császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Égerházy Gábor gyalogos leveleiből

img-1029-masolata-jo.jpg
Fotó:
2017. June 28. 19:53

Csákvári Sándor barátomnak, és a Múzeumok Éjszakájának köszönhetem, hogy kapcsolatba léptem egy 39-es leszármazottal, Égerházi Tamással. Így került hozzám Égerházy Gábor, egykori 39-es katona levelezése. A levelezést egykor Szűcs Ernő dolgozta fel, akinek tanulmánya „Egy 39-es baka levelei” címmel jelent meg a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyveiben (XXVIII. 171 – 189. oldal, XXX. 217 – 232. oldal). A kiváló írásban, mely online könnyen elérhető, megismerhetjük a levelezés alapján összeállított háborús életutat.

                Jómagam a tervek szerint közölni fogom a levelezést, és a fennmaradt levelek tartalmát újragépelem. Emellett be fogom mutatni Égerházy Gábor sírját is, mely ma is megtalálható Hajdúhadházon. Unokájától sok emlék fennmaradt még a 39-es nagyapáról, amit szintén fel fogok dolgozni.

                Köszönöm Égerházi Tamásnak, hogy a gondosan őrzött családi ereklyét rendelkezésemre bocsátotta, illetve egykori 39-es bajtársunk emlékét megőrizte.

 

                  Égerházy Gábor 1913 októberében vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred Bécsben állomásozó alegységeihez, így az I. világháború kitörése tényleges katonaként érte. Első levelét még katonai esküje előtt írta, és máris sok jellemző dolgot említ. Bizony a katona sok dolgot maga kényszerült megvenni a katonai szolgálathoz, ami folyamatos ruha, bakancs, és fegyverápolással járt. Ezek a hátibőröndben voltak málházva, amit, mivel szőrével kifelé varrt marhabőrből gyártották, a bakanyelv borjúnak hívott. Ezért mondták a katonára, akinek köpenye átizzadt a hosszú menet során a hátibőrönd alatt, hogy „megnyalta a boci a hátát”.

            Égerházy Gábor írásából és fogalmazásából látszik, hogy tanult ember volt, aki szüleit igen tisztelte. A 100 éves sorokból helyenként régiónk tájnyelve köszön vissza, elég ha az első levél végét nézzük: fiok (fiuk).

      Első levelét olvasva egy újabb 39-es hős emlékét csatoljuk az ezred történetéhez!

 

   

 

Égerházy Gábor (a kép jobb szélén) bajtársával (a kép Égerházi Tamás tulajdonában)

„Bécs, október 26. (1913)

Kedves szüleim!

                A láda kulcsot megkaptam, a címzésről nem tudtam kitalálni, hogy ki írhatta. A ládát várom.

                A múlt héte kikaptuk a fegyvert tornisztert,[1] bajnétot s most már megkezdődött az igazi kiképzés. A kaszárnyánk a város közepén van s innen minden reggel kirukkolunk[2] a gyakorlótérre, mely 1,5 óra járás, úgyhogy délben jólesik a menázsi[3] a hosszú séta után. Egészségem étvágyam kitűnő, az élelmezés is teljesen kitűnő s így fel sem veszem a fáradalmakat. Az irodai őrmester látta az írásomat s kérdezte, hogy nem óhajtanék –e Debreczenbe az irodába menni, avagy itt is lehetnék az irodába. Ha tehát Apámék úgy kívánnák, kivihetném, hogy kiképzés után Debteczenbe szolgáljak. Mert az igazat megvalva, hiába látom a szép 4-5 emeletes házakat, mégis csak hiányzik az a szép nagy magyar alföld, az otthon közelsége.

                Itt is jó dolgom lenne, mert az őrmester úr megígérte, hogy kiképzés után a magazinba rendezőnek vesz, ahol nagyon jó dolog van, rukkolni nagyon ritkán kell.

                Hát Nagyapámnak az élelmezése hogy megy? Miklós bácsiék nem békültek még meg? Sallay Feri nem írott még haza?

                Apámat csak arra kérem, hogy a dolog szünte után azonnal operáltassa meg magát, mert még sok évig szeretném, hogy köztünk lehetne s gyerekeiben örömét lelhetné. Hát Anyám nem beteges, csak tessék nagyon vigyázni az egészségre, mert nagy hiány egy anya nem léte is. Hát te Laci öcsém gondolsz –e néha bátyádra, van –e még sok dolog. Írhatnál te is vasárnaponként egy pár sort.

                Kedves kis Mariskám hogy érzed magad? Szeretsz járni iskolába? Lehet, hogy Karácsonyra meglátsz katona ruhába ha Debreczenbe kerülhetnék. Majd akkor vennék neked egy szép nagy babát.

                Most már befejezem levelemet csak még azt tudatom, hogy 1-én esküsznek el Bécsben állomásozó összes ezredek regrutái[4] s teljes díszben öltözünk fel.

                A pénzemnek nagy híjját ejtettem mert nagyon sok kiadásom volt. Vettem egy jó vikszos kefét 2 K 40 f-ért, 2 pár fehérneműt 3 K-ért, 2 pár kesztyűt 1 K 20 f-ért és sok más apróságot úgy hogy már csak 3 K-ám van.

                Szép idők járnak. Ma egy kissé hűvös, borongós idő volt.

                Sallai keresztanyáméknak tessenek átadnitiszteletemet, jó egészséget kívánok s csókolom mindnyájokat.

                                                                                              szerető Fiok

                                                                                                                       Gábor”



[1] hátbőrönd, bakanyelven borjú (német)

[2] kivonulunk (német)

[3] étel, étkezés (német)

[4] újoncai (német)

Szerző (forrás): KIss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.