császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

„Meglássátok, nem jövök élve vissza.”

2018. March 18. 09:51

   Tömöri Jenő 1881-ben született. Tanulmányait a debreceni tanítóképzőben végezte, majd Hajdúhadházra került, mint református tanító. Később Kisújszálláson folytatta pályáját, végül Debrecenben állapodott meg. Itt a tanítás mellett társszerkesztője volt a Tanítók Lapjának, valamint földrajz témakörben tankönyvet is írt.  A háború kezdetén már a Debreczeni Református Tanítótestület elnöke, és központi iskolai igazgató volt.  A tanítói pályán 18 évet töltött el, és azt a háború szakította meg. A 39. gyalogezredhez vonult be 1915 tavaszán, majd hamarosan betegen tért haza. Betegségéből felgyógyulva ismét kiment a frontra, balsejtelemtől gyötörve. Így búcsúzott barátaitól: „Meglássátok, nem jövök élve vissza.” Sajnos, igaza lett. 1916. szeptember 15-én, a 7. isonzói csatában elesett, mint az ezred hadapródjelölt őrmestere.  

Pályatársai így búcsúztak tőle:

     „Elköltözött barátunk! Néma fájdalommal idézzük föl emlékedet s könnyes szemekkel, vérző szívvel veszünk búcsút tőled. Híven betöltötted emberi hivatásodat. A legnagyobb áldozatot, életedet adtad a hazáért. Most már pihensz csendesen a dúló csaták után. Legyen álmod szelíd s könnyű a rád borúló idegen hant. Sírod felett a nemzeti kegyelet s áldott emlékedet híven megőrző kartársi és baráti szeretet virraszt. Isten veled!”[1]

 

 

 



[1] Debreczeni Protestáns lap. 36. évfolyam. 47. szám. 1916. november 18. Tassi Miklós: Tömöry Jenő. 594-595. oldal

Szerző (forrás): KIss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.