A táborok halála (mindennapoktortenete.blog.hu)

  A Honvédelem Napján meg kell emlékeznünk arról, hogy 170 vvel ezelőtt ezen a napon a 39. gyalogered I. és III. zászlóalja is ott volt Buda bevételénél. A 39-esek szerepét a végső rohamban korábban már közöltük, most egy érdekes adalékkal emlékezünk 1849. május 21-re.

   Heintzi tábornok, Buda védőjének halálával kapcsolatban évtizedekkel később  újra felelevenedett a 39-esek harca Budánál. A tábornok szobrának felállítása körüli viták egyikében egy, a 17. honvédzászlóalj egykori tisztjének levelét olvasták fel az országgyűlésben 1898. december 1-én.  Az írásban Kiss József református lelkész, egykori honvédtiszt az állította, hogy őt egy magát megadó osztrák altiszt a tábornok szállása felé vezette, és eközben látta meg a polgári öltözékben menekülő Henzti tábornokot. Azt egy 39-es őrmester felismerte, a következőképpen felkiáltva: „…Ismerem a kutyát, együtt voltam vele Péterváradon!” Két lövés dörrent: az altiszt mellen, és egy jelen lévő honvéd lábán találta el a tábornokot. A tábornokhoz rohanó 39-es őrmestert néhány pillanat múlva lelőtték a közelben lévő horvát gyalogosok, míg Hentzi tábornok órákkal később belehalt sebesüléseibe. Hogy a több változatban ismert esemény valóban így történt –e, nem tudni, mindenesetreHentzi tábornokot Péterváradról valóban jól ismerték a 39-esek.[1] '848 őszén az ezrednek jelentős szerepe volt a étervradi erőd magyar kézre adásában, és annak során az ezred katonái konfliktusba keveredtek Heintzi tábornokkal, ami során majdhogynem tettlegességre is sor került. Valószínűleg kijelelenthető, hogy a 39-esek kifejezetten gyűlölték az egyébként éppen Debrecenben született tábornokot, és így valóban jó ismerték.