császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Ládi Imre naplójából: a 10. isonzói csata első napja

ladi-3.jpg
Fotó:
2022. February 2. 18:41

 

Ládi Imre naplójából: a 10. isonzói csata első napja

   Ládi Imrét 1917. május 7-én a 46. gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnokságára vezényelték Kurunczi Sándor gyalogossal együtt, mint hírvivőt. Mivel a 10. isonzói csata során az olasz tüzérség hatalmas csapásokat mért a 39-esek állásaira, a hírvivőkre nehéz feladatok hárultak. Mivel az ellensége tüzérségi tüze folyamatosan megrongálta a tábori telefonok vezetékeit, a vezetékes összeköttetés gyakran megszakadt. Ekkor kellett a hírvivőnek ellenséges tűzben  megindulni a paranccsal, a szétvert állások között, ahol gyakran a tájékozódás sem volt egyszerű, mivel az akár több órás tüzérségi tűz eltüntette a tájékozódási pontokat. Ládi Imre naplójából olvashatjuk ennek a napnak a bejegyzéseit, és elképzelhetjük a 39-es katonák aznapi megpróbáltatásait. Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk ezzel a nappal: a 10. század parancsnokságának kavernáját aznap találat érte (http://www.39gyalogezred.hu/hirek/iso-hadnagy-utolso-tabori-lapjai)

   A napló soraiból nem csak a háborús nap történéseit tudhatjuk meg. Megmutatja a régió tájszólásának sajátos ragozását is, ahogy idősebbektől ma is hallhatjuk hasonlóan a következő szavakat: tőlök (tőlük), rólok (róluk), sebek (sebük, sebeik), rajtok (rajtuk).

 

Lássuk a napló sorait:[1]

 

   „Május 12-én kezdte (az olasz) az offenzívát.[2] Még meg sem virradt, és már nem érti az ember a saját szavát sem. Én kavernában vagyok, és a lámpa minden perczen elalszik a lövésektől, és csak úgy hull a kő a kavernába. Egy nagy darab levált a kaverna belsejéből, és a sebesültek közé esett, és 4 ember a fején sebesült meg. Éjjel sem szünetel, akik lementek menázsiért mondják, hogy a trakterokat szétverte, és így nincs faszolás. Az nem baj, csak hogy víz nincs. Rávágta a kavernát a 46-osokra.[3] Borzasztó, ahogy kinéznek a sebesültek, mindenek fekete, a ruha letépve rólok. Borzasztó nézni őket, a legtöbb nem tud jönni, olyan borzasztó sebek van. Nem szeretnék szanitész lenni.

   Egy czúgra[4] rávágta reggel a kavernát,[5] az egész czúg meghalt a légnyomástól három ember kivételével, azok se tudtak magukról semmit. 31 halott lett.

   Éjjel a lófgrábeneket[6] srapnelezi. Mindenfelé halott, sebesült van. Alig bír az ember tőlök menni. Mindig szalad az ember, mint egy félőrült. Istenem, mi lesz most, talán a világvége. És sok ember  meg is kárhozik. Én bízok Istenbe, hogy megsegít. Mindeddig a legnagyobb ágyútűzbe kellett átmenni a 39 IV. batalionhoz[7] jelentéssel. Sehol sincs takarás 5 méter hosszan, összeverve minden, lófgráben, stellung,[8] alig van ép szájú kaverna. Mondják a fiúk, hogy a talján keresztülment rajtok, és lement egész a ranzianói szerpentinre.[9] És akkor kiszabadította egyik czúg a másikat, és zárótüzet kértek a stellungra, és elfogták a sok digót. De még hátra a feketeleves. 16 hónapja, hogy kint vagyok, de még én itt ilyet nem értem. Úgy szólnak az ágyúk, mint a masingever. 15-20 explodál egy négyzetméteren, de ez így megy az egész vonalon ameddig látok, a tengerparttól Görzön felül. Haj Istenem, csak azok volnának itten, akik előidézik és folytatni akarják a háborút. Tudom, nem tartana tovább ez a gyilkolás. Még a kő is ég, és a fa, szóval tűz az egész front. Az olajos gránát fölgyújt mindent. A halottak, a sebesültek, sőt, még az ép ember is ég, akire ráfröccsen az explodálás következtében. Borzasztó szomjas mindenki, mivel nem bírnak behozni, de ha valamennyit be is hoznak, felhozni lehetetlen. Aki lemegy, halott, vagy sebesül 90 százaléka.

   11 órakor hosszabbra vette az ágyúkat, elöl csak srapnelez. És kezdte a támadást, de még el sem érték a mi állásainkat, elfojtotta a tüzérség. Még le sem esett a piros föllőtt rakéta,[10] máris nem láttunk szét a füsttől. Mivel a mienk veret, engem zavartak a jelentéssel a zárótűz alatt a 39-hez. A bakák mindenfelé takarás nélkül lőnek. Újabb borzasztó tűz, talán még fokozottabb, mint eddig. Negyed 5-kor újra támadott, de mivel később vették észre, nem bírt a tüzérség vele. Betört a mi állásunkba, és sok fogoly, halott lett. Nekem kétszer kellett megjárni ezt az utat a 39-hez. A 2 méteres lófgrábennek még a helyét sem leli az ember. A jelentésemben tüzet kértem, mert semmiféle telefon összeköttetés nincs.”



[1] Ládi Imre szakaszvezető naplója a szerző tulajdonában

[2] A 10. isonzói csata 1917. május 12-én kezdődött, és egészen június 5-ig tartptt. Az olaszok nem érték el kitűzött céljaikat, így áttörést ez az olasz támadás sem hozott. A 39. gyalogezred a többicsatához viszonyítva kisebb veszteséget szenvedett, illetve az utolsó napokban támadást is végrehajtott. Bár utóbbi sikeres volt, az elfoglalt terepszakaszt megtartani nem sikerült.

[3] a cs. és kir. 46. gyalogezred a 10. isonzói csata alatt a 39. gyalogezred bal szárny szomszédjaként harcolt

[4] szakaszra (német, zug)

[5] a kaverna mesterségesen a sziklába vájt fedezék

[6] közlekedőárok (német, läufgraben).

[7] zászlóaljhoz (német: bataillon). A 39. gyalogezred IV. zászlóalj az ezred bal szárnyán volt állásban, így bal szomszédja a 46. gyalogezred volt

[8] állás (német, stellung). Itt a peremvonalban lévő harcárkot jelenti

[9] ma Renče, Szlovénia. A település kb. 5 km-re volt található a frontvonaltól keletre

[10] a piros rakétával kért a gyalogság zárótüzet, amennyiben az összeköttetés megszakadt

Szerző (forrás): Kiss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.