardiószegen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Székely Lajos úri- és női fodrász, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir, 39. gyalogezredhez Szlavonbródba. A világháború alatt az összes fronton megfordult, és 1916-ban olasz hadifogságba esett. A hadifogságból 1919-ben érkezett haza, és mint őrvezető szerelt szerelt le. Kitüntetése: Jubileumi Kereszt. Neje: Kállai Erzsébet, 3 gyermekük volt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Székely Sándor. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1913-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra. A háború kitörése mint tényleges katonát érte. Harcolt a szerb, orosz, majd olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Hősök naptára)

Szekeres György korcsmáros, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be. Távírászként szolgált az olasz harctéren. Kétszer sebesült meg. Szolgált a Nemzeti Hadseregben. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Tagja volt a Frontharcos Szövetségnek. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szekeres Sándor, vitéz, törzsőrmester, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1881-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szél András, vitéz, népfelkelő gyalogos, asztalos, Nagyléta. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Széles Sándor, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1895-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem háromszor, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Széll István gazdálkodó, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor a 6. munkásszázaddal került az orosz harctérre, ahol már 1914 szeptember 7-én orosz fogságba esett a ravuskai ütközet során. 1918 októberében jutott haza, és mint őrvezető szerelt le. Gyermekei: István, Ferenc, János. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szénási Ferenc, vitéz, szakaszvezető, gazdákodó, Hajdúszoboszló. Született 1894-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szent-Ivány Lázár, liptószentiványi, őrnagy. Született 1837-ben Pécsen. Katonai pályáját 1854-ben kezdte a 34. gyalogezred hadapródjaként. 1856 és 1873 között a 39. gyalogezred tisztje volt, és századosi rendfokozatot ért el. Részt vett az ezreddel az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1873-ban a testőrség soraiba lépett, ahonnan 1883-ban őrnagyi rendfokozattal vonult nyugállományba. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szentiványi István hadnagy, uradalmi intéző, Érmihályfalva. Született 1890-ben Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 január 17-én vonult be, majd a 105. gyalogezredhez helyezték. Ezzel az ezreddel a román és az orosz fronton, majd 1918-ban már a 128. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren küzdött. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Szentpétery Péter százados. Született 1823-ban Makrancon (ma Mokrance, Szlovákia). Katonai pályáját a 60. gyalogezred hadapródjaként kezdte 1841-ben. A testőrségnél szolgált 1843 és 1848 között. A testőrségtől a 27. gyalogezredhez helyezték, de kilépett a haderőből. 1848 októberétől százados a 20. honvédzászlóaljnál, majd 1849 januárjában kilépett a honvédseregből, és visszatért a császári haderőbe. 1852-től 1856-ig a 39. gyalogezred századosa volt, majd nyugalomba vonult. Elhunyt 1858-ban Makrancon. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szenttornyay Sámuel Szilárd dr., vitéz emléklappal ellátott főhadnagy, orvos, Békéscsaba. Született 1898-ban Békésen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szép János, vitéz, korcsmáros, fűszer-és vegyeskereskedő, Debrecen. Született 1886-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát 1907-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháborúban régi ezredében 1914-től harcolt az orosz, majd olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. 1929-ben vitézzé avatták. Neje: Zsíros Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Szepesi Gyula vitéz, hadnagy, gépészmérnök, Budapest. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Szepesi József vitéz, tizedes, trafikos, Hajdúszórád. Született 1881-ben Hajdúszórádon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme hatszor. (Vitézek albuma)

Széplaki András Pöspökladány. Született 1881-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. június 14-én vonult be. Az orosz harctéren hősi halált halt 1914. augusztus 15-én. Bár a forrás a hősi halál helyszíneként az orosz harcteret nevezi meg, az ezred a meadott időpontban a szerb harctéren került alkalmazásra. (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépesfalvi)

Széplaki József, vitéz, székesfővárosi altiszt, Budapest. Született 1898-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Széplaky Gábor földműves, Derecske. Született 1887-ben Derecskén. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez az 1914-es mozgósításkor vonult be, majd a 37. gyalogezred 8. századában harcolt. Utoljára 1915. március 21-én hallott róla családja. Családja 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Magyar Közlöny, 1921. 03.27.)

Szigethy Gábor nyugalmazott MÁV segédtiszt, Debrecen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Neje: Pávay Vajna Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szijártó István, vitéz, gazddálkodó, Tiszacsege. Született 1898-ban Nyíregyházán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szilágyi (G. Szilágyi) József, vitéz gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1896-ban Kiskerekiben. A világháború idején, 1915 nyarán vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol előbb a tiroli arcvonalon, majd a Doberdón harcolt a háború végéig. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Nagy ezüst vitézségi érem, Kis ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt. Neje: Oláh Erzsébet. A román megszállás idején súlyos meghurcoltatásban volt része és hadbírósági tárgyaláson 5 évre ítélték, amiből közel két évet kitöltött. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szilágyi Albert Püspökladány. Született 1870-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 augusztus 14-én vonult nbe. Az orosz harctérre 1915 márciusában indult, ahol eltűnt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szilágyi Gábor Püspökladány. Született 1896-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be. Az olasz harctéren halt hősi halált 1917. március 24-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Szilágyi Gábor, vitéz, tizedes, kézbesítő, Debrecen. Született 1884-ben Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1915 májusában egy körülvett árokrészt kézigránáttal egész napon át tartott az ellenséggel szemben, majd sebesülten is csatlakozott az ellentámadáshoz. Ezért a helytállásáért kapta az Arany Vitézségi Érmet. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Szilágyi János vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Földes. Született 1887-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Szilágyi József, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Nagykereki. Születettt 1898-ban Nagykerekiben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szilágyi József, vitéz, tizedes, Kokad. Született 1897-ben Kokadon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szilágyi Kálmán, vitéz, gazdálkodó, Újfehértó. Született 1897-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Szilágyi Lajos gazdálkodó, Debrecen. Tényleges katonai szolgálatát 1881-től a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Őrvezetőként szerelt le. Neje: Dobnai Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szilágyi Lajos gazdálkodó, Derecske. Született 1864-ben Derecskén. Tényleges katonai szolgálatát 1884 októberétől látta el Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Tizedesi rendfokozatot ért el. Gyermekei: Lajos (hősi halált halt a világháborúban), Sándor (a 3. honvéd gyalogezred kötelékében végigharcolta a világháborút és olasz hadifogságot szenvedett, majd a Nemzeti Hadseregben szolgált), valamint két lánya volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szilágyi László gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ban vonult be. Az orosz és olasz harctéren harcolt. 1918-ban szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szilágyi Sándor gazdálkodó, Debrecen. Született 1898-ban Hajdúsámsonban. A világháború idején, 1917 januárjában vonult be Königgrätz-be a cs. és kir. 39. gyalogezred állományába, ahol kiképzést kapott. Ezután az olasz harctérre került. Részt vett több Isonzó csatában és a Piave menti harcokban. Mint őrvezető szerelt le. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Majoros Mária. Gyermekei: Sándor, Ferenc, József, Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szilágyi Sándor gazdálkodó, Püspökladány. Született 1874-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatát 1895-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháborúban a 3. honvéd gyalogezred katonájaként harcolt. Kétszer sebesült, és mint őrvezető szerelt le. Neje: Hegedűs Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szilassy Gábor őrnagy. Született 1756-ban Csetneken. Katonai pályáját 1782-ben közlegényként kezdte a 2. gyalogezredben, ahol 1785-ben már őrmester volt. Ekkor a testőrség soraiba lépett, majd a török elleni hadjáratban a 39. gyalogezred alhadnagyaként harcolt. Az ezred kötelékéből 1809-ben őrnagyként vonult nyugalomba. Elhunyt 1829-ben Pesten. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szilvássy László Hajdúnánás. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Elhunyt 1922-ben. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szilvásy Balázs gazdálkodó, Hajdúnánás.Született 1881-ben Hajdúnánáson. A viágháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. A harctéren szerzett betegségébe halt bele 1936-ban. Neje: Tóth zsuzsánna. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szitás István, vitéz, gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes). Született Nagylétán 1891-ben. Az I. világháborúban a 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Vas Érdemkereszt. A család információja szerint a kitüntetést azért kapta, mert sebesült parancsnokával átúszott egy folyót, megmentve parancsnoka életét. Annak a szerencsésen túlélt napnak az évfordulóin haláláig böjtöt tartott, így köszönve Istennek, hogy életben maradt. Neje: Barna Ágnes. Gyermekei: János, István. Sándor, Irén, Mária, Gábor. 1955-ben hunyt el, és a létavértesi köztemetőben nyugszik. Dédunokájának férje a 39. lövészzászlóalj tagja. (a Szitás család tagjainak szíves közlése alapján, Vitézek albuma).

Szodorai Sándor nevelő. Született 1825-ben Álmosdon. 1848-ban nemzetőr hadnagy volt, majd altiszt a 39. Don Miguel gyalogezredben. Hatvani Imre, a Hatvani szabadcsapat parancsnoka, a nála 1849-ben őrmesterként szolgáló Szokolainak a hadügyminisztériumtól hadnagyi kinevezését kérte. Ajánlásában így jellemzi: ”Az ajánlott egyén igen szép jellemmel bír, s az erdélyi csatározásokban kitűnően vitézül viselte magát…” (Hermann Róbert: A rudabányai tragédia, 1849. 286. oldal)

Szolnoki Imre vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1898-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szolnoki Imre vitéz, tizedes, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Szolnoki János zászlós. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1917. szeptember 17-én géppuskáinak tüzével megállította az olaszok gyalogsági támadásait. Tettéért az Arany Vitézségi Érem elismerésben részesült. (Hősök naptára)

Szondi Márton gazdálkodó, Micske (ma Mişca, Románia).Született 1886-ban Micskén. Tényleges katonai szolgálatát 1909-ben kezdte Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor a 2. menettel került ki az orosz harctérre. Mezőlaborc és Dobromil környékén vett részt nagyobb ütközetekben. 1914 októberében dum-dum golyótól ajobb kezén súlyosan megsebesült, és 1915 tavaszán, mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Ferenczi Jolán. Gyermekei: Erzsébet, Rozália. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szőke Imre, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Sárrétudvari. Született 1884-ben Sárrétudvarin. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szöllősi (Szőllősi) Sándor, vitéz, hivatali altiszt, Budapest. Született 1891-ben Hajdúszóráton. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Szőlősi Sámuel dohányáruda tulajdonos, a m. kir. osztálysorsjáték főelárusítója, Debrecen. Született 1882-ben Nyírbátorban. Tényleges katonai szolgálatát 1903-tól a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette, és tizedesként szerelt le. A világháborúban 1914-től az orosz, majd olasz harctéren harcolt. Tizedesként, 100%-os hadirokkantként szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Kornya Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Szőnyi Pál, vitéz, tizedes, nyugalmazott rendőr, Debrecen. Született 1897-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme ötször. (Vitézek albuma)

Szremacsky Sándor főhadnagy. 1916-ban súlyos, életveszélyes sebesülést szerzett. A sérülésből csodával határos módon felépült, és 1918. május 20-án József főherceg az olasz fronton meglepődött az egészséges főhadnaggyal való találkozáskor. (A háború, amilyennek én láttam VI. kötet 317. oldal)

Sztanka Kálmán Futura bizományos, Vedresábrány (ma Abrămuţ, Románia). Született 1897-ben Vedresábrányban. A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görz környékén és az Isonzó mentén vett részt nagyobb ütközetekben. 1917 márciusában a Monte Grappán srapnelgolyótól a fején sebesült meg. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: Nagy Ezüst Vitézségi Érem, Kis Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Kovács Julianna. Gyermekei: Irma, Kálmán, Sándor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Sztankó Antal főhadnagy. Született 1795-ben Bártfán (ma Bardejov, Szlovákia). Katonai pályáját egy vadászcsapat önkénteseként kezdte 1809-ben, majd 1809-től a 39. gyalogezredben szolgált. 1816-ban már gránátos őrmester volt, majd 1817 és 1822 között testőr törzsőrmesterként folytatta pályáját. A testőrségtől a 60. gyalogezredhez helyezték, ahol 1829-ben főhadnagyként leköszönt rangjáról.  (A magyar testőrségek névkönyve)

Sztankovics Károly, báró, táborszernagy. Született 1837-ben Budán. Hadmérnöki akadémiát végzett, majd a 9. hadmérnöki zászlóaljban kezdte tiszti pályáját. Később a 31. és 21. gyalogezredben szolgált, és részt vett az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1873 és 1874 között a 39. gyalogezred századosa volt. Ezt követően a 44. és 102. gyalogezredben, valamint a 3. tábori vadászzászlóaljban szolgált. A testőrség tagja volt 1869 és 1873 között. 1888-ban tábornokká léptették elő. 1892-ben kinevezték a 70. gyalogdandár parancsnokává, és előléptették altábornaggyá. 1898-ban vonult nyugalomba, mint táborszernagy. (A magyar testőrségek névkönyve)

Szunyogh Ágoston  hadapród. 1836-ban sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Szűcs János gazdálkodó, Kágya (ma Cadea, Románia). Született 1895-ben Kágyán. A világháború idején, 1915 májusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került. Előbb a tiroli és karintiai arcvonalon, majd Doberdó és Görz körül vett részt nagyobb ütközetekben a háború végéig. Egyszer sebesült. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Nagy ezüst vitézségi érem, Kis ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt. Neje: Bíró Ágnes. Fia: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szűcs Lajos, vitéz, törzsőrmester, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1884-ben Kőrösszakállon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Szűcs László, vitéz, őrmester, Hajdúnánás. Született 1887-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Takács Áron, vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Budapest. Született 1890-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Takács Imre földbirtokos, Hajdúböszörmény. Született 1892-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 2. és 39. gyalogezredek katonájaként harcolt. Ravaruskánál megsebesült. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Neje: Mező Eszter. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Takács Imre vitéz, gazdálkodó, hajdúhadház. Született 1896-ban Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Takács István gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1871-ben Hajdúhadházon. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Neje: Fábián Irma. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Takács Lajos vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1895-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Takács Mihály vitéz, gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1892-ben Hajdúhadházon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Takács Miklós korcsmáros és gazdálkodó, Debrecen. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Szakaszvezetőként szerelt le, 13 havi frontszolgálattal. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Takaró László, vitéz, őrmester, kőműves, Debrecen. Született 1886-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme négyszer. (Vitézek albuma)

Tamás József, vitéz, őrvezető, gázszerelő, Debrecen. Született 1895-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tar Gábor, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Tiszalök. Született 1896-ban Hajdúsámsonban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tar István gazdálkodó, Debrecen. Született 1895-ben Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1915-től harcolt az olasz harctéren. Egyszer sebesült. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Neje: Csige Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tar Lajos református igazgató-tanító, Besenyöd. Született 1894-ben Besenyődön. A világháború idején, mint egyéves önkéntes vonult be Szatmárnémetibe a cs. és kir. 5. gyalogezred kötelékébe. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a Stripa mentén és Jazlovice mellett vett részt nagyobb ütközetekben. 1915-ben láblövést szenvedett. Felépülése után a cs. és kir. 39. gyalogezred állományában az olasz harcvonalon Doberdón harcolt, ahol1917 májusában gránát-légnyomást szenvedett. Később ezredével Tolmeinnél küzdött és több Isonzó-csatában. Mint főhadnagy szerelt le. Részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt a kardokkal, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem ,Bolgár Háborús Emlékérem. Neje: Fóris Vilma, gyermekei: Piroska és Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tar Sándor vitéz, gazdálkodó, Biharugra. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tarcsai János gazdálkodó, Debrecen. Született 1875-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1896-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint népfelkelő került ki a szerb harctérre, majd az oroszok és a románok ellen harcolt. 1916-ban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 februárjában szökött haza. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Jubileumi Emlékérem. Neje: Erdős Márta. Gyermekei: Zsuzsánna, Eszter, Rozália, Sándor, Imre. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tarnay Károly, tarnai, őrnagy. Született 1825-ben Makón. Katonai pályáját 1843-ban a 39. gyalogezred hadapródjaként kezdte. 1845 és 1847 között a testőrség kötelékében teljesített szolgálatot. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt őrmester, majd alhadnagy a 8. zászlóaljban. A szabadságharc végén őrnagyként, mint a 135. honvédzászlóalj parancsnoka tette le a fegyvert. 1869-ben százados volt a magyar királyi honvédség 8. zászlóaljában. (A magyar testőrségek névkönyve)

Tarr László cipészmester, Debrecen. Született 1880-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte, az ezred élelmezési csoportjánál Kassán, majd Temesváron. A világháború idején rögtön kikerült a frontra, és az összeomlás előtt közvetlenül fogságba esett. 1919-ben érkezett haza. Kitüntetései: Vas Érdemkereszt, Bronz Vitézségi Érem. Neje: Pete Zsuzsánna. Gyermeke: Béla. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Tasnádi Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1878-ban Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1914-től 1918-ig harcolt. A szerb és orosz harctereken szolgált, egy alkalommal sebesült. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Téglási Sándor vitéz, cipészmester. Született 1895-ben Tégláson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tékes Sándor vitéz, gazdálkodó, Bagamér. Született 1876-ban Álmosdon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. 75%-es hadirokkantként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Temesi János gazdálkodó, Érfancsika (ma Făncica, Románia). Született 1890-ben Érfancsikán. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az orosz harctérre, ahol Lumlinnál és Kulikovnál harcolt, ahol 1914 szeptemberében  bal combján dum-dum golyótól súlyos sérülést szenvedett és hadifogságba esett. A fogságból 1920-ban tért haza, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kecskés Anna. Gyermekei: Péter, Nesztor, Szilvia. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tiborcz László vitéz, tiszthelyettes, telekkönyvvezető, Jászberény. Született 1891-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Tikos Béla vitéz, főhadnagy, erdőmérnök, Debrecen. Született 1885 február 11-én Debrecenben. Tanított a Pallagi Gazdasági Akadémián. Az Alföld fásításában kiemelkedő szerepet végzett. 1944-ben nyugatra menekült, majd 1945-ben hazatért. Az új hatalom nem fogadta el, szakmai előmenetelét megakadályozták, végül 8 hónap vizsgálati fogságot szenvedett koholt vádak alapján, majd ezt követően nyugdíját elvették, illetve lakásából kilakoltatták.  Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Legfelső dícsérő elismerés, Károly Csapatkereszt. 1974-ben hunyt el. (Vitézek albuma, Lépesfalvi, Balogh Béla: Tikos Béla élete és munkássága) Bővebben: www.39gyalogezred.hu

Tikos Lajos tartalékos főhadnagy, Debrecen. Született 1888-ban Debrecenben. Édesapja Tikos István ezredes volt. Az 1914-es mozgósításkor a budapesti szekerészezred pozsonyi osztályához vonult be. A cs. és kir. 39. gyalogezred pótzászlóaljához 1916 tavaszán helyezték, mint főhadnagyot. Egy menetzászlóaljjal került az olasz frontra, ahol a 10. század parancsnoka volt. 1916. augusztus 11-én (12-én?) önként vezetett egy járőrt egy olasz géppuska ellen, amit kézigránátokkal semmisített meg. Bár a Lépes-féle ezredtörténet nem említi, a család információi szerint ekkor tűnt el, és a keresésére küldött járőrök sem találtak rá. A család 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Lépesfalvi, Magyar Közlöny 1921. 03.13.)

Timáry Imre a hajdúnánási fürdő alapítója és vezetője, Hajdúnánás. Született 1884-ben Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolt az orosz és olasz harctéren. Többször sebesült, és őrmesterként szerelt le. A háborúban szerzett betegségének következtében hunyt el 1935-ben. Hősi halottként temették. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme három sávval. Neje: Maghi Juliánna. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Timáry Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1886-ban Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914-ben. Az orosz harctéren halt hősi halált. Neje: Radó Mária. Gyermeke: Imre. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tompa Lajos vitéz tizedes, kocsmáros. Született 1888-ban Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Torda Dániel gyalogos, géplakatos, Érmihályfalva. Született 1893-ban Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914 augusztus 25-én, és a háború végéig harcolt az orosz és olasz harctéren. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Tornyos Ödön vitéz, alezredes, Budapest. Született 1882-ben Budapesten. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Vaskorona Rend III. osztály a hadidíszítménnyel és a kardokkal, Katonai Érdemkereszt III. osztály a hadidíszítménnyel és a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Nemzetvédelmi Kereszt. (Vitézek albuma)

Tót(h) Ferenc tizedes.Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt.Később egy cseh ezredbe helyezték, ahonnan a rossz bánásmód miatt visszaszökött régi ezredéhez. József főherceg érdemei miatt eltekintett a fegyelmi felelősségvonástól, és meghagyta „régi-új” ezredének állományában. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 605. oldal)

Tóth Ambrus gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1888-ban Hajdúszováton. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, és az orosz fronton hadifogságba esett. A fogságból 1918-ban tért haza. Felesége: Dombi Julianna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth Elemér gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1882-ban Hajdúszováton. Tényleges katonai szolgálatra 1904-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban az első mozgósításkor vonult be az ezredhez. Az orosz harctéren súlyos sebesülést kapott, és mint rokkantat, 1918-ban leszerelték. Felesége: R. Nagy Margit. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth Ferenc vitéz, emléklappal ellátott hadnagy, MÁV mérnök, Debrecen. Született 1895-ben Szombathelyen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal. (Vitézek albuma)

Tóth Ferenc, vitéz (D. Tóth) tizedes, vr. tisztviselő, Debrecen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tóth Gábor földműves, Nádudvar. Született 1887-ben Nádudvaron. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be. A román fronton tűnt el 1916 szeptemberében. A család 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Budapesti közlöny 1921. 03.27.)

Tóth Gergely gazdálkodó, Debrecen. Született 1885-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be Temesvárra, ahol a helyőrségi kórházban teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor az egészségügyi csapatokkal a szerb harctérre került, majd Galíciában teljesített frontszolgálatot. 1916 áprilisától a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az olasz arcvonalon, a Doberdón harcolt. 1916 augusztusában a bal lábán és a halántékán megsebesült, és 1917-ben, mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Két ízben terjesztették fel kitüntetésre. Neje: Kiss Katalin. Gyermekei: Gyermekei: András, Erzsébet, Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tóth Gyula földműves, Kokad. Született 1883-ban Kokadon. A 39. gyalogezredhez 1914. júliusának végén vonult be. Az orosz harctéren eltűnt, családjához érkezett utolsó levele 1914. 10.15-én kelt.  Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Bíró Julianna. Gyermekei: Julianna, Matild. (Budapesti Közlöny, 1921. 02.11.)

Tóth Imre kántortanító, Perbálthíd (ma Parhida, Románia). Született 1852. 08.21-én, Újfehértón. Kántortanítóként dolgozott Perbálthídon 1877-1880-ig, Hegyközkovácsiban 1880 – 1884-ig, Bakonszegen 1885 – 1907-ig. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1879-ben. Apja: Tóth Imre, anyja Forgács Rebeka. Gyermekei: Ilona, János, Irén, Kálmán, Ida, László, Lajos, Imre, Mártha, Károly, Margit, Pál, Katalin, Mihály.  Márta lánya Gyulán dolgozott a vasútállomáson az I. világháború végén, így a Trianoni döntés elszakította családjától. Testvéreinek 1922-ben postán küldött fényképének hátlapján „Kedves Testvéreim! Hogy ha nem tehetem, hogy életbe lássatok, így jövök el hozzátok a napokba készült képen, így boldog viszontlátásig csókol  benneteket Mártha 1922. IX. 22.”Az esketési jegyzőkönyv bejegyzése: „A vőlegény szolgál a 39ik számú gyalogezrednél”. Gyermekei közül többen elhagyták Nagyváradot (Budapest, Gyula, Braila). Az I. világháború alatt halt meg Nagyváradon. (dédunokája, Tóth László gyűjtése és elmondása alapján)

Tóth Imre vitéz, őrvezető, gazdálkodó. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

Tóth Imre vitéz, tizedes, tűzoltó, Debrecen. Született 1895-ben Nádudvaron. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Tóth István György Püspökladány. Született 1887-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, majd az orosz harctéren harcolt. Az orosz fronton 1914. november 20-án sebesülten orosz hadifogságba esett. Sok szenvedés után, a doriai fogolytáborban 1916. április 10-én hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Tóth István Püspökladány. Született 1887-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 15-én vonult be. 1915 áprilisában az olasz, majd az orosz harctérre került. Az olasz harctéren 1915. novemberének végén hősi halált. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Tóth István vitéz, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1897-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tóth István vitéz, rendőr főtörzsőrmester, Hajdúböszörmény. Született 1896-ban Balmazújvároson. Az I. világháború alatt, 1916. március 27-én vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Az olasz fronton 1917. március 17-én negyedmagával visszafoglalt egy elvesztett állást, és több foglyot ejtett.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Sebesültek Érme, Osztrák Háborús Emlékérem, Magyar Háborús Emlékérem, Károly Csapatkereszt. A Vitézi Rendbe történő felvétele 1938-ban történt meg. (Vitézek albuma, Magyar Rendőr 1938. 06.15)

Tóth István vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Tóth János dr., vitéz emléklappal ellátott főhadnagy, ítélőtáblai bíró, Debrecen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A Nagy ezüstöt a 4. isonzói csatában érdemelte ki. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Tóth János gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1875-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Kivándorolt Amerikába, majd hazatérve gazdálkodást folytatott. Neje: Szepesi Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth János vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1899-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Tóth János vitéz, rendőr főtörzsőrmester, Debrecen. Született 1896-ban Tetétlenen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Tóth János vitéz, tizedes, MÁV altiszt, Polgárdi. Született 1896-ban Szabadbattyánban. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Tóth József gazdálkodó, Csokaly (ma Ciocaia, Románia ). Született 1883-ban Csokalyon. Mint volt békebeli katona, a világháború kitörésekor nyomban bevonult Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és az első menettel került ki a szerb harctérre. Pancsovánál harcolt, majd az orosz arcvonalon Rohatinnál, Komarnovnál és Kirovnál vett részt nagyobb ütközetekben. 1914 novemberében Kirovnál jobb kezén dum-dum golyótól súlyosan megsebesült. Tovább teljesített háborús katonai szolgálatot az összeomlásig. Neje: Oláh Oktávia. Gyermekei: Julianna, József, Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tóth Lajos református kántortanító, Kaba. Született 1882-ben Kabán. A világháború kitörésekor bevonult a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és az orosz harctéren harcolt. Sebesüléséből kifolyólag segédszolgálatos lett, majd 1917-ben felmentették. Felesége: Kiss Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth Lajos vitéz, emléklappal ellátott százados, községi jegyző, Derecske. Született 1893-ban Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A 10. isonzói csatában szakaszával sikeresen vert vissza egy olasz rohamot. Kitüntetései: Karonai Érdemkereszt III. osztály a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Tóth László bércséplő és gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Kabán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és az orosz harctéren harcolt. Megsebesült, és sérüléséből kifolyólag felmentették. Neje: Sóvágó Eszter. Három gyermeke volt. Testvére, József, és sógora, Sóvágó Lajos hősi halált haltak a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth László gazdálkodó, Debrecen. Született 1857-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Erdei Juliánna. László és András fia a világháborúban az orosz harctéren küzdött, utóbbi 50 hónap orosz fogságot szenvedett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth Miklós kovácsmester, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred és a 28. vadászzászlóalj kötelékében harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Tóth Sándor (K. Tóth) Püspökladány. Született 1882-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Augusztusban az orosz harctérre került, ahol 1915. január 15-én orosz hadifogságba esett. A fogságban halt hősi halált 1916. április 26-án. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Tóth Sándor (M. Tóth) Hajdúszoboszló. Született 1881-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonaidejét a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében szolgálata le. A világháborúban a szerb, orosz és olasz harctéren harcolt. Kétszer sebesült meg. Olasz hadifogságba esett 1917 június 4-én, ahonnan 1919 novemberében tért haza. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt. Neje: Csanádi Juliánna. Sógora, Csanádi István a cs. és kir. 39. gyalogezred szakaszvezetőjeként halt hősi halált. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Tóth Sándor Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 januárjában vonult be. Az orosz harctérre 1915 áprilisában, az olasz harctérre 1915 júniusában került. Utóbbi helyen 1915. július 20 körül olasz hadifogságba esett. A fogságból 1918-ban tért haza. A fogságban szerzett betegsége, valamint sebesülése következtében 1921. augusztus 31-én hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Tóth Sándor vitéz, gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Debrecenben. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után az olasz harctérre került. Premysl, Stanislau, Uzsok, Mezőlaborc körül, és Kárpátokban vett részt nagyobb ütközetekben. Később az olasz fronton a Doberdón, a Monte Grappán, és a Piave mentén harcolt a háború végéig. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. 1940-ben vitézzé avatták. Neje: Hajdu Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Tóth Sándor vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hejőpapi. Született 1892-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Tőkés Béla hentesmester, Debrecen. Született 1879-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Tőkés Gábor gyalogos, Hajdúszoboszló. Született 1884-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez a mozgósításkor vonult be, és a 9. században harcolt. Családja tudomása szerint 1914 szeptemberében eltűnt, állítólag Sztropkón halt meg kolerában. A Lépes-féle ezredtörténet szerint 1914. október 5-én hősi halált halt. Felesége: Lovass Lídia. (Lépesfalvi, Magyar Közlöny, 1ö21. március 20.)

Tőkés Mihály vitéz, tizedes, gazdálkodó, Tetétlen. Született 1892-ben Tetétlenen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Tömösvári József vitéz, őrvezető, postaaltiszt, Debrecen. Született 1896-ban Hajdúszoboszlón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Törő János vitéz, Hegyközszentmiklós (ma Sânnicolau de Munte, Románia). Született 1892-ben Hegyközszentmiklóson. Tényleges katonai szolgálatát 1913-ban kezdte Debrecenben a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A háború kitörésekor, mint tényleges katona ment ezredével a szerb harctérre. Pancsovánál harcolt, majd az orosz arcvonalon Rohatin, Komarnov, Dukla, Gorlice és Nagyberezna körül vett részt nagyobb ütközetekben. Később az olasz hadszíntéren küzdött Doberdón és Görznél a háború végéig. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Király Mária. Gyermekei: János, Lajos, Ilona, Mihály. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Török Gábor nyugalmazott MÁV altiszt, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. A világháborúban 1915-ben bevonult a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd 1916-ban leszerelt. Ezután 1919-ig a vasútnál teljesített szolgálatot. Neje: Balogh Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Török István vendéglős, Debrecen Született 1890-ben Debrecenben. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Az orosz, olasz, szerb fronton harcolt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szabó Erzsébet. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma).

Török Zsigmond vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Földes. Született 1890-ben Földesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Tunyogi József földbirtokos, Székelyhíd. Született 1892-ben Székelyhídon. Tényleges szolgálatra 1913. október 7-én vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és annak II. menetzászlóaljával került az orosz frontra. 1918. november 8-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 1920 június 20-án szabadult meg. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Turchányi Vilmos, turcsányi és teresztyényfalvi, százados. Született 1825-ben Malomszegen (ma Brăișoru, Románia). Katonai pályáját 1825-ben kezdte a 2. gyalogezred hadapródjaként. 1846 és 1848 között a testőrség kötelékében szolgált. Bár a magyar hadügyminisztérium kinevezte két beosztásba is, nem vonult be, és a harcokban sem vett részt. 1850-ben a haditörvényszék tisztázta, és főhadnagyként folytatta pályáját a 7. majd a 43. gyalogezred főhadnagyaként. A 76. gyalogezred századosaként vonult nyugalomba 1861-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

Turi Péter vitéz, tizedes, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1895-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Turucz István vitéz, gazdálkodó, Vámospércs. Született 1896-ban Vámospércsen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Udvardi Endre dr., vitéz, zászlós, orvos, Győrszentiván. Született 1897-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Udvarhelyi Béla vitéz, őrvezető, MÁV segédtiszt, Debrecen. Született 1892-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Udvarnoky Béla, kisjókai, őrnagy. Született 1818-ban Bécsben. Katonai pályáját 1834-ben a 19. gyalogezred hadapródjaként kezdte. 1838 és 1843 között a testőrség kötelékében szolgált. Ezt követően a 39. gyalogezredben alhadnagy, ahol1847-ben leköszönt főhadnagyi rendfokozatáról. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt századosként az 5., majd őrnagyként a 7. honvédzászlóaljban harcolt. Elhunyt 1875-ben Pozsonyban. (A magyar testőrségek névkönyve)

Ujhelyi Mihály gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1865-ben Tóthfaluban (ma Totovo Selo, Szerbia). A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1915-től az orosz harctéren. Neje: Papp Erzsébet. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ujj János gazdálkodó, Debrecen. Született 1876-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Szabó Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Újvári István gazdálkodó, Debrecen. Született 1889-ben. A világháború idején, 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és rövid kiképzés után az olasz harctérre került. A Doberdón, Görznél és az Isonzó mentén harcolt. 1916 októberében az Isonzó mellett gránátszilánktól a jobb lábán súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Bujdosó Mária. Gyermekei: István, Mária, Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Ujvári József vitéz, gazdálkodó, Debrecen. Született 1893-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Ujvári Mihály vitéz, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1888-ban Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Ujvárossy Miklós gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1882-ben Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként a román harctéren harcolt, ahol megsebesült. 1918-ban szerelt le. Neje: Szabó Zsófia. Két gyermeke volt.  (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Ulveczki Lajos Püspökladány. Született 1892-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 25-én vonult be. Az olasz fronton eltűnt. Bajtársai állítása szerint 1915 november végén hősi halált halt. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Ungvári Béla vitéz, zászlós, gépészmérnök, Stockholm. Született 1899-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1918 szeptember 16-án, a tiszti őrsöt lerohanó olaszok visszaszorításában mutatott helytállásá jutalmául kapta a Nagy Ezüst vitézségi érmet.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Ungvári József vitéz, zászlós, MAVART tisztviselő, Budapest. Születettt Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A Hoher Trieb magaslaton 1915 augusztus 3-án egy olasz támadás visszaverésénél különösen kitűnt vitézségével. Ennek jutalmául nyerte el a Nagy Ezüst vitézségi érmet.  Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Ury Ferenc vitéz, emléklappal ellátott tábori főlelkész, református lelkész, egyházmegyei missziói előadó, Konyár. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Ury Lajos vitéz, zászlós, tanító, Debrecen. Született 1883-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Ury Sándor vitéz, magyar királyi ezredorvos, Veszprém. Született 1897-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Utczás Károly vitéz, gt. százados, szőlőbirtokos, Balatonfüred. Született 1885-ben Petrozsényben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Petrozsényban végezte középiskoláit, majd Bécsben tanult. Az ezreddel az orosz és olasz harctereken küzdött. Századosként vonult nyugdíjba 1923-ban. Borászattal foglalkozott, testvérével együtt több szőlőbirtokuk volt. Az Utczás villa a Tamás hegyen volt, természetesen 1945 után más tulajdonába került. Utczás Károlyt és feleségét 1945 március 28-án a bevonuló orosz katonák ölték meg. Neve szerepel a balatonfüredi köztemetőben található II. világháborús áldozatok emléktábláján (feleségének neve, aki Kisfaludy lány volt, nem szerepel az emlékművön). Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal kétszer, Bronz katonai Érdemérem a kardokkal, Nemzetvédelmi Kereszt II. osztály, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem, Országos Vitézi Szék dícsérő elismerése, Lengyel eé. (Vitézek albuma, Lépesfalvi, Utczás Anna szíves közlése alapján)

Uzonyi Márton szegényházi gondnok, Hajdúböszörmény. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 33 hónapot szolgált. Részt vett a II. isonzói csatában és a piavei átkelésben. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Uzonyi Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Uzonyi Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1864-ben Hajdúböszörményben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Neje: Szolnoki Zsuzsánna. Két fia, Imre és Péter harcolt a világháborúban. Péter másfél év olasz hadifogságot szenvedett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Uzonyi Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és még abban az évben olasz hadifogságba esett. A fogságból 1918 november 5-én tért haza. Sógorai, Forgács Gábor és B. Kiss János hősi halált haltak a világháborúban. Neje: Forgács Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vadász Imre Püspökladány. Született 1874-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 júniusában vonult be. Az olasz harctéren eltűnt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Vágner József, a Bocskay Mozgó mozi cégtulajdonosa. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vályi Nagy Frigyes nyugállományú honvédtábornok, Debrecen. Született 1877-ben Debrecenben. Hadapródiskolát végzett, majd tényleges tiszt lett. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred tiszjeként harcolt, mint század-, majd zászlóaljparancsnok. A Székely Hadosztállyaá harcoló 39-esek parancsnoka volt a csucsai fronton 1919-ben. 1922-ben ezredesként a 12. gyalogezred parancsnoka volt. Nyugállományba vonult tábornokként 1927-ben. Elhunyt 1932-ben, sírja a debrecenei köztemetőben található. Neje: Kocsár Ilona. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

Váradi-Szabó Miklós vitéz, nemes, dr. zászlós, orvos, Debrecen. Született 1894-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A 11. isonzói csatában ellenséges tüzérségi tűz közepette végezte a sebesültek ellátását, és ezért a tettéért a Nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma, Lépesfalvi)

Varga (H. Varga) Lajos vitéz, szakaszvezető, rendőr, Hajdúböszörmény. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Varga (H. Varga) Márton vitéz, gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1888-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-től 1918-ig a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt a szerb, orosz és olasz harctereken. Vitézzé avatták 1926-ban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Vida Róza. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937, Vitézek albuma)

Varga András (O. Varga) hentes, mészáros és kisbirtokos, Hajdúböszörmény. Született 1887-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban az olasz harctéren a cs. és kir. 39. és 29. gyalogezredekben harcolt. Neje: Brosch Malvin. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Varga András gazdálkodó, Debrecen. Született 1898-ban Hajdúszoboszlón. A világháború idején, 1917 januárjában vonult be Könnigrätz-be, a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol az Isonzó, majd a Piave mentén küzdött nagyobb ütközetekben. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásokban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Kenderesi Julianna. Gyermekei: István, Julianna, András, Mária, Katalin, János, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Varga Antal vitéz, őrmester, csizmadiamester, Debrecen. Született 1897-ben Hajdúböszörményben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Varga Gábor gazdálkodó, Debrecen. Született 1896-ban Balmazújvároson. A világháború idején, 1915-ben kezdte meg katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben Könnigrätz-ben. Az olasz arcvonalon az Isonzó mentén, a Doberdón és másutt harcolt a háború végéig. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásokban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Koroknai Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Gábor, István, Zoltán. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Varga Gábor vitéz, gyári munkás. Született 1875-ben Derecskén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Varga Imre (H.Varga Imre) gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1889-ben Hajdúböszörményben. Családja III. Ferdinánd uralkodási ideje alatt kapott nemességet. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren küzdött. Az olasz fronton hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Neje: Kiss Szabó zsuzsánna. Egy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Varga Imre (O. Varga) gyógyszerész, Hajdúhadház. született 1892-ben Hajdúböszörményen. A világháborúban az olasz fronton harcolt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. 1917-ben a IV. zászlóalj 14. századában szolgált. Egészségügyi zászlósként szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

Varga Imre vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1898-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Varga István gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és kiképzését Temesváron, majd a 4. vonatosztálynál Budapesten nyerte. Az orosz harctéren, Uzsoknál esett át a tűzkeresztségen a Dukla-szorosban és Mezőlaborcnál harcolt. Részt vett a második szerbiai előnyomulásban, majd az Isonzó és a Piave mentén küzdött az olaszok ellen a háború végéig. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Magyar Háborús Emlékérem, Osztrák Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Szilágyi Eszter. Gyermekei: Margit, István, Eszter, Sándor, Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Varga János vitéz, kocsmáros, Balmazújváros. Született 1895-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Varga József népzenész, Téglás. Született 1892-ben Tégláson. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, és kiképzése után az orosz harctérre került. Galíciában harcolt Rohatinnál és Szanoknál, majd az olasz arcvonalon Castelnovicánál, a Monte San Gabrielen, a Monte Santon, a Hétközség fennsíkján, és Selónál. Háromszor sebesült: 1914-ben a lábán, 1915-ben a lábfején, 1916-ban a fején. Mint szakaszvezető szerelt le. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem. Neje: Legara Zsófia. Gyermekei: Ilona, László, József, Pál. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Varga József vitéz, tizedes, nyugalmazott r. hivatali szolga. Született 1889-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Varga Lajos baptista prédikátor, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A háború után a hajdúszoboszlói baptista egyházat vezette. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Varga Lajos Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be, Königgrätz-be. A XXII. menetzászlóaljjal került az olasz harctérre (1916 augusztus). 1916. október 20-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépesfalvi)

Varga László községi főbíró és gazdálkodó, Nádudvar. Született 1870-ben Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. Neje: Ludman Eszter. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Varga László vitéz, szakaszvezető, kereskedő, Hajdúnánás. Született 1899-ben Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Varga Mihály Püspökladány. Született 1891-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be. A szerb harctéren tűnt el. A háború után, 1921-ben nyílvánították halottá.

Varga Sándor szakaszvezető. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, mint géppuskás. Az olasz fronton, 1917. május 14-én a Fajti Hrib magaslatnál sebesülése ellenére, a fedezék tetejére állított géppuskájával kilőtt egy olasz géppuskát, majd megállította az olasz gyalogsági támadást. Tettével kiérdemelte az Arany Vitézségi Érmet, melyet IV. Károly személyesen adott át neki. Kitüntetése: Arany Vitézségi Érem. (Lépesfalvi, Hősök naptára 1917-1918)

Varju Kálmán vitéz, műszaki altiszt, Debrecen. Született 1888-ban Kabán. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Várnagy János vitéz, tizedes, gazdálkodó, Álmosd. Született 1888-ban Vértesen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Varró Ernő vitéz, szakaszvezető, jb. kézbesítő, Gyöngyös. Született 1895-ben Gyöngyösön. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Vasadi János vitéz, gazdálkodó, Monospetri (ma Petreu, Románia). Született 1885-ben Monospetrin. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor a 2. menetzászlóaljjal került ki az orosz harctérre. Przemysl, Lemberg és Stanislau körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon a Doberdón, Görz körül és a Piave mentén küzdött a háború végéig. Egyszer a jobb kezén, egyszer a fején sebesült meg. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt. Neje: Sebestyén Julianna. Gyermeke: János.  (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Vass György vitéz, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1898-ban Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Vass Gyula rendőrfőtörzsőrmester, Hajdúszoboszló. Született 1881-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban az orosz harctéren harcolt, és 2 év orosz hadifogságot szenvedett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vass János vitéz, főhadnagy, r. tan., Mezőtúr.Született 1892-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Ezüst katonai Érdemérem a kardokkal kétszer, Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Vitézek albuma)

Vattai László sütőmester, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A világháború alatt tizedesként a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált pékként. Szerbiában illetve Olaszországban harcolt. Utóbbi helyszínen egy bekerítésből sikeresen szabadult, de könyöklövéstől hadirokkant lett. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Bakó Juliánna. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

Vay János, vajai alezredes. Született 1743-ban Csányban. Katonai pályáját 1760-ban a 39. gyalogezred hadapródjaként kezdte, amit rövidesen alhadnagyként folytatott. A testőrség kötelékében szolgált 1763-tól 1769-ig. Ezt követően százados a 6. huszárezredben, alezredesként vonult nyugalomba. Elhunyt 1807-ben. (A magyar testőrségek névsora)

Végh Gyula vitéz, tiszthelyettes, vármegyei útbiztos, Debrecen. Született 1885-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Koronás Ezüst Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Végh Lukács gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1882-ben Tiszacsegén. 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe és az orosz, majd olasz harctéren harcolt. Kétszer sebesült meg. 1918-ban szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Bozsó Erzsébet. Gyermeke: Lukács. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Végvári Ferenc vitéz, tizedes, gazdálkodó, Vértes-Liget. Született 1895-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Végváry Lajos csizmadiamester, Debrecen. Született 1886-ban Debrecenben. A 39. gyalogezredben a mozgósításkor a 4. században szolgált. Egyes információk szerint 1914. szeptember 8-án megsebesült Komornónál. Eltűnt. Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. (Budapesti Közlöny, 1921. 02.25.)

Veréb Lajos kertész, Balmazújváros. Született 1889-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben jelentkezett a cs. és kir. 39. gyalogezrednél, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor ezrede munkásszázadával ment ki az orosz harctérre. Lemberg, Przemysl, Stanislau, és Ravaruska körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd 1914 decemberében a Dukla-szorosban orosz hadifogságba esett. A fogságból 1920-ban szabadult meg. 1940-ben különleges szolgálatra vonult be a Magyar Királyi Honvédséghez.  Neje: Bundi Mária. Gyermekei: Mária, János. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Veres Gábor vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1884-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Veress Béla vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, titkár, Budapest. Született 1894-ben Zsibón. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A 3. isonzói csatában érdemelte ki a Nagy ezüst vitézségi érmet. Kitüntetései: Karonai Érdemkereszt III. osztály, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem. (Vitézek albuma)

Vértessy Gábor gazdálkodó, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezrednél 1905-ben kiképzésen vett részt. A világháborúban 1914-ben vonult be, majd 1915-ben leszerelt. Neje: Bányai Margit. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vértessy János gazdálkodó, Debrecen. Született 1880-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1901-től a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte, és szakaszvezetőként szerelt le. A világháborúban a szerb, orosz, olasz harctéren harcolt, majd 1916-ban hadifogságba esett. A fogságból 1918-ban tért haza. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly csapatkereszt. Neje: Szakmáry Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vértessy Lajos általános biztosító főtisztviselő, Debrecen. A cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként 1914-ben hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vértesy Lajos a MONE Orvosi Műszerüzem és Kórházberendezési R.T. alapítója és vezetője, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Súlyosan megsebesült és 74%-os hadirokkant lett. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Veszprémi István vitéz, gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1887-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a szolgálati idő végével szakaszvezetőként szerelt le. A világháború kitörésekor régi ezredével vonult hadba, és a szerb, orosz, valamint az olasz harctéren szolgált. Egyszer sebesült. 1929-ben vitézzé avatták. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. Neje: Nagy Zsuzsánna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma)

Vezendi László vitéz, őrvezető, kereskedő, Vértes (ma Létavértes). Születet 1897-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Vígh Mihály községi pénztárnok, Berettyószéplak (ma Suplacu de Barcã, Románia). Született 1889-ben Berettyószéplakon. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a világháború kitörésekor az első menettel került ki a szerb harctérre. Itt több ütközetben vett részt, majd az orosz harcvonalon Rohatinnál, Komarnovnál és másutt harcolt, majd az olasz hadszíntéren küzdött a háború végéig. Egyszer sebesült jobb karján. Mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Vigvári Mihály gazdálkodó, Hajdúszovát. Született 1868-ban Mikepércsen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborúban 1916-tól 1918-ig harcolt az orosz és olasz harctéren. Neje: Szőllősí Margit. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vilmányi János gazdálkodó, Debrecen. Született 1898-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916-ban vonult be. Az olasz és francia harctéren szolgált. Egyszer sebesült, és mint őrvezető szerelt le. Szolgált a Nemzeti Hadseregben. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Faragó Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vincze Ferenc vitéz, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1895-ben Hajdúdorogon. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón küzdött, majd több Isonzó csatában vett részt, végül a Piave mentén harcolt a háború végéig. Kétszer sebesült a jobb kezén és jobb lábán. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem. Neje: Kiss Márta. gyermekei: Ferenc, Márta, Mária, Erzsébet, Ilona, Miklós. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Vitézek albuma)

Vincze Ferenc vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Egyek. Született 1896-ban Egyeken. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Vincze József vitéz, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1893-ban Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe Bécsbe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre. Ezután az orosz fronton harcolt Rohatin, Komarnov, Szanok, Sztropkó, Homonna és Mezőlaborc körül, végül az olasz harctéren a Doberdón, az Isonzó mentén küzdött a háború végéig. A Magyar Királyi Honvédségnél a szolnoki 6. utászzászlóaljnál szolgált 1940-41-ben, és részt vett a az erdélyi és délvidéki bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, III. osztályú Legénységi (6 éves) Szolgálati Jel, József főhercegi és tábornoki dicsérő elismerés, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem. Neje: Csige Erzsébet. Gyermekei: József, Erzsébet, László, Jenő, Ilona, Gyula. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Vincze Lajos vasúti munkás, Székelyhíd (ma Săcueni, Románia). Született 1897-ben Székelyhídon. A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görznél, az Isonzó és a Piave mellett harcolt a háború végéig. Görznél olasz fogságba esett, de 8 nap múlva visszaszökött. A Doberdón 1917-ben fejlövést és több gránátszilánk sérülést, 1917 szeptemberében gépfegyvertől újra két sebesülést szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Kis Eszter. Gyermekei: Sándor, Jolán, Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Vincze Sándor gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1889-ben Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében a világháborúban a szerb és orosz harctéren szolgált. Az orosz harctéren szerzett sérülése miatt rokkant. Községi képviselőtestületi-, hatósági bizottsági-, és 48-as kör választmányi tag. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Vinkler Sándor gránátos káplár. 1839-ben, 21 évesen sikertelenül felvételizett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

Viola Márton csendőr őrmester. Született 1885-ben Földesen. Tényleges katonai szolgálatát 1875-ben kezdte meg a 39. gyalogezrednél. 1879-ben a csendőrség állományába lépett. Kitüntetése: Koronás ezüst Érdemkereszt. (A csendőrség úttörői)

Virág Elek cipészmester,  Bályok (ma Balc, Románia). Született 1893-ban Bályokon. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és 1914 októberében került az orosz harctérre. Több ütközetben vett részt, majd az olasz arcvonalon a Doberdón és a Haláldombon (Monte san Michele) harcolt. 1916 szeptemberében súlyos sebesülten olasz fogságba esett, ahonnan 1919 novemberében tért haza. Kétszer sebesült, jobb láb- és haslövést kapott. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Virág György vitéz, szakaszvezető, gazdálkodó, Mezőberény. Született 1882-ben Mezőberényben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Virág Lajos nyugalmazott m. kir. postaaltiszt, Kaba. Született 1884-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Zákány Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Völgyi János vitéz, törzsőrmester, gazdálkodó, Geszteréd. Született 1891-ben Geszteréden. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Arany Vitézségi Érem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Waldmann Lajos kereskedő, Hajdúböszörmény. Született 1880-ban Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt a világháborúban 1915-től 1918-ig. Szemén sérült, minek következtében 25%-os rokkant lett. Kitüntetése: Bronz Vitézségi Érem. Neje: Koestenbaum Paula. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Weisz Áron tizedes, szeszfőzdetulajdonos, Nagyvárad. Született 1881-ben Hegyközszentmiklóson. Tényleges szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1902-ben. Az I. világháborúban bevonult az ezredhez, és a szerb, majd orosz harctéren harcolt. Utóbbin vérhasban megbetegedett, és felépülése után önként ment az olasz frontra. 1917-ben felmentették. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem.

Weisz Jenő számvevő altiszt, gyárigazgató, Nagyvárad. Született 1891-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1915-ben, majd Dunaszerdahelyre vezényelték. A számvivő altiszti iskolát már a 3. honvéd gyalogezred katonájaként végezte el, és az orosz frontra került. Ott szerzett betegségéből felépülve irodai beosztást kapott. 1918 novemberében szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Winkler Ede őrvezető, kereskedő, Nagyvárad. Született 1897-ben Margittán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. október 15-én vonult be, és a debreceni megfigyelő kórházban teljesített szolgálatot. 1918-ban 15%-os rokkantként szabadságolták. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

Wolf (Wolff) Ferenc vasutas gyakornok, a pancsovai vasúti főellenőr fia. Amikor a cs. és kir. 39. gyalogezred a szerb fronton, 1914 augusztusában felderítő feladat végrehatását kapta feladatul, Wolf Ferenc önként jelentkezett, hogy helyismeretével segítse a felderítést végző csoportot. Így a felderítés sikere neki is köszönhető. Bár vasutasként a hadi szolgálat alól felmentésre jogosult volt, önként jelentkezett a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, ahová természetesen a sikeres vállalkozás után felvételt nyert. Hamarosan zászlóssá léptették elő. Sok ütközetben tűntette ki magát, ezért az Arany Vitézségi Éremre terjesztették fel, melyet 1914 december 27-i hősi halála miatt már nem tűzhettek mellére. Az oroszokkal vívott közelharcban esett el. Az ezred parancsnoka a kitűntetést édesapjának, Wolf Istvánnal küldte el, és mellékelt levelében az ezred a világháborúban első alkalommal adományozott Arany Vitézségi Érmeként említi az elismerést. (Magyar Hősök 1914-1916, Pesti Napló 1916 142. oldal, Hősök naptára)

Zádor István vitéz, tizedes, gazdálkodó, Balmazújváros. Született 1892-ben Balmazújvároson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Zagyva Lajos Püspökladány. Született 1878-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. március 15-én vonult be, annak 3. századához. 1915 őszén megsebesült az olasz harctéren, majd felépülése után a román harctéren harcolt tovább 1916 augusztusától. Szeptember 20-án román hadifogságba esett. Az ott szerzett betegsége következtében 1917. szeptember 20-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

Zefer Lajos gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1876-ban Albison. 1897-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor a 3. gyalogezreddel Debrecenből ment ki a harctérre. Előbb a szerbek ellen küzdött Orsovánál, majd az oroszok ellen Kimpolungnál, végül az olasz fronton Asiago körült harcolt a háború végéig. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Zelei József vitéz, gazdálkodó, Tiszacsege. Született 1894-ben Tiszacsegén. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme háromszor. (Vitézek albuma)

Zelinger Ede címfestő, mázoló és szobafestő, Debrecen. Született 1899-ban Debrecenben. A világháborúban 1914-től a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Olasz hadifogságba esett 1915-ben, ahonnan 1919-ben tért haza. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

Zolnai János őrvezető, vasúti munkás, Mezőberény. Született 1882-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1914 novemberében az orosz harctéren. Felesége: Boros Mária. Gyermekei: János, Mária. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)

Zolnay Mihály tanító, Hajdúböszörmény. Született 1888 március 9-én Hajdúböszörményben. Meghalt ugyanott 1970.  január 3-án. Édesapja Zolnay Mihály, édesanyja Barkó Zsuzsanna. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1916-tól 1920-ig. Küzdött az Isonzónál. 1922-től 1946-ig a Hajdúböszörményi Református Népiskola igazgatója volt. Felesége: Öcsödi Irma. Hat gyermekük volt. (Az iskola története alapján)

Zong Ferenc vitéz, emléklappal ellátott főhadnagy, kántor-tanító, Jászkisér. Született 1889-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal, Bronz karonai érdemérem a kardokkal, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer. (Vitézek albuma)

Zoványi Péter vitéz, őrvezető, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1896-ban Hajdúdorogon. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Zsámboki József lakatossegéd, Debrecen. Született 1888-ban Nyírábrányban. A 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be és először a munkásosztagban, majd a 6. században szolgált. Az orosz harctéren eltűnt, családja 1915. február 12-i levelében értesült róla utoljára. 1920-ban kezdeményezték holltá nyílvánítását. Felesége: Kakas Erzsébet. Gyermekei: Katalin. (Budapesti Közlöny, 1921. 01.30.)

Zsányi Sándor Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. február 15-én vonult be. Áprilisban került a harctérre, ahol repülőről dobott gránát szilánkjától hősi halált halt 1915. november 10-én (Lépes szeptember 13.) (Püspökladányi hősi halottak albuma, Lépes)

Zsíros István, vitéz, tizedes, gazdálkodó, Szentes. Született 1894-ben Szelvényen. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Zsíros László, vitéz, szakaszvezető, kereskedő, Budapest. Született 1896-ban Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Vitézek albuma)

Zsoldos Andor főhadnagy, földbirtokos, Szentes. Egyéves önkéntesként vonult be 1914 augusztusában a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd tiszti iskolát végzett. Az orosz és olasz hadszíntéren harcolt, és utóbbin 1916-ban fogságba ejtette az olasz 144. gyalogezred ezredesét és 5 tisztjét. 1917 májusától a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Később az 52. gyalogezrednél, végül a 10. dragonyos ezrednél harcolt. Kitüntetései: Ezüst és Bronz Signum Laudis, II. osztályú (kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Éreme kétszer, Magyar Háborús Emlékérem. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred emlékalbuma)