Beke Jenő hadnagyként,  1915. február 4-én érkezett ki a frontra egy menetzászlóalj tagjaként.[1] Április első napjaiban a II. zászlóalj segédtisztje volt, tehát a zászlóalj parancsnokságán szolgált.[2]  A levél írásakor, 1916. április 25-én már az I. zászlóaljban harcolt, mint főhadnagy. Ebben a hónapban az ezred védőszakasza viszonylag nyugodt volt, tüzérségi tűzön és repülőtevékenységen kívül nem volt más ellenséges behatás. Ennek megfelelően az ezred a 43. gyalogezreddel váltotta egymást 10 naponként az állásokban. Mint levelében Beke főhadnagy is utal rá, a levél írásakor az ezred újfent a leváltást várta, ami később el is érkezett. A 43-asok 30-án átvették a védőállást, és a 39-esek ismét elfoglalták a Segeti lágerben szállásaikat.

    Április 24-én, a levél írása napján az ellenséges tüzérségi tűz erősödött. Az április 26-án megismétlődő támadással együtt ez 10 fő elesettet és 82 fő sebesültet követelt az ezredtől. Beke főhadnagy leveléből ez talán azért nem érződik, mert az I. zászlóalj egy százada kivételével hadosztálytartalékban volt, és így valószínűleg nem, vagy kisebb mértékű csapás érte.

    A Segeti táborról már írtunk korábban. Itt, mint a levélből is kiderül, a katonák kényelmesebb körülmények között pihenték ki az állások fáradalmait. Meleg ételhez jutottak, és ami talán a legfontosabb volt, végre kialhatták magukat.

    Az említett tartozás a Weiner és Grümbaum férfiruhakereskedéshez köthető, ahol egyenruha készítéssel is foglalkoztak.

    S hogy miért nem írtak elég levelet az egykori munkatársak? Talán annyira nem is bánták, hogy egy munkatársuk a fronton van, és nem kell vele versenyezniük az előléptetéseknél. Bizony, nem volt ez ritka akkoriban…

    Azt, hogy mi volt az egyetlen, ami mégis hiányzott Beke Jenő főhadnagynak, a kedves Olvasó fantáziájára bízom…

K.u.K INFANTERIE – REG

      Fr. v. Conrad No. 39.

    I.FELDBATAILLON[3]

Címzett: nagyságos Révész Alfréd főmérnök úrnak

             Budapest V. Béla u. 8.

Feladó: Beke Jenő fhdgy k.u.k. IR 39 I. Fbaon Feldpost 109

"Kedves Alfréd!

Nem szép dolog tőlem, hogy ily hosszú idő óta nem írtam, de még inkább nem járja, hogy mióta visszajöttem, tehát 5 hónapja, egy lapot sem kaptam. Tőled, valamint a többi uraktól sem a bankban, pedig én legalább néha írtam.

Most ugyanott vagyunk, ahol tavaly októberben és novemberben voltam. A helyzet most sokkal csendesebb csak a tüzérség okvetlenkedik. Elsején kerülök le a táborba hol már egy hónapja nem voltam, innen Triesztbe megyek egy-két napra. A táborban nagyon jó helyünk van. Kitűnő barakkok, fűtés, villany világítás, fürdő, kávéház, mozi, csak egy nincs, találd ki hogy mi. Nem zsidótemplom, mert az szintén van.

Arra kérlek, légy szíves Weiner és és Grümbaumnál óvatosan kipatrinollizni, cca mennyivel tartozom és megírni. Hogy ütöt ki a fizetésemelés?

                                                                                                              szívből ölel Jenő”

                          A ceruzával írt tábori lap elő- és hátoldala (a szerző tulajdonában)