császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

A VB döntő napján: egy 39-es, aki a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya volt

ginzery.jpg
2018. July 15. 14:44

Természetesen a 39. gyalogezrednek a labdarúgáshoz is volt köze. Ugyanis vitéz Ginzery Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya (1939-1941) az I. világháború alatt az ezredben harcolt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vele kapcsolatban még további pontosítás szükséges! Bár születési éve és halálozása kapcsán két adat is létezik, a Vitézi Rend tagjai között csak egy Ginzery Dénes található. A Vitézek Albuma a 39. gyalogezredet jelöli meg alakulatként, míg a 38. gyalogezred albuma arról ír, hogy a 38-asok után a 69. gyalogezredbenn folytatta pályáját. Utóbbi album azonban nem említi, igy elírás (69 – 39) történhetett. A Lépes-féle 39-es ezredtörténet az I. osztályú (Nagy) Ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek között említi, jelezve, hogy felvétetett a Vitézi Rendbe.

                vitéz Ginzery Dénes 1893-ban (1884-ben?) született Budapesten. Az 1914-es mozgósításkor a 10. tábori tüzérezredhez vonult be, majd a 38. közös gyalogezredben harcolt. Miután megsebesült, a sérülésből felépülve a 39. gyalogezredhez helyezték. Az ezreddel a román és olasz harctéren küzdött. A háború alatt a következő elismeréseket nyerte el: Koronás Vas érdemkereszt a kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Porosz Vaskereszt. (Vitézek albuma).

                Már korábban is labdarúgó volt, míg a polgári életben műszaki vonalon dolgozott, az Elektromos Művekben, ahol végül igazgatóhelyettesi pozíciót ért el. Labdarúgó pályafutása csúcsán a válogatott szövetségi kapitányi tisztét töltötte be 1939. augusztus 27. és 1941 március 23. között. Életének fontos mérkőzése volt a románok elleni mérkőzés, amelyre a II. bécsi döntés előtt került sor Budapesten. Emiatt kettőzött erővel küzdött mindkét fél, és a szövetségi kapitánynak is lehetett külön motivációja: 1916-ban fegyverrel küzdött a vendégcsapat állama ellen. A mérkőzés 2:0-ás magyar győzelemmel végződött!

  (a kép a Képes Sport 1940. április 16-i számában jelent meg)

 

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.