Csákvári Sándor barátomnak, és a Múzeumok Éjszakájának köszönhetem, hogy kapcsolatba léptem egy 39-es leszármazottal, Égerházi Tamással. Így került hozzám Égerházy Gábor, egykori 39-es katona levelezése. A levelezést egykor Szűcs Ernő dolgozta fel, akinek tanulmánya „Egy 39-es baka levelei” címmel jelent meg a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyveiben (XXVIII. 171 – 189. oldal, XXX. 217 – 232. oldal). A kiváló írásban, mely online könnyen elérhető, megismerhetjük a levelezés alapján összeállított háborús életutat.

                Jómagam a tervek szerint közölni fogom a levelezést, és a fennmaradt levelek tartalmát újragépelem. Emellett be fogom mutatni Égerházy Gábor sírját is, mely ma is megtalálható Hajdúhadházon. Unokájától sok emlék fennmaradt még a 39-es nagyapáról, amit szintén fel fogok dolgozni.

                Köszönöm Égerházi Tamásnak, hogy a gondosan őrzött családi ereklyét rendelkezésemre bocsátotta, illetve egykori 39-es bajtársunk emlékét megőrizte.

                  Égerházy Gábor 1913 októberében vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred Bécsben állomásozó alegységeihez, így az I. világháború kitörése tényleges katonaként érte. Első levelét még katonai esküje előtt írta, és máris sok jellemző dolgot említ. Bizony a katona sok dolgot maga kényszerült megvenni a katonai szolgálathoz, ami folyamatos ruha, bakancs, és fegyverápolással járt. Ezek a hátibőröndben voltak málházva, amit, mivel szőrével kifelé varrt marhabőrből gyártották, a bakanyelv borjúnak hívott. Ezért mondták a katonára, akinek köpenye átizzadt a hosszú menet során a hátibőrönd alatt, hogy „megnyalta a boci a hátát”.

            Égerházy Gábor írásából és fogalmazásából látszik, hogy tanult ember volt, aki szüleit igen tisztelte. A 100 éves sorokból helyenként régiónk tájnyelve köszön vissza, elég ha az első levél végét nézzük: fiok (fiuk).

      Első levelét olvasva egy újabb 39-es hős emlékét csatoljuk az ezred történetéhez!

Égerházy Gábor (a kép jobb szélén) bajtársával (a kép Égerházi Tamás tulajdonában)

„Bécs, október 26. (1913)

Kedves szüleim!

                A láda kulcsot megkaptam, a címzésről nem tudtam kitalálni, hogy ki írhatta. A ládát várom.

                A múlt héte kikaptuk a fegyvert tornisztert,[1] bajnétot s most már megkezdődött az igazi kiképzés. A kaszárnyánk a város közepén van s innen minden reggel kirukkolunk[2] a gyakorlótérre, mely 1,5 óra járás, úgyhogy délben jólesik a menázsi[3] a hosszú séta után. Egészségem étvágyam kitűnő, az élelmezés is teljesen kitűnő s így fel sem veszem a fáradalmakat. Az irodai őrmester látta az írásomat s kérdezte, hogy nem óhajtanék –e Debreczenbe az irodába menni, avagy itt is lehetnék az irodába. Ha tehát Apámék úgy kívánnák, kivihetném, hogy kiképzés után Debteczenbe szolgáljak. Mert az igazat megvalva, hiába látom a szép 4-5 emeletes házakat, mégis csak hiányzik az a szép nagy magyar alföld, az otthon közelsége.

                Itt is jó dolgom lenne, mert az őrmester úr megígérte, hogy kiképzés után a magazinba rendezőnek vesz, ahol nagyon jó dolog van, rukkolni nagyon ritkán kell.

                Hát Nagyapámnak az élelmezése hogy megy? Miklós bácsiék nem békültek még meg? Sallay Feri nem írott még haza?

                Apámat csak arra kérem, hogy a dolog szünte után azonnal operáltassa meg magát, mert még sok évig szeretném, hogy köztünk lehetne s gyerekeiben örömét lelhetné. Hát Anyám nem beteges, csak tessék nagyon vigyázni az egészségre, mert nagy hiány egy anya nem léte is. Hát te Laci öcsém gondolsz –e néha bátyádra, van –e még sok dolog. Írhatnál te is vasárnaponként egy pár sort.

                Kedves kis Mariskám hogy érzed magad? Szeretsz járni iskolába? Lehet, hogy Karácsonyra meglátsz katona ruhába ha Debreczenbe kerülhetnék. Majd akkor vennék neked egy szép nagy babát.

                Most már befejezem levelemet csak még azt tudatom, hogy 1-én esküsznek el Bécsben állomásozó összes ezredek regrutái[4] s teljes díszben öltözünk fel.

                A pénzemnek nagy híjját ejtettem mert nagyon sok kiadásom volt. Vettem egy jó vikszos kefét 2 K 40 f-ért, 2 pár fehérneműt 3 K-ért, 2 pár kesztyűt 1 K 20 f-ért és sok más apróságot úgy hogy már csak 3 K-ám van.

                Szép idők járnak. Ma egy kissé hűvös, borongós idő volt.

                Sallai keresztanyáméknak tessenek átadnitiszteletemet, jó egészséget kívánok s csókolom mindnyájokat.

                                                                                              szerető Fiok

                                                                                                                       Gábor”