Apák a fiak ellen[1]

                      Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vitán felül a 39-esek történetének legfényesebb lapjaira tartozik. Magyar ügyért harcolhattak katonáink, akik kevés kivételtől eltekintve egységesen a honvédseregben harcoltak az osztrákok ellen.

                      Tény, hogy voltak, akik átálltak a császári oldalra, vagy a seregből kilépve a semlegességet választották (utóbbira a magyar kormány egyébként lehetőséget, illetve amnesztiát adott). Az ezred nem magyar származású tisztjei és katonái, amennyiben nem azonosultak a magyar kormánnyal, döntési helyzetbe kerültek. Nem volt ritka, hogy ezen helyzet miatt családok kerültek a barikád mindkét oldalára. Erre bizony 39-es példa is akad…

               A Mészáros hadigőzös (http://www.shipmodell.com/index_files/SHIPMODELL_MESZAROS.htm)

1849 elején, a Mészáros hadigőzösről több katonát és tisztet is az ezredhez vezényeltek. Ezt az okozta, hogy Pest kiürítésekor a gőzöst a befagyott Duna miatt seregeink kénytelenek voltak hátrahagyni.  A hajó parancsnoka, Pálóczy Sándor őrnagy a hadügyminiszter rendelete szerint 2 tiszt, 1 őrmester, 2 tizedes és 24 közlegény kíséretében indult átvenni új beosztását. Említettek között szerepelt Grosscmidt (1848-55 Máray) Zsigmond hadnagy, Sztvorik Mihály őrmester és Deind(e)l Nándor tizedes is.  Pálóczy és segédtisztje, Máray hadnagy a főváros elestével anyagi kárt szenvedett, melynek ellentételezésére a kormány segély kifizetését rendelte el:

„ Minthogy Pálóczi László őrnagy úr s Mészáros gőzös parancsnokának, úgy segédtisztje, Máray Zsigmond hadnagynak Budapest elestével az ellenség által mindenök elfoglaltatott: újabban történt beosztásuk következtében, tiszti lóvásárbeli felsegítésül a kormány által ezennel utalványoztatik Pálóczi őrnagy úrnak 200 pft, azaz kétszáz pengő forint, Máray hadnagynak és segédtisztnek 120 pft azaz százhúsz pengő forint ugyanazon pénztárból, melly a hadigőzösről általuk megmentetett.” (O.Lt.OHB 1849:715)[2]

                Az áthelyezettek között, mint fentebb kiderül, ott volt Deind(e)l  Nándor (Ferdinánd) tizedes is.  Tizedesünk 1829-ben született Pesten, Deindl János és Allmeter Katalin gyermekeként. Mint szülei nevéből is kiderül, nem volt magyar származású. Édesapja az osztrák tüzérség katonája volt, így őelőtte is a katonai pálya nyílt meg a pozsonyi katonai nevelőintézetben (abban a korban a katonák gyermekei jelentős számban nevelkedtek az adott ezred fiúnevelő intézeténél, vagy más katonai iskolákban). Miután Pozsonyban 17 évesen elvégezte iskoláját, a 2. Sándor gyalogezred közlegényeként kezdte a katonai pályát. Hamarosan tizedes lett, és az 1848-as év ebben a rendfokozatban találta. Mivel a Sándor gyalogezred a magyar kormány mellé állt, ő is így döntött. Októberben áthelyezték a Mészáros hadigőzösre, ami döntését valószínűleg megerősítette. Gyanítható egyébként, hogy a kiemelt értékű hajóra egyébként is a legmegbízhatóbb katonákat osztották be.

Miután azonban Pest kiürítésekor a befagyott Duna miatt a gőzöst csapataink kénytelenek voltak hátrahagyni, tizedesünk a 39. gyalogezredhez került, méghozzá annak III. zászlóaljához (116. honvédzászlóalj). A zászlóaljnál 1849 februárjában már hadnagyi rendfokozattal szolgált. 

A képet rajzolta: Mihucz Péter

     Ez az egyik zászlóaljunk, amely részt vett Buda bevételében (az I. zászlóalj szintén jelen volt, míg a II. zászlóalj Pétervárad erődjében állomásozott, a IV. zászlóalj pedig ekkor még nem alakult meg. A gránátos osztály valószínűleg szintén jelen volt, lévén, hogy Görgey törzsében harcolt a szabadságharc alatt). És szintén ott harcolt Deindl hadnagy édesapja, Deindl János, maradva a császári zászló mellett, Buda védőjeként! Mert ő fiával ellentétben az osztrák oldalt választotta, de persze az is lehet, hogy a körülményeket egyébként sem volt lehetősége befolyásolni.  Mit gondolhatott apa és fia, akiket a zavaros politikai állapot ellenfelekké tett? Amikor az apa ütege lőtt, eltalálhatta a fiút, és a fiú által vezényelt sortüzek, és általa vezetett szuronyok megölhették az apát is!

Azt tudjuk, hogy a 39-es fiú, mint ahogy a III. zászlóalj, részt vett a mindent eldöntő, végső rohamban. Emiatt pedig Deindl hadnagyot június elején felterjesztették a III. osztályú katonai érdemjelre. Az apa pedig túlélte az ostromot, és a magyarok fogságába esett.

Találkoztak –e az ostrom után? Úgy gondolom, valószínűleg igen. És a fiú duplán boldog lehetett. Túlélte a legdicsőségesebb, sikeres várostromot, és édesapját is magához ölelhette!

Than Mór: Budavár bevétele

Deindl hadnagy a III. zászlóaljjal együtt, Világosnál tette le a fegyvert. Viszont hamarosan, 1849. szeptember 4-én besorozták a 9. huszárezredhez, természetesen közhuszárnak. Szeptember első napjaiban tömegével sorozták be az ezred tagjait az újjáalakuló 39. gyalogezredbe, de ennél nehezebb helyzetbe kerültek azok, akik olyan ezredhez kerültek, ahol kevés magyar szolgált. Ők súlyosabban fizethettek idegenek között a szabadságharc alatti, osztrák szemszögből árulásnak tekintett tetteikért. Jelen esetben, a 9. huszárezrednél erre szerencsére kevesebb volt az esély. Mindenesetre azt hozzá kell tennünk, hogy előfordulhatott az is, hogy valaki önként állt újra katonának, mert más mesterséget nem kívánt, vagy nem tudott folytatni. Ez ebben az esetben is fennállhatott.

Deindl Nándor 1862-ben, őrmesteri rendfokozatot elérve szerelt le a huszárezredtől.  Egy ideig külföldön élt, majd 1877 és 1879 között a budapesti honvéd menház lakója volt. Halálozásának körülményei nem ismertek, annyi bizonyos, hogy 1890-ben még a Pest városi Honvédegylet tagja volt.

Azon 39-es katonák közé tartozott, akik a vészterhes időben is a magyar ügy mellé álltak. Emlékét nem felejthetjük.