császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

39-esek Csehországban I. rész: A káder

2016. November 9. 15:25

39-esek Csehországban I. rész[1]

             

A káder

                Volt egy hely a világháború alatt, ahol majd minden 39-es katona megfordult: a pótzászlóalj. Közismertebb nevén: a káder. Gyakorlatilag itt állították össze a frontra induló alegységeket, ahogy akkor mondták, a menetszázadokat, menetzászlóaljakat. Ez a káder a háború kirobbanásakor Debrecenben, a Pavillon laktanyában volt. A mozgósítás hívó szavának engedelmeskedő alföldi ember begyalogolt, beszekerezett, bevonatozott a cívisvárosba, és jelentkezett az ezrednél. Itt, mint kiképzett tartalékost beöltöztették és ellátták felszereléssel. Beosztották alegységébe, majd a katonai esküt letéve vonatra szállt, és megindult Szerbiába az ezred után után, ahová az első napokban az ezred már megérkezett. Persze, az első ilyen csoportokat katonazenekar és ünneplő tömeg kísérte, de miután az ilyen jelenetek megszokottá váltak, elmaradt az ünnepi jelleg. A háború a hétköznapok részévé vált.

                Legközelebb akkor találkozhatott a katona a káderrel, ha megsebesült, vagy szabadságot kapott. Felgyógyulása után, illetve a szabadság végével ugyanis a káderhez kellett bevonulni. Persze az is előfordult, hogy valakit a kádernél helyeztek beosztásba, hiszen kiképzőre, írnokra, szakácsra ott is szükség volt. Mert hiszen egy idő után elfogytak a kiképzett tartalékosok, és a bevonuló fiatalokat ki kellett képezni, azokból katonát kellett faragni. Nagy szerencse volt ott szolgálni, a fronttól távol, biztonságban. Főleg, amíg a pótzászlóalj Debrecenben volt! Hiszen a katonának, aki valamely említett okból odakerült, alkalma volt látni a családját, és talán rövid időre haza is mehetett! Mindemellett a front éhezése, szomjazása után a hazai ízek, a bőségesebb élelmezés lehetősége is fennállt. A Kárpátok hegytetői után felüdülés lehetett a hazai táj látványa, a Nagytemplom, akácfa, vasárnapi harangzúgás! Az tudta ezt értékelni, aki állandó életveszélyben volt kénytelen nélkülözni a hétköznapok e máskor apró és jelentéktelen részleteit.

                                          A pótzászlóaljnál kelt levél (a szerző tulajdonában)

                De a Monarchia vezetése megváltoztatta a pótlások rendszerét. Ezeket a központokat a katonák lakóhelyétől távolra helyezte, így a 39. gyalogezred pótzászlóalját Königgrätz-be, mai nevén Hradec Královébe (ma Csehország) helyezték, míg a Pavillon laktanyába éppen egy cseh legénységű ezred, a cs. és kir. 72. gyalogezred pótzászlóalja került. Az ok talán az lehetett, hogy a katonákat szülőföldjüktől távol könnyebben együtt lehetett tartani, míg otthonuk közelében a szökések, családi problémák miatti kérelmek száma megnövekedhetett[2]. Mindenesetre 1915 júniusában a debreceni pótzászlóalj vasúti szállítással a csehországi Königgrätz-be, illetve  Jaromerba ( ma Jaromĕř, Csehország) költözött. Nem először járt arra 39-es katona! Az 1866-os Königgrätz-i csatában részt vett az ezred ezredparancsnoka és segédtisztje, akik a csatamezőn, illetve a Hradec Králové-i temetőben nyugszanak (ez a történet más „felderítésre” került, de befejezéséhez egy újabb csehországi látogatás szükséges a jövőben)  . Másrészt Jaromĕř közvetlen szomszédságában van a Jozefstadt-i erőd (ma Josefov, Csehország), ahol 1849-ben, a szabadságharc leverése után az ezred állomásozott. És persze az erőd börtönében is voltak a szabadságharcban betöltött szerepük miatt várfogságukat töltő 39-esek szép számmal.

 



[1] Az írás alapja dr. Csabai István: Fakeresztek mentén, népek országútján című művének a pótzászlóaljjal foglalkozó fejezete alapján készült. Ennek kiegészítése a szerző 2015-ös, a városban történő kutatása alapján történt.

[2] Később létrejött a „zöld káder” kifejezés, ami gyakorlatilag a szökést, illetve a szökevényekből álló, bujkáló csoportokat jelentette

 

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.