Karner János (Hans) százados (Pancsova, 1886) a 13. honvéd huszárezred tényleges tisztje volt az I. világháború kitörésekor. A  mozgósításkor főhadnagyként ezredsegédtiszti beosztásba helyezték,[1] majd később áthelyezésre került a 39. gyalogezredhez. 1916. szeptemberében a XXIII. menetzászlóalj tisztjei között már megtalálható a neve, és ugyanezen év végén egy ideig a III. zászlóalj parancsnoki beosztását is ellátta megbízással.

   1917. április 19-én egy kaverna előtt állt, és nem vette figyelembe a legénység figyelmeztetését egy közeledő nagy űrméretű olasz tüzérségi gránáttal kapcsolatban. Sajnos, az őt figyelmeztető, a tüzérségi gránátok terén tapasztalt 39-es katonának igaza volt. Karner százados alig fejezte be, hogy „az a gránát amúgy sem jön erre”, amikor a gránát becsapódott, szétvágva a védőfal köveit. A százados a szilánkoktól szerzett súlyos fejsebébe belehalt.[2]

   Eredeti ezredének ezredtörténete szerint a 13. huszárezred 1917. május 21-én értesült hősi haláláról. Eszerint sebesülése miatt kórházban volt, és a kórházat engedély nélkül elhagyva visszatért a 39. gyalogezredhez, és már a visszaérkezése napján elesett.[3]

   Karner századost 1917. április 21-én temették el a St. Daniel-i tiszti temetőben. A 39. gyalogezred református tábori lelkésze, Vass Antal a kép bal szélén, balról a második alak (nagyítóval vizsgálva arcról felismerhető). Mint a képről látszik, a temetés díszszakasz díszelgése mellett történt.

Karner százados temetése (a fénykép a szerző birtokában)

A fénykép hátoldalának felirata: „Emlékül” Karner kapitány út temetése a tiszti temetőben. A fényképen az ezred 10. századának pecsétje (K.u.K. Inf. Ref.No.39. 10. FLDKOMP- holott a százados az ezred halotti anyakönyve szerint a 11. századhoz tartozott).