Mikor kell az őrnek fegyverét használnia?

               Mivel a Monarchia közös hadseregének vezényleti nyelve a német volt, a 39. gyalogezred egy tisztje magyar nyelvű szabályzatot írt a katonai kiképzés megkönnyítése céljából. A melléthei Barna Tibor hadnagy által szerkesztett szabályzat a „CSÁSZ. ÉS KIR. GYALOGOSOK KÉZIKÖNYVE (HANDBUCH DER K. UND K. INFANTERISTEN)” címet viselte, és a magyar nemzetiségű katonáknak nyújtott nagy segítséget.

               A szabályzat több témát érint, úgy is mondhatnánk, hogy egy „Ált. kat. kik. kézikönyv” 1909-ből. Most a szolgálati szabályzat egy fontos pontját mutatjuk be, aminek újabb verzióját azt hiszem, a kedves Olvasók nagy része is ismeri. Milyen szerencse, hogy nekünk elég volt megtanulni magyarul, és nem kell tudnunk németül, mint az egykori 39-eseknek.

„58. Föltéve, hogy a vétkezőt nem lehet elfogni, a Posztennek (őrnek) a következő négy esetben kell fegyverét használnia:

1. Ha valaki őt erőszakosan megsérti, vagy támadás által veszélyesen fenyegeti.
2. Ha valaki őt gorombán és előre bocsátott figyelmeztetés daczára tovább is sértegeti.
3. Ha valaki az őrség által, mint veszélyes gonosztevő elfogatott, vagy annak őrizet végett átadatott, ha erőszakos ellenszegülés nélkül is, a fenyegető rákiáltás daczára elszökik s feltartóztatására más mód nincsen.
4. Ha valaki magát ellenséges viszonyok alatt gyanussá teszi s a rákiáltásra kielégítő válasz nélkül elszökik.

Békés viszonyok között azonban, ha a Bajonett használata a czél elérésére elegendő, sohasem szabad lőni, továbbá a 3. esetben akkor, ha a lövés által ártatlanok élete veszélyeztetnék.”

(a szerző birtokában)