császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

A 39. gyalogezred magyar tiszti aránya 1815-ben és 1913-ban

2016. September 18. 18:34

A 39. gyalogezred magyar tiszti aránya 1815-ben és 1913-ban

 

Ismeretes, hogy hazánk a 39. gyalogezred története alatt (1756 – 1918) a Habsburg Birodalom része volt, illetve a kiegyezés után azzal perszonálunióban létezett. Mivel a hadügy természetesen osztrák kézen volt, illetve a kiegyezés után a 39. gyalogezred továbbra is közös alakulat maradt, az ezred az osztrák, majd az osztrák-magyar (közös) haderőbe tagozódott. Ez alól kivétel csak az 1848-49-es szabadságharc időszaka volt, amikor az ezred a magyar ügy mellé állva harcolt a császáriak ellen. Az említett helyzet magával hozta, hogy az ezred tiszti állományában mindig is jelentős számban voltak idegen nemzetiségek. Bár a legénységi állomány zöme az 1800-as évek elejétől magyarnak volt mondható, a tiszti állományra ez nem volt igaz. Ez több okra vezethető vissza. Oka volt ennek a magyar tisztképzés késői megszületése, de egyértelmű, hogy a rebellis magyarok nagy kockázatot jelenthettek volna magyar tisztek alatt szolgálva. Meg kell említenünk, hogy a szabadságharc leverése után, 1849 őszén újjáalakuló ezred tiszti karában szinte nem voltak magyar származású tisztek, viszont kényszersorozott közlegényként több, egykori 48-as honvédtiszt szolgált…

Természetesen az arány idővel változott.  A tiszti pálya egy idő után a magyarok által is elérhetővé vált, a kiegyezés után pedig igazán nem vádolhatóak az osztrákok a magyar előmenetel hátráltatásával. Azt kell mondanunk, hogy az idő előrehaladtával a magyarok aránya a tisztikarban egyre nagyobb lett. Ezt a folyamatot két időszak viszonyaival szeretnénk bemutatni. Az első adatok 1815-ből származnak, míg az összehasonlítás következő időszaka 1913. A napóleoni háborúk utolsó éve 1815, ekkortól közlik az osztrák katonai sematizmusok a teljes tiszti állomány névjegyzékét.  1913 a Nagy Háború előestéje, a boldog békeidők utolsó teljes éve, amely már a két megbékélt ország békés együttélésének katonai jegyeit viseli magán.

Mindjárt itt le kell szögeznünk, hogy a nemzetiség név alapján történő meghatározása természetesen nem hozhat kizárólagos eredményt. Olyan korszakot vizsgálunk, amikor a magyar eszme, és vele a magyarságtudat terjedt a Kárpát - medencében.  Így megkérdőjelezhető-e a magyarsága utolsó ezredparancsnokunknak, aki a Klein családnevet viselte? Vagy Prokopovits Leónak, aki a Nagy Háború végén hazacsempészte a pótzászlóaljat? Nyílván nem. Épp ezért a vizsgált két időszak adatai minden bizonnyal fenntartásokkal kezelendők, de ennek ellenére a súlyozás jellemzőnek mondható. Még akkor is, ha sok, szláv, német, vagy zsidó nevet viselő katona, amennyiben nevének írásmódja (pl. Bohner Zoltán, Zierlich Elemér), vagy személyének ismerete nem egyértelműsíti a magyar nemzetiséget, nem akként lett azonosítva.

   

Az 1815-ös állománytábla némely ponton ma már magyarázatra szorul. Mára feledésbe merült a kapitány-hadnagy rendfokozat (Kapitänlieutenant), mely egyben beosztást is jelentett, lévén hogy nevezettek olyan századokat vezettek, akik parancsnokai magasabb beosztást láttak el (a korszak szervezési jellemzői jelen írásban nem kerülnek ismertetésre, de mivel már kidolgozásra kerültek, a jövőben ez meg fog történni).

Feltűnő a tisztek között az előkelő származásúak nagy aránya, ami visszavezethető arra, hogy a korszakban, illetve azt megelőzően jellemző volt a rendfokozat megvásárlása, így lehetőség volt a tiszti rendfokozat elérése mindenféle katonai előélet nélkül.

Látunk a nevek között két fontos nevet: Joseph Bausnern főhadnagy, Csuha Antal alhadnagy. Mindketten ezredparancsnokok lettek az ezredben, és gyakorlatilag egymást váltották. Míg 1848 decemberében Bausnern (Baussnern) ezredes az osztrák ügy mellett pálcát törve nyugalomba vonult, őt a beosztásban Csuha Antal követte (természetesen a szabadságharcot kényes ügyként kezelő ezredtörténet Csuha alezredest nem ismerte el később ezredparancsnokként). [1]

 

Nézzük az 1815-ös tiszti állománytábla névjegyzékét[2]:

 

Ezredtulajdonos

Duka, Peter

Ezredesek

Schuller, Michael

Rath, Joseph von

Őrnagyok

Wasserthal, Joseph von

Slavy, Franz von

Scultetti, Anton von

Századosok

Grubits, Ant

Brandeinstein, Carl von

Haiffel, Max.

Trach, Max, Freyh

nemes Gombos Mihály

Welzenstein, Jos. von

Ritzko, Mich.

Reichel, Max. von

Rohn, Ferd.  von

Leovitz, Math. von

Poppatits, Math.

Humner, Stephan

Gartner, Paul von

Juch, Jac.

Victoriny, Alois

Gillig, Franz

Kattona (Katona?) Mátyás

Huberth, Ant.

nemes Tóth György

Duka, Peter

 

Kapitány-hadnagy

Schumida, Georg

Schmelzern, Heinrich von

Roth, Franz

Gefztefzy,Joh. von

Fetzel, Carl von

Kepich, Max

Szeder, Jos (Szeder József?)

 

Jeremich, Georg

Főhadnagyok

Mandlik, Carl

Rady, Thom. von

Szuchlik, Ign.

Friebel, Franz

Fiedler, Jos.

Pokorny, Jac.

Krensler, Georg

Hüttenbach, Carl

Hemler, Frz

Tsespivo, Joh.

Aulinger, Sigm.

Háry, Aug.

Orofz, Frz, von

Klauzal, Jos.

Arbes, Aug.

Czecarek, Aloys

Boroviak, Carl

Rudlorfer, Frz von

Szablatnik, Jos.

Engel, Mich.

Vittalis, Alex von

Habinay, Frz.

Bausnenr, Jos.

Pereflziny, Paul, von

Alhadnagyok

Schneidler, Jos.

Majoros József

Turovsky, Carl von

Rady, Ant.

Dubsky, Carl

Martinovsky, Friederich

Semsey, Frz (Semsey Ferenc?)

Günatz, Jac.

Tock.

Maygraber, Joh.

Rigold, Ant.

Koberlein, Jos.von

Blaue, Carl

Csuha Antal

Köberlein, Jos. von

Csippik, Engel

Trautenberg, Nic. Freyh.

Sebes Károly nemes

Vorlitsek, Joh.

Warlandy, Alois, von

Tökelyi György

Elemens, Jos.

Schiffer, Valent

Gorizutti, Joseph Freyh.

Muskatirovich, Simon

Friedler, Vinc.

 

Piringer, Carl

Zeiniger, Adam

 

Zászlósok

Gründel, Sam.

Sztarovsky, Jos.

Szkotsikolada, Mich.

Zurits, Paul

Wagner, Frz.

Rady, Mich. von

Pfanzelt, Carl

Schuberth, Jos.

Bausnern, Carl von

Poppov, Alex.

Gabler, Anton

Toronyay József

Gasparek, Jos.

Pöhmisch, Leop. von

Bajevski, Ign.

Holsmann, Jos.

Prohaska, Ant.

Susan, Joh.

Szischka, Heinr.

Drach, Ferdin. von

Gampe, Joh.

Pöchmann, Cristoph. von

Karakazan, Thomas von

Antelmy, Hucro.

Szolgary Károly

Rudnek, Georg

 

Kadét

Arampassich, Daniel.

Ezredtörzs

Káplán: Callisten, Ambrosius

Ezred segédtiszt: Ruski, Joh. Hadnagy

 

Hadbíró: Wunsch, Constant. Százados

Zászlóalj segédtisztek: Riedel, Franz főhadnagy (Gránátos zászlóaljban) Kattaliny, Heinr. Levinsky,Eman.      Péterffy András     Wunsch, Franz

 

Ezredorvos: Kappinger, Jos., Dr.

 

Számvevőtiszt: Cristoph, Ludwig főhadnagy

 

 

Az 1913-as állománytábla megnyugtatóan sok magyar nevet tartalmaz. Ott láthatjuk a Debreceni Köztemetőben nyugvó hegyközszentimrei Wolff Jánost, az I. világháborúban az ezred parancsnokaként hősi halált halt Zeiss Oszkárt, és megannyi, a Nagy Háborúban harcoló bajtársunkat. És közte annyi-annyi katonát, aki a következő években hősi halált halt… És látjuk dr. Ecsedi István kadét nevét, aki 1916-ban már a románok ellen harcoló egyik századot vezeti, majd a háború után a Déri Múzeum igazgatója lesz…

 

Feltűnő a tartalékos állomány magyar aránya, mely megelőzi a hivatásos állomány hasonló arányát. Talán ez a magyarázat arra, miért vált teljesen magyarrá az ezred vezetése a háború alatt: az elesett, megsebesült, vagy áthelyezett tényleges tisztek helyébe a tartalékosok léptek, előidézve az említett magyarosodást.

Látható az is, hogy a sorozási körzet miatt jellemző a családok alapvetően azonos alakulathoz történő bevonulása, ami magyarázatot ad a gyakori, azonos családnevekre.

Az 1913-as állománytábla tiszti névjegyzéke[3]:

 

Ezredtulajdonos

Conrad von Hötzendorf, Franz

Ezredesek

Vidulović Alexander (ezredparancsnok)

sepsiszék-nagyborosnyói Bartha Lajos (III. zászlóaljparancsnok)

Alezredesek

hegyközszentimrei Wolff János (hadkiegészítő hely parancsnok

Móga Viktor

nagyiváni Fekete László

Tröster, Carl (II. zászlóaljparancsnok)

Őrnagyok

Carl Franz Joseph herceg (a későbbi IV. Károly, I. zászlóalj parancsnok)

Rezniček, Joseph

Kellner, Franz

Dominig, Ernst (IV. zászlóalj, parancsnok)

Klein László

Századosok

Rabács Martin

Starker, Franz

Fischer, Ferdinand

Zeiss, Oszkár

Popovits, Konstantin

Hiller, Rudolf

Briebrecher, Julius

Bottka Géza

Schima,Joseph

Paunović, Nikolaus

Valentiċ, Philipp

Webern, Moritz

Gautsch, Edler

Balku, Alexander

Holzschuch,Alexander

Waldherr, Rudolf (ezred segédtiszt)

Gondos Gyula

lépesfalvi Lépes Győző

Alexich, Stephan

Hedrich, Rudolf

Felsővályi-Nagy Frigyes

Habacher, Alois

Jandl, Leopold

Penyigey Sándor

Sucher, Alfons

Müller, Emil

Radits, Erwin

Živoinovic, Mirolad

Moldauer, Heinrich

 

Főhadnagyok

egerfarmosi Kandó Tibor

Liebich, Viktor

Frischfeldt, Friedrich

Neudert, Richard

Bassó Ferenc

verbói Szluha Ferenc

Martinovszky Antal

Schell, Ernst

Büttner, Hermann

Hatházy Géza

Orosz Jenő

Pokorny Dániel

Scheibner, Adalbert

Gömöry Árpád

Nebel, Adam

Bohner Zoltán

Hermann, Mauritius

Hermann Géza

Seydl, Rudolf

Pintér Ferenc

Reitter, Carl

Million, Richard

Busenlechner, Franz

Rédl, Franz

Kogler, Johann

Andrea, Pompejus

Sill, Eduárd

Müller, Artur

König, Adolf

Postl, Rudolf

Eschenbach, Viktor

Tornyos Ödön

Stieber, Viktor

Hadnagyok  

Unger, Eugen

Gustović, Artur

Böhm, Rudolf

Piszkay Árpád

Szremacski, Alexander

Massányi György

Kappler, Rudolf

Prokopovits Leó

Kindlovics, Joseph

Schinszky, August

Matiegka, Wilhelm

Palik, Bruno

Hetz, Emmerich

Strausz, Ladislaus

Radó Lajos

Bergmann, Julius

Lajbek, Joseph

 

Berger, Alexius

Dús Jenő

 

Zászlósok

Drotleff, Hermann

Zvolenszky, Adalbert

Pribil, Joseph

Csiszár Sándor

Böhm, Richard

Pintér Sándor

Herditzky, Eugen

Tihor, Gabriel

Thomae, Viktor

Hegedűs Dezső

Stiplošak, Carl

 

Élelmezési tisztek

Rehner, Johann

Bezerédi Viktor

 

Hadbíró 

Koller, Ludwig hadbíró százados

Ezredorvosok

Topalović, Paul

Prouza, Eduard

Albetz, Viktor

Számvivőtisztek

Lukáts Zsigmond

Sakl, Leo

 

Jarabin, Ladislaus

Eichler, Friedrich

 

 

 

 

Tartalékos állományban

Főhadnagyok

Laky Imre

Sohay József

Pfannenstiel, Johann

Royko, Richard

melléthei Barna Tibor

 

Hadnagyok

Dr. Uzonyi-Kis György

Dr. Vöneki, Anton

Révész Aladár

Elek Miklós

Kovács lajos

Dr. Papp Emil

Riesz, Nikolausz

Bíró Béla

Miklóssy Béla

Berger, Carl

Baudisch, Alfred

Róbert Béla

Novobatzky Géza

Klár, Stephan

Harmati Pál

Dr. Csabai István

Dr. Bernáth Zoltán

Szundy Jenő

Reiter, Armin

Lukács Gyula

Domokos Jenő

Schneider, Stephan

Weiss, Armin

Frank, Desiderius

Lederer, Joseph

Langer, Ferdinand

Fenyő Mihály

Kovács Gyula

Lederer, Robert

Dr. Gulácsy Sándor

Engel, Wilheim

Dr. Löy Gyula

Pintér Pál

Dr. Krenmayer, Carl

Jenei János

Dr. Pénzes Miklós

Schorr, Elkan

Lovass Béla

Beke Jenő

Steinbach, Emil

Czobor László

Pólya László

Brüll, Philipp

Kořizek, Ottokar

Antalfy Lajos

váradi Móritz Bertalan

Dr. Horváth Kálmán

Dénes Lajos

Ivanovits Aladár

Dr. Jakobovits József

Nagy János

Pákozdi Elek

Podhajeczky Béla

 

Zászlósok

Schwab, Orrokar

Csontos Dezső

Debreczeni Gyula

budaházi Budaházy Viktor

Székely Sándor

Engel, Ladislaus

Dr. Gál Zoltán

Medgyesi Pál

 

Ganofszky, Ladislaus

Blaszmann, Nikolaus

 

Dr. Sóvágó Tibor

Riskó Rudolf

 

Kadétok

Szundy Sándor

Fischer, Ernst

Hegedűs Gyula

Vitéz József

Balogh Ferenc

Dr. Hendel, Otto

Lukács Jenő

László Miklós

Szabó Sándor

Nagy Zoltán

Klein Soma

Nyilas István

Sajó Ernő

Lőwy Imre

Czipott Árpád

Havas Márton

Dr. Papp Lénárd

Antal Béla

Móricz József

Hollós Károly

Németh István

Bodónyi László

Szászy József

Nagy lajos

Tőkés Sándor

Dr. Kiss Artúr

Zelenka, Franz

Klein József

Hajdu Lajos

Jakubik, Joseph

Balla Gergely

Fried Aladár

U. Szabó Gyula

Winkler, Eugen

Dr. Ecsedi István

Fischer Ármin

Ezry Miklós

Simon Zoltán

Zakar, Joseph

Herczeg István

Fiala Ernő

adorjánházi Molnár László

Zierlich Elemér

 

 

     

 

 

 

 

 

 

       A két diagram mutatja, hogy az említett változások miatt a tiszti beosztásokban szolgáló magyarok aránya egyértelműen megnövekedett, ami egyúttal jelzi azt is, hogy a magyarok számára szélesebb körű lehetőségek nyíltak a hadseregben. Ennek emellett az ezredben is pozitív hozadékai lehettek.  Bár a hivatalos szolgálati nyelv a német volt, ezt minden szolgálati érintkezés során nyilván nem tartották be. A bevonuló katona, amennyiben magyar elöljáró alá osztották be, azzal nem csak a nyelv terén találhatott közös nevezőt, ugyanis a sorozási rendszernek köszönhetően azonos régióból is származhattak. És ha annak a debreceni kaszárnyában nem is lehetett nagy szerepe, a Balkánon, vagy éppen Morvaországban bizony felértékelődhetett a hadházi templom kettős tornya, amely alatt tiszt és közlegény egyaránt felcseperedett. Mindemellett a német nyelvismeret hiánya egy született osztrák elöljáróval történő szolgálati érintkezés során lépéshátrányt okozhatott, míg egy magyar származású tiszttel könnyebben szót érthetett a katona.

 

 

 

 

 



[1] Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. Budapest, 2000. 227. oldal

[2] Militär-Schematismus des österreichiscen Kaiserthums 1815

 

[3] Militär-Schematismus des österreichiscen Kaiserthums 1913

 

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.